Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-10 / 186. szám

A^PÜJSÁG Országjáróknak Új látnivaló Mezőkövesden A szombathelyi Mayer-gépgyár lokomobilja a múlt szá­zad végéről HIDEG HÚSLEVES Hozzávalók: 2,5 dl víz, fél leveskocka (húsleveskocka), 1 tojás, szerecsendió, só 1/2 doboz gomba, petrezse­lyem. Húsleveskockát forró víz­ben felfőzzük, majd lehűtjük. Ha lehűlt, tetejéről leszed­jük a zsírt. A tojást szere­csendióval, sóval 1 evőkanál vízben elkeverjük, majd ha­bosra verjük. Majd egy ki­vajazott csészébe öntjük és forrásban lévő vízzel telt edénybe tesszük a csészét, hogy a tojás besűrűsödjön. Ha kihűlt, kockákra vágjuk. A gombát felszeleteljük. A tojáskockákat, a gombát és az apróra vágott petrezsely­met a hideg húslevesbe tesz- szük. Máris fogyasztható. MADRIDI PARADICSOMLEVES Hozzávalók: 2,5 dl víz, 1 kávéskanálnyi húslevespor, 1/4 kg paradicsom, fél papri­ka, turbolya, só, bors, 2 ká­véskanál cseresznyelikőr, 1 evőkanál felvert tejszín. A vizet, a húslevesport, feldarabolt paradicsomot és paprikát a fűszerekkel együtt feltesszük főni, és fedő alatt körülbelül 20 percig párol­juk. Majd szűrőn átszűrjük. Tálalás előtt a likőrrel íze­sítjük és a tányérba öntve tetejére tesszük a tejszínha­bot. Részrehajlás Egy londoni bíró sajátos elv szerint ítélkezik özvegyek kártalanítási kereseteiben. A kevésbé vonzó hölgyeknek magasabb, a csinosabbak- nak alacsony összeget ítél meg. Indoklása: az utóbbiak­nak nem kell annyira a pénz, hiszen jó esélyeik vannak egy újabb házasságra. Mezőkövesden a Kőrisfa utca 27. számú portán a szín alatt és a szabadban mező- gazdasági erőgépek sorakoz­nak. Többségüket már csak az idősebbek ismerhetik, vagy láthatták használatban. Lokpmobilok, szívógázmo­torok, olajüzemű gépek, kü­lönböző stabil motorok sora­koznak. Van, amelyik a szá­zadforduló előtt született, van, amelyik a húszas-har­mincas évek fordulóján, összességükben a század el­ső felének, de mindenképpen első harmadának mezőgaz­daságigép-történetét tükrö­zik. Van itt 1904-ből szár­mazó, a Clayton és Shuttle- worth angol cég által gyár­tott öreg masina, a Ganz gyár több terméke, a Ma- yer-féle szombathelyi motor­gyár, a Schlick-Nicholson cég gépe, a miskolci egykori Fried-féle gépgyár meg Herz Jenő több masinája. Nagyhí­rű és elfeledett cégek termé­keinek egész sora. Van már gép, amelyen HSCS felirat ol­vasható, azaz a Hoffer— Schrantz—Cayton—Shuttke- wort egyesített részvénytár­saság (később Vörös Csillag Traktorgyár) nagyon-nagyon régi terméke, a Bánki— Csonka szabadalom alapján készült Ganz-gyártmányok közül egy, a századforduló előttről, egy 1904-ből, a ha­zai motorgyártás tizedik és tizenötödik évéből és a két gépen az eredeti Bánki és Csonka szabadalmaztatta' porlasztó található. Nehéz lenne felsorolni, mely gyár, milyen gyártmánnyal van je­len a közel hatvan erőgép gyűjteményében. Robosztus, könnyen vontatható lokomo- bilok és nehézkes, már-már ijesztő külsejű stabil gépek váltják egymást. E gazdag és Magyarorszá­gon egyedülálló gyűjtemény most került állami tulajdon­ba. A gépeket Hajdú Ráfis János mezőkövesdi lakos, a Kőrisfa utca 27. számú ház és telek gazdája gyűjtötte össze magánszorgalomból. Hajdú Ráfis János tősgyöke­res mezőkövesdi, a szakmá­ja autószerelő, utoljára a MEZŐGÉP Vállalat helyi gyáregységében volt meós. Gyűjtőszenvedélye nem új. Elhalt szülei tárgyi emlékeit, a mezőgazdasági művelés eszközeit, a paraszti háztar­tás és gazdálkodás minden­napos tárgyait már gyerek­korában kezdte gyűjteni, őrizgetni. Gyűjtőmunkájá­nak második lépéseként a népi kovácsművesség iránti érdeklődéstől vezérelve kez­dett kutatni, gyűjteni, s eközben figyelt fel a régi lo- komobilokra és stabil gépek­re. Ennek tíz esztendeje. Ettől kezdve tudatosan járta az országot, gépek után kuta­tott. Ahol talált ilyesmit, megpróbálta megvásárolni. Valamennyi gép magántulaj­donból került ide. És nem is kis summáért. A gyermekte­len házaspár minden kerese­tét erre a nemes hobbira költötte. Szenvedélyévé vált a régi mezőgazdasági moto­rok kutatása, tanulmányozá­sa. Beszerezte az elérhető szakirodalmat. Tanult, ké­pezte magát, hogy mind job­ban megismerje ezt a terüle­tet. És ahogy tágult látókö­re, bővült szakismerete, an­nál tudatosabban, célirányo­sabban fejlesztette gyűjte­ményét, kutatta fel az or­szágban még fellelhető régi mezőgazdasági motorokat. Ilyen gépeket egyetlenegy múzeum sem gyűjtött, gya­korlatilag tehát elhanyagolt múzeumi terület talált Haj­dú Ráfis Jánosban igen lel­kes és jó gazdára. Gyűjtő­szenvedélyével múzeumot alapított, mert a gyűjte­ménynek hamar híre kelt és a közelmúltban hivatalosan is múzeummá lett a mező- gazdasági gépek gyűjtemé­nye, Hajdú Ráfis János az elmúlt év végén felajánlot­ta gyűjteményét az állam­nak, így került az a Borsod megyei múzeumi szervezet kezelésébe, lett belőle mú­zeumi anyag, a kiállításra felhasznált ingatlanrésszel együtt és Hajdú Ráfis Já­nos, valamint felesége, aki korábban a helyi könyves­boltban dolgozott, a megyei múzeumi szervezet munka- vállalója lett. Elkészült az állandó kiállí­tás. Minden egyes öreg gép­nek, szerszámnak, egyéb ki­állítási tárgynak megtervez­ték a helyét, hogy a látogató az udvart félkörben átsétál­va képet kapjon a tovatűnt évtizedek mezőgazdasági gé­peiről. Először a nagymoto­rokkal találkozik, majd a ki­sebbekkel, ezt követően a motorizáció előtti mezőgaz­dasági gépekkel és egyéb eszközökkel. BENEDEK MIKLÓS 1979. augusztus 10. Konyhatörténet „Némely étkek készítési módgya” ízléses minikönyv került a könyvesboltokba XVIII. szá­zadi étkek receptjeivel; Schram Ferenc gyűjtésében, „Némely • étkek készítési módgya” címen. A könyvecs­ke a magyar konyha válto­zásai előtti időkre nyúl visz- sza régi ízekért. A receptekből kiderül, • hogy a hajdani tehetős csa­ládok másképp főztek, más fűszereket használtak, mint mi manapság. A fő különb­ség: paprikát még nem tet­tek, tehettek az ételbe, a bors volt az alapvető ízesí­tő. A burgonya már elindult ugyan hódító útjára, de még csak az út legkezdetén tar­tott. A kötetke egyetlen bur­gonyás receptet említ. Az ételek zöme édeskés ízű volt. A bő levű húséte­lek változatai mellett elég egyhangúnak látszik a tész­ták, édességek választéka, viszont sokféle befőtt, lek­vár, kompót szerepelt az ét­lapon. Egy kis ízelítő a könyvben szereplő receptek­ből: Uborkaleves, vagy cibere: szűrd le a kovásszal sava­nyított uborka levét, verd fel egy kis tiszta liszttel és egy tojásnak sárgájával, de előbb az uborka levét for­rald fel és úgy habard fel liszttel és tojással, aztán is­mét forrald fel. Piríts ke­nyeret, aprítsd kockára, add fel, jó savanyú leves. Olasz káposzta (ma kelká­posztának nevezzük): Rakd fazékba, főzd meg jól sóban, azután hogy megfőtt, rakd ki egy tálba és jól vajazd meg. Fölül megborsolván csak úgy lév nélkül född be más tállal, hadd paroliék (párolódjék). Tyukfi s tehénhús egres­sel: Hogy megfő az a hús, abárold meg; a szemenként megszedett egrest mosd meg vízben, s vesd a húshoz és szűrd reá levét és hadd fő­jön egy kevéssé az egressel. (Az abárolást itt a lé kever­getésére, a hab leszedésére, a hús megtisztítására kell érteni, nem a mai értelem­ben.) Disznófő: A disznófőt főzd meg vízben, midőn jól meg­főtt a kövérét húsával együtt metéld le a bőrtül és vag­dald meg, tegyél rá tört bor­sot, gyömbért, szekfüvet, rozmarint, keverd össze, tedd valami tiszta ruhába, petre­zselyem, majoránna, citrom héjával .egybekevervén, kösd be jól és nyomjad valamivel meg. Annak utánna mesd 10 darabokra, tedd rózsaecetbe, e móddal legjobb és legszebb szagú lészen. Tyúkmonysaláta: A tyúk- monyat (a tojást) főzd meg jó keményre, hideg vízbe hányván fejtsd le a héját, mesd 4 darabra, rakd a tál­ba, só, bors, ecet reá és fö­lül zöld tárkonnyal és petre­zselyemmel rakd meg. Becsinált nádmézes kö­ménymag: A nádmézet (vagyis cukrot) meg kell ol­vasztani és amikor nyúlik, a köménymagot bele kell ten­ni, hogy kissé főjön véle, és azután, hogy megfő, ki kell venni a tűzből, elegyítvén közbe egy kis törtnádmézet, így elkészül. Bálmosd főzése: Édes juh­sajtra édes tejfölt kell tölte­ni, ha jól megfő, liszttel fel kell törni és lábosban pirí­tani egy kevéssé. A minikönyv azt is ismer­teti, hogyan lehet a gyümöl­csöt télen át, tavaszig olyan frissen tartani, mintha ak­kor szedték volna: „Ha friss szőlőt akarsz enni böjtben, vagy húsvétban, így csele­kedj: rakd szőlőlevelet a ki$ hordó fenekére és arra sző­lőfejeket, de úgy, hogy egy szem se legyen törődött; ez meglővén, megint rakj leve­leket, etc. (és így tovább). Megtelvén a hordócska, csi­náld be oly módon, hogy egy csöpp bor se mehessen belé és így tedd egy öreg hordó borba; frissen megmarad. A szilvával ugyanígy kell el­járni, de nem borba, hanem vízbe kell süllyeszteni aszilr vával telt hordócskát...’ New York-i experiment (A.) Ebéd Astoriában: Miss Kinga Molnárnak egy nappal ezelőtt a leghalvá­nyabb fogalma sem lehetett létezésemről. Otthon hallot­tam róla, felhívtam telefo­non, csupán néhány szót vál­tani. Három perc, s mielőtt szétkapcsolhatott volna az automata, a bemutatkozásig alig jutottunk el. — Olvassa le gyorsan a készülékén lévő számokat! Azonnal visszahívom. — Hí­vott, majd újratárcsázott. Is­tenem, mennyi, de mennyi közös ismerős... Vasárnap délelőtt van, és a Queens felé haladunk föld­alattin, Miss Kinga Molnár­hoz tartok, Astoriába, ebédre, egész napos csevegésre. Miss Kinga Molnár építész-tervező özvegye. Tizenhárom évvel ezelőtt a legtörvényesebb úton települt ki az USA-ba, másfél éve maradt egyedül. Egy kényelmes, itt szokásos favázú ház — ha égni kezd, ne törődj semmivel, csak menekülj —, egy New York-on kívüli kis telek az öröksége. Lakásának emele­tén bérlőt tart, garázsát ki­adta, fia a Budapesti Orvos- tudományi Egyetemen tanul. Miss Kinga pedig a 75 éves­nél korosabb New York-i Magyar Szó szerkesztője, há­rom közül az egyik fizetett alkalmazottja. Szerkesztőt mondtam? Kin­ga írja, szedi, rajzolja újság­ját. Az ofszet eljárással készülő lap tudósításainak címeit ő nyírja betűnként össze, a nem magyar nyelvre szánt IBM-írógép ékezetlen betűit ő igazítja ki. Levelez és szervez, motorja a szép hagyományú, baloldali mun­kásújságnak. — Kingának óriási szíve van — így John, Kinga ba­rátja. —y- Lassan nem is lesz mása, csak a szíve. — Epés mepiegyzés, de Kingának csakugyan nem a pénzcsiná- lás az erőssége. A száznegy­ven dollárt se éri el a heti jövedelme, amiből még le­vonnak. — Ismerem a főkönyvün­ket, miből, kitől várhatnék egyetlen cent emelést is... — Kinga, ha tudna, adna a Ma­gyar Szónak, de maga is tá­mogatásra szorulna. New York-ban mit sem ér az ott­hon számított forint—dollár átszámítás. „Nem akarunk vészharangot kongatni, de la­punk anyagi helyzete, kiadá­saink állandó emelkedése kö­vetkeztében, a válság hatá­rához közeleg” — olvastam a Kingánál talált egyik pél­dány hasábjain. Magyaros ebéd, maga a pompa a póri gyomor számá­ra H. J. konyhája után. Ká­vé, almaboros koktél, kis tár­saság. Ifjú John, vegyész, most munkásként dolgozik nem egészen négydolláros órabérért egy brooklyni, pulóvereket készítő gyárban, s egy nálánál jó tizenöt év­vel idősebb John, vállalkozó, Kinga barátja. Ifjú John okos, szorgalmas, maga a sze­lídség, az idősebb John, mint a gránit, kemény, célratörő. New York-ban whiskyt itathatnának a csecsemőkkel, mert sztrájkolnak a New Jersey-i farmerek, és kiöntik a tejet; nincs aki iskolába vigye Manhattanben a gyere­keket, mert megtagadták a munkát az iskolabuszsofőrök; Washingtonban hat hete több ezer farmer sztrájkol a Ca­pitol előtt. Traktorokkal, la­kókocsikkal, sátrakat verve várakoznak az óriási téren. Mondom a társaságnak, amit láttam, a két John válaszol. Nincs tej New Jersey-ből? Meddig nincs? Egy napig, legfeljebb kettőig? Hoznak tejet New York-ba Kalifor­niából, amennyi csak kell. Akkor mit fognak csinálni az itteni farmerek? Rendben van, sztrájkol az iskolabusz­sofőr, megáll a legforgalma­sabb úton, és nem megy to­vább. De nyomában halad mindegyiknek egy rendőrko­csi, a seriff átszáll a buszra, és ő viszi haza a gyerekeket. A washingtoni farmerek sztrájkja? Oké! Sztrájkolja­nak. Vagy háromszáz pótko­csis autóbuszból vontak kö­réjük kordont. Ott van vagy ötezer rendőr. A farmerek azt csinálnak, amit akarnak. Hogy óriási pénzpocsékolás? Az. Az államok mindent ki­bír. — Mi értelme van a mai körülmények között a sztrájknak? — mondja Kin­ga. — Van talán húszmillió szakszervezeti tag az USA- ban, és 90 millió ember, aki rajtuk kívül rekedt. A szak- szervezetek, akár a monopó­liumok. Valósággal fallal ve­szik magukat körül. A veze­tőik mesés jövedelmeket él­veznek. Egyébként magam nehezen tudok együttérezni mondjuk azzal az elektromos 5 munkással, aki kevesli a tíz­dolláros órabért, mikor nincs, aki kiálljon azokért, akiknek a keresete alig éri el a há­rom dollárt. A társaság vitatkozik. Ifjú John fáradt, a héten kihaj­tották a lelkét. Ahogy az ezt megelőző héten, és amióta csak beállt a kötőgyárba^ Idősebb John azt mondja, fiatal barátunk élhetetlen. Szakszervezet ide és oda, az asztalra kellene csapnia. If­jú John: ismeri lehetőségei korlátáit. A főnök, a tulaj maga a jóságos atya. — Leg­szívesebben az ölébe ültetne. Maga a figyelem és a meg­értés. Erkölcsileg megbecsül, hogy anyagilag ne kelljen számolnia velem. — Ifjú John egyetemre készül, s idősebb társa ösztönzésére né­hány dollárját elhelyezte a Chase Manhattan Bank egyik fiókjánál. Nagyon fontos lesz az egyetemen, hogy tudjon majd kire hivatkozni. A bank garantálja jól szituált- ságát. Ifjú Johnnak az egy- személyben gyárvezető, tu­lajdonos, könyvelő, anyagbe­szerző és raktáros. Főnöke volt az ajánlója. Saját kocsi­ján vitte el a bankba. — Hát mondjátok meg, hogy tudjak haragudni erre az emberre? Istenem, csak egy­szer már a kerítésen kívül legyek... A következő folytatást „Polgári körzet” címmel la­punk vasárnapi számának 4. oldalán közöljük. FERENCZIJÓZSEF A Brodway és a reklám Főzőcske

Next

/
Oldalképek
Tartalom