Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

1979. augusztus 2. KÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Kamaszkori pattanások Ilona és Zoltán egyéves is­meretség után házasságot kö­tött. Az esküvő és az azt kö­vető díszebéd a legmagasabb elvárásnak is megfelelt. Az ajándék is bőséges volt; sok fehér boríték, tömve ezre­sekkel. A fiatal pár Ilona szülei­hez költözött. Külön bejáratú lakrészt kaptak, ahová a leg­újabb tervezésű szobabútort, elektromos berendezéseket és szőnyeget vettek. Egyszóval, rövid időn belül együtt volt mindaz; ami az értelmes em­beri élet kiszolgálásához szükséges. Ilona és Zoltán egy nyáron befizetett egy kétszemélyes franciaországi repülőútra. Mint később kiderült, előző­leg eladták a lakás teljes be­rendezését és nagy mennyi­ségű pénzzel repültek ki Pá­rizsba. Visszafelé csak egy levél érkezett, melyet a Feri­hegyi repülőtéren személye­sen vettek át a szülők az ide­genvezetőtől. A levél olvastán Ilona anyja összeesett, az or­vosok hónapokig injekciózták, hogy meg ne bolonduljon. Nemsokára az NSZK-ból' egy hosszabb levél érkezett, amelyben Ilona tudatta a szü­lőkkel, hogy Franciaországból átköltöztek a„ Német Szövet­ségi Köztársaságba. Most egy magyar kolónián élnek és kaptak egy televíziót az otta­niaktól, hogy ne unatkozza­nak. Utóirata is volt a levélnek. Hona kérte az anyját, hogy küldje utána a télikabátját, mert lassan itt az ősz és fázik. * A művelődési központ elő­adója panaszkodik, hogy minden táncos rendezvény al­kalmával a potyázó fiatalok falkában kerülik meg a há­zat, az általános, iskola kerí­tésén átmászva, a szomszédos magánlakás kertjét letaposva, terményeit szándékosan ki­tépve jutnak el a rendezvény színhelyére. Tiltás, felszólítás, figyelmeztetés, átok. Már zú­golódik az utca, félnek a lakók. Nem mer senki se tenni semmit; mert a falkától ret­tegnek az emberek. * A televízió riporterének kérdésére felsőoktatási intéz­ményeink tanárai arról kö­zölne^ megdöbbentő ténye­ket, hogy a felvételiző fiata­lok általános műveltségi -szintje alacsony. Nemrégiben az Ifjúsági Magazin szerkesztőségi cikk­ben tette közzé a Piramis­együttes levéltárát, ismertet­ve néhány istenítő levelet; állást foglalva és nyílt vitára bocsátva az együttest körül­vevő légkör már politikává nőtt kérdéseit. Egyesek szerint a tizenéve­sek látásmódja behatárolha­tó, és leszűkült a diszkózene, a szabados szex és a „nem érdekel a holnap” témaköré­re. A huszonéves korosztály lányait a szerető anyák mind irodába küldenék, lenézett lett a kétkezi fizikai munka; egy abortusz nem téma már. Az elhamarkodottak a társada­lomra hárítják a felelősséget, az óvatosak köntörfalaznak és a közönyösök mint min­dig: most is mossák a ke­züket. Az orvosok szerint a patta­nás nem betegség, csak egy bizonyos életkor velejárója. Tudjuk, hogy nem mindenki­nél fordul elő, gyógyítása szinte említést sem érdemel. Sebhely nem marad utána, megtisztulás után a bőr szé­pen beheged. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Őt év alkotásai A KISZ KB Intéző Bizott­sága felhívására a Miniszter- tanács határozata nyomán 1974-ben a szocialista munka­verseny egy új formája indult útjára: az Alkotó ifjúság pá­lyázat. Jól csengő és találó nevet kapott; a fiatalokban valóban minden generációnál erősebb az alkotás, pontosab­ban a tenni akarás vágya. Az első három esztendőben több mint ötvenezer fiatal kapcsolódott be a versenybe, munkájuk eredményét egye­dül 1976-ban 137 millió fo­rint és 18 millió devizaforint jelezte. A további két évben több mint negyedmilliárd fo­rintot takarított meg a nép­gazdaság a pályamunkák be­vezetésével. s még mennyit takaríthatott volna, ha ki­használják az összes lehető­séget. Az értékelő bizottságok a beküldött 21 542 alkotás közül 7742-t találtak haszno- síthatónak, de a vállalatok mindössze 3904 pályamunkát kamatoztattak a gyakorlat­ban. Nem is beszélve az Ál­lami Ifjúsági Bizottság ta­pasztalatairól, amelyek azt mutatják, hogy számtalan pályaművet azért minősítenek hasznosíthatatlannak. mert bevezetésére jelenleg nincs idő, pénz, vagy kapacitás. Tegyük hozzá: helyenként hiányzik a törődés, a figyel­messég is. A visszásságoknak több oka is van. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy jó ideig tisztázatlan volt — néhol még ma is az —, a felelősség kér­dése, nem mindenütt értet­ték, hogy bár a KISZ agitál, mozgósít, a verseny megszer­vezése és lebonyolítása a gaz­dasági vezetők feladata. So­káig zavaróan hatott az is, hogy a pályázaton együtt ér­tékelték a képző-, iparművé­szeti és hobbi jellegű, vala­mint a gazdasági, műszaki al­kotásokat. Az előbbiek 1974— 1976 között a pályamunkák egyharmadát képviselték. Hiányzott a támogató útmu­tatás is: jóllehet a pályázati rendszert ágazatokra bontva kidolgozták, eleinte — érthe­tően — semmiféle tapaszta­lat sem állt a vállalatok ren­delkezésére, később pedig '— összesítés híján — csak saját ismereteikre, benyomásaikra támaszkodhattak. Akadtak ugyan jó példák, több tárca, így például a KGM és a NIM kötelezte vállalatait évenkén­ti felhívás kiadására, mely­ben szerepeltek az adott idő­szak legfontosabb feladatai. Az Állami Ifjúsági Bizott­ságnak az Alkotó ifjúság pá­lyázattal kapcsolatban 1978. június 15-én közzétett hatá­rozata és irányelvei sok dol­got egyértelművé tettek. Ki­mondták, hogy a képző-, iparművészeti és hobbi jelle­gű alkotásokat külön kategó­riában kell versenyeztetni, a fiatalokat pedig elsősorban olyan pályamunkák készíté­sére kell ösztönözni, ame­lyek közvetlen kapcsolat­ban állnak a termelési feladatokkal. A munka­helyek kötelesek ismertetni ezeket a célokat, a hasznosí­tásra alkalmas pályamunkák továbbfejlesztéséhez pedig, ha szükség van rá, minden segítséget meg kell adniok. A párhuzamos felesleges kutató­munka elkerülése érdekében a hasznos alkotásokat célsze­rű széles körben ismertetni, terjeszteni, katalógusokban, de lehetőség szerint a tudo­mányos-technikai folyóiratok­ban, műszaki tagegyesületi la­pokon keresztül is. Hogy az értékes, de más megfontolá­sok miatt mégis használha­tatlannak minősített pálya­munkák száma kevesebb le­gyen, a határozat kimondja azt is; kiállításon bemutatni, díjazni csak a bevezetésre al­kalmasnak talált alkotáso­kat szabad. Az útmutatás alkotók, gaz­dasági és társadalmi vezetők számára egyaránt hasznos se­gítség, ám önmagában sem­mit sem oldhat meg. A pá­lyázat sorsa, eredményessége a munkahelyeken dől el. FÉLEGYHÁZY MARIO Gyökeret vert Hőgyészen Amikor a Hőgyészi Állami Gazdaságban járva, informá­ciószerzés céljából bekopog­tattam a termelési főosztály- vezető helyettesének irodájá­ba. egy kicsit meglepődtem. Fekete, bársonyfarmeres fia­talember fogadott: a 29 éves Mártonfai Dénes. — Hogyan került a Hőgyé­szi Állami Gazdaságba? — Ismerős révén. Ö aján­lotta a gazdaságot. Jó kollek­tívára leltem, bíztak bennem. S ami fő, sok-sok önálló fel­adattal bíztak meg. — Ment minden, mint a karikacsapás? — Nem! Természetesen kö­vettem el néha baklövéseket is. Viszont, ha valamit el­szúrtam, nem éreztették ve­lem hibáimat lekezelő han­gon. Ha viszont valamit jól csináltam, a dicsérettel nem maradtak adósak. Az ember­nek jólesik az ilyesmi! Érzi, hogy szeretik, bíznak benne. — Meddig szólt a gyakor­noki megbízatása? — Egy évre, viszont a fe­letteseim ’76 február elsejé­vel, a gyakorlóidő ötödik hó­napjában már jelentős meg­bízást adtak. Kineveztek ke­rületi növénytermesztési ága­zatvezetőnek, a gazdaság ür­gevári kerületébe. — Ez egy fiatal mérnök számára rendkívül hízelgő le­hetett, mert ha jól tudom, ez a kerület nem kevesebb, mint 2300 hektár., — Igen. Annál is inkább, mert ebben a beosztásomban a szaktudás kamatoztatása mellett gyakorlatot szerezhet­tem a megfelelő munkahelyi, emberi kapcsolatok megte­remtésében is. — Főnökeitől hallottam, hogy vezetése alatt jelentős eredményeket ért el a kerü­let, s ezért ’78-ban, január elsejével kinevezték a kerü­let vezetőjévé. Hozott ez vál­tozást munkájában? — Hozott. Nehezebb lett a munkám, mert a növény- termesztésen kívül az állat- tenyésztés is a hatáskörömbe került. A fiatal kerületvezető a kemény munka mellett sem feledkezett meg a jó munka­helyi légkör ápolásáról. Közben újabb átszervezés volt a gazdaságban, s az idén februárban kinevezték ter­melési főosztályvezető-helyet­tesnek, mely pozícióban je­lenleg is dolgozik. A huszonkilenc esztendős Mártonfai Dénes a közelmúlt­ban megnősült, a gazdaságtól lakást kapott, melyben iga­zán otthonosan érzi magát. Úgy vallja, végképp gyöke­ret eresztett Hőgyészen. BEKE LÁSZLÓ Forog már a kerék ............ " ■ * m -■ A kicsik versenye Egy éve, mérgelődtünk ezeken a hasábokon a Ge- menci nagydíj kerékpáros­verseny szünetében rende­zett amatőr vetélkedő ver­senyzőinek gyengeségén. Ak­kor megemlítettük azt is, hogy mit várhatunk ezektől a palántáktól, akik a beton­rengetegben nevelkednek, kerékpározni csak a járdán, vagy a játszótéren engedjük őket. (Sajnos, ott engedjük.) Szóval az az igazság, sem­milyen erkölcsi alap nem volt arra, hogy leszóljuk a csenevész izomzatú gyereke­ket. Az idei versenyen nagyobb volt a lendület. A szülők most is ott szorongtak, iz­gultak a kordonon túl. So­kaknak ez a rendezvény ta­lán még többet jelentett, mint az egész Gemenc Nagy­díj. Érthető, hiszen a mi cse­meténk hajtotta a pedált, a miénk akart az eredmény- hirdetésnél babérkoszorút és egy vadonatúj versenybrin­gát kapni. A verseny már nemcsak városi rendezvény volt. A szekszárdi KISZ-bizottság sportbizottságának aktívái készítették elő, de a prog­ram szerepelt a megyei ak­cióprogramban is. Jöttek Bátaszékről, Tamásiból, Bu­dapestről, Székesfehérvárról, Kaposvárról. Az indulók lét­számán is látszott, a kerék­pározás tért hódít. A kisdo­bosok kategóriájában 55-en, az úttörőknél 34-en, a kö­zépiskolás és ifjúmunkás ka­tegóriában 24-en ültek nye­regbe. Ezen felül külön cso­portot képeztek az úttörő igazolt versenyzők, 21-en. Ezekből a számokból ki­tűnik, hogy a sportolni vá­gyás ott él a fiatalokban. Csakhogy hol ülhetnek a nyeregbe? A járdán, a ját­szótéren, s ezzel meg is szűnt a lehetőség. Valami­kor gyerekkoromban Szek- szárdon a strand környékén egy-egy utcát kineveztek játszóutcának. Ott az autó­sok csak elvétve közleked­tek és figyeltek a gyerekek­re. Az áll a címben, forog már a kerék, tehát a gyere­keknek van szuflájuk egy­folytában három, öt kört hajtani. Valahol titokban szerezték meg ezt a készsé­get. Száz szónak is egy a vége. Az lenne a tisztelettel­jes javaslatom, hogy Szek­szárdion legyen egy-egy ut­ca, vagy terület, kerékpáros utca. A betonrengetegben a gye­rekek sajnos nem tudnak játszani. A lehetőséget ne­künk, felnőtteknek kell biz­tosítani ! H. J. Gyanú Négyszemközt Bódi Magdival Kislányom, csak nem autóstoppal akarsz utazni a nagy­mamához? (Nagy János rajza) — Hányadszor jársz Szek- szárdon? — Harmadszor. Először több mint egy hónapot töltöt­tem itt. A Szikrázó lányokat forgattuk a Paksi Konzerv­gyárban és a Gemenc Szálló­ban laktunk. Napközben fil­meztünk, de esténként na­gyokat csavarogtam. Úgy ér­zem, bármikor eligazodom a városban. Később — talán há­rom éve — szólóénekesnő­ként léptem fel a show- műsorban, most pedig már a zenekarommal jöttem. — A zenekaroddal? — Igen, mondhatom így, mert én szerveztem. A ne­vünk is „Bódi Magdi és együt­tese”. Régi tervem volt a ze­nekarszervezés. Két évig tar­tott, amíg összeválogattam a srácokat. Tulajdonképpen hetvenhét őszén alakultunk, de nyilvánosság elé csak 1978 januárjában léptünk. Azóta az eltelt csaknem két évben nagyon sokfelé megfordul­tunk. — Merre? — A hazai turnék kivételé­vel több hónapot töltöttünk az NDK-ban — ott tv-felvé- telt is készítettek velünk — de jártunk Lengyelországban és nemrég Szibériában. A KISZ Központi Bizottságának szervezésében Uszty-Ilimszk- ben adtunk koncertet a ma­gyar építőknek. — A magyar közönség haj­lamos arra, hogy az együtte­seket lemezeik alapján ítélje meg. Ti mivel dicsekedhet­tek? — Az első nagylemezem már rég kapható a boltokban. A másodikon — az együttes­sel — most dolgozunk. Kará­csonyra szeretnénk elkészíte­ni, de lehet, hogy csak a jövő év elején kerül a boltokba. — Kik a dalok szerzői? — Temesvári Andris, a basszusgitárosunk és a szóló­gitáros Marsaiké Zsolt mel­lett természetesen én is sok számot írok. A szövegeket Mihály György szerzi. — Úgy tudom, színpadi zeneszerzéssel is foglalkozol... — Mostanában arra alig jut időm, de néhány éve a miskolci színháznak Schiller Haramiák előadásához a ze­nét én szereztem. '■ — Hogy lehetne a zenéte­ket meghatározni? — Talán a funky and roll kifejezés illik leginkább ránk, mert a számainkat funky ala­pon rockos feldolgozásban adjuk elő. — Sokszor láthatunk az együttes nélkül is színpadon. — Előfordul, hogy szóló­énekesként szerepelek. Né­melyik fesztiválon — mint például legutóbb Finnország­ban — kifejezetten azt kérik, hogy kísérőegyüttes nélkül utazzunk. — A finnországi fesztivá­lon hogy szerepeltél? — A boldog napok című számmal előadói és nagydíjat kaptam. — Sokszor láthatunk a te­levízió gyermekműsoraiban is... — Imádom a sportot és a gyerekeket. Ezek a vetélkedő­műsorok általában játékosak,n sportosak és gyerekeknek^ készülnek. Ezért is vállalom1 szívesen a közreműködést a gyerekműsorokban. r< § TAMÁSI JÁNOS'iss

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom