Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

A^ÉPÜJSÁG 1979. augusztus 22. Moziban Uborkaszezon A Forrás antológiája Az idén állítólag kiemelke­dően jó az uborkatermés. Az uborkaszezon színvonala is magasabb a sokéves átlagnál, ha ugyan ebben az esetben egyáltalán helytálló színvo­nalról és annak mértékéről beszélni, Nem tudom, mi más ve­zette az illetékeseket, mint uborkaszezoni rekorddöntés, hogy felújították az És az eső elmos minden nyomot... című NSZK filmet. Minden bizonnyal akkor is éppen olyan unalmas volt, amikor először mutatták be a magyar mozik, és akkor sem voltak sokkal többen kíváncsiak rá, mint most. Pedig ezen a nyá­ron úgy kezdték el játszani, hogy a filmnézők ördöge el­terjesztette: izgalmas krimi. Minden bizonnyal az És ak­kor jött a sötétség című film­mel keverte össze az ördög, de sötétség helyett az eső jött, krimi helyett pedig melodrá­ma pergett a vásznon. Egy tizennyolc éves német lány — jómódú polgári papa egyetlenkéje — beleszeret egy francia egyetemistába. Papa féltékeny, mesterkedik a fiú ellen. Lánya azért is. Fiú autóbalesetben meghal. A lány ezt nem tudja, ellen­A Collegium Musicum hangversenye A szeszélyes időjárás miatt a Babits Mihály Megyei Mű­velődési Központ márvány- termében került sor a Szek­szárdi zenélő nyár negyedik koncertjért. Ezúttal régi ked­ves ismerősként a Collegium Musicum együttesét üdvözöl­hettük, amelynek tagjai nem­csak hazánkban, de határa­inkon túl is számos elisme­rést szereztek. Szekszárdra két külföldi út között és egy televíziós szereplés előtt ér­keztek. A zenekar művészeti veze­tője: Kecskés András (lant), tagjai: Stadler Vilmos (block­flőte és barokk fuvola), Szil- vássy Gyöngyvér (csemballo), Zempléni László (ütőhang­szer), Kakuk Balázs (viola da gamba). Repertoárjuk a XV. századtól a XIX. század ele­jéig terjed. Műsoruk első részében ma­gyar, vagy magyar vonatko­zású műveket mutattak be. Ezeket többnyire egy szólam­ban és egy, vagy két basszus­kísérettel írták. Az együttes által feldolgozott és stílusos improvizációkkal színesített változatban hangzott el Ano­nim: Gaude Mater Hungária (XV. sz.) Cracovia civitas (XV. sz.) Istvánffy M.: Car­mina—Pardoana, Elburató (Házasító ének XVI. sz.) Ni­colaus Sehmall: Sibenbürger Tanz (XVII. sz.), Balassi B.: Áldj meg minket Úristen kez­detű istenes éneke egy len­gyel szoltár dallamára, Bak­fart B.: O combién es lant­szólóra írt szerzeménye. Szü­net előtt hallhattuk még az 1630-ból származó Kájoni kó­dex és az 1680. táján keletke­zett Vietórisz kódex néhány dalát, táncokat az Apponyi és a Linus kéziratból, két diák­dalt a Sárospataki melodia- riumból — közülük az egyik Csokonai: A hatalmas sze­relemnek c. versére íródott —, . majd Keuer Ferdinánd bécsi komponista Hongrois- ses c. kompozícióját, mely vérbő verbunkos zene. A műsor második részében a külföldi barokk néhány na­gyobb lélegzetű műve csen­dült fel. Selmán Salaverde spanyol szerző Canzona a due c. művét két francia dal követte. Felejthetetlen él­mény marad Telemann: D- dúr koncertje, melyben a csembaló és fuvola koncer­tált egymással és Händel: Mi palpita il cor (Zaklatott a szí­vem) c. kantátája, mely a szerző olasz kantátáinak soro­zatából val. L. Z. ben elhiszi, a francia fiú el­hagyta. Újra szerelmes lesz, ki másba, mint a francia fiú halálát okozó német fiúba, aki ellenben egy roppant te­kintélyes gyáros sarja... Ezért papa már nem féltékeny, sőt, Ám a német fiút gyötri a leí- kiismeretfurdalás, öngyilkos lesz. Papa nem érez lelkiis- meretfurdalást, lánya boldog­talan. És az eső elmos minden nyomot. Az idő pedig kimos­sa ennek a filmnek még az emlékét is belőlünk, legalább­is ha a sors kegyes marad. Még egy-két hét van hátra, és vége a hivatalos uborka- szezonnak. Ahogy nézegetem a moziműsorokat, nagyobb baj addig már nem éri a filmbarátokat. VIRÁG F. ÉVA A kecskeméti — bár orszá­gos érvényű — folyóirat szü­letésének tizedik évforduló­ján Hatvani Dániel és Szekér Endre szerkesztésében meg­jelent a Forrás antológia. A kötet első fejezetében Példaképek, elődök címmel Sinkó Ervin, Veres Péter, Szabó Pál és Németh László levelét olvashatjuk, ezt bő versválogatás és három elbe­szélés követi. A Való világ című fejezet­ben szemelvényeket közöl­nek a szerkesztők a Forrás évtizednyi szociográfiatermé­séből. Részletet olvashatunk például Márkus István: Egy mai falukutató töprengései­ből, Zám Tibor: Szeszmeste­rek, Bormelléki zsiványsá- gok, Bánlaky Pál: A vidéki- ség tünetei című munkájából. Helyet kapott a kötetben az az interjú is, amelyet a fo­lyóirat főszerkesztője készí­tett Illyés Gyulával. A zárófejezetben találkozá­sok, tanácskozások, látogatá­sok alkalmából készült fény­képeket közölnek a szerkesz­tők. Az antológiát Berki Viola és Kátay Mihály rajzai, Goór Imre cinkkarcai díszítik. GUTÁI ISTVÁN Rádió Emlékezés István királyra Augusztus 20-án a rádió „A magyar népköltészet he­te” című sorozatban emléke­zett meg az államalapító ki­rályról. Dobos Ilona előadá­sára a Kossuth-adó hullám­hosszán került sor: „A nép- költészet István királya” címmel. Valószínűleg a hall­gatók túlnyomó többségének — velünk együtt — sejtelme se volt arról, hogy első kirá­lyunk alakja a magyar mel­lett a német, lengyel, orosz, román, szlovák, morva, sőt még az angol népköltészet­nek is szereplője. A „jó király” ismérveit Ist­ván a katolikus egyháznak köszönhette, mely szentjei közé sorolta és saját maga nemzetek feletti lévén, Eu- rópa-szerte ismertté tette a nevét. Jórészt utólag, mert amit az apja nyomdokaiba lépett államszervező végzett, az elsősorban mégis csak ma­gyar belügy volt, de sors­döntő belügy. A törzsi arisz­tokrácia leverése, a keresz­ténység elfogadtatása, a me­gyeszervezet (máig élő) meg­teremtése, törvénykönyveinek megalkotása, a belső lázadók megfékezése több uralkodó­nak is elégséges munkát adott volna és teljes joggal ered­ményezte azt, amit az egyik krónikás írt: „neve igen na­gyon elhíresedett”. Az angol népköltészetben mint Edmund és Edward hercegek, száműzött királyi sarjak befogadója szerepel. Ök Shakespeare Hamletiének esetleges előképei. Egy 1222 körüli orosz forrás kemény­ségét említi, a lengyelek meg éppen, mint csodás körülmé­nyek közt koronát kapó „István parasztgazdáról” em­lékeznek meg róla. Az ő ide­jében államiságuknak még kezdetén se lévő románok­nak egyik kolindájában sze­repel, a magyar népkölté­szetben pedig a pogány hit­világig is visszautaló táltos­ként vagy úgy, mint a pan­nonhalmi altemplomban lévő állítólagos trónusának hát­fájást gyógyító erőt kölcsön­ző szent. István király hódító hadjáratokat nem vezetett, de 1030-ban a rátörő II. Kon- rád császárt alaposan meg­verte. Ez a bajor népkölté­szetben tökéletesen visszájá­ra fordítva bukkan fel, Ist­ván lpajor kapcsolata azon­ban — felesége révén — két­ségtelen. Dobos Ilona értékes elő­adása természetesen utalt ar­ra is, hogy a népköltészet­ben az időrendiségnek édes­kevés szerepe van, sőt na­gyon gyakran a népköltészet­re (bevallva-bevallatlan) tá­maszkodó krónikások mun­káiban sincs sok. Előadását jól színesítette Csengeri Ju­dit, Lőte Attila és Szersén Gyula közreműködése. Mind­ezek után és a gyűjtőcím alapján a hallgatóban joggal támad az a hit, hogy „A ma­gyar népköltészet hete”, mint a hetek általában, hét napig tart. Átböngészi a Rádióújság 34.-ik számát és rájön, hogy téved. Hétfőn kezdődött és mire ezek a sorok megjelen­nek, ma van az utolsó napja. 8.25-kor zárul Keresztes Ág­nes Életük — történelem cí­mű összeállításával. Ami egy kis pénteki ráadással együtt számítva is csak alig fél hét. (ordas) Kossuth-könyvek H. Varró Rózsa: m Élővilág és társadalom H. Varró Rózsa könyve a biologizmusról és annak bí­rálatáról igen aktuális kötet. A Kossuth Kiadó igen jó szolgálatot tett megjelenteté­sével. Napjaink tudományos­technikai fejlődésének fényé­ben különösen világos az élő­világ és a társadalom elvá­laszthatatlanul szoros kapcso­lata. Ezt természetesen már eleink is felismerték, de a kapcsolat mibenlétét és össze­függéseit sokféleképpen ma­gyarázták. A könyv végigkíséri a na­turalizmus és benne a biolo- gizmus történeti fejlődését, kezdve annak haladó formái­val, amelyek szorosan kap­csolódtak a polgári forradal­makhoz. Olvashatunk a könyvben a francia felvilágo­sodás társadalomelméleti na­turalizmusáról, majd Herbert és Spencer evolucionizmusá- ról, a polgári filozófia ha­nyatlásáról és a biologizmus legszélsőségesebb reakciós ki­növéséről, a fajelméletről. Külön fejezet részletesen tár­gyalja a marxizmus válaszát a természet és a társadalom viszonyának kérdéseire. • A könyv jól tájékoztat napjaink áramlatai között, mindegyiknek marxista kri­tikáját is adva. Csak néhány vonatkozást emelünk ki a könyvből ízelítőül. A malthu- sianizmus és a túlnépesedés néhány jelenlegi problémája, Freud és Lorenz felfogásának egybecsengése és különböző­sége, biologizmus a nemek viszonyának felfogásában. Úgy hisszük, hogy már ezek a témák is felkelthetik, nemcsak a szakemberek ér­deklődését a könyv iránt. Magyar vándorkiállítás Franciaországban „A kelták Magyarországon” címmel dokumentációs kiál­lítás anyagát állította össze a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének megbízásából. A Párizsi Ma­gyar Intézet részére készített kelta műtárgymásolatok — amelyeket Franciaország több városában mutatnak be az ősz folyamán — érzékletesen szemléltetik a gall—kelta tör­zsek közötti kapcsolatokat. A kiállítás anyaga a napokban érkezik a francia fővárosba. Pannonhalma kincsei Ezrék tekintették meg Pan­nonhalma háromnapos látvá­nyosságát, az arany- és ezüst- kincsek, régi iratok, okleve­lek kiállítását. Ismét látható volt az 1001-ben keltezett pannonhalmi alapítólevél, ebben írja István király, hogy a Géza fejedelem által megkezdett kolostorépítést befejezte. Tévénapló Michelangelo Szép az olaszok Michelangelo-filmje, jó ügyet szolgál jól. amikor mesterműveket hoz szemközeibe eseten­ként olyan részleteket is megmutatva, amiket eredeti­ben sem láthatunk meg mindig. Igaz, hogy .nekem nem tetszik Irving Stone — népszerűsítő Michelangelo- könyve magyarul is megjelent — szövege, folyton a gazdag amerikait érzem benne, aki úgy véli, a lelkese­dés jogát is megvásárolta. De lelkesedéséből hiányzik a szakszerűség, csaik a művek felszínét érzékeli, pedig Michelangelóról igazán el lehet mondani, hogy teljes világ, egy egész kultúra. Azt pedig nagyon nem sze­retem, amikor a kispolgári értetlenség bárgyú anek­dotákkal igyekszik olyan művek közelébe férkőzni, amelyek az emberi szellem legnagyobb teljesítményei. De hát ez az én véleményem, amelynek nincs köte­lező érvénye, aki másként gondolkozik, ettől még lehet becsületes állampolgár, derék családapa. Mert a film nemes haszna vitathatatlan, s egyformán örömöt je­lent azoknak, akik viszontlátják a Dávidot és a íab- szolgaszobrokat, s azoknak is, akik most ismerkednek velük. Nem is ez a gondom. Az nagyon örvendetes, hogy megvásároljuk ezeket a filmeket, de miért nem készülnek hasonlók nálunk is? Szívesen hangoztatjuk, hogy fiataljaink eljutnak Drezda, Berlin múzeumaiba, megcsodálják a meisseni dómot, ami egy Expressz- színvonalú idegenvezetéssel is élményt jelent. De ér­téküknek megfelelően becsüljük-e saját kincseinket? Évekkel ezelőtt nagyon szép filmet készítettek az esz­tergomi Suky Benedek kehelyről, bizonyítja, hogy egyetlen műtárgy is témája lehet egy filmnek. De azóta vajmi kevés történt. A tv igyekszik bemutatni mai művészetünket, igaz. hogy néha olyan lelkes szö­veg kíséri kezdő keramikusok igyekezetét is, ahogy Irving Stone beszél Michelangelóról, de mértéktartó, szakszerű művészeti filmmel nagyon ritkán találko­zunk. amelyik bemutatna egy-egy műemléki együt­test, vagy mesterművet. A balatonkeresztúri freskók vagy Maulbertsch sümegi képei, jó néhány múzeumunk készen kínálja a lehetőséget, s a témának az is előnye, hogy nem lehet elrontani, ahogy a Michelangelo-filmet sem — gondoskodott erről a mester. Azt is gyakran emlegetjük, hogy hazánkban utazni bizony nem könnyű, főleg annak, akinek nincs gépko­csija. De a szállásgondok az autósoknak is nehézséget jelentenek, s Tolnából eljutni például Jákra vagy Égerbe, mindenképp két-három napos túra. De legalább ilyen nehézséget jelent, hogy felületesen, vagy úgy sem ismerjük művészeti értékeinket, mert ha jelennek is meg útikönyvek — minőségük ugyan nagyon egyenet­len — hiányzik' a figyelem felkeltése, s az utas leg­többször csak a beidegzett látnivalókig jut el, s a kö­telező penzum után azt keresi, hogy hol kap egy üveg sört. A tv-nek itt — úgy gondolom — nagyobb lenne a szerepe. Ugyan ki nem örül annak, hogy szemtől szem­be állhat Michelangelo szobraival? De a sümegi fres­kók, az egregyi. türjei román emlék, Csempeszkopács, Mánfa, Lébény. Velemér európai színvonalat képvisel. Persze, maradjon Michelangelo, a filmsorozat az olasz múzeumokról, de itthon is lenne mit tenni, azonkívül, hogy panaszkodunk pusztuló műemlékeink miatt. Csányi L. Együtt a gyermekekért Nemzetközi gyermekév az idei, vége-hossza sincs a gyermekeknek, a gyermekekért rendezett események­nek, műsoroknak, találkozóknak, vagy akcióknak. A számtalan rendezvény sorába állítva, talán nem is fel­tűnő a televízió vasárnap esti műsora, amely „Dalok a világ gyermekei számára” címmel került bemutatásra. Ha csak a showműsort nézzük, az is említésre mél­tó. A popzene világklasszisai léptek egy műsoron be­lül színpadra. Az alig egyórás adásban megfért egymás mellett a több mint másfél évtizede világhírű Bee Gees együttes és az együttesből azóta kivált Andi Gibb — a három fivér egyike — de elfért a világhírű svéd együttes, az Abba is. Mellettük olyan nevek, mint El­ton John, vagy Donna Summer garantálták a biztos sikert. A műsor mégsem elsősorban ezért érdemel szót. ha­nem azért, mert a szövegírók. a zeneszerzők és az elő­adók az elhangzott dalok teljes bevételét felajánlották az UNICEF, a világ gyermekei számára. Nem kis ösz- szegről. több mint százmillió dollárról van eddig szó. Tamási „Ha kenyér van,... ... minden van, ... ha kenyér nincs, semmi nincs” — vallja Pintér János pékmester. A Csongrádban élő mestert a munkapad nagy öregjei sorozatban mutatta be a televízió szerdán, kora délután. A kenyér, az élet mindig fontos volt az országban.' Sokszor nem volt és akkor semmi sem volt. így kap­csolódik Pintér János vallomása a múlthoz, ahhoz az időhöz, melyet szívesen elfelejtene mindenki. Azt mondja a mester: A kenyérnek mindig, ősidők óta, szinte vallási, rituális ereje volt, ha leejtettek egy da­rabot a földre, felvették, megcsókolták, megették. Hol van már ez a becs, a kenyér iránti áhítat? Már unalomig szajkózzuk: rengeteg „életet” dobunk el. Az sem lehet mentségünk, hogy időnként a sütőipar ke­letien. ragacsos, élvezhetetlen kenyeret küld a boltok­ba. De. amikor látjuk, hogy a gyerekek az utcán ke­nyérrel labdáznak, akkor nem a rossz minőség, hanem a könnyen kapott kenyér, a biztonság, a pazarlás árul­kodik. Pásztor Ferenc szerkesztő-riporter rákérdezett az idős mesterre, mi a véleménye a gyárról, az ottani ke­nyérről. És tudva tudott, hogy Pintér mester jobbat készít, de becsüli kollégái munkáját. Evett már gépdagasz- totta-sütötte kenyeret, tudja, hogy az nem kézzel, nem olyan verejtékkel készül, a gyáriaknak könnyebb dol­ga van — könnyebb a kenyerük is. Pintér János pékmester egy másik mondata is köz­keletűvé válhatna: „Vevőim nern tudják, hogy én mennyit dolgozom, azért, hogy friss, ropogós kenyeret adjak. Nem is kell nekik tudni, csak az a fontos; jó minőséget kapjanak.” Ezt kellene megtanulni a gyári pékeknek, minden szakembernek a maga munkapad­jánál. Hazafi József Jövő héten a Háztűznéző című, színes, szinkronizált szovjet filmszatíráról Írunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom