Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
A NÉPÚJSÁG y 1979. augusztus 14, Moziban Rosszemberek A Zala—Somogy megyei Közlöny írja 1864. november 20-i számában: „A Gelencsér Jóska vezérsége alatti rablóbanda november hó 13-án Szerdahely és Töröcske közti erdőmélyedésben húzta meg magát, hol tüzet rakván az erős hidegben, szalonnát pirított a hat duhaj. Mindegyik- nek felváltva kellett volna fát hordani a tűzre, mit a banda egy tagja tenni nem akart, ezen összevesztek, torokra keltek, s egymást kezdték lődözni. Elsőben agyoinlö- vetett Horváth, utána pedig Kulips kapott a lábába lövést. A pandúrok a közelből meghallották a puskazajt, s hozzájuk lopózva megkezdték a tüzelést a zsiványok ellen.” Hát ilyen volt akkoriban ‘a krimi. A zsiványok egymást, a pandúrok meg őket lődöz- ték. Ám ha Gelencsér Jóska daliás, vakmerő és a fegyvert ördöngősen kezelő legény, de nemkülönben markáns harcos ellenfele, Hegyessy főbíró, valamint van a közelben egy áruló és szépasszony is. lehet még ez a somogyi betyártörténet amolyan magyar western. nem? Igen, csakhogy a Rosszemberek rendezője, Szomjas György nem éri be ennyivel. Olyan betyárfilmet kívánt készíteni, ami egyrészt — akár illúziórombolóan is — korhű, másrészt pedig felmutat valamit a korszak történelmi-társadalmi hátteréből. Gondos muníkája nem teszi szükségessé a magyarázkodást: hogy a fentiek szándékában álltak, és hogy rendkívül felkészülten alkotta meg Dohai Péterrel a forgató- könyvet, az biztos. Atmoszférája is van a Rosszembereknek. és mégis... Valami miatt mégsem az igazi. Szomjas György játékfilmje. a Talpuk alatt fütyül a szél is betyár-csendbiztos történet volt. Hogy a harmadik Szomjas-film marad-e ebben a morcos világban, és hogy abban majd megoldja a rendező a mostani gondunkat — ki tudja? Mindenesetre, ha felfedezte számunkra a betyárvilágot, igazán készíthetne egy olyan pandúrkrimit, ami okos is, hangulatos is, meg „igazi”. Virág F. É. Két bolgár regény Bevallom őszintén, Emil Manov, bolgár író nevét, mielőtt az Európa zsebkönyvek sorozatban megjelent két kisregénye, még csak nem is hallottam, pedig érdemes megjegyezni, mert mindkettő szép, jó írás. A Galatea szökése, Bulgáriában 1957-ben jelent meg először. Sommásan fogalmazva, társadalomrajz az ötvenes évekből. Filip Gerakov minisztériumi tisztviselő a tengerparton vívódik azon, hogy a minisztériumban és a pártban is fellelhető karrieristák, kétszínűek miatt lemond az állásáról, mert kilátástalan ellenük a harc. Találkozik egy csodálatos asszonnyal, aki a nyaralás végén mégsem vállalja szerelmüket. A regény minden szereplője élő, valóságos figura. A második regény 1963- ban jelent meg. Társadalomrajza ugyanolyan plasztikus, mint az előzőé, de ez egy furcsa és végzetes szerelem története, amelynek minden látszólag váratlan fordulata a szereplők jelleméből következik. Akár az egyik, akár másik regény, Magyarországon is játszódhatott volna. Janusz Zaorski Tengerre néző szoba című filmje ezekben a hetekben látható a mozik műsorán Rádió Vasárnap a készülék mellett Arra voltam kíváncsi, hogy aki vasárnapi társul a rádiót választja, műsornyitástól műsorzárásig, miből mennyit kap és a pihenés óráiban rátalálhat-e a hallgatóra az éterből támadó unalom? A műsorszerkesztés kiállta a rendhagyó próbát. Ahogy mondani szokás, ezen a most elmúlt vasárnapon mindenből volt a műsorbam, mi nem annyira a szemnek és szájnak, mint az érdekesre, jóra odafigyelni kész szellem ingere. Ne mondják erre a televízió megszállottái. hogy „könnyű a rádiónak”. Semmi sem könnyű, amit igénnyel közelítenek meg és ami produktumként sokféle igényt elégít ki. Jól. színesen és magas színvonalúan — ami nem mindig mondható el a kommunikációs fiatalabb rokonról, a képpel, hanggal egyszerre ható televízióról. Szóval, nem járt rosszul. aki csak a rádióra hallgatott. Már csak azért sem. mert rádió mellett csapongania is szabad az embernek aszerint, hogy milyen a kedve, mint befogadó friss-e még, vagy már fáradt és ilyenként csupán pihentetésre tart igényt. Eredetileg gyerekeknek szánt mesére esetleg vagy könnyű melódiákra, netán arra. hogy A három testőr a Dumas-re- gény adaptációjának IV. részében milyen kalandokat él át? Este aztán jöhet az összegezés. hogy mi tetszett és mi nem. Tetszett viszonylag korán az az adás, ami Faluról mindenkinek címszó alatt, arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi kerül az asztalunkra? örülhettünk az Aj- tay Andor emlékét időző archív felvételekből összeállított műsornak, szívesen voltunk vendégei Gáspár Margit írónak, ezt megelőzően a 3 műsor jóvoltából a Milánói Scalának, amelynek művészei Mascagni Paraszttoe- csület c. operájából adtak elő részleteket. Akik a Magyar Állami Hangversenyzenekarral akartak „randevúzni”, megtehették még ebéd előtt, majd válthattak jó ebédhez szóló nótára vagy régi híres énekesek műsorára. Nem részletezem. Aki vasár napozott már rádió mellett, tudja, hogy a vasárnapi rádióműsor bármely adásában ki-ki megtalálhatta ezúttal is amit szeret, ami érdekli, amit kihagyni kár... — óa — New York-i experiment (6.) Beszelgetes egy komputerrel 130 East 16 th Street: egy nem túl jó karban lévő, szűk lépcsőházas épület harmadik szintjén, három kis szoba, itt működik az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi, legnagyobb, háladó hagyományokkal rendelkező, baloldali magyar nyelvű újságja, a Magyar Szó. Tíz óra elmúlt, rég túl vannak a lapzártán, délben érkeznek a fényképezésre váró oldalakért, és kettő még nyitva. — Szerkesztőkém! Magáé a toll, itt az oldal, máris betűzheti — így Miss Kinga. — legalább elmondhatja, dolgozott az államokban. — Az oldal, mit rám bízott, több, mint érdekes. — Egy cent adót se fizettek — hirdeti egy rövid tudósítás címe. „Átnézve tizenhét nagyüzlet adókimutatásait az elmúlt évekről, Vanik kongresszusi képviselő megállapította, hogy 17 cég az ország legnagyobb üzletei közül egy vörös cent jövedelmi adót se fizetett két és fél ezer millió dollárnyi jövedelmük, után! Az US Steel például 518 millió dollár tiszta hasznot csinált 1976-ban anélkül, hogy adót kellett volna fizetnie. Egy munkásembernek adót kell fizetni, ha jövedelme meghaladja a 3200 dollárt. A nagyüzlet 160 ezerszerte nagyobb jövedelme után is adómentes marad. Ekkora az igazságtalanság mérete. Más cégeket hihetetlenül alacsony ráta alapján adóztattak meg. Az Exxon, a Rockefellerek olajmonopóliuma például 8 százalékot fizetett HÉT ÉS FÉL MILLIÓ DOLLÁRNYI jövedelem után. Ez a ráta ugyanannyi, mint egy olyan munkásemberé, akinek hatezer dollár volt a jövedelme...” Készen az oldalak, Kinga és két munkatársnője ismét csak elkészült egy újsággal, és ismét csak összejött a lap olvasóinak szerény adakozásából annyi, hogy kinyomtathassák. John, Kinga barátja jön értem. Neki köszönve láttam az Amerikai Természettudományi Múzeumot, a Metropolitan Szépművészeti Múzeumot,, ő lopott be Tu- tenkámen mesés kiállítására, vitt el kínai és hawaii étterembe, rándult át velem Jerseybe, látni New York-on kívüli világot, mutatott óriás bevásárlóközpontokat, utolsó-utolsó végkiárusításokat — És most bevezetem — mondja John — a bankvilág rejtelmeibe. Egy bankfiókba megyünk. Johnak szüksége van némi készpénzre. Odaáll egy pulthoz, hivatalnok sehol, csupán egy világító asztalka és gombok. — Parancsolj — írja ki a gép —, miben állhatok rendelkezésedre? Pénzt akarsz betenni, kivenni... Nyomd meg a megfelelő gombot. — John megmutatja az összes lehetséges változatot. Pénzt kér, ötven dollárt. Mágneses kártyáját a kívánt helyre illeszti, a gép időt kér, most ellenőrzi John hitelképességét. Néhány másodperc, aztán: most adok neked ötven dollárt — írja ki a komputer, aztán egy kis ablakon csakugyan előtűnik az ötven dollár. John számlát kér, aztán megtudakolja egyenlegét. Ennyi a bankügylet, s indulunk egy kiállításra. Mi terheli az amerikai állampolgárt? — kérdeztem az American Express autóbuszán Washingtonba tartva Mister Gaál idegenvezetőtől. Városi és állami adó, egészségügyi hozzájárulás, öregségi hozzájárulás. Egy harmincéves, egyedül élő fiatalTV-NAPLÓ Világdivat Jó tíz évvel ezelőtt, magam is jártam az Ecseri piac használtruha kereskedéseit, s alig-alig sikerült zsákvászonból készült eredeti farmert kapnom. Ha volt is valahol, nem adták olcsón, de hát mindig az az áru a legdrágább, amit éppen nem lehet kapni. A jó minőségű farmernek változatlanul nagy a keletje. Magyarországon a Május 1. ruhagyár kereste a módját annak, hogy a hazai piacot hogyan lehetne tartósan ellátni farmerrel. A kissé megkésett, de végül is megtalált megoldás tempója követésre méltó. 1977. januárjában úgy döntöttek, hogy ideje kooperációt kötni valamelyik farmert gyártó céggel. Még az év októberében alá is írták a szerződést az amerikai Levi’s céggel, januárban már a marcali gyáregységben voltak a gépek, júniusban pedig megkezdték a gyártást. Az évente itt készült egymillió farmerből négy- százezer kerül a hazai boltokba. A televízió múlt hét péntekén sugárzott „Mibe kerül ez inekünk?” című gazdaságpolitikai adásában arról volt szó, hogy a Marcaliban gyártott farmer hogyan állja a nemzetközi összehasonlítást. Mint kiderült, a minőség kifogástalan, s állja a versenyt a Levi’s cég munkájával. Nem véletlen: jól felkészült szervezők érkeztek Amerikából Marcaliba, ők állították be a normákat. Műszakonként egy dolgozó 663 nadrágot ^ fog kézbe, s egy nadrág 15 perc alatt készül el. Ahogy a dolgozók mondták: jelentősen emelkedett az átlag- kereset, s olyan szoros a norma, hogy lazításra nincs idő. Nyilván ennek a munkatempónak az eredménye, hogy a banktól két és fél évre felvett hitelt egy év alatt sikerült visszafizetni. A műsorban megszólalt a gyár vezérigazgatója is, akinek az a véleménye, hogy a farmerüzem szervezése, a termelékenység, a jövedelmezőség emelkedésének módja olyan példa, amely megszívlelendő a gyár más üzemegységeiben is. A műsorban számtalan kérdés felvetődött: miért nincs farmering, meg -szoknya, a nadrágokon elég szegecs, miért csak indigóval festik az- anyagot, s miért kizárólag amerikai alapanyagot használnak? A szakemberek megígérték; idővel ezeket a holmikat is gyártják, s remélhető, hogy a laboratóriumi vizsgálatoknak a hazai anyag is előbb-utóbb megfelel. A tévéműsor, amely átfogta az üzem két és fél éves történetét, valamint munkájának mechanizmusát, 30 percig tartott. Ez idő alatt 115 nadrág készült el... A farmer világdivat, — a gyártásszervezés módja egyelőre nem ez. A példán valamennyi ipari üzemnek érdemes lenne okulnia, s helyi viszonyokra igazítva a tökéletes gyártásszervezés kidolgozásán alaposan eltöprengenie, D. VARGA M. Martyn Ferenc rajzai Pécsett Üjabb képzőművészeti gyűjteménnyel gazdagodott a híres pécsi Múzeum utca: vasárnap megnyílt Martyn Ferenc rajzainak állandó kiállítása. A Pécsett élő Kossuth- díjas festő- és grafikusművész. akit a közelmúltban köembernek például 30—31 százalék terhelheti jövedelmét. A legmagasabb nyugdíj elvileg 456 dollár. Ennél több csak annak lehet, aki ,mondjuk, 30 évig szakszervezeti tag volt. Mister Gaál elmondta, beszélt egy hazatelepült honfitársunkkal, akinek ily módon a nyugdíja elérte a 900 dollárt. Neki nem volt megélhetési gondja, és ez azt a látszatot keltheti, hogy az államokban kolbászból fonják a sövényt. — Pedig ez nincs így — mondta Mister Gaál. Aztán még hozzátette: — az adókat el lehet tüntetni, de nem a fizetésből élőknek. Kiknek és hogyan? Faggatom most Johnt. Mond egy példát. A milliomosnak házai, vállalatai vannak, milliókat vagy akár százmilliókat érő vagyona. Mindez azonban befektetve. Történetesen elad egy gyárat tízmillióért. Súlyosan adóznia kellene érte, de azonnal befekteti. Miközben dúsgazdag, vagyonos, az egyenlege csodára méltóan mindig deficitre alakul. John egy képkazettákat forgalmazó vállalatnál érdekelt és elnöke egy festő, berendező vállalatnak. Ez utóbbinak az irodája John házában működik, a festő cég tőle bérli. Fizet 300 dollárt havonta, s a villany, fűtés, telefon, az összes kiadás fele a céget terheli. Kertészt fogad a ház körüli parkírozáshoz, hirdet, levelez, anyagokat vásárol. Tízezer mérföldet használhatja évente az autóját a cég számára, mérföldenként nyolc centtel kalkulálva a kiadásokat. Az szöntöttek 80. születésnap« alkalmából, a Janus Pannoni us Múzeumnak adományozd rajzainak legjavát. A közülül kiválasztott, több mint félszá lapot láthatja most a közön ség. adóbevallásnál ezeket mind mind fölszámítja, amikor a év végén elosztják a nyere séget, az egyik vállalkozá hoz ötezer dollár hasznot, ; másiknál kimutathat ugyan ennyi ráfizetést. — Csalni, azt nem ajánla tos. Csupán ismerni kell lehetőségeket. A milliomosol ezt használják ki. A gyár munkásnak nincs mit ki használnia. — John ismeri maga lehetőségeit, forgatja pénzét, figyel, < valósággá pénzügyi zseni. Tavaly elő szőr vette kézbe Kinga pénz ügyeinek intézését, s első al kálóm volt, hogy az adóbe vallás után, ha nem is ti sokat, de visszakapott. John nak New Jersey-ben van vállalati központja, ott má az adóelszámolás. A Cityb leggyakrabban kis teherautó ján hajt be, ezzel sokka több a lehetőség — egyfajt kereskedelmi vállalkozás bonyolít le — a megállása parkírozásra. Ahány hídoi áthajt, főútra tér, elteszi fizetendő összeg számlája Étterembe viszi a vendégéi kéri az elszámolást. így le hét talpon maradni. Mis Kinga a heti 140 dollárjábc számolhat, ő legfeljebb ki adásairól vezethetne karton A Brodway és a negyven hatodik utca sarkán állunl az autóbusz azonnal indul repülőtérre. Búcsúzkodunl — Az otthoni gyökerek el szakadtak — mondja King —, és számomra itt és mos már lehetetlenség új gyöke réket ereszteni. Vagyok, le begek. FERENCZI JÖZSEF (Vége) Bank bank hátán Manhattan déli felén
