Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

2 rtEPÜJSÄG 1979. július 12. Craxi dilemmája Szerda esti kommentárunk Nagy meglepetést okozott Olaszországban Bettino Craxi je­lölése a kormányfői tisztségre. Amikor Ugo La Maifát, a köz- társasági párt nagy tekintélynek örvendő elnökét annak ide­jén megbízták a kabinet megalakításával, őt még valami­képpen elfogadták a római „szent háromszögben”, vagyis a miniszterelnökség palotája, a képviselőház és a szenátus ber­keiben. A 45 éves Craxinak adott megbízás azonban megren­gette a paloták falait, pedig Itáliában hozzászoktak már a kormányválságokhoz. Szerdán kezdte meg tárgyalásait a szo­cialisták vezére a köztársaság 42. kabinetjéről, s nem vélet­len, hogy a „strandkormány” vagy a „hídkormány” fogalmát is a Tiberis partjáról kapta szárnyra a világhír. Most azon­ban — persze ez a fogadkozás sem újkeletű — tartós kabi­netet szeretnének az ország élére, s ha annak Craxi lenne az elnöke, akkor megdőlne a kereszténydemokrácia második világháború utáni hegemóniája. A Piazza di Gesun, a kereszténydemokraták székházéban éppen ezért hétfő óta tárgyalás tárgyalást ér. Szemmel látha­tóan megzavarta elképzeléseiket Sandro Pertini államfő döntése, a szocialista politikus kijelölése. Craxit inkább ütő­kártyának használták volna, semmint főszereplőnek egy olyan játszmában, amelyben a kezükből kikerült az adu. Köteteket tenne ki a kereszténydemokrata párt finom húzásainak, oly­kor otromba, máskor rendkívül elmés játékstílusának elemzé­se. A hatalom sáncait eddig derekasan védték, s ha szükség úgy hozta, más pártokat fordítottak szembe egymással. Ezúttal azonban meglehetősen tanácstalanok. Igaz ugyan, hogy a szocialisták és a kommunisták viszonya az elmúlt másfél év alatt elhidegült, s ahhoz sem fér kétség, hogy a kapcsolatok megromlásáért éppen a megbízott kormányfőt terheli a felelősség. Csakhogy a kereszténydemokraták ber­keiben éppúgy, mint másutt Rómában tisztában vannak az­zal, hogy a szocialisták irányvonalában néhányszor már tapasztalhattak jókora pálfordulásokat. Erre utal az II Popolo, a kereszténydemokraták központi lapja, amely máris „chilei távlatot” emleget, s attól óvja a kijelölt kormányfőt. Craxi számára most két lehetőség kínálkozik: vagy csak­ugyan megteremti a demokratikus és haladó erők széles kö­rének együttműködését, s ebben az esetben nem hagyhatja ki a kormányból a kommunistákat sem. Vagy végleg feladja a szocialista párt korábbi orientációját, S’ a kereszténydemok­ratákkal osztozik a hatalom koncain. Ebben az esetben vi­szont számolnia kell pártjának további gyöngülésével, s az ország súlyos gondjaiért vállalnia kell a felelősséget. Kétségtelen, hogy Craxi dilemmáira nehéz választ találni. S éppen ezért nem könnyű döntenie sem! GYAPAY DÉNES Washington Készül az energiareform Carter amerikai elnök kedden gazdasági vezetőkkel tanácskozott Camp David-i üdülőjében, ahol hír szerint nagyszabású energiareformo­kat és kormányátszervezést készít elő. A Fehér Ház kö­zölte, hogy az elnök elutasí­totta a benzinárak azonnali felszabadítására vonatkozó javaslatokat. Egy ilyen intéz­kedés — az idei 40 százalék után — további 50 százalék­kal növelné az üzemanyag árát. Az elnök újabb energiata­karékossági intézkedésként kedden elrendelte: a köz­épületeket, az üzleteket leg­feljebb 26 Celsius fokra hűt- hetik. Az előzetes tervek szerint a téli fűtést is korlá­tozzák, legfeljebb 18 Celsius fokra. A kormány hosszú távú, tízéves energiatakarékossági programja új utakat is ke­res. A cél, hogy a 80-as évek végére napi 2—5 millió hor­dóval csökkentsék az Egyesült Államok olajbeho­zatalát — értesült a The Wall Street Journal. PANORÁMA MOSZKVA A szovjet fővárosban ked­den megkezdődtek a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa két házának külügyi bizottságai "és a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának küldöt­tei közötti tárgyalások. A tárgyalást Borisz Ponomar- jov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára nyitot­ta meg. A külügyi bizottságok ülé­sén őszinte, baráti légkörű vita bontakozott ki korunk időszerű problémáiról: az enyhülés megszilárdításáról, a politikai enyhülés katonai enyhüléssel történő kiegészí­téséről, a fegyverkezési haj­sza megfékezéséről és a tény­leges leszereléshez vezető út­ról. A felek véleményt cse­réltek az európai biztonság kérdéseiről és az európai együttműködés távlatairól. TEHERAN Ismét feszültté vált a hely­zet az arabok lakta iráni Khuzisztán tartományban. Hírügynökségi jelentések sze­rint a hét elején felújultak a kormányellenes megmozdulá­sok a tartomány több nagy­városában. Khorramshahr városában a tüntetők „semmisnek” mond­ták a tartomány katonai kor­mányzójának és az arabok vezetőjének a helyzet megol­dását célzó korábbi megálla­podását. A Teherán Times című lap szerint a felvonulók ezenkívül követelték a poli­tikai foglyok szabadon bo­csátását. Egy, magát „fekete szerdának” nevező, eddig is­meretlen szervezet kedden bejelentette: a csoport rob­bantotta fel néhány nappal ezelőtt az olajtermelő Khu- zisztánon átmenő olaj- és gázvezetéket. A kiújult megmozdulások nyomán készültségbe helyez­ték a tartományban állomá­sozó központi katonai erőket. UJ-DELHI Több hetes pártbeli vajú­dás után szerdára kisebbség­be szorult a parlament alsó házában az indiát kormány­zó Dzsanata Párt: újabb hét törvényhozó jelentette be ki­lépését a Dzsanatából. így a párt képviseletében már csak 270-en ülnek az 544 tagú kép­viselőházban. A párton belül kirobbant válság kezdete óta összesen harmincnégyen szakadtak ki a Dzsanatából: a sort Radzs Narain, volt egészségügyi és családtervezési miniszter kezdte két és fél héttel ez­előtt. A politikus önkényes vezetéssel vádolta Deszai kormányfőt és közölte, ha nem vizsgálják fölül a Dzsa­nata vezetési módszereit, ak­kor új ellenzéki pártot alapít. A kilépett párttagok, a hír- ügynökségek értesülése sze­rint, kettő kivételével körü­lötte csoportosulnak. A kormányzó pártot válsá­gos időszakban érte a ki­sebbségbe szorulás. Ugyanis a parlamentben éppen szer­dán kezdődött meg az ellen­zék — személy szerint J. B. Csáván az Indiai Nemzeti Kongresszus vezére és parla­menti csoportjának vezetője — által beterjesztett bizal­matlansági indítvány vitája. HANOI A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riuma kedden jegyzéket inté­zett a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumához, és ebben határozott tiltakozását fejezte >-i a vietnami—kínai határon lezajlott újabb, sú­lyos kínai fegyveres provo­káció ellen. A jegyzékben a vietnami külügyminisztérium rámu­tat, hogy kínai katonák va­sárnap reggel aknavetőtüzet zúdítottak a Cao Bang tarto­mányban lévő Cos Bang falu ellen. Ugyanaznap este a kí­nai reguláris hadsereg egy zászlóalja négy kilométer mé­lyen behatolt a VSZK terüle­tére. A kínai katonák békés polgári lakosokat gyilkoltak, felgyújtották a házakat és el­pusztították a termést. A helyi önvédelmi alaku­latok és a falu lakosai fel­vették a harcot az agresszo- rokkai és visszaűzték őket a határ túloldalára. A kínai tü­zérség másnap azonban is­mét lőtte ezt a területet. A VSZK külügyminiszté­riumának jegyzéke hangsú­lyozza, hogy a súlyos fegyve­res akció mellett Kína a viet­nami határ számos más pont­ján követett el provokáció­kat. WASHINGTON Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter kedden több mint egyórás tanácskozást folytatott Abel Muzorewa. rhodesiai „kormányfővel”. A fajüldöző fehértelepesekkel együttműködő fekete vezető azt mondta, hogy „esztelen- ség”, ha Washington tovább­ra is gazdasági tilalmat al­kalmaz „a nép által válasz­tott” salisburyi kormány el­len. A párt elkötelezett harcosa 75 éve született Rózsa Richárd Köztünk élő kortársai, har­costársai úgy emlegetik Ró­zsa Richárdot, mint a hiva­tásos kommunista forradal­már példaképét. Értelmiségi származása is segítette, hogy fiatalon megismerkedjék a kommunista tanokkal, s le­gyen általuk elkötelezettje a forradalom ügyének; kiemel­kedő harcosa, majd hősi ha­lottja a magyar munkás- mozgalomnak. 75 évvel ezelőtt, 1904. jú­lius 12-én született Budapes­ten. Édesapja út-, vasút- és hídépítő mérnök volt, aki fiainak, Richárdnak és Fe­rencnek egyaránt lehetősé­get teremtett arra, hogy dip­lomás emberek lehessenek. Rózsa Ferencet, a Szabad Nép első szerkesztőjét báty­ja, Richárd vezette be az il­legális munkába. Érettségi után vegyészmér­nöki oklevelett szerzett. Gyógyszerárugyárban dolgo­zott, s mint vegyész tagja lett a Magántisztviselők Szö­vetsége vegyészeti szakosztá­lyának. 1926-ban felvették a KIMSZ-be. Röpiratokat írt, 1928-ban Nemes Dezsővel együtt szer­kesztette és állította elő az Ifjú Proletár című kommu­nista lapot. Ekkor lett a KIMSZ központi titkárságá­nak is tagja. 1929 februárjában 51 ifjú­kommunista társával együtt letartóztatták. Három és fél évre ítélték. Szabadulása után ismét aktívan kapcsoló­dott be a mozgalmi munká­ba. 1932 őszén ismét vidékre ment illegális pártmunkát végezni. A Kommunisták Magyarországi Pártja Pa­rasztbizottságának lett a ve­zetője. 1935-ben ismét letartóztat­ták. Ismét három és fél év­re ítélték... 1939. nyarán szabadult a szegedi Csillag börtönből. A párt ekkor a Szovjetunióba küldte gyógyulni és tanulni, ahol egy tudományos kutató intézet vegyészeként dolgo­zott 1942-ig. A német fasisz­ta támadás után önként je­lentkezett a Vörös Hadsereg­be, s ejtőernyős-rádiós ki­képzést kapott. 1943-ban azt kérte, hogy küldjék haza Ma­gyarországra illegális mun­kára, a fegyveres ellenállást szervezni. Lengyelországon keresztül akart hazajutni. 1943. június 2-án éjjel Varsó közelében, ejtőernyő segítségével földet ért ugyan, de társa hasztalan kereste, nem talált rá. Ró­zsa Richárdnak nyoma ver szett... VIDA SÄNDORJ Szadat és Begin Szadat egyiptomi elnök és Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök szerdán befejez­te megbeszéléseit anélkül, hogy bármilyen kérdésben lényeges előrehaladás történt volna. Mint mind a ketten ki­emelték a tárgyalásokat kö­vető sajtóértekezleten, „egyet­értenek abban, hogy nem ér­tenek egyet” az alapkérdé­sekben. Az egyetlen kérdés, amiben megállapodást jelentettek be, az az, hogy az Alexandriában élő néhány zsidó vallású la­kos a jövőben „szabadon lá­togathatja Izraelt”. Szembesítés a A stratégiai fegyverkezés veszélyes spirálját megállító SALT—2 egyezmény életében rendkívül fontos és kockáza­tos időszak következik. A Bécsben Brezsnyev és Carter által aláírt egyezmény nem­csak a szocialista országok és — Kínától eltekintve — a „harmadik világ” országai­nak támogatását élvezi. Az egyezmény pozitív jelentősé­gét elismerték az összes fej­lett nyugat-európai tőkés or­szágok. Ezen az sem változ­tatott, hogy némelyikben (így például Angliában) az általá­nos politikát tekintve a meg­előzőnél lényegesen jobbolda­libb, konzervatívabb kor­mány vette át a hatalmat. A SZENÁTOROK KEZÉBEN Némi leegyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy a SALT—2 egyezmény sorsa (és ezzel a még szélesebb kö­rű SALT—3 irányába törté­nő átmenet ügye) az ameri­kai szenátus kezeibe van le­téve. Az Egyesült Államok törvényhozására ily módon óriási felelősség nehezedik. A jelenlegi világpolitikai hely­zet egyik legizgalmasabb problémája, hogy az egyez­mény ratifikálásának, jóvá­hagyásának vitája, amely a megfigyelők szerint októbe­rig'is elhúzódhat — milyen eredménnyel végződik. Elöljáróban hangsúlyozni kell: a szovjet álláspont az ügyben teljesen világos. El­ső ízben maga Brezsnyev hív­ta fel a figyelmet arra, hogy a Bécsben aláírt egyezmé­nyen nem lehet változtatni. Majd utóbb Gromiko külügy­miniszter is kifejtette teljes részletességgel a szovjet ál­láspontot. Ez a magatartás teljesen lo­gikus. A SALT—2 egyezmény ugyanis csaknem hét eszten­deig tartó tárgyalássorozat szülötte. Ráadásul a jelenlegi amerikai adminisztráció (élén Carter elnökkel és Brzezinski nemzetbiztonsági főtanács­adóval) 1977-ben, az elnöki periódus kezdetén a SALT- ügyben rendkívül negatív magatartást foglalt el. Sza­kítottak a Brezsnyev és Ford elnök között létrejött vlagyi- vosztoki megállapodás alap­elveivel és olyan új megköze­lítési módot dolgoztak ki, amely egyoldalú előnyöket biztosított volna az Egyesült Államoknak. Mindez azt jelentette, hogy az 1977 elejétől 1979 nyaráig tartó tárgyalássorozatban amerikai részről távolról sem „galambok” vettek részt. Az egyezmény technológiailag rendkívül bonyolult, nagy ka­tonai és tudományos fel- készijiltséget is igénylő rendel­kezéseit amerikai részről a Pentagon legilletékesebb szakértői tárgyalták meg, il­letve vizsgálták át és az ame­rikai „katonai establishment” felelős vezetői minden egyes ponton érvényesíthették ál­láspontjukat. így jött létre a rendkívül kényes és kiegyen­súlyozott kompromisszumot tükröző SALT-szerződés, amelynek minden egyes sza­vát külön mérlegelték és azt természetesen nemcsak a szovjet, hanem az amerikai katonai szakértők is szinte nagyítóval vizsgálták. VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL Ilyen körülmények között teljesen logikus az a szovjet álláspont, hogy a kompro­misszum rendkívül kiegyen­súlyozottsága miatt a legki­sebb változtatás is „megöl­né” a SALT—2 egyezményt. Jellemző, hogy maga Carter, sőt a közismerten kemény vonalat képviselő Brzezinski is elismerték: a szenátusnak úgy keli ratifikálnia a SALT- egyezményt, ahogyan azt Bécsben aláírták. Tehát vál­toztatás nélkül. Carter és az amerikai ad­minisztráció problémája lé­nyegében belpolitikai jelle­gű. A Watergate-ügy óta ugyanis az amerikai szenátus féltékenyen ügyel az alkot­mányban biztosított jogaira és elveti a túlságosan erős végrehajtó hatalom, az úgy­nevezett „birodalmi elnök­ség” gondolatát. Ennek kö­vetkeztében (eltekintve az enyhülés olyan megátalko­dott ellenfeleitől, mint Jack- son szenátor és csoportja a demokrata párt jobbszár­nyán, vagy a republikánus párt Reagan és. Gold water nevével fémjelzett szélsőjobb szárnya) számos középutas szenátor is „kötelességének érzi” a Bécsben aláírt SALT —2 kritizálását. Előre kell bocsájtani: a szenátorok el­söprő többségének egyszerűen nincs is elég katonai szakér­telme ahhoz, hogy a rendkí­vül bonyolult megállapodás részleteihez érdemben hozzá­szólhasson. A LEGNAGYOBB KOCKÁZAT Éppen ezért a veszély nem is a SALT—2 szerződés fron­tális elutasítása — hanem az, hogy megfelelő ismeretekkel nem rendelkező szenátorok tucatjai (egyébként alkotmá­nyos jogukkal élve) úgyneve­zett „módosításokat” javasol­nak az egyezményen. Ez a legnagyobb kockázat. S nyíltan meg kelj mondani: e pillanatban a SALT-egyez- mény változatlan formában történő ratifikálásának még nincs meg a szükséges két­harmados többsége az ame­rikai szenátusban. A Szovjet­unió természetesen a leg­nagyobb felelősséggel közelí­ti meg ezt a problémát. Erre vall, hogy Byrd szenátor, a demokrata párti többség ve­zetője szovjetunióbeli útján egy és háromnegyed órán ke­resztül Brezsnyewel, majd több mint két órát Gromiko külügyminiszterrel tárgyalt. Emellett a szovjet szakértők széles körével is konzultált és részletes felvilágosításokat kapott az általa feltett kérdé­sekre. A Szovjetunió tehát a ma­ga részéről minden erőfeszí­tést megtesz, hogy a szená­tus vezetői birtokában legye­nek az objektív tényeknek és módjuk legyen egyetérteni a saját elnökük által is aláírt okmánnyal. A helyzetet per­sze bonyolítja, hogy Carter elnök más természetű, gazda­ságpolitikai és energiaügyi nehézségei miatt a szenátus hangulata feszült és az elnök enyhén szólva nem áll nép­szerűsége magaslatán. Nyil­vánvaló azonban, hogy az emberiség sorsát és létkérdé­seit érintő egyezmény jóvá­hagyása nem függhet belpo­litikai és hangulati kérdé­sektől. Erre az Egyesült Ál­lamok szenátusának is rá kell ébrednie. —i—e Tegnap délután fél hat körül, Ausztrália körzetében az óceánba zuhantak a Skylab amerikai űrlaboratóriumnak azok a részei, amelyek nem égtek el a Föld légkörében. Felvételünk az űrlaboratóriu­mot a világűrben ábrázolja. (Képtávírónkon érkezett) HUSZÁR ISTVÁN MOSZKVÁBA UTAZOTT Huszár István miniszter­elnök-helyettesnek, az Orszá­gos Tervhivatal elnökének vezetésével szerdán magyar küldöttség utazott Moszkvá­ba, ahol Nyikolaj Bajbakov- nak, a Szovjetunió miniszter- tanácsa elnökhelyettesének, az állami tervbizottság elnö­kének meghívására tárgyalá­sokat folytat a két ország gazdasági kapcsolatainak idő­szerű kérdéseiről. Huszár István és az általa vezetett delegáció az esti órákban Moszkvába érkezett. BERLIN Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, a Német Demokra­tikus Köztársaság államtaná­csának elnöke, Edward Gie- reknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának meghí­vására Lengyelországba ér­kezett. Honecker szabadságát tölti Lengyelországban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom