Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
1979. augusztus 5. Képújság 3 Báta, November 7. Tsz Fizikai munkásokból — vezetők .......az alkalmas munkások vezető funkcióra való felkészítése, beállítása változatlanul politikai követelmény megyénk minden szerve, szervezete, gazdasági egysége és intézménye számára." (Az 1975. február 22—23-i, megyei pártértekezlet határozatából.) T ervszerűen, szervezetten folyik a tehetséges fizikai dolgozók vezetővé nevelése a hátai November 7. Mgtsz-ben. Míg öt-tíz évvel korábban gondot jelentett, ha megüresedett egy-egy vezetői munkakör, a Központi Bizottság 1973. októberi, a káder- és személyzeti munkáról szóló határozata óta egyre inkább érvényesül a tervszerűség. Nincs szükség szákember- „importra”. a módszeres kiválasztás és beiskolázás lehetővé teszi, hogy saját nevelésű szakemberekkel töltsék be a kisebb-nagyobb vezetői munkaköröket. Legalább tizenöt fizikai dolgozóból vált vezető az elmúlt öt évben, közülük hármat mutatunk be. TRAKTOROSBÓL — BR1GÄDVEZETÖ Molnár Gyula 1958-ban, a bajái szakmunkásképző elvégzése után, 18 éves korában lépett be a szövetkezetbe. Akkor még meglehetősen alacsony fokon állt a gépesítés a szövetkezetben, neki, az „újonc”-nak már nem jutott gép. Meg kellett elégednie — mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás bizonyítvánnyal a zsebében — azzal, hogy egyelőre rakodómunkás. Pár hónap múlva bevonult katonának. mire visszajött, már kapott traktort. Traktorral dolgozott évekig, kombáj nozott. javította a gépeket, majd három évvel ezelőtt kérte felvételét a szekszárdi Csapó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskola levelező tagozatára. — Nem noszogatott senki, de úgy éreztem, hogy nékem, mint a szövetkezet vezetősége tagjának, ebben is példát kell mutatnom. A vezetőségi üléseken gyakran került szóba a tanulás és kicsit mindig rös- tellkedtem. hogy ez bizony nekem is szól. Meg aztán: Az ember szinte nap mint nap érzi, hogy a tudása kevés ezekhez a korszerű gépekhez. Talán nem is túlzás azt mondani, hogy e modern, nagyteljesítményű gépeket csak érettségivel rendelkező szak. emberekre szabadna bízni. — Hány éves volt, amikor elkezdte? — Harminchét. Közel húsz évet kihagytam. Még is éreztem, főként az első időkben. A matematika nagyon nehezen ment. De aztán, félévről félévre jobb lett a bizonyítvány. Amikor elkezdtem, elhatároztam. ha beleszakadok, akkor is végigcsinálom. A vezetőségben én vagyok az oktatási és kulturális bizottság elnöke, nem vallihatok szégyent. — Egy éve van még hátra... — Igen. Éppen azért előlegezett bizalomnak tekintem, hogy a vezetőség ez év július 1-ével kinevezett brigádvezetőnek. Negyvenhét gép, negyvenhét ember van rám bízva. Kicsit furcsa volt az első napokban a „szerepváltás”, mármint az, hogy addig mint beosztott bíráltam a vezetést, ha hibát láttam, most meg kell mutatnom, hogyan kell csinálni. De úgy érzem, sikerül. Sikerül szót érteni az emberekkel, ami bizony nehezebb. mintha az ember csak magáért, saját munkájáért felel a traktoron, kombájnon. Nemcsak ott kell sokat dolgozni. Itt többet, ha lelkiismeretesen akarja ellátni az ember. BORJÚNÉVELŐBŐL — TELEPVEZETŐ Papp Jolánt két hónappal ezelőtt bízta meg a vezetőség a baromfinevelő telep vezetésével. 1975. szeptember 1-én lett tagja a termelőszövetkezetnek. Ám nem akkor kezdett itt dolgozni, hiszen már iskolás korban is — mint családtag — részt vett a közös munkában. És utána is. — Tag akartam lenni, állandó munkával. Korán mentem férjhez, házasságom nem sikerült, felbomlott. Olyan munkára volt szükségem, ami mellett elláthattam kislányomat. Így lettem borjúnevelő, reggel is, este is öttől kilencig dolgoztam. Indult a szakmunkásképző tanfolyam, jelentkeztem. Hetvenhét nyarán már kezemben volt az állat- tenyésztő szakmunkás bizonyítvány. Mondták az elvtár- sák. főként Bajnok Sanyi bácsi, a párttitkár, hogy ne hagyjam abba a tanulást. Kis ideig úgy gondoltam, könyvelői tanfolyamra megyek. De aztán rájöttem: az nem Való nékem, meg a pénz is kevés. Jól kerestem a borjúnevelőben, megvolt a háromezer— háromezen-nyolcszáz forintom is havonta, meg aztán szerettem az állatokkal bánni. Beiratkoztam a szekszárd- pálánki szakközépiskola levelező tagozatára. Előtte kitűnő eredménnyel tettem le a szakmunkásvizsgát, talán ezért is előlegezték már akkor a bizalmat: telepvezető-helyettes lettem Furkó-pusz- tán. — A szakközépiskolában a félidőnél tart. — Igen. Még két évem van hátra. De úgy érzem, a nehezén vagyok túl, és mindenképpen be fogom fejezni. Hogy utána mi lesz. még nem tudom, de folytatom a tanulást. Molnár Gyula — Borjakkal foglalkozott, most csirkékkel van dolga. Nem okozott ez nehézséget? — Meg kellett tanulnom, a gyakorlatban. Mert hiába tudtam az elméletet, azt az iskolában nem tanítják, hogy itt hogyan kell fogadni a naposcsibe-szállítmányt, mikor, hány szellőzőt kell kinyitni, hogy meglegyen a 34 fok, megfelelő legyen a levegő páratartalma. Az asszonyoktól, beosztottaimtól tanultam meg. akik — annak ellenére, hogy a telepen én vagyok a legfiatalabb — elfogadtak vezetőnek. GÉPSZERELŐBŐL — SZEMÉLYZETIS Lubiczki János 1978. január 1-e óta a szövetkezet személyzeti vezetője. Huszonnyolc éves. Tizenhét éves koráiban — a budapesti 32-es szakmunkásképző iskolában szerezte meg az építőipari gépszerelő végzettséget, — ekkor lépett be a termelőszövetkezetbe. Az építő részlegben dolgozott két évig. majd bevonult katonának. Leszerelése után a gépműhelybe került. Papp Jolán egy év múlva beiratkozott a palánki szakközépiskola levelező tagozatára. Harmadéves volt, amikor a vezetőség kinevezte munkavédelmi és tűzrendészeti előadónak, az iskola befejezése után fél évvel pedig személyzeti vezetőnek. — Megmondom őszintén, abban az időben nem nagyon biztatgatták itt az embereket a tanulásra. Először a szekszárdi Rózsa Ferenc szakközépiskolába jelentkeztem, de valahogy elkeveredett a felvételi lapom. Csak novemberben tudtam kezdeni Palánkon a tanulást. Szerencsémre, hetenként csak egyszer, szombaton kellett bejárni. így csak fél napot veszítettem... — Építőipari gépszerelő és személyzetis — eléggé eltérő „mesterség” __ — Az építő részlegnél kezdtem abban az időben amikor még egy betonkeverő gépe sem volt a szövetkezetnek. Akkor kezdődött a gépesítés. Dolgoztam a téesz építkezésein, javítgattam a gépeket. Leszerelésem utón átnyergeltem a mezőgazdasági gépekre, megtanultam azok javítáLubiczki János sát is. A személyzeti munkához nemigen ad képesítést a szakközépiskola sem, de ebben mozgalmi tapasztalataim segítettek, iskoláskorom óta áktív KISZ-es vagyok, 1965. óta folyamatosan KISZ-tit- kár. Jelenleg a községi KISZ- bizottság titkára, sokáig egyben a szövetkezet KISZ-tit- kára is voltam. Emberekkel foglalkozni, embereket nevelni így számomra nem új dolog. Szerencsére, sok segítséget kapok a vezetőségtől. Feladatom többek közt a vezetők képzésének, továbbképzésének szervezése, az emberek meggyőzése, hogy tanuljanak. Nem tartozik szorosan hozzám, de — együttműködve az Oktatási vezetővel — sokat foglalkoztam a fizikai dolgozók tanulásával is, hiszen a káderutánpótlás nevelése nagyon fontos. Arra törekszem, hogy a különböző szintű vezetők is kötelességüknek tartsák ezt. Szövetkezetünkben egyre több azoknak a fizikai dolgozóknak a száma, akik tanulnák. J. J. Kábelüzem Munkában a tekercselők A valamikori alsónánai termelőszövetkezet baromfitelepén tavaly ládaüzemet rendeztek be. Asszonyok szögel- ték a gyümölcsösládákat, de a rossz anyagellátás és egyéb problémák miatt keveset keresték, a megfelelő körülmények és feltételek hiányában a lódaüzem hamarosan megszűnt. Az üresen maradt épületet a várdombi Új Tavasz Termelőszövetkezet közel százezer forintos költséggel átalakította és a szegedi kábelgyárral kötött megállapodás szerint kábeltekercselő melléküzem- ágat indítottak ott. A gépeket és technikai felszereléseket a kábelgyár adta. A termelőszövetkezet pedig új. világos ablakokat épített be a régiek helyére, átalakították az épület villamos hálózatát, a hátsó részen pedig fürdőt és szociális helyiségeket alakítottak ki. Az új melléküzem- ágban tízen dolgoznak. Két műszakban váltva egymást egyszerre öt asszony kezeli a gépeket, A nagy tekercsekben érkező kábelt kétszáz méteres kisebb tekercsékbe csévélik. Egyelőre órabérben dolgoznak, de ha belejönnek a munkába. meglesz a kellő gyakorlat. áttérnek a teljesítménybérezésre. TAMÄSI Fizetéskor látom, az emberek elégedettek Azt mondták, vigyázzak a Feri bácsival, mindenről beszélgethetek vele, csak a politikát hagyjam. — Feri bácsi! Szólíthatom így? — Sajnos, 53 éves vagyok. — Azt mondták ne politizáljak magával. Engem pedig érdekel, miért politizál egy művezető? — Tájékozódni kell a világban. Érdekelnek a dolgok, naponta olvasom a Népszabadságot, a Népújságot, a rádió híreit meghallgatom, nézem a tévéhíradót. — Szükség van erre? — Az embernek is, de a vezetőnek is. — A beosztottjaival politizál? — Az emberek egy része, csak a saját szemszögéből nézi a világot. Ilyenkor szükségét érzem, hogy szóljak. — Ebből következhet; akit nem érdekel a világ dolga, az a sajátjában sem tud eligazodni! — így igaz. -Többet tudnánk tenni, ez bosszant. Tudom, előbb-utóbb jobban fog érvényesülni a közösségért érzett felelősség. Személy szerint mindenki felel az ország sorsáért. Azt szoktam mondani: „Míg zászlónkat a szél lengeti, munkánk is lesz”. Tehát nem szabad félni a lógósoktól, a nagyszájúnktól... A véleményemet mindenkinek, lehet az a létra legmagasabb, vagy a legalacsonyabb fokán, megmondom. Nem szeretek kapkodni, ötlet szerint dolgozni. Sorba kell venni a teendőket, minden munkafolyamatra azokat a brigádokat tenni, akikről tudom, hogy el is végzik a munkát. — Ezért tették az óvodához? — Azt nem tudom. De, amikor idejöttem a szekszárdi Arany János utcai óvodához, egy napot eltöltöttem a rajzok és a terület tanulmányozásával. Aztán kiosztottam a feladatokat. Például: tudtam, van itt két hasonló képességű brigád. Egyik megkapta az óvoda jobb, a másik a bal felét. Ezek rivalizálnak egymásai. Hajtanak, mert fizetéskor mindegyik többet akar hazavinni, mint a másik. A munkaszervezés a művezető legfontosabb feladata. — Munkaszervezés? — A telepített ipar — a gyár- és az építőipar között különbség van. Nem mondom: esetenként joggal marasztalnak el bennünket. Ha nem dolgoznánk, ki csinálta volna meg ezeket a házakat. Nem vagyunk népszerűek? De nézzük akkor a körülményeket. Azt mondjuk, hogy az építőipar már nem idényjellegű. Azért mégsem így van. Ha esik, ha fúj: nem tudunk dolgozni. Néha nincs anyag, kevesen jönnek hozzánk dolgozni. Ez mind az építőiparhoz tartozik. Mindenki úgy tudja, itt sok a pénz, de mégis, egy üzemben dolgozó jó szakmunkás többet keres. Ott műszak után átöltözik, ha kijön a kapun, nem tudják megállapítani ki az igazgató. Nálunk bármennyit költünk szociálpolitikára, az építők többsége Ress Ferenc még mindig munkásruhában jár haza. Ress Ferencről sok mindent hallottam előzőleg. Eddig minden munkát határidőre átadott az ő brigádja. Sőt, a szekszárdi tanítóképző, köztudomásúan kitűnő minőségben, határidő előtt készült el. Ebben biztos közrejátszik a határozott egyénisége is. Erről kérdezem. — Szigorú ember? — Hátam mögött mondják: hajcsár vagyok. — Nem zavarja ez? — Nem. Fizetéskor látom, hogy az emberek elégedettek. Nem szabad ugráltatni az embereket, de mégis ébren kell tartani bennük, hogy a munka fontos. — Többször említette, hogy a TOTÉV a legjobb vállalat, elhiggyem ezt? — 1954 óta itt vagyok — három évig voltam maszek, míg a házamat felépítettem. Ismerem a vállalatot. Sok az öreg szaki, más válalatoknál jobban vándorolnak az emberek. — Ezek szerint a törzsgárda meghatározó? — Természetesen. Azt hiszi, ezek az emberek nem mehetnének el kócerájba dolgozni, vagy karbantartónak egy vállalathoz, ipari üzembe? Dehogynem. Legalább 10 forinttal több lenne az órabérük. S maradnak. Az ilyen embernek nem kell magyarázni a munkát, a vállalatok érdekét, mert jobban ismeri, mint némelyik vezető. — Mit vár az építőipartól? — Korszerűsödik. Lassan nem lesz kőműves és több más szakma. Házszerelőnek vagy valami másnak hívnak majd bennünket. * Ress Ferenc 1943-tól kőműves. 1950—54 között építette hazánk első szocialista városát, Dunaújvárost. A TOTÉV-nél 1954—1968-as időszakban brigádvezető, 1968-tól művezető 1972-ig. Vállalati hozzájárulással szüneteltette munkaviszonyát három évig, majd azóta művezető. Sztahanovista és kiváló dolgozó, megkapta a Dunaújvárosért emlékérmet és egyszer az Építőipar kiváló dolgozója címet. HAZAFI JÓZSEF
