Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 179. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1979. augusztus 2., csütörtök Mai számunkból A MINDENHATÓ FEHÉR HÁZ (2. old.) FALAK (3. old.) EGY GYILKOSSÁG ANATÓMIÁJA (4. old.) NÉGYSZEMKÖZT BÓDI MAGDIVAL (5. old.) AZ EZERÉVES MAN (7. old.) Elfolyik az áram Mindenki tudja, hogy a feleslegesen bekapcsolt villanylámpa haszontalanul fogyasztja az áramot. Elfolyik a semmibe az áram akkor is, ha a villanytűzhely tovább van bekapcsolva, mint kellene és veszendőbe megy, ha a kelleténél nagyobb teljesítményű motor hajtja a gépet. Ám, van a pazarlásnak egy olyan formája-, aminek összetevőjét csak a szakemberek, ismerik, ez a meddőfogyasztás. Jelentkezik mindenütt, ahol elektromos berendezések működnek. A régebbi típusú villanymotoroknál — amelyeknek a teljesítménytényezője, az úgynevezett „cosinus fi”, álacsony — ez a meddőáram nagyobb, a korszerűeknél alacsonyabb. Ezúttal felesleges belemenni a részletekbe, elégedjünk meg annyival, hogy a villamos berendezések üzemelésének szükséges velejárója a meddőfogyasztás. A fogyasztó jl teljes fogyasztásért fizeti a tarifa szerinti egységárat, tetejébe felárat fizet a meddő fogyasztásért. Ám ez csökkenthető, mégpedig oly formán, hogy fázisjavító kondenzátorokkal kompenzálják a meddőt. A megyei tsz-szövetség energetikai és villamosbiztonságtechnikai osztálya három évvel ezelőtt — kötelezettségein túllépve — megkezdte a megye termelőszövetkezeteiben a villamos berendezések teljesítménytényező szempontjából történő felülvizsgálatát. A munka már befejeződött, a szövetség — az érdekelt tsz-ekkel egyetértve — nagyban és éppen ezért olcsóbban, beszerezte a több száz fázisjavító kondenzátort. Párját ritkítóan gazdaságos ez a négy és fél milliós beruházás, hiszen kimutatható pusztán a villanyszámlákból a megtakarítás. Egy év alatt megtérül a korábban fizetett és a bekapcsolás után megszűnő felárból. ' i Van nem egy szövetkezet, amelyik 1976—77-ben még több tízezer forint felárat fizetett, mintegy büntetésként a meddőfogyasztásért, tavaly pedig már ugyanannyi engedményt kapott. Az áramszolgáltató uf>”anis, hogyha a teljesítménytényező magasabb az előírtnál, nemhogy felárat nem követel, hanem engedményt ad. Ám a szövetkezetek tekintélyes részénél ott porosodnak a raktárban ezek, a szövetkezet által már ki is fizetett kondenzátorok. Felszerelésük, bekapcsolásuk pár órai munka, nélkülük ezer kilowattórákkal, tízezer forintokkal nő a villanyszámla. Elfolyik az áram, teljesítmény nélkül, a semmibe. Pedig qsak a meglévő lehetőségeket, a megvásárolt eszközöket kellene kihasználni, felszerelni, bekapcsolni, hogy megszűnjön a pazarlás. (J) Óvári Miklós beszéde a budapesti aktívaértekezleten Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a főváros XII. kerületébe látogatott. Találkozott a kerületi párt-végrehajtó bizottság tagjaival. Tájékozódott a kerület életéről, amelynek meghatározói a szellemi alkotómunka bázisai, majd eszmecserét folytatott időszerű belpolitikai kérdésekről. A program a Központi Fizikai Kutató Intézet meglátogatásával folytatódott. Óvári Miklós ezután a János Kórházban megtekintette a főváros legnagyobb egészségügyi intézményét, megismerkedve a betegellátás javításának objektív és szubjektív feltételeivel, majd aktívaértekezleten találkozott a kerület értelmiségének képviselőivel. A pártbizottság székházában megtartott tanácskozáson Tóth János, a kerületi párt- bizottság első titkára köszön- ' tötte a városrész kutatóit, orvosait, mérnökeit, pedagógusait, a tudomány, a kulturális élet legkülönbözőbb területeinek művelőit képviselő aktívát. Ezután Óvári Miklós látogatásának tapasztalatairól szólva a többi között megállapította: az ország más részeihez hasonlóan, itt is azt látta, hogy az emberek ismerik szűkebb és tágabb környezetük, munkahelyük, hazánk, a világ dolgait, problémáit, megértik feladataikat és becsülettel helytállnak a munkában. A tudósok, amikor a természet nagy titkait kutatják, nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen társadalmi közegben dolgoznak és fontos feladatnak tartják, hogy tudásukat a nép szolgálatában használják fel. Külön tetszett — mondotta a továbbiakban —, hogy erőteljes törekvés tapasztalható a szellemi és anyagi erők koncentrálására, a legfontosabb kérdések megoldására és arra, hogy a tudomány eredményei minél gyorsabban, hatékonyabban kamatozzanak a gyakorlatban. — Napjaink legfontosabb belpolitikai kérdése — tért át belső dolgainkra Óvári Miklós —, hogyan tudunk megbirkózni gazdasági feladatainkkal. Ezek megoldásától függ tulajdoniképpen minden más. így az életszínvonal alakulása, a tudomány fejlődése, kultúránk felvirágzása, az oktatásügy, az egészségügy gyarapodása is. — Jelenleg két, önmagában is. nagy feladatot kell egyszerre megoldanunk. Az egyik — amelyndk megoldásához már egy évtizede hoz- zákezdtünk — az, hogy a népgazdaság extenzív fejlesztésének szakaszáról át kell térnünk a fejlesztés Intenzív szakaszára. A másik, hogy a világgazdaság számunkra kedvezőtlen változásait kivédjük. illetve alkalmazkodjunk a kialakult tartós tendenciákhoz. Előtérbe kerültek a minőségi elemék és — mitagadás — jobban dolgozni sokkal nehezebb, mint többet. Ma kevés a munkaerő, sokkal drágábbak a nyersanyagok és nehezebbek, rosszabbak az értékesítési lehetőségek is. Óvári Miklós utalt arra, hogy a jelenlegi helyzetben erőforrásaink és lehetőségeink reális számbavétele határozta meg a tennivalókat. Mostani ötéves tervünk arra épül, hogy mérsékeltebb ütemben folytatjuk a gazdaság fejlesztését, az életszín. vonal további - emelkedését pedig a népgazdaság lehetőségeihez igazítjuk. Ez a megoldás is bizonyos nehézségekkel járt. Nőtt az állami dotáció, a termelői árak mind jobban elszakadtak a világpiaci áraktól, a fogyasztói árak pedig a termelői áraktól. Ezt a helyzetet nem lehet tartósan fenntartani, ezért foglalt állást a Központi Bizottság júniusban, a Minisztertanács júliusban, a termelői és a fogyasztói árak rendezése mellett. ■ — A döntésnél a gazdaságin túl figyelembe vettük a politikai szempontokat is. Ezért maradt most is jelentős ártámogatás, s ezért ellensúlyozzuk, legalább részben, jövedelemkiegészítéssel az árrendezést. Azért vezettük be most az új árakat — fejtegette Óvári Miklós —, hogy mielőbb érvényesüljön a rendezés gazdasági hatása. ■ Hogy meggyorsuljon a termelési szerkezet átalakítása, a fogyasztás szerkezete pedig jobban összhangba kerüljön gazdasági feltételeinkkel. Az áremelés azonban csak az egyik szükséges eszköz a gazdaságosabb termeléshez. Ahhoz, hogy megőrizzük az életszínvonal terén elért eddigi vívmányainkat és megteremtsük a további fejlődés szilárd alapjait, minden területen jobb és szervezettebb munkára, takarékosabb • gazdálkodásra, a termék- szerkezet megváltoztatására és nagyobb munkafegyelemre van szükség. Ezeket a gazdasági hatásokat várjuk az árintézkedésektől elsősorban, ez a mi igazi programunk. — A világgazdaság és az ország belső helyzetét figyelembe véve meggyőződésem, hogy egy ilyen program nemcsak elfogadható, hanem munkára serkentő, mozgósító erejű is. Büszkék lehetünk arra, amit viszonylag rövid idő alatt elértünk az életszínvonal emelésében, büszkék lehetünk arra is, ahol ma tartunk. Van mit megőriznünk! — Az elmúlt napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakosság nagy része megértette, fegyelmezetten, állampolgári felelősséggel fogadta az intézkedéseket. Mivel magyarázható ez? Egyrészt azzal, hogy az elmúlt két évtizedben erős és kölcsönös bizalom volt a párt és a tömegek között, s ez a bizalom eddig is segített, és a jövőben is segíteni fog abban, hogy úrrá legyünk a nehezebb helyzeteken. — Az emberek mindenütt többes szám első személyben beszélnek jelenlegi gondjainkról, tennivalóinkról és azon gondolkodnak, hogy mit kel együtt elvégezni. Felelősséget éreznek közös ügyünkért, s készek cselekedni is érte. — Nagy erő van a mi népünkben! Ezért is bízhatunk abban, hogy mostani és további intézkedéseinknek nemcsak a gazdasági, hanem a politikai hatása is kedvező lesz. Növekszik a fegyelmezett, jó munka becsülete, és megbecsülése, a teljesítménnyel arányos bér becsülete. Erősödik az a felismerés is, hogy mi mindannyian csak együtt boldogulhatunk! A gazdasági helyzet javításában mindenkinek megvan a maga személyre szóló tennivalója, de igazán nagy eredményeket csak az egész nép együttes munkájával érhetünk el. — A gazdasági feltételek adottak, illetve megteremthetők az idei terv és hosszabb távú terveink teljesítéséhez. Ezek közül a legfontosabb, hogy mindannyian egy irányban dolgozzunk, hogy összhang legyen a gazdasági vezetés, a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek munkája között, és összhang legyen a központi, a középszintű és a helyi szervek között is. Mégpedig oly módon, hogy mindenki végezze el a maga feladatát. A vállalatok gazdálkodjanak önállóan, kezdeményezzenek felelősen, az irányító szervek viszont foglalkozzanak a népgazdaság átfogó kérdéseivel, s — különösen a legérzékenyebb területeken — tartsák kézben a fejlődés fő tendenciáit. A munka minősége, a hatékonyság növelése nem egyszerűen közgazdasági kérdés. További fejlődésünk politikai feltétele az is, hogy a jövőben is fejleszteni kell és fejleszteni akarjuk a szocialista demokráciát. A demokrácia a dolgozók önkéntea fegyelme is. A munka minőségének javítása, a hatékonyság növelése, a nagyobb fegyelem, a határozatok következetes végrehajtása elengedhetetlen feltétele a demokrácia kiteljesedésének. Ha nagyobbak a követelmények, ha nehezebbek a feladatok, akkor nagyobb figyelmet kell fordítani a politika megértetésére, magyarázatára, az emberek megnyerésére, a közös gondolkodásra, a bizalom erősítésére, vagyis mindarra, amit mi röviden szocialista demokráciának nevezünk. — Pártunk a bizalom jelének tekinti a dolgozók eddigi reagálását, s vezető testületéi, különböző szervezetei arra törekednek, hogy ezzel a bizalommal egész népünk javára, a jövőben is jól éljenek — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Óvári Miklós. Ezután felszólalások következtek, majd Óvári Miklós megköszönte a felszólalásokból is tükröződő bizalmat és a cselekvőkészséget. Tóth János zárszavával véget ért az értelmiségi aktíva. ft tiszta iuouizert Régi gond Szekszárdon, hogy a csapokból folyó ivóvíz nem egyszer barna, rozsdás színű. Égető szükséglet a régi, kis kapacitású vas- és mangántalanító helyett új építése. A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szervezésében megkezdődött — a régi mellett — a Bogyiszlói úton az új, napi húszezer köbméter víz tisztítására alkalmas vas- és mangántalanító építése. Üzemeltetését 1980-tól tervezik. Fotó: kz Lusaka Megnyílt a nemzetközösségi értekezlet A brit nemzetközösség szerdán megnyílt csúcsértekezletének előestéjén tovább mélyültek az ellentétek Anglia és a szervezet fekete-afrikai tagországai közt, amikor Nigéria bejelentette, hogy államosítja a BP angol olajtársaság nigériai érdekeltségeit és kiutasítja a cég személyzetét. Már az ünnepélyes megnyitó ülésen elhangzott beszédekből is kitűnt, hogy az augusztus 8-ig tartó tanácskozás fő témája az afrikai kontinens déli részén kialakult helyzet lesz. Szenvedélyes hangú, rövid megnyitó beszédében Kaunda zambiai elnök rámutatott arra, hogy az úgynevezett fekete többségi kormány beiktatásával Rhodesiában mit sem változott a helyzet, s leszögezte, hogy a feketeafrikai országok továbbra is a szabadságharcosokat támogatják. Kaunda figyelmeztette Angliát, hoev teljesen elszigetelődik, ha elismeri a rhodesiai kormányzatot és ■feloldja a Salisbury ellen jelenleg még érvényben lévő, de hamarosan megújításra szoruló szankciókat. Anglia felelősségére utalva kijelentette, hogy Rhodesia tulajdonképpen még mindig brit gyarmatnak tekintendő. A zambiai elnök mindamellett a „helyi háborúk és a zűrzavar” veszélyeire utalva úev vélekedett, hogy mindenhol, s így Afrikában is, békés eszközökkel kellene a konfliktusokat rendezni. Kaunda beszédének ez a kitétele megfigyelők szerint nem fedi teljesen a fegyveres harcot szorgalmazó többi frontország álláspontját. A békés rendezés igénye a nyugatbarát ország gazdasági gondjait tükrözi, amelynek egyik, de nem feltétlenül kizárólagos oka kétségtelenül az, hogy Zambia valóban a szabadságharc frontvonalában fekszik. A megnyitó ülést követően a csúcskonferencia kétoldalú magánjellegű megbeszélésekkel folytatódik.
