Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
e népújság 1979. augusztus 5. Múltunkból — Kezdjük a beszélgetést az elején. Már gyerekkorában arról álmodott, hogy villamos- mérnök lesz, és atomerőművet fog építeni? — Erre már nehéz egy kicsit visszaemlékezni, azt hiszem, nem készültem erre a pályára. A lakásunk közelében volt egy jó hírű iskola, a Villamosenergiaipari Technikum. oda jelentkeztem, és ez már sók mindent eldöntött. — Mikor szerette meg szakmát? — Nem is tudom. Szerintem az ember mindig azt szereti, amit tud, aminek megérti a rejtettebb összefüggéseit is. Azt hiszem, ha valaki egy területen az átlag alatt képzett, az nem is szeretheti igazán, mert éppen az összefüggések megértése irritálja az embert a továbblépésre. A népiköztársasági ösztöndíjas és Mágyar Villamos Művek ösztöndíjasa voltam, szerencsém volt, mert a végzés évében. 1968-ban szerelték éppen a Gagarin Hőerőművet, így odamehettem. — Miért jött el? — Mert a munkának befejeződött az érdekesebb, izgalmasabb része. Kezdő mérnök voltam, mire igazán megtanultam a dolgomat, már csak az üzemelés maradt, és ha az ember megtanul valamit, azt szeretné tovább csinálni. — Melyek a villamos osztály feladatai? — Az üzemviteli főosztály szervezetébe tartozik, feladatai az alábbiak: biztosítani az atomerőmű villamos főberendezéseinek folyamatos üzemét. a zavarelhárítást, karbantartást, üzemellenőrzést, valamint biztonságosan villamos energiát szolgáltatni. Ezek a távolabbi és az állandó feladatok, de figyelembe véve azt is, hogy ez az erőmű egyedülálló a maga nemében és első Magyarországon, hárulnak ránk egyéb feladatok is. Gyakorlatilag részt veszünk az építkezés minden fázisában. — Jelenleg az építkezésen dolgozik közel nyolcezer ember, a legkülönbözőbb válla- toktól, sőt országokból. Kik, hogyan, milyen módszerrel döntik el, hogy ki mit csináljon holnap, vagy a jövő hónapban? — Hát ezt a piramishoz lehetne hasonlítani, ennék csúcsán áll a kormánybiztos, Szabó Benjámin. Ö az. aki az összhangot adja, ennek a zenekarnak a karmestere. Ezenkívül az alsóbb szinteken mindenkinek megvan a saját rendeznivalója, ez egyrészt áll a felsőbb utasításokból, a vezénylésből, másrészt mindenkinek módjla van ehhez hozzátenni a sáját Zenetudását, vagyis megkeresni azokat a feladatokat, amelyek csak az adott szinten végezhetők el. Azt hiszem, ez hegesztőig bezárólaig érvényes. A munka szervezésének legfőbb problémája az. hogy sok olyan tényezőtől függ az atomerőmű, ami az egyes szervezési szintéken rendkívül gyors áthangolást kíván meg. Például egy importanyag késik, vagy lemondta a szállító, akkor ahhoz, hogy mégis folyamatosan tovább mehessen az építkezés, gyors intézkedések sorozatára van szükség. Ilyen nagy volumenű beruházás esetében egy probléma gyorsan továbbgyűrűzik, és újabb problémahalmazokat kell megoldaniuk a szervező stáboknak. Ez persze csak egy példa. Annak, hogy jelen pillanatban az építkezés egyes helyein még behozható lemaradások vannak. több óka is lehet, személyi és tárgyi feltételék hiánya, vagy más egyéb. Mindezek leküzdését most gyakoroljuk, nyilvánvaló, hogy a kettes, hármas blokkoknál már tapasztalatokkal felvértezve a szervezés is könnyebben fog menni. — Elkészül-e az erőmű határidőre? — Nyilván ezt az én szintemről teljes egyértelműséggel eldönteni nem lehet, ehhez a szakmai felkészültségem sem elegendő. De az kétségtelen, hogy a kitűzött határidőre a népgazdaságnak szüksége van az erőműre. Egy határidőnek a kitűzése olyan kérdés, hogy valamikor. valamennyi információ birtokában döntenek, és ez mondjuk, lebontható az egyes munkafázisok részhatáridejére is. Később a kialakult és esetleg megváltozott körülmények ismeretében, új információk birtokában, előfordulhat. hogy maga a határidő kitűzése sem volt minden szempontból reális. Nem mondom ezzel azt, hogy ez az atomerőmű nem lesz meg 1980. decemberére, de az biztos, hogy ehhez nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennünk, és ehhez még nagyon sok feltételt meg kell teremteni. — Mennyire fontos a paksi energiatermelés a népgazdaságnak? — Magyarország csúcsteljesítmény-igénye 1980-ban körülbelül 5900 MW lesz, és benne kell lennie a paksi 440 MW-nak is. A jelentőségének megítéléséhez figyelembe kell venni két dolgot. Az egyik, hogy már most is a felhasznált energia egyttarmadát importból fedezzük, és hogy hazai energiapótlás — nyersanyagok hiánya miatt —más módon nem lehetséges. — Közel száz fős osztályt vezet, hány órát dolgozik naponta? — Valóban nagyok a feladatok. de ember által elvégezhetők. Egy ilyen munkában benne lenni szerencse és élmény. Általában észreve. szem, ha ingerültebb vagyok, vagy nem tudok elég gyorsan. illetve jól dönteni és akkor megteremtem g lehetőségét annak, hogy kipihenhessem magam. — Tudjuk, hogy fogynak a hagyományos energiahordozók, épülnek az atomerőművek, elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk, száz év múlva már csak atomerőművek legyenek? — Meggyőződésem, hogy komoly merényletet követünk el az utánunk következő nemzedékek ellen, ha ezeket az igen sokoldalúan felhasználható értékes szénhidrogéneket erőművek kazánjaiban égetjük el. De azt nem tartom elképzelhetőnek, hogy száz év múlva csak atomerőművek legyenek. — Feltételezhető, hogy az emberiség energiája belátható időn belül elfogy? — Az energia nem fogy el, legfeljebb az emberiségnek meg kell találnia azokat a műszaki eljárásokat, amelyekkel a ma még hozzáférhetetlen energiákat fel tudjuk szabadítani. Ez lesz az utánunk következő nemzedékek nagyon komoly feladata. — A fantasztikus regényekben az öngyújtók is atomenergiával működnek, lehet-e miniatürizálni ezt a technikát? — A nukleáris technika más területeken, gyógyászatban, bizonyos jelátviteli rendszerekben fölhasználható miniatürizált méretekben, de energiatermelésre nem, és erre nem is fog sor kerülni. Nem azért, mert a műszaki megoldása ma még nem ismeretes. hanem mert minden körülmények között gazdaságtalan. A benzinnel különben sem az öngyújtónál kell takarékoskodni. — Hogyan lehet az árammal takarékoskodni? — Gazdaságosan, ipari méretekben az elektromosság ebben a formájában nem tárolható. Itt szeretném elmondani, hogy ésszerű takarékosságról van szó. tehát arról, hogy nem pazarlónk. Takarékoskodni lehet népgazdasági méretekben és fogyasztási szinten; ez utóbbi esetben a takarékosság a termelőberendezések jobb, ésszerűbb, hatékonyabb kihasználását jelenti. A háztartásokban is az ésszerűségről van szó, nem arról, hogy az olvasólámpákba 15 wattos égőt tegyünk. — Egyes nyugati országokban, mintha atomerőmű-ellenes kampány folyna. Nemrégiben robbanás történt az Egyesült Államokban, mi a véleménye erről? — Itt először is le kell szögezni. hogy nem robbanásról volt szó, hanem üzemzavarról. Arról tudok, hogy hagyományos erőműben már felrobbant a kazán, de ilyen robbanás atomerőműben még nem történt. Nagyon sok összetevője van annak, hogy a pennsylVaniái üzemzavar ekkora port vert fel, ebben nagy szerepük van a különböző érdekeltségeknek, monopóliumoknak, amelyek a hagyományos erőművek energiahordozói és gépi berendezései szállításában érdekeltek, és rendkívül nagy szerepe van ebben a nyugati sajtónak, azzal, hogy jelentőségénél többet írt róla. Ez ügyben a magyar sajtó szerepét is meg lehet kritizálni. Ami még a pennsylvaniai üzemzavart felfújta, Carter elnök látogatása volt, pedig ez elsősorban nem az elnök, hanem a szakember látogatása volt. Carter egyik eredeti foglalkozása reaktormérnök. Nem szabad letagadni viszont, hogy súlyos üzemzavar volt. Az atomerőművek biztonságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy ilyen súlyos üzemzavar sem okozott a biológiai környezetben semmilyen jelentős károsodást. Nagyon sok oka volt, amelyek tanulságokat és bizonnyal újabb feladatokat jelentenek számunkra is. Hozzá kell tennem, hogy a szovjet atomerőművek legendásan biztonságosak. — Ha csak a legszükségesebb biztonsági berendezések épülnének meg, mennyivel lenne olcsóbb egy erőmű? — Hogy mit tartunk szükséges biztonságnak, ahhoz el kell mondani, hogy a két Japánban ledobott atombomba gyakorlatilag sókkolta az emberiséget, és ez a pszichológiai tényező a szükségesség megítélésénél rendkívüli mértékben esik latba. iMinden technika alkalmazása kockázattal jár az emberiség számára. Évente és millió lakosonként ezer ember halálát okozó technika alkalmazása olyan nagy kockázat, amit az emberiség rendszerint nem vállal, 100 fő halálát. már bizonyos rendszabályok alkalmazása mellett tudomásul veszi, ez a kategória a közeledés. Évente 10 fő halála millió lakosonként a háztartásban következük be, egy főé pedig az érzéstelenítő injekciók hatására. Ez az az eset, ami velünk már nem történhet meg, mindig csak másokkal. Nulla egész egy tized fő halála évente és millió lakosonként már nem is számít kockázatnak. Huszonöt év statisztikai adatai azt mutatják, hogy az atomerőműépítés kockázata ez alatt van. Normál üzemállapotban sugárzásveszély nincs, ez esetben az erőmű területén sétáló embert kevesebb sugárzás éri. mintha televíziót néz, vagy rádiummal kezelt, tehát világító számlapos karórája van. A nagyobb feladat egy esetleges maximális üzemzavar esetén a biológiai környezet védelme. A paksi atomerőmű biztonsági berendezését olyan üzemzavar esetére méretezték, amelynek a bekövetkezési valószínűsége tízezer évenként egy. — Az irányítóteremben nyilván majdnem teljes lesz az automatizáltság, hogyan lehet az ott dolgozók figyelmét évekig éberen tartani? — Megint vissza kell térni a pennsylvániai üzemzavarra. A Vizsgálatok szerint a baleset egyik oka éppen az észszerűnél magasabb szintű automatizáció volt, amiből levontuk a megfelelő tanulságokat. A szakszemélyzet még jobb szakmai felkészítésével, üzemzavarok okozta helyzetekbe való beleélés tréninge, zésévél kívánjuk biztosítani, hogy ehhez hasonló üzemzavar ne fordulhasson elő. — Térjünk vissza a személyes kérdésekre. Hogyan sikerült Pakson beilleszkednie, és mik a távolabbi tervei? — Mi olyan szerencsés alkatok vagyunk, hogy ez nálunk egy nap alatt bekövetkezett. A távlati tervem pedig. hogy szeretnék megfelelni a munkámmal azoknak a feladatoknak, amik az atomerőmű villamos osztálya előtt, hosszú távon állnak. IHÁROSI IBOLYA Hatvan esztendővel ezelőtt, a Magyar Tanácsköztársaságot megdöntve, megkezdődött a tőkés restauráció. Az újra hatalomra jutott uralkodó osztályok véres diktatúrát vezettek be. Az alábbiakban az első hetek néhány epizódját ismertetjük. A FADDI FÖLDBIRTOKOS A Bartal család neve egykor ismert volt szerte a megyében. Régi időkre visszanyúlóan kisebb-nagyobb szerepet töltöttek be a vármegye igazgatásában. Alighanem Bartal Aurél jutott legtöbbre, aki 1919 augusztusában a megye kormánybiztosa lett. Az ellenforradalmi fehérterror első kormánybiztosának „uralma” alatt zajlott le augusztus 10- és és 17-én a megyeszékhelyen a tanácshatalom megyei vezetőinek kivégzése. Ő adott utasítást arra, hogy minden munkásszervezetet (pártszervezeteket, szakszervezeteket, munkás kultúr- és sportegyesületeket) oszlassanak fel a megyében. Megtiltotta ezeknek a szervezeteknek újjászervezését. Intézkedett helyiségeik bezárásáról, lefoglalta felszereléseiket, könyvtáraikat. Sok esztendő telt el, amíg végre sikerült rendelkezését hatálytalanítani. Bartal a kinevezését 1919. augusztus 14-én „Mindenkihez!” kiáltványban tudatta a megye lakosságával: „A József kir. herczeg által kinevezett ideiglenes budapesti kormány és a szegedi magyar kormány egyesülése folytán Budapesten megalakult a magyar nemzeti kormány. Ezen kormány részére és nevében Tolna és Baranya vármegyék meg nem szállott területein a teljhatalmat átvettem, amit a vármegyék lakosságának és összes hatóságainak tudomására adok.” Nem sokáig töltötte be tisztségét. Már szeptember 5-én megfogalmazta lemondó táviratát a belügyminiszternek : „Kormánybiztosi megbízatás további megtartása sajnos nem áll módomban. Kérlek utódom kinevezéséről haladéktalanul gondoskodni. Ideiglenesen Alispán van megbízva (az) ügyek intézésével.” Miért mondott le tisztségéről? Bartal saját vallomása adja meg a választ erre a kérdésre. Elmondja, hogy konfliktusba került Horthy Miklóssal. Bartal kevésnek tartotta, megengedhetetlenül enyhének vélte azt a terrort, amit a különítményesek megvalósítottak. (Megjegyezzük: Bartal egyhónapos „uralma” alatt több mint 100 embert gyilkoltak meg a különítményesek csupán Tolna megyében! Bar- talnak ez kevés volt. Egyértelmű katonai diktatúrát kívánt bevezetni!) Bartal 1919. augusztus 20- át a „bolsevizmus felett aratott győzelem ünnepévé” akarta tenni. Megelőzve a fővezérség hasonló törekvéseit, utasításban adta ki a megyei és városi vezetőknek a következőket: „Felkérem, hogy folyó hó 20-án, szent István napján a belvárosi róm. kath. templomban délelőtt 10 órakor megtartandó ünnepélyes istentiszteleten megjelenni, s a vezetése alatt álló hivatal alkalmazottait ily értelemben utasítani szíveskedjék”. (Tehát utasít, s * nem törődve azzal, hogy ki milyen val- lású, a katolikus szertartáson kellett megjelennie — nesze neked vallásszabadság.) A Bartal-féle utasításhoz a fővezérség néhány nappal később már csak azt tette hozzá, hogy az összes templomban el kellett énekelni a Himnuszt és a Te Deumot. A miséken kötelező volt megjelenniük — a fővezérség utasítása szerint — a katonai parancsnokságoknak, a közigazgatási hatóságoknak és az iskoláknak. A PEDAGÓGUSOK FELELŐSSÉGRE VONÄSA A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően megkezdődött mindazoknak üldözése, megbélyegzése, akik akárcsak a legkevesebbet is tették a proletárhatalom rendelkezéseinek megvalósításáért. Az alispán levelet intézett minden létező szerv vezetőjéhez, utasítva őket, adjanak jelentést beosztottjaiknak a tanácshatalom idején tanúsított magatartásáról. Felhívást kaptak ilyen jelentés megtételére a plébánosok és az esperesek is. ök elsősorban azokra tesznek terhelő jelentést, akik az iskolák államosításában közreműködtek. akik a marxista szellemű tanításra hajlandónak mutatkoztak. Felrótták azt is, ha valaki a pedagógusok ilyen szellemű továbbképzésén vett részt. Megközelítően száz pedagógus ellen indult fegyelmi eljárás. Berze Nagy János megyei \ tanfelügyelő — aki Pancso- váról menekülve került Szekszárdra, s ebben az időben kapta kinevezését — a Tanácsköztársaságnak haladó szellemű intézkedéseit bűnös tettnek, az emberek erkölcsisége megrontásának minősítette. Az alispánhoz küldött első jelentéseinek egyikében így fogalmazott: „A tanácskormány közegei erkölcstelen és romboló rendszerüknek legfőképpen az oktató személyzetet és ennek útján a tanuló ifjúságot igyekeztek megnyerni”. Örömmel állapítja meg, hogy az oktató személyzet tagjainak nagyobb része — dicséretükre legyen mondva —, hű maradt a Stella Maria oltalmába ajánlott országhoz...” Berze Nagy János minden további nélkül tudomásul vette, hogy a fehérterroris- ték kivégezték Gyenis Antal dombóvári, és Mihalik Gézáné paksi pedagógust, s hogy a nyilvánosság előtt botozták meg — 1919 augusztusában — Bécsy Elemér görbői, Horváth Boldizsár simontornyai, Köllőd András dombóvári, Ravasz Lajos dunaföldvári, Bátor Gyula felsőiregi pedagóguso-. kát. Ezek miatt még csak rosszallását sem fejezi ki. Ilyen hozzáállás mellett várhatunk-e mást, mint amit tett? Ö és az irányítása alatt lévő intézmény készítette elő a pedagógusok ellen indított fegyelmi eljárás anyagát. A pedagógusok ellen indított eljárások részei voltak annak a törekvésnek, hogy ne kapjon katedrát az, aki a társadalom haladó törekvéseit magáévá tette. VISSZAHELYEZÉS — BÜNTETÉS Számos megtorló eljárást maga a kormánybiztos rendelt el. 1919. augusztus 24- én terjedelmes leiratot intézett az alispánhoz, utasítva, hogy minden községben, ahol esetleg addig nem történt volna meg, sürgősen ' vissza kell állítani az 1918. október 30-i állapotokat, azaz vissza kell helyezni állásaikba azokat, akiket a polgári demokratikus forradalom idején a lakosság űzött el (főleg jegyzőkről és főjegyzőkről volt szó), s működtetni kell az önkormányzati szervet, a képviselőtestületet is. A kormánybiztos végül így zárja leiratát: „Végül pedig miután a közigazgatás csak úgy lesz minden tekintetben kielégítő, ha az adminisztráció vitelére hivatott szervek a kommunizmus mételyétől teljesen menten állnak — felhívom Alispán urat, hogy mindazon vármegyei, városi és községi alkalmazott ellen, akik a tanácskormány szolgálatában állva akár a köz, akár pedig egyesek érdekeit sértő magatartást tanúsítottak, a fegyelmi eljárás mielőbbi lefolytatása, s ha a körülmények indokolják —, felfüggesztésük iránt intézkedjék.” így kezdődött Tolna megyében 1919-ben a tőkés restauráció. K. BALOG JÁNOS Kn/zner Istvánnal, ax atomerőmű villamos osztályának vezetőjével
