Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
.Képújság ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szelcszárd, Postafiók: 71 Kukoricajárandóság Faddról, özvegy Keserű Jó- zsefné írja az alábbiakat: „...Tisztelt Szerkesztőség! Önökhöz fordulok bizalommal, hogy segítsenek nekem. Férjem, néhai Keserű József tsz-tag volt 10 év és 6 hónapig. Halála óta hiába kérem, nem kapom meg hat éve az esedékes kukoricajárandóságom. Azzal utasítottak el, hogy én nem a tsz-től mentem nyugdíjba. Nem is magam után kérem, hanem elhunyt férjem után, mert minden özvegy megkapja, akinek a férje tsz-tag volt...” Olvasónk levelét elküldtük a Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek Faddra, ahonnét Puskás János elnök a következőket válaszolta: „...özvegy Keserű Józsefné faddi nyugdíjas panaszát megvizsgáltam és megállapítottam, hogy ügyében szövetkezetünk az érvényben lévő jogszabályi rendelkezések figyelembevételével, törvényesen járt el. Panaszos házastársa 1960-ban létesített termelőszövetkezetünkkel tagsági jogviszonyt. Az elhunyt halálesetének időpontjában eltartásra szoruló hozzátartozója nem volt. Panaszos használatában 400 négyszögöl nagyságú föld van. Termelőszövetkezeti tag halála esetén az a nem termelőszövetkezeti tag házastárs, aki a termelőszövetkezeti öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, tartósan munkaképtelen vagy törvényes tartási kötelezettség alapján mást eltart, a termelőszövetkezettől a háztáji Telefonszámunk: 129-01, 123-61. föld alsó határát meg nem haladó mértékű földhasználatra jogosult, feltéve, hogy tulajdonában, haszonélvezetében vagy használatában ilyen mértékű föld nem maradt. Fentieket állapította meg a Szekszárdi Járásbiróság is az 1976. február 26-án kelt 3. P. 20.102/1976./4 számú ítéletében, ugyanis panaszos szövetkezetünk ellen peres eljárást kezdeményezett ugyanebben az ügyben. Kereseti kérelmét azonban a járásbíróság elutasította. Panaszos igénye tehát megalapozatlan...” Gépkocsiparkolás Az Arany János utcai lakóktól kaptunk levelet, amelyből idézünk: „Szekszárdon, az Arany János utca és ennek folytatásaként a Garay Gimnázium háta mögött a Csokonai utcában fizető-parkolóhely' létesült, ami a városgazdálkodási vállalat kezelésében van. Az Arany János utca bejárata előtt tábla van elhelyezve, az egyik utal arra, hogy megállni tilos, a másik pedig, hogy hol lehet és szabad parkírozni. Sajnos, ezeket a táblákat a gépkocsivezetők, illetve a tulajdonosaik nem veszik figyelembe, és nap mint nap — az Arany János utcai lakók bosszantására — a még meglévő házak előtt parkolnak, még a kapubejárót sem tisztelik. Kérdezzük: hogyan lehet ilyen körülmények között beütemezni olaj, szén fa és egyéb más szállítását? Sajnos, olyan esetek is vannak, amikor reggel héttől este 18 óráig ott parkol az illető gépkocsi-tulajdonos, vagy gépkocsivezető. Autóra volt pénze, 3 parkolási díjat már nem tudja megfizetni? Kérjük segítségüket, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön...” Olvasóink levelét elküldtük Szekszárd város tanácselnökének, dr. Nedók Pálnak, aki az alábbiakat válaszolta: „Az Arany János utca nyugati oldalán lévő útszegély és járda közötti területen a gépkocsi parkolása a jelenlegi forgalomszabályozás szerint engedélyezett. Augusztus 1- től a városgazdálkodási vállalat e területen is várakozási díjat fog szedni. Az Arany János utcai építkezések befejezését követően megépítjük a szilárd burkolatot. A kapubejáróknál előforduló tiltott várakozásokra felhívjuk a rendőrség figyelmét. Intézkedésem végrehajtását követően az Arany János utcai lakók tüzelőszállítással kapcsolatos, bejárási problémája megoldódik...” Házirend Egy idős házaspár fordult szerkesztőségünkhöz panasz- szal. Azt írják: ....Köteles-e a lakó a másik l akó erősítővel felszerelt magnóját hallgatni, nagyon sok esetben még este tíz után is. Nincs az embernek nyugalma. Hova forduljunk panasz- szal? Ugyanis a másik lakó azt mondja: tehetünk akármit, az övé a lakás...!” Olvasónk levelére dr. Nedók Pál, Szekszárd város tanácselnöke a következő választ adta: „...Az idős házaspár panaszának orvoslására Szekszárd város Tanácsának a lakóházak rendjéről szóló 3/1975. (III. 27.) sz. rendelet biztosít lehetőséget. A tanácsrendelet hatálya kiterjed a város illetékességi területén lévő valamennyi lakó- és vegyes rendeltetésű épületre és az abban tartózkodó személyekre, függetlenül attól, hogy az épület állami, szövetkezeti vagy személyi tulajdonban van. A tanácsrendelet 10. § (2) bekezdése szerint „Minden lakó köteles tartózkodni a többiek nyugalmát akár a lakáson belül, akár a lakáson kívül zavaró tevékenységtől, pl. zajos gneklés, kiabálás, botrányt okozó ittasság, nagy hangerővel történő rádió-, televízió- és magnóhallgatás, üzemi gép- vagy egyéb zaj.” E rendelkezést megsértőkkel szemben szabálysértési eljárás indítható, melyre a bérbe adó, a lakó, a lakóbizottság, valamint a sértett kezdeményezésére a városi tanács igazgatási osztálya jogosult. A közösség érdekeit sértő magatartást tanúsítókkal szemben 3000 forintig terjedő pénzbírság szabható ki.” Ml VÁLASZOLUNK Bábolna A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a Szovjetunióban baromfitelepeket épít az elkövetkező években. A képen: etetővonalvég gyártása. Hatvanöt év - együtt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A verőfényes nyári délutánon Turcsik Mihály és felesége kitelepednek a verandára. Mostanában, ha az idő kegyes hozzájuk, ez az egyik kedvenc időtöltésük. Szorosan egymás mellett ülnek, szemmel tartják az udvaron lévő jószágokat. Nem tudnak már annyit mozogni, mint régen, Mihály bácsinak nyolcvanhat, Anna néninek nyolcvannégy év nyomja a vállát. Csodálattal és irigykedve nézem a két matuzsálemi kor felé haladót. Nem kevesebb, mint hatvanöt éve házasok. Hatvanöt év! Rettentő hosszú idő. Megszámolni is sok. Hát még leélni jóban, rosszban. Turcsikék egy Szekszárd melletti csendes kis faluban, Harcon élnek lányukkal és vejükkel, takaros családi házban. Anna néni keze összekulcsolva pihen az ölében. A kézfején átlátszanak a vastag erek, e szeme ragyog. A napsugár fényében nézem arcának ezernyi ráncát. Mihály bácsit elbágyasztotta a meleg, ősz fejét a fotelnek támasztja és szundikál. De vajon szokott-e ilyenkor álmodni? És ha igen, hova viszik az álmok? — Eszembe jut fiatalságom, képzeletben ismét kinn kószálok a határban. Sokszor megjelenik életem, amik történtek velem. Küzdelem, hosszú életút áll mögöttük, hiszen mint Anna néni mondta, a múlt századból jöttek. Mindketten a Harc melletti Janya-pusztán nőttek fel, itt jártak iskolába, itt töltötték el életük legnagyobb részét. Szegény családokból származnak, így korán megismerték a nehéz munkát és nélkülözést, tizenévesen aratni jártak. — Annyi kérőm volt, hogy talán el sem hiszed. Szebbnél szebbek, jobbnál jobbak, rosszabbhál rosszabbak, mindenféle fajta. Még Szlavóniából is jött esv fiatalember, nlgyon kért, menjek vele, ott nagyságos asszony lehetek. De ő nem ment sehova, mert mindenkinél jobban megtetszett neki egy helybeli, szemrevaló aratólegény, neki esküdött örök hűséget. Nem is bánta meg. Szeretetben és megértésben élnek azóta és még ma is örülnek egymásnak. Az esküvő napja mindenkinek nevezetes dátum az életében. Anna néni a beszéde- sebb, őt faggatom, emlék- szik-e rá? — Már hogyne emlékeznék! Ezerkilencszáztizennégy január tizennegyedikén esküdtünk. Olyan hideg volt, hogy majd megfagytunk. Szánkón mentünk Harcra, a községházához, ott volt a hivatalos szertartás, aztán visz- sza Janyára. Voltak vagy kétszázan a lakodalmunkban és reggelig mulattunk. — Mi volt a stafirung? — Két vánkos, két dunyha, tizenkét lepedő, harminckét ing, tizenkét zsák. A lakodalom után jöttek a szürke hétköznapok. Szegényen és egyszerűen éltek, de Bár bízunk benne, hogy egyre kevesebb magyar állampolgárt fog közvetlenül érinteni, mégis megemlítjük az igazságügyminiszternek a Büntetésvégrehajtási Szabályzatról szóló, a Magyar Közlöny idei 44. számában megjelent 8/1979. (VI. 30.) számú rendeletét, amelyből az érintettek — és természetesen hozzátartozóik — megismerhetik a szabadságvesztés, a szigorított őrizet, valamint az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályait, a fogva tartottak jogait és kötelességeit, akiktől meg kell követelni a büntetésvégrehajtás rendjét biztosító szabályok maradéktalan megtartását, de őket önérzetükben megsérteni nem szabad, és nem szabad eltűrni, hogy egymást kihasználják, megfélemlítsék, bántalmazzák, vagy egymásnak kárt okozzanak. A Szabályzat az elítéltek nevelésével kapcsolatban kimondja, hogy ennek célja: „Olyan személyiségváltozás elérése, amelynek eredményeként az elítélt a szabadulás után képes törvénysértő magatartás nélkül élni és beilleszkedni a társadalomba.” Az állami szervek magán- személyektől és nem állami szervektől történő ingatlan- vásárlásainak, árubeszerzéseinek és bérleti szerződéseinek szabályozásáról szól a Minisztertanács 24/1979. (VII. 5.) számú rendelete, és ennek végrehajtása tárgyában jelent meg a pénzügyminiszter 8/1979. (VII. 5.) PM számú rendelete. A hivatkozott jogszabályok szerint állami szerv ingatlant csak az állami ingatlanközvetítő szerv forgalmi értékbecslése alapján vásárolhat, az ingatlan vételára az értékbecslésben meghatározott forgalmi értéket nem haladhatja meg, és az ingatlan megvásárlására akkor kerülhet sor ha a felmerülő feladat, illetve a szükséges elhelyezés csak a tulajdonjog megszerzésével oldható meg és a vételár pénzügyi fedezete rendelkezésre áll. Állami szerv a dolgozói lakásigényének kielégítésére csak akkor vásáboldogan, és nem cseréltek volna senkivel sem. Három gyermeket neveltek fel. Volt egy kis birtokuk, azon gazdálkodtak szorgalmasan, volt két lovuk, Mihály bácsi azzal járt fuvarozni, vitte a terményt Bonyhádrp, Szekszárd- ra. — Mióta az eszemet tudom, földdel és állatokkal foglalkoztam — mondja Mihály bácsi. Eddig elég szűkszavú volt, de most ő is belelendül az emlékezésbe. Elbeszéli, hogy megjárta mindkét világháború poklát, hét évet töltött a frontokon, megfordult szinte egész Európában. Míg harcolt, Anna nénire szakadt minden munka. Kaszált, kapált, permetezett, etette az állatokat, mosott, főzött, nevelte a gyerekeket. És várta, egyre várta a férjét, aki végül is szerencsésen hazaérkezett. A sors nem volt kegyes hozzájuk, de a sok-sok nehézség ellenére volt erejük ezerszer újra és újra kezdeni. Mihály bácsi még hetvenhét évesen is dolgozott a tsz- ben. Évekkel ezelőtt még kijártak a szőlőbe, de ma már egyre rövidül az általuk megtett út távolsága. Míg beszélgetünk, Mihály bácsi megszomjazik. — Anyjuk, hozzál egy fröccsöt! És az apró,' törékeny, hajlott hátú öregasszony, akit az rolhat lakóépületet, ha abban a városban (községben) e célra alkalmas, állami tulajdonban lévő lakóépület nincs, továbbá ha a megvásárolni kívánt lakóépületben levő lakások vállalati bér- lakássá vagy szolgálati lakássá nyilváníthatók. A jogszabályban meghatározott esetekben az ingatlanvásárláshoz külön engedély szükséges. Részletesen szabályozza a rendelet állami szervnek nem állami szervtől, valamint magánszemélytől történő árubeszerzését is. (Magyar Közlöny 1979. évi 45. száma.) Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Belkereskedelmi Minisztériumnak a szeszes italok értékesítéséről szóó 6/1979./19. számú állásfoglalására. Rendelet mondja ki, hogy zöldség- » gyümölcs üzletekben nem ér-' tékesíthető szeszes ital. Az , állásfoglalás kihangsúlyozza, hogy akkor sem értékesíthető szeszes ital, ha az I. fokú tanácsi szakigazgatási szerv korábban a működési engedélyekben engedélyezte is a zöldség-gyümölcs szakboltok üzletkörének kiegészítését szeszes italokkal is. Az a korlátozás pedig, amely szerint a munkhelyen levő üzletben munkaidő előtt és alatt tilos szeszes italt értékesíteni, vonatkozik az állami gazdaságok területén üzemeltetett élelmiszer jellegű vegyesboltokra is. (Megjelent a Kereskedelmi Értesítő 1979. évi 19. számában.) A munkavédelmi tevékenység hatékonyabbá tétele tárgyában jelent meg közlemény a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei aev 12. számában. „A balesetek as- gyakoriságában lassú javulás tapasztalható, ugyanakkor megdöbbentő a halálos és egyéb súlyos üzemi balesetek magas száma” — állapítja meg a közlemény és előirja a munkavédelmi szabályok megszegőivel szembeni következetes fellépést, felelős- V ségre vonást akkor is, ha a mulasztás még nem eredményezett balesetet. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke GÍJj évek egyre közelebb nyomnak 9f a földhöz, betipeg a konyhába, és hozza a kért italt ugyanúgy, mint az elmúlt hatvanöt évben mindig. Kettőjük közül ő a frissebb, még most is főz, takarít, állatokat etet. Mihály bácsi egészségét kikezdte az idő. Hol a lába fáj, hol a dereka sajog, de mint lánya mondja, nehéz beteg. Az orvos által felírt gyógyszer nincs ínyére. Egyre azt hajtogatja: — A legjobb orvosság egy kis törkölypálinka. Mindennap megissza az adagját. Reggel pálinka és kevert, napközben szódás bor. Ételt nagyon keveset eszik. S' — Aztán nem veszekedtek sohasem, Anna néni? * — Hogyne veszekedtünk volna, mikor annyi gondunk és bajunk volt. De mindig kibékültünk, mert jó ember az én uram, hamar elszáll a mérge. Nem tartottak sem arany-, sem gyémántlakodalmat, ök a hétköznapok apró tetteivel napról napra bizonyították és még ma is bizonyítják, hogy szeretik egymást. Különben Anna néni szerint „az esküvőből egy is elég volt”. Ha esik az eső, az ablakon át lesik, mikor jönnek az unokák, dédunokák. Két fiuk van. A szekszárdit minden héten hazavárják. Ha a Pesten élő sokáig nem ír, mar- dossa őket a féltés, meg a bánat, hogv mi lehet vele. Valami különleges szeretet veszi körül a két öreget. Talán azért, mert három gyerekük, négy unokájuk, hat dédunokájuk érzi általuk szépnek a világot és kapta tőlük útravalóul az emberséget, jóságot. SERES ANTAL
