Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-11 / 160. szám
I^ÉPÜJSÁG 1979. július 11. Elköltöztek q4A szekszárdi városi—járási S ’ tfelügyelőség közölte, r a városi tanács épüle- 1 elköltöztek. A sportfelügyelőség a városi tanács közelében, Béla tér 6. szám alá költözött. Az új helyen lényegesen jobb körülmények között tudnak dolgozni, mind a sportfelügyelőség alkalmazottai, mind a társadalmi aktívái. A jövőben lényegesen Kedvezőbb helyzetben tudják fogadni az egyesületek képviselőit ügyes-bajos dolgaik intézésében. A sportfelügyelőség változatlanul 8-tól 16.30-ig tartja munkaidejét, ez alatt kereshetik fel őket. Ahány szín, annyi betű Aki 1980-ban rendelkezik majd az olimpiai igazolványnyal, az előtt az olimpia minden intézményének ajtaja megnyílik. E dokumentumok prototípusait a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 80. ülésszakán fogadták el, és Lord Killianin, a NOB elnöke is aláírta a terveket. Az igazolványokat Moszkva és Tallin akkreditációval foglalkozó irodáiban adják majd ki. Kilenc igazolványkategória lesz. mindegyik más-más színű. Ezáltal már az okmány külseje is tanúskodni fog a tulajdonos olimpiai részvételének minőségéről. így például az A betűvel jelzett igazolványok tulajdonosairól azonnal tudni lehet majd, hogy a NOB elnöke, a NOB tiszteletbeli és igazgatósági tagjai kategóriájába tartozik. A B betűvel jelzett igazolvány tulajdonosai a nemzeti olimpiai bizottságok. a nemzetközi sportszövetségek elnökei, az 1976-os, 1980-as 1984-es olimpiai szervező bizottságainak vezetői, valamint a NOB alkalmazottai lesznek. A pontozóbírák és a játékvezetők rendelkeznek majd D betűs igazolvány- tiyal. Az olimpiára érkező 7400 újságíró az E kategóriába fog tartozni. F-fel jelölt igazolványt a sportolók, a szakvezetők,, az orvosok és a technikusok kapnak. Az olimpiai igazolványokat a híres moszkvai bankjegy- nyomda, a GOSZZNAK grafikusai tervezték. A dokumentum tartalmazza majd a tulajdonos legfontosabb adatait: nevét, az országát, ahonnan jött. születési évét és helyét, nemét, állampolgárságát, lakcímét, olimpiai funkcióját. Az igazolvány formája lehetővé teszi, hogy azt egy kapoccsal a kabáthoz lehessen kapcsolni, de a nyakban is viselhető. Ily módon a moszkvai olimpia résztvevői kétszeresen is védve lesznek attól, hogy elveszítsék ezt az igen fontos okmányt, amely a játékok befejeztével életre szóló emlék lesz a számukra. Juniorvízilabdatorna Nemzetközi junior-vízilabda- tornán az Egyesült Államok és Spanyolország között csak a gól- különbség 'döntötte el az elsőség sorsát. A tornán részt vettek a magyarok is, akikről az AFP hírügynökség azt jelentette, hogy a Szovjetunióval holtversenyben a harmadik helyen végeztek. Az utolsó két forduló eredménye — magyar szemszögből: 8-6-os vereség a Szovjetuniótól, 12-5-ös győzelem Bulgária ellen. A torna végeredménye: 1. Egyesült Államok 12, 2. Spanyolország 12. 3. Szovjetunió, Magyarország 10—10, 5. Hollandia 6. 6. NSZK 4. 7. Bulgária 2, 8. Svédország 0 ponttal. „Menjél Lacikám, arany kisfiam... Két keréken 3 óra 57 perc, zuhogó esőben yy Elindul a junior- és a felnőttmezőny a 150 kilométeres távra. A szekszárdiak kísérőkocsiját idős Halász László vezeti, mellette kapott helyet a riporter. A Spartacus vezető edzője, Schneider Konrád Szekszárdon maradt versenybíróként: „Ne legyen vita”. Az országos vidékbajnokságra az idén kevés versenyzőt küldtek az egyesületek, a felnőttek, juniorok rajtjánáL alig húsz versenyző ül a kerékpár nyergében. A szomorkás idő csak a rajtig bírta, de utána megeredtek az ég csatornái. A kísérőkocsi ablaktörlője végig munkában van. A versenyzőknek nincs tető a fejük felett, eső mossa az arcukat. Szekszárd-Szőlőhegy után fogjuk be a csapatot, itt már egy Videoton- és egy szolnoki versenyző 500 méteres hátrányt „szerzett”. — Nagy iram lehetett — mondja az „öreg” Halász. A főútvonalon a forgalom még zavar, hiába elöl a nyitó motoros és a rendőrautó. Előttünk legalább 5—6 kocsi igyekszik. Aztán hamar beleszoknak a rendbe, szép sorjában megelőzzük őket, most már Várdombig végig porosz- kálnak velünk. Decsi-hegyen a versenyzők is csendben csordogálnak, mint az eső. Az alsónánai emelkedő előtt erőt gyűjtenek, a 10 százalékos emelkedőn „megrázód- nak” a fiúk. A kanyarban Liska Pál fordul be elsőnek, a bolyban van a két Halász és egy fiatal szekszárdi fiú, Széles Attila. Nagy iramban kaptatnak a tetőnek, fent már felállnak a nyeregből, megfeszülnek az izmok. Együtt marad a mezőny, senki sem „rázódott” ki. Az alsónánai italboltból kitódul a nép, kezükben söröskorsóval integetnek a versenyzőknek. A falut elhagyva, a bátaszéki elágazóig hosszú és enyhe lejtőn a kilométeróra mutatója a hatvanason táncol. Kovács János — aki minden versenyen segítő — szólal meg először: — Laci, melyik fiad van jobb formában? — A Laci. — Én is úgy érzem. — A Zoli elfáradt a Békeversenyen — hangzik az apai vélemény. Kismórágynál Liska Pali vezeti a mezőnyt, majd felváltva Halász Laci és Zoli az élen. A váltott vezetés minden versenyen természetes, az élen lévő versenyző húzza maga után a többieket. Az eső kitett magáért. A kerekesek után sár-mocsok- permet húzódik. — Dekorálják egymást a gyerekek — mondják a kocsiban. A rajtszámok már- már alig látszanak a felfröccsenő pocsétától. A mő- csényi emelkedőnél az egyik videotonos fiú próbálkozik, de rögtön rajtol rá Halász Laci. Abban a pillanatban a kaptató árkában megpillant- iuk Liskát. — Elesett a Liska! — kiált fei az egvik segítő. Megállunk. Liska felpattan, kikapja a kocsiból a kerékpárt, s indul a többiek után. A volánt Kovács Jancsi veszi át, az „öreg” Halász az elszakadt láncot javítja. Mikorra mi elindulunk Liskához, lemarad Halász Zoli, felvezetni. A grábóci elágazónál ismét együtt vannak már a csapattal. Addigra a videotonos fiút is befogják. — Oda kellene adni Liská- nak a bringát. — Ne, majd ha lassan mennek. — Nagyernyei Attilának szóljunk, neki motorral köny- nyebb, kérdezze meg, mikor kell. — Odahúzódunk a motoros mellé. Az elindul. Fél perc sem telik, jön vissza: — Bonyhádon kéri. — Szétpattant egy szem a láncon, az anyja mindenit — mondja az „öreg” Halász. Börzsönynél minden rendben, csak egy pécsi fiú marad le. — Milyen jó kötésű gyerek, mégis — mondják. — Fölér! — s igazuk lett a kocsiban ülőknek. A hegy tetején elénk tárul Bonyhád panorámája. Vajon mit láttok ebből, fiúk? A hatos utat csendben, nyugodtan átszeljük, végig a városon poroszkálunk. Liska int, kell a kerékpár. — Hogy is kell ezt? Tanakodnak a kocsiSan, hiszen erre is pontos szabály van. De, itt régi kerekesek vannak. Liska csak 300 méter hátrányt szerzett a cserével. Halász Zoli megint várja, segíti. — Látod, hogy „húzza” Zoli. (A húzza szót azért kellett idézőjelbe tenni, mert a kerekeseknél a huzatás és húzás között különbség van.) Talán az időjárás kegyeibe fogadja a versenyzőket. Bony- hádot elhagyva az eső csak szemerkél. A mezőny pihen, a hetes kilométerkőnél azonban Davidovics, az Olajbányász versenyzője elhúz. (A nagykanizsai fiú mindig egyedül indul, nincs társa, így igazán nagy versenyt sohasem tud nyerni, de minden versenyen ott van.) Davidovics után ismét egy székes- fehérvári fiú próbálkozik. Halász Laci megy utána, de csak „játszanak”. A többiek pillanatok alatt befogják őket.. — Alakul valami — jegyzi meg az „öreg” Halász. Egy fiú kisodródik az árokba, s míg őt figyeljük a bony- hádvarasdi lejtőn szétszakad a mezőny. Hatan vannak az élen és négy csoport alakult ki. Elöl vannak a szekszárdiak, csak Széles marad le. Teve) előtt Kovács kiszáll, ismét „idős” Halász László veszi át a volánt. A kocsiban ezután vihar előtti csend alakul ki. Nyolcán lemaradnak, megelőzzük őket, köztük van Széles Attila. Az első három csoport ismét együtt. Juhé- pusztánál újra egy székesfehérvári fiú próbálkozik az el- menéssei, de a többiek szerelik. A 65-ös útra fordulunk, az eső ismét-ráered. A hő- gyészi lejtőn óvatosan mennek, hatvanas tempóban Máskor itt 80 kilométeres sebességgel zuhannak le a völgybe. Hőgyészre érve megcsendesedik a csapat. Lesz itt még verseny is! ' ' r?'-—-m Mii t ;In i luA Ai I * j r ^ . »leis Jr = A felnőttek és juniorok rajtolnak. Balról előtérben Liska, hátul Halász L. A 18-as kilométerkőnél megelőzzük őket, a Szakály jelzőtáblánál van a forduló, ott megállunk. A fordulóban lelassítanak, szájukban a fordítócédula, lassan körbe kerülik az eleden jelzőtáblát, kiengedik a papírokat. A pontos idő 11 Óra 8 perc. A fele távot 98 perc alatt tettük meg. Kettőn elvesztették a cédulát, lelkiismeretesen felírjuk a számokat. Egy perc múlva jön kjét PMSC-s fiú, maid újabb hatvan másodperc elteltével rpegint két fiú. A következő 3Ö másodperc után Széles Attila érkezik. Hárman elvesztek? Várunk még. A 10. percben mi is megyünk. Mi lehet az élbolyban lévőkkel? Először Szélest hagyjuk el. Hej, fiú, ha defekted lesz?! Nagyernyei Attila, a motoros kísérő sodródik a kocsi mellé: > — Laci valamit akar. — Nem tudok mit csinálni, majd utolérjük — szól ki Halász Laci édesapja. Az út mellett két fiú integet, csak később vesszük észre őket. Felvesszük Csákovi- csot és egy másik fiút. (Csá- kovicsot, Pálinkással és Dorogival együtt a napokban tiltották ei három évre.) — Az ifiknél volt egy bukás — mondja a belépő eltiltott fiú. A teveli elágazónál ismét felvesszük Kovács Jánost, ő adja a hírt: „Együtt a mezőny”. — Valószínű, csak a célban lesz döntés — mondja „idős” Halász László. Tevel után fogjuk be őket. Kilencen vannak az élbolyban, köztük a két Halász és Liska. A Bonyhádvarasd előtti emelkedőn Csathó (Miskolc) tapos bele a pedálba, de Halász Laci könnyedén befogja. A községet elhagyva Halász Laci az élen, s utana po- roszkál a többi. — Csákovics! Nem lenne jó köztük lenni? — szól hátra Laci bácsi. — Á, á, á — a válasz. — Ha nem fájna a szíved, nem is lennél itt! Bonyhád: ismét a pihenő a versenyzőknek — maguk által kijelölt pihenő. A kocsiban ráérünk beszélni a szekszárdi körpálya építése körüli nehézségekről, a vidéki és fővárosi egyesületek közötti különbségekről, Csathó hajós bátyjáról, aki olyan felszerelést hoz az öccsének, ami másnak nincs az országban. A hatos út után. — Ha valakinek még van kedve, itt indíthat — hangzik az egyöntetű vélemény. A 12 százalékos emelkedő jó alkalom a megindulásra. Kint az úton a versenyzők nagyon tekintgetnek egymásra. „Zivatar lesz”, látszik, most olyan vihar előtti a helyzet. A tetőn Halász Laci, aztán Davidovics próbálkozik. A serdülő korúak győztese: Musch Zsolt A felnőtteknél Liska Pál lett az első Tényleg készül valami. A völgybe le nagyobb a tempó hatvannál. Egyre több a ritmusváltás. Hol megindulnak, hói lassítanak, ügy látszik ketten ezt nem bírják... — Zoli leszakadsz! — kiált fel az „öreg” Halász, de csak mi halljuk az intelmet. — Gyengélkedik a gyerek! Az újabb emelkedőn két székesfehérvári fiú lemarad. S egy pillanatig nem figyelünk, s nem vesszük észre mikor Halász Laci robbant. Már 200 méter az előnye. Idős Halász László egy pillanatra hátradől az ülésben, mosolyog. — Ott megy a Laci! — kiált fel. — Huj, de nagy előnye van! — mondja Kovács János. Megkezdődik a latolgatás: Halász Zoli és Liska Pali tudja-e fogni Csathót? — Hát erre nem számoltam! — mondja az „öreg” Halász, ügy érzem most megfogtam az apaság, a szülőszenvedés, munka, féltés értelmét. Látom a Halász gyerekek édesapjának arcát. „Érdemes élni”. Ez a kifejezés mindent elárul. Nekem át kell ülni Pálinkás Istvánnak, az egyesület elnökének kocsijába, mert a mikrobusznak várni kell a lemaradókra. Pálinkás István elhúz az üldöző boly mellett, irány Laci után. — Másfél Perc — szólunk ki. — Menjél Lacikám, arany kisfiam! — biztatja a fiút Pálinkás. Nézem Halász Laci arcát. A sártól csak szemei látszanak, nyitott szájába néha egy-egy csepp eső is belekerül. Mögéje állunk. Nézzük a fiút. Nagy erőben lehet. Több mint 120 kilométer után is szépen, egyenletesen tekeri a pedált, a kerékpár se jobbra, se balra nem mozdul ki. „Menjél Lacikám, arany kisfiam...” fülemben cseng Pálinkás István féltő, talán- talán apai mondata... Menjél Lacikám, arany kisfiam... A célban a kellemetlenül szemerkélő eső ellenére is várnak, várnak a kerékpár szerelmesei, egy kis mag, de várnak, bíznak a szekszárdiakban... Előre tapsolnak, még csak alig látszik Halász Laci a csatári úton és 13 óra 46 perckor 3 óra 57 percet a nyeregben töltve áthalad a célon. „Menjél Lacikám, arany kisfiam...” Az országos hosszú távú vidákbajnokság végeredménye: gyermekkorcsoportban első Szabó József szekszárdi versenyző. Az úttörőknél Het- tich János a második helyet szerezte meg, Reibling Péter a negyedik. Musch Zsolt a serdülőknél, Halász László a junioroknál lett az első, Halász Zoltán itt a második. A felnőttek versenyét Liska Pál nyerte. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Bencze István Rajtol a mezőny A junioroknál győztes: Halász L„ 2. Halász Z.
