Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

1979. augusztus 19. NÉPÚJSÁG3 Különös találkozó színhe­lye volt a hét végén a pál- fai Egyetértés Mgtsz. Egész­napos szemlére azok érkez­tek ide — s nem várat­lanul —, akik húsz évvel ezelőtt — nyár derekától — nem kevesebb, mint öt hó­napig csaknem pálfai lako­sok voltak és a párttól ka­pott megbízatásuk értelmé­ben segítették a közös gaz­dálkodás beindítását. Mit kellett ott segíteni, ahol 1959. március 19-én be­fejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése és megalakult 213 taggal az Arany Kalász. 168 taggal pe­dig a Petőfi Tsz? Dulai Ká­roly. Boros Ferenc. Gyerő András, és Tárnok Károly ezt idézik az üzemlátogatás bevezetőjeként Lakos József elnök és Fábián Julianna párttitkár társaságában. Kü­lönben a kérdést kivételesen nem fiatalok tették fel, ha­nem az emlékezők. Itt len­ne közöttük a helye Tóth Józsefnek, a Gelka igazgató­jának is, mint egykori bri­gádtagnak. de ' baleset érte. Sajnálják is távolmaradását a „fiúk", akik közül egyik- nek-másiknak szépen beha­vazta haját az idő. Boros Ferenc, a biztosító nyugdíjas igazgatója volt annak idején a maga ötven évével korel­nöke az agitátorok segédcsa­patokat se nélkülöző cso­portjának. A segédcsapatok Simontornyáról a bőrgyárból jöttek Deli György vezényle­te alatt. Megmaradtak, erő­södtek az akkor kialakult kapcsolatok, a brigád tagjai is jártak itt többször az eL múlt két évtizedben. De nem együtt és nem azzal, hogy most aztán mindent meg­néznek. * A szemekben derű, sűrűn hangzik fel a nevetés, amint megindul az emlékáradat. A téesz egykori megalakítói között sokan bizakodtak ab­ban. hogy a tavaszi alakulás és őszi indulás közötti hóna­pok elegendőek lesznek a hátraarc megcsinálásához. „Hátha történik valami!’’ — gondolták, mondták, hitték. Eljött az ősz. a vetőmag összehordásának, a vetés el­kezdésének beígért ideje, de nem akart összejönni a mag, pedig a gépállomásiak felál­dozva a pihenőjüket, szépen összeszántották a földeket. No persze ez se úgy ment. mint egy vidám fáklyás fel­vonulás. Volt, aki odaállt a mezsgyehatárra, hogy „ta­podtat se a traktornak, mert ásóval, kapával, husánggal is lehet csatát vívni!” Em­legetnek egy asszonyt, aki a derék kormos elé dobta ma­gát. Mások nevének kapcsán elhangzik, hogy házilag ké­szített, fenyegető plakátok ígérték a kiterítését annak, aki beviszi a közösbe a ve­tőmagot, vagy dolgozni kezd. — Pokoli nehéz volt az enyémről a mienkre váltani — mondja a pálfai gazdák első embere, az elnök, akit névnapi ajándékként vá­lasztottak meg annak ide­jén elnöknek, pedig mond­ta ám. hogy „emberek, mi sokat fogunk veszekedni, ha valaki nem akar dolgozni!” A gazdák azt felelték, hogy „nem baj”. Az alapítók örö­kébe lépettek véleménye is ez maradt. — Emlékeztek idős Pleck Lajos bácsira? Hát persze. Az öreg se na­gyon akarta a jót, de ami­kor aláírta a belépési nyilat­kozatot, benyújtotta azt a kívánságát, hogy neki „leg­alább havi 1200 forint fize­tés kell’’, különben kézit se mozdítja. Havi négyezer volt az átlaga .*.. Különben fenyegetés ide, ijesztgetés oda. jó pár pál­fai — magát meggyőzni ne­hezen hagyó — gazda indult Paksra és Szekszárdra segí­teni a téesz szervezését. Né­melyik a brigádtagokkal ke­rült egy csoportba agitátor­ként. „Hát maga. hogy ke­rül ide bátyám, amikor más otthon...” — „Hagyja csak. inkább igyunk meg egy fröccsöt!” — hangzott a res­telkedő kérés. Javában járták már a bet- lehemező gyerekek Pálfát, szállingózott a hó is. de még vetettek a Szigetben. Viszont 60 tavaszán, mikor futó lá­togatóként megjelent vala­melyik tsz-szervező. már volt, aki így kérdezett rá: „látta, milyen szépek a ve­téseink?" Tényleg szépek voltak. De ma szebbek és ami az akkor itt járt agitátorok eszmei vetését illeti, az is most. húsz év mutatja igazán, mii jelent az egyénnek és — ne féljünk a szótól — a szocia­lista hazának, az egyesített föld. a korszerű, nagyüzemi mezőgazdasági termelés. * 1960-ban — amikor egye­sült a két téesz — a gazda­ság közös vagyona mind­össze 5 670 000 forint volt. 1977-ben már meghaladta a 80 milliót és 1966 óta jegy­zett biztonsági alapja a kél és fél milliót. A közös mun­ka minőségi változásait, a termelőszövetkezet gazdago­dását is jelzi az egy dolgo­zóra jutó jövedelem alaku­lása. ami egy évvel az in­dulás után alig közelítette meg az évi tízezer forintot. Tizenhét év múlva, 1977-ben elérte és jócskán meg is ha­ladta a 44 ezret. * ötszáz rózsafa virít az ál­lattartási telep istállói, ser­tésóljai között és körül. A tehenészet és sertéstelep tő- szomszédságát nyárfaliget árnyékolja. Egyetlen szerfás építményt hagytak meg, in­kább emléknek, mint hasz­nosításra. Korszerű körül­mények között folyik az ál­lattenyésztők munkája és az. hogy a termelőszövetkezet jövedelmének 60 százalékát az állattenyésztés adja, an­nak is sokat mond erről a tevékenységről, aki a mező- gazdaság iránt csak annyi érdeklődést tanúsít, ameny- nyi termékeink fogyasztásá­hoz szükséges. A vendégek nem fukar­kodnak se a csodálkozással se az elismeréssel. Boros Ferenc, Dulai Károlynak súgva mondja, hogy azért a nehéz emberekkel szócsatáz­va ekkora előrelépést nem remélt. Aztán a csikótelepen, a juhászat egyik egységében. dott le a mienk javára az enyémről? Tíz év odaadó munka után, brigádvezető­ként ment nyugdíjba és két ízben találkozott Pálfán Ká­dár János elvtárssal. Azt mondta neki az első alka­lommal. hogy sok szenvedés­től menekülhettek volna meg a magófajta emberek, tartal­masabb életet élhettek vol­na, hogyha hamarabb meg­alakul a termelőszövetkezet. Rábai Lajos vallomása is ha­sonló. ahogy Hadi Mihály bácsié is, akivel a kora esti órákban találkoztak össze az egykori segítők. Neki, az egykori cselédembernek kü­lön büszkesége, hogy egyik lányunoká.ja bölcsészetet ta­nul az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen. * Az alkonyi órákban a zárt­kertek pihentető vidékét jár­ja a szemlézők maroknyi csapata, melyhez hol itt hol amott egész napon át oda­csapódtak azok a fiatal szak­vezetők, akik a felelősei a meglátogatott részlegeknek, meg azok, akiknek valami problémát kellett sürgősen megbeszélni az elnökkel. Sok fiatal szakember a termelő- szövetkezet ösztöndíjasaként tanult, Fábián Julianna, az üzemgazdasági csoport veze­tője is az első saját ösztön­díjasok egyike volt. Húsz éve egyedül Lakos Józsefnek volt mezőgazdasági képesíté­se. Ma 13 egyetemet, főisko­lát végzett szakembere van a gazdaságnak, s évente nö­vekszik az érettségizettek, a szakmunkások száma. —« Nem egy napon át, akár egy hétig is el lehetne beszélgetni arról, hogy a nulláról induló termelőszö­vetkezet hova jutott — hal­lottam a nap folyamán — többször. Ezért búcsúztak estére kel­ve úgy az egykori szervezők, hogy Pálfán tulajdonképpen nem tekinthetik magukat soha csak vendégeknek. A „csecsemő”, amit sok belső és külső viharzás kö­zött 20 éve segítettek vi­lágra, életerős felnőtt korát éli. Mindig izgalmas lesz a kérdés, hogy a felnőtt Egyet­értés mire használja erejét, s a gazdaként egymást vál­tók nemzedékei tetteikben hűek tudnak-e maradni azokhoz, akik járhatóvá tet­ték számukra az utat... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: BAKÓ JENŐ majd a hízó bikák vizitálása közben előjönnek ismét a nevek. Viselőik közül számos mozdult nehezen az újra, de már az indulás évében ki­tűntek a munkájukkal. El­hangzik a két Csajági, Ist­ván és József neve. majd Bódai Gyuláé és jönnek sor­ra; Király József, Szőke Já­nos, Kiss József, Koch Lász­ló, Falb György juhász és a többiek. A látogatók rá­kérdeznek Szalai Sándor re­formátus lelkészre is, aki számos híve nemtetszése el­lenére a lelke, irányítója volt a téeszgyümölcsös telepítésé­nek. Hát Szabó János bácsi, aki szintén nehezen mon­Boros Ferenc, Tárnok Károly és Gyerő András fehérben, a tehenészeti telepen Dulai Károly: Én annyit soha nem zsákoltam, mint amikor összehordtuk a ve­tőmagot Lakos József: Biztonságo­san gazdálkodunk fUkotodífasaivik „Tolna megye Tanácsa a megye társadalmi életében, irodalmi, művészeti, kulturális, közművelődési, gazdasági, műszaki és egyéb tevékenységében szerzett kimagasló szakmai, hivatásbeli érdemek elismerésére kitüntető dijat alapit. A kitüntető dij -A Tolna megyei Tanács Alkotói Díja« elnevezést viseli.” (Idézet Tolna megye Tanácsának 3 1978. (IX. 20.) számú rendeletéből. Dr. Szentgáli Gyula A Tolna megyei Tanács Balassa János Kórház-Ren­delőintézete megyénk hatá­rain kívül, országosan is hí­res. Sokan ismerik hírét az ott folyó gépi adatfeldolgo­zás, a számítógépek gyógyí­tás-diagnosztikai hasznosítá­sa révén. Ebben a munkában kiemelkedő szerepe van a főigazgató főorvosnak, dr. Szentgáli Gyulának, akinek irányításával magas színvo­nalú szakmai és gyógyítási feltételek teremtődtek meg az intézményben. Dr. Szentgáli Gyula orvos­ként 1949 óta áll a betegség- megelőzés és a gyógyítás szolgálatában. Sebész szak­orvosi képesítést 1953-ban szerzett, 1961 óta pedig Tolna megyében, a megyei kórház főigazgató főorvosaként dol­gozik. Vezetésével a kórház fejlesztés és szervezettség te­kintetében is jelentős fejlő­dést ért el. Részt vett az egészségügyi intézmények in­tegrációjának előkészítésé­ben, az eddigi integrációs eredmények elérésében je­lentős szerepe v an. Dr. Szent­gáli Gyula a gépi adatfel­dolgozás gyógyítás-diagnosz­tikai hasznosításában szer­zett tapasztalatait, eredmé­nyeit tudományos kommuni­kációkban is közreadta. Persze szakmai körökön kívül is ismert dr. Szentgáli Gyula, a közéleti ember. Ott van — 1962 óta — a megyei pártbizottság, 1966 óta a me­gyei pártbizottság végrehajtó bizottságának ülésein, emel­lett több szakmai szervezet­ben dolgozik, sokirányú szakmai, politikai megbíza­tást lát el. Fáradhatatlan közéleti ember, az irányítása alatt álló intézményben dol­gozó orvosok szakmai, politi­kai képzését, továbbképzését, tudományos tevékenységét segíti és figyelemmel kíséri. Munkatársaival együtt biz­tosítja az orvostanhallgatók oktatásának tárgyi és szemé­lyi feltételeit. — t.i — Dr. Kiss János Termelési főmérnök Pak­son, a Dunamenti Egyesülés Tsz-ben. Kilenc ágazat üzem- és munkaszervezési munkái tartoznak a keze'alá a növénytermesztéstől az er­dészetig, a gépesítéstől az építkezésig. Pakson 1961 óta dolgozik és ebben az 540(1 hektáros szövetkezetben 1970-től. Ekkor egyesült a két paksi tsz. Kitűnő gyakorlati érzék és tudományos igényesség ötvö­ződik tevékenységében. Külső tudományos munkatársa a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetnek, évenként előadást tart Szegeden, a paksi fajtakísérletekről, an­nak gyakorlati tapasztalatai­ról. Doktori címet 1975-ben kapott, a disszertációját ugyancsak saját gazdaságá­ban szerzett tapasztalataiból írta. Az ágazatvezetőkkel és a beosztottakkal együtt 36 szakember van a tsz-ben, dr. Kiss János mellett. Innen még az sem ment el, aki máshol magasabb beosztást kapott volna. A főmérnök szerint jó az üzemi összhang, közösen hajtják végre a fel­adatokat, másként nem is le­hetne. Ehhez megteremtették a feltételeket a gazdaság el­ső számú vezetői. Hetenként tartanak ágazatvezetői meg­beszélést, teljes értékelés és feladatmeghatározás törté­nik másfél-két órában. Min­dig felkészítik az üzemet a legnehezebb, legváratlanabb helyzetekre is, a csúcsmun­kák előtt. A főmérnök az egyik legfontosabb teendőnek Dr. Szentgáli Gyula tartja a munkák folyamatos­ságának biztosítását, ne ma­radjon ki semmi, mert azt csak több energia-ráfordítás­sal lehet elvégezni később. De ugyanilyen fontosnak tartja a jó emberi kapcsola­tok ápolását is a szövetkezet­ben... G. J. Husek Rezső A szekszárdiak jókedvvel tekintenek fel a városköz­pontban álló régi épület emeleti ablakaira, ahonnét déltől estig szól a zene. Nem kifinomult muzsika, a hang­szerekkel éppencsak ismer­kedő gyerekek próbálkozása —, de talán emiatt olyan kedves a helybeliek számára. A jövő zeneértőit, zenészeit Dr. Kiss János képezik itt, a Liszt Ferenc Állami Zeneiskolában, amelynek igazgatója, Husek Rezső is az idei alkotói dí­jasok között van. A zeneoktatás — nemcsak Szekszárdon, de a megyében is— évtizedek óta kapcsolat­ban van nevével. A zeneis­kolát huszonhárom eszten­deje igazgatja, és nagy sze­repe van abban is, hogy Bonyhádon, Dombóváron és Pakson színvonalas a zene- pedagógia, bár 1971-től ezek­ben a városokban már ön­állóan működik a zenét ta­nító intézmény. Abban az időben, amikor Husek Rezső a zeneiskola élére került, a szekszárdi gye­rekek még csak zongorát és hegedűt tanulhattak. Mai lét­Husek Rezső számához képest kicsiny volt az intézmény: 150 hallgatója iratkozott be 1955-ben vala­melyik hangszer oktatására. A fejlődést a számok is mutatják: a szekszárdi zene­tanodának ma már 800 hall­gatója van, és a megtanul­ható hangszerek köre is ugyancsak kiteljesedett. De Husek Rezső sokat tett az iskolán kívüli zenei is­meretterjesztésért is: tevéke­nyen részt vett a megyeházi hangversenyek, a szekszárdi zenélő nyár rendezvényeinek életre hívásában, előadómű­vészként is szerepel az Or­szágos Filharmónia hangver­senysorozataiban, és ő a Liszt Ferenc Társaság Tolna megyei csoportjának elnöke. — vfé — KSmlAbimllfitfiG kticv oiv i ilnvi

Next

/
Oldalképek
Tartalom