Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

ArtÉPÜJSÁG A község neve egyesek szerint szláv eredetű, s annyit jelen­tett, mint lehelet, gondolat. Első történeti nyomát a kelták du­nántúli uralma idején találjuk. Ez idő tájt erős szálláshely. A honfoglaláskor a Szák nemzetség birtokába került. A XIV. szá­zad derekán egyházi birtokként említi egy oklevél. A török hó­doltság alatt elnéptelenedik. Mária Terézia ide nem németeket, hanem rácokat telepít. Falujuk az öregek elbeszélése szerint a mai Kenderföldnek nevezett völgykatlanban volt, amelynek egy részét ma is „Ráckút”-nak nevezik. A rácok a helyet nem sze­rették és visszamentek régi szülőhelyükre, de feltehető, hogy egyes családok, a visszatelepülő magyarokkal összeházasodva itt maradtak. A faluban az első termelőszövetkezet 1959-ben alakult, Búzakalász néven. Az üzem — Az üzemet keresik? — szólnak ki a volt cselédlakás­ból. — Az üzemet. — Itt vannak az asszonyok — a másik lakásból Kovács Józsefné vezetésével sorjáz­nak ki az asszonyok. A bejárati ajtó a valamiko­ri magtárhoz szolgált, nagyot csikordul a vasalkalmatosság, mikor a „brigádvezető” ki­nyitja. — Még nem rendezkedtünk be. Két hétig takarítottunk az asszonyokkal — mondják. Az üzemben 12 asszony ta­lált munkát, a bátaszéki Báta- fém részére készítenek hús­ipari fémkötényeket. — Legalább ötvenen jelent­keztek, azt vették fel, akinek nem volt munkahelye — mondja Kovács Józsefné. — A kereset? JTTj^TO-J Munka közben — Jó. 110 forintot kapunk Egy kötény 813 acéllapocs- egy kötényért, nyolc óra alatt kából és 1013 fémkarikából kész egy. készül. Az utolsó horvát bán Nemeskéri Kiss Pál tenger- melléki kormányzóról tudják úgy a helybéliek, hogy ő volt az utolsó a horvát bánok kö­zött. Születése időpontját még a miszlaiak sem tudják, csak 1821-től van visszaemlé­kezés, amikor a református parókia építéséhez tetemes segítséget adott. Egy másik történelmi do­kumentumból megtudtuk még azt is, hogy 1863-ban halt meg, október 21-én, Miszlán temették el. Felesége refor­mátus vallású volt, Csapó Idának hívták. Az ő támoga­tásival szerezte az akkori egyház a 287 forintba kerülő úrásztali kannákat, a két po­harat, s a két tányért, amit még ma is használnak. "l 1979. augusztus 4. A régi iskola egyik termé­ben látható a kis helytörté­neti gyűjtemény, amelyet úgy is nevezhetnénk, hogy „falu­múzeum”. Anyagát a falu la­kói önzetlenül adták össze, hogy ezzel is ápolják a letűnt korok népi szokásait visele­tét, művészetét. A gyűjtőmunkát ketten irá­nyították. Borda Józsi bácsi nyugdíjas iskolaigazgató és a falu párttitkára, Lebb József. Irányító és gyűjtőmunkájuk eredményeként 1976-ban, ta­vasszal készült el a gyűjte­mény kiállítása. Áldozatos munkájuk nyo­mán több olyan régmúlt hasz­nálati tárgy is látható, me­lyekből már csak itt van. A városba származott fiatalok­nak különösen érdekes ez a gyűjtemény, mert segítségé­vel fogalmat alkothatnak nagyapáink, dédapáink min­dennapos munkaeszközeiről. Józsi bácsi leltárkönyvé­ben háromszáz tárgyról ol­vashatunk, melyek — ha már ritkábban is —, még most is szaporodnak. A sok érdekes emlék között talán a legkedvesebb az az 1845-ben, vőlegény faragta mángorlófa, melyet meny­asszonyának ajándékozott, mondjuk egy vastag kísérő­gyűrű vagy arany nyaklánc helyett. Szorgalmas nép ez itt Tálos János bácsi ez idő szerint a legrégibb lakója a községnek. „A 85 év alatt két­szer voltam távol, a világ­háborúk idején.” János bácsi elfelejtett neveket sorol: Sós­part, Ökörállás, Katonaföld, Szőczi hegy, Parrag-hegy, Pántlika, Kántás-kút, Lud­milla, Bagolyvölgy, Hollós, Forráslap, Laposcseri, Virág­halála, Rókaugrató... — Szorgalmas nép ez itt — mondja. — Valamikor búzá­ból pénzeltünk adóra, jószá­got tartottunk és bor is ter­mett Miszlán. — Mindig ilyen csendes volt a falu? — Csöndes vót. Jó vereke­dő is. Egyszer a bátyámékat összefogták a csendőrök, ké­pesek voltak ott bent is ve­rekedni... Tálos János bácsi korát meghazudtolva, még most is dolgozgat. Sehogyse akarja elfogadni a mostani fiatalok vándorlását. „Hétközben el­Tálos János mennek, szombaton, vasárnap megjönnek”. „Valamikor 1500 lakos is volt.” Rozsika Rózsika mosolygós, kék szemű fiatalasszony, a tanácsi ki- rendeltségen hivatalsegéd. A hevesi születésű, Pesten nevel­kedett lányka 19 éve ide jött férjhez Hermann Lászlóhoz. Ma már törzslakosnak számít. Ct éve dolgozik a tanácsnál. Fel­adata: a hivatalos iratok kézbesítése, takarítás a kirendeltségen és az orvosi rendelőben, az adócsekkek kiadása. Ezenfelül a gázt is ő árulja, a buszvárót rendben tartja. '. Hermann Lászlónét mindenki Rózsikának szólítja. Az időseb­bek naponta szólítják meg és kérik: „Rózsikám írj egy kér­vényt!” vagy „Rózsikám, írj egy levelet a lányomnak!” Rózsika mindezt megteszi. A magazin készítésekor a gyönki tanácstól — pedig megígérték — nem jött ki senki segíteni. Aztán kiderült, Rózsika többet tud a faluról, mint bármilyen „hivatalos” ember. Sorolja a neveket, lelkesedik a helytörténeti gyűjteményért, megismertet idős bácsikkal. Rózsika ismeri a falut, az ott élő emberek szolgálatába állt. Iskola, óvoda Alsó tagozatos gyerekek 17-en járnak a faluban is­kolába. Egy pedagógus — Nagy Sándorné — foglalko­zik velük. A felső tagozato­sok Gyönkön tanulnak. Az óvoda először csak nyáron volt napközi ottho­nos, de a szülők kérték, hogy egész évben legyen az. A második éve, hogy reggel­től estig tartózkodnak ott a gyerekek, huszonnégyen. Babkása Ma csak uborkát Sok kávé A babot sós vízben fel­tesszük. Amikor puhára főtt, lisztet szórunk rá, s azt el­keverjük. Közben — lehető­leg baromfizsíron — vörös­hagymát pirítunk, piros pap­rikát teszünk rá. A kemény­re összeállt babot tányérra rakjuk, a vöröshagymás zsírral meglocsoljuk. Nagyon ízletes, laktató eledel. Ha füstölt csülök is főne ben­ne, az egyáltalán nem árt neki. A receptet elmondta: Bucs- li Ádámné és Hollósi Mi- hályné. Tanácselnök nyugdíjban Tiborcz Ferenc harminc évig dolgozott a miszlai ta­nácson, ebből 18-at mint el­nök. A falu minden lakóját ismeri. Harmincéves ta­pasztalat alapján így jelle­mezte a miszlai embereket: „Jóindulatú, békés, szorgal­mas, takarékos emberek lak­nak a községben. Kis igé­nyűek, de nem igénytelenek. A többség azért dolgozik, hogy a gyerekeknek legyen lakásra Érden vagy Pest környékén.” Röviden — Hétfőn déltől áramszü­net volt a községben, este hatig, másnap, kedden reg­gel nyolctól ismét hatig áram nélkül volt a falu. * V» — A falu minden utcájá­ban van járda. Társadalmi munkából és tanácsi támo­gatásból készült. ♦ — Lelkes községbeliek minden évben megszámol­ják a lakosságot. Ök jegyez­ték fel, hogy 1977-ben 672 és 1979. január 1-én 576 volt Miszla lakosainak száma. A felvásárlóhelyre, ott- jártunkkor csak uborkát hordtak a falu lakói. Ez nem azért volt, mert a leadásra termelt növények skálája szegényes, hanem azért, mert egy napon csak egyfé­lét vásárolnak a begyűjtő­helyen. A termelőszövetkezet 1975. január elsején egyesült á belecskai Szabadsággal. Ma a közösben nyolcvanan dol­goznak. Búzából és kukori­cából 300—300 hektárnyit vetettek, lucernából 150 hek­tárral és ezen felül a nö­vénytermesztésben foglal­koznak mustárral és borsó­val is. Az állattenyésztés a Az idén jól termett az uborka. Bizonyíték erre a hétfői nap is, 43 mázsát vá­sároltak fel, melyért 20 ezer forintot kaptak a termelők. Az átvételi ár a minőség­től függően kilónként 2 fo­rint 20 fillértől 6 forint 50 fillérig alakult. hízó- és növendékmarhára szakosodott. Az itteni föld kedvezőtlen adottságú, a termőtalajt majd minden évben lemossa az erózió. A szövetkezet épületeire, van már tíz éve is, hogy költöt­tek, így ezek elhanyagoltak, kívülről rossz benyomást keltenek a látogatóban. fogy A Kop-Ka ÁFÉSZ 112-es vegyesboltjában Vaszari Já- nosné helyettes vezető tá­jékoztat: — A havi forgalom 260 ezer forint körül van. Ez az összeg főleg élelmiszerből és vegyiárukból tevődik ki. Le­het nálunk háztartási gépe­ket is rendelni, idén 3 hűtő- szekrényt, 6 mosógépet, 5 centrifugát adtunk el. Na­gyon jó a kenyér minősége, a Szekszárdi Sütőipari Vál­lalat gyönki üzemétől kap­juk. Sok kávét — havonta 10—15 kilogrammot — vásá­rolnak nálunk. Nagy ünne­pek előtt 60—70 félkész tor­tát is vásárolnak a háziasz- szonyok. Miszlai magazinunkat írta és összeállította Ha­zafi József, Pordán Já- nosné, Beke László. A fényképeket Gottvald Károly készítette. Munkatársaink legkö­zelebb augusztus 6-án Szakályba látogatnak. Öregek napközi otthona Sok az idős ember a faluban. Szükség volna öregek nap­közi otthonára. Üres épület volna, ahol ki lehetne alakítani, csak a többi?! Nagy gond még az is, hogy főtt ételt nem lehet sehol venni a községben, pedig az is nagy segítség lenne, mert többen vannak olyanok, akik nem fekvő bete­gek, de a mindennapos főzésre képtelenek. Nyolcvanan a szövetkezetben fi posta A szép, új postaépületet 1978. július 1-én adták át, 600 ezer forintba került. A hivatalveze­tő Németh Erzsébet tíz éve dolgozik itthon a faluban. A vele egykorúak már szinte mindannyian elkerültek a köz­ségből, de azt vallja, hogy amíg egy lakóház és posta lesz a községben, marad. Négyszázan fizetnek elő a faluban újságra, Tolna me­gyei Népújságra hetvenen. Rádió 157, televízió 131 van a községben. Postatakarékban 5 millió 300 ezer forint talál­ható. A múzeumalapító: Borda József féltve őrzött tárgyai között!

Next

/
Oldalképek
Tartalom