Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

1979. július 11. Képújság 3 Számítástechnikus fiatalok Moszkvában Áramlás oda is vissza is (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tíz évvel ezelőtt alakította meg hat szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — az egységes számítógéprend­szert: az ESZR-t; utóbb csat­lakozott hozzájuk Kuba és Románia is. A nyolc ország számítástechnikai kormány­közi bizottsága megalakításá­nak tizedik évfordulója al­kalmából június 14. és július 15. között a nyolc ország Moszkvában, az állandó nép- gazdasági kiállítás vegyipari pavilonjában jubileumi kiál­lítást rendez. A KISZ Köz­ponti Bizottsága a közelmúlt­ban szakmai tanulmányutat szervezett a kiállítás megte­kintésére, melyen a számítás- technikai védnökségi munká­ban tevékenykedő fiatalok vettek részt. Megyénkből ju­talomként ketten voltak a tanulmányúton. A kiállítás átfogó képet adott a szocialista országok számítástechnikai szakértői­nek tízéves tevékenységéről a számítógépgyártás területén. Az új számítógépek a kiál­lítás úgynevezett műszaki részlegében kaptak helyet, amely tulajdonképpen egy hatalmas, több gépes számító- központ, korszerű mágneses adatrögzítőkkel és más be­rendezésekkel együtt. Itt lát­hatók az ESZR 2. sorozatának gépei: az ESZ 1015 (Magyar- ország), az ESZ 1025 (Cseh­szlovákia), az ESZ 1035 (Bul­gária, Szovjetunió), az ESZ 1045 (Szovjetunió), az ESZ 1055 (NDK), és az ESZ 1060 (Szovjetunió). A gépek telje­sítménye 15—1200 ezer mű­velet sec között mozog. Tár- kapacitásuk az első ESZR- sorozatéhoz képest 2—4- szeresére nőtt. A kiállításon láthatók a szocialista orszá­gok miniszámítógép-rendsze- rének (MSZR) gépei is. ösz- sességében azt lehet monda­ni, hogy az új gépeknek job­bak a műszaki-gazdasági mu­tatóik, több gyakorlati alkal­mazási lehetőséget adnak a népgazdaság valamennyi ága­zatában, különböző üzem­módok igénybevételével, több gépes és több processzoros rendszerek kialakításával. A moszkvai ESZR—MSZR kiállításon a magyar számí­tástechnikai ipar két legfon­tosabb terméke az ESZ 1015 és az SZM 52 számítógép- rendszer. Az ESZ 1015 táv- adatátviteli lehetőségeinek bemutatására a gép egy Bu­dapesten működő ESZ 1015- ös rendszerrel összekapcsol­va működik, az SZM 52-vel pedig a Centrum áruházak pénzügyi, áruforgalmi, rak­tárgazdálkodási és személyi nyilvántartását és adatfeldol­gozását végző programrend­szert mutatnak be a kiállítók. A már ismert Videoton ESZ 1011-es számítógéppel egy atomreaktor vezérlését, mérés-adatgyűjtését és adat- feldolgozását, valamint tudo­mányos kutatási eredmények feldolgozását modellezik. Az ESZ 1010 M számítógép gáz- és kőolajvezetékek technoló­giai irányításának egyik le­hetséges változatával ismer­teti meg a látogatókat. Ha­zánk ezenkívül kiállított né­hány új perifériát, illetve részegységet, amelyek az ESZR 2. sorozatának gépei­hez, valamint az MSZR- gépekhez használhatók: floppy diszkes háttértárakat, fixfejes mágneslemezes táro­lót, 4 munkahelyes csoportos előfizetői terminált, képer­nyős terminált. Örömmel állapítható meg, hogy a szocialista országok gyártanak olyan magas mű­szaki színvonalú technikai eszközöket, számítógépeket, melyekre egy korszerű infor­mációrendszer építhető. SZÜLE LÁSZLÓ Először volt látható a Videoton gyár MSZR-be tartozó SZM 52 típusú számítógéprendszere Dunaföldvári oxigéngyár A sérültek állapota javult A robbanás után igen ala­pos vizsgálatokat végeztek a dunaföldvári oxigéngyárban, sőt még mindig folyik ez a munka, a sérült alkatrészek anyagvizsgálatát a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem végzi el. Az már biztos, hogy a robbanás az előkészítő rész­ben történt, ahol nincs oxi­gén, csak levegő és olaj. Te­hát a gyártás nem volt rend­ellenes. Az alapvető vizsgálat után tárgyaltak a techriblógiai be­rendezést szállító vállalat ve­zetőivel a megsérült beren­dezés újragyártásáról. Egyedi darabok ezek, időbe telik az elkészítés, a szerelés, utána pedig hosszabb próbának ve­tik alá az oxigéngyár egész üzemét, ezért az idén már aligha lesz teljes termelés. Mint annak idején közöl­tük, hárman szenvedtek bal­esetet a gyár dolgozói közül. Szerencsére a legsúlyosabb sem volt életveszélyes, már javul a beteg állapota. Egyi­kük haza is mehetett. Most kis vevőkörzet tartozik a gyárhoz, a Duna Vasműtől hozza az oxigént ennek a körzetnek, folyamatosan. Amikor a gyár területén jár­tunk, éppen befutott egv pót­kocsis teherautó, palackokkal rakottam Tehát továbbra is itt kap oxigént a dunaszent- györgyi tsz, meg a többi szö­vetkezet, vállalat és kisüzem, megyénkén belül Nagydoro- gig, Tamásiig. A Duna—Tisza közötti területből ugyancsak ide tartozik egy kisebb rész. Lényegében az a helyzet ala­kult ki átmeneti időre mint ami az oxigéngyár elkészíté­se előtt volt: addig is a Du­nai Vasmű adta az oxigént ennek a körzetnek. (gemenci) Fotó: Bakó Meddig tartható el a liszt? Egyik legkevésbé romlé­kony élelmiszer-alapanya­gunk, a liszt biztonságos tá­rolásának időtartamát vizs­gálják Székesfehérvárott, a gabonaipari termékek minő­ségének ellenőrzésére szako­sodott Fejér megyei Élelmi­szerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézetben. A közelmúltban kezdődött, s tizennyolc hóna­pig tartó kísérlet célja, hogy megállapítsák meddig .tart­ható el teljes biztonsággal, károsodás nélkül és milyen tulajdonságok, kémiai válto­zások jellemzők rá a külön­böző vizsgálati időpontokban. A vizsgálandó anyagot — az eredmény teljes megbízható­sága érdekében az ország kü­lönböző pontjain tárolják. A kísérletet az tette szük­ségessé, hogy az élelmiszer- törvény előírása szerint 1981- tő] a liszteszacskókon is fel kell tüntetni a fogyasztható- ság határidejét. A szakemberek szerint elő­reláthatóan hat-nyolc hónap között alakul az az időtar­tam, ameddig károsodás nél­kül tárolható, raktározható a liszt. Néprajzi nyári egyetem Tizennégy ország néprajz- tudósainak részvételével ked­den megnyílt a zalaegerszegi néprajzi nyári egyetem. A zalai megyeszékhely az idén ötödször fogadja az európai és a tengerentúli országokból érkezett néprajzosokat. A július 22-ig tartó kurzuson hazánk néprajzával, népmű­vészetével és népi iparművé­szetével, a magyar népzené­vel, a népi építészettel, min­denekelőtt Zala megye népi hagyományaival ismerkedik a nemzetközi hallgatóság. Hivatalos statisztikák és előrejelzések szerint az utóbbi években számottevően csökkent hazánkban a lakóhelyvál­toztatások száma és üteme. Mostani ötéves tervünk idősza­kában további 25 százalékos mérséklődéssel számolhatunk. A népesség megyék közötti megoszlásában lényeges változá­sok nem várhatók. Valószínű azonban, hogy a legnagyobb népességkibocsátó térség továbbra is az Alföld — azon belül főként az északi rész — lesz. A bevándorlás zöme változat­lanul az ország központi területére, mindenekelőtt a főváros vonzáskörébe irányul. VIDÉKRŐL BUDAPESTRE ■m Ez a szűkszavú összegezés is kifejezésre juttatja, hogy alábbhagyott a több mint harminc éve elkezdődött, s időnr ként rendkívül erőteljes elvándorlás, városba törekvés a kis településekről. Felszabadulásunk óta egyébként akkora bel­ső népvándorlás ment végbe Magyarországon, amelyhez fog­ható évszázadokra visszamenően nem zajlott le. Elegendő utalnunk vagy emlékeznünk az iparosítás fejlesztésének, s vele egyidejűleg a mezőgazdaság szocialista, szövetkezeti át­szervezésének éveire. S arra, hogy később, a mezőgazdaság gépesítése, általános korszerűsítése és ugyanakkor a vidéki ipartelepítés, az átfogó területfejlesztés következményeként százezrek, ha nem milliók változtattak foglalkozást, munkar­és lakóhelyet. Nincs az a statisztika, amelyik pontosan ki tudná mutatni, hány ember, család költözött a legutóbbi há­rom évtized folyamán vidékről Budapestre, más városokba, ipari központokba, vagy — ha többre nem volt lehetősége — legalább a főváros közvétlen közelébe. Amíg — a régi világ örökségeként — óriási, leírhatatla- nul nagy különbségek voltak a város és a falu, s kiváltkép­pen a tanyavilág között, addig teljesen* érthető volt a város­ba törekvés. Ezt követelte meg egyebek között az a gyors fejlődés is, amely azelőtt sohasem tapasztalt mértékű, mun­kaerő-szükségletet teremtett régi és új városainkban, ipar­vidékeinken. Áramlottak is oda az emberek, tömegesen Csakhogy elérkezett az az idő, amikor a városok és az ipari központok nehezen vagy csak nagyon lassan voltak képesek elfogadhatóan, elviselhetően kielégíteni a városlakók és a városlakókká vált vidékiek gyorsan megnőtt igényeit. Uj gondok keletkeztek a lakáshelyzetben csakúgy, mint az áruellátásban*, a közlekedésben, a szolgáltatásokban, s a szo­ciális és a kulturális ellátottságban. Divattá váltak a magas, több emeletes lakóházak, s jó ideje már, hogy minden va­lamirevaló, városi jellegű település szégyennek tartja, ha nincs minél több korszerűnek, jövőt hordozónak vélt lakó­negyede. Várossá nyilvánított településeink száma hamarosan eléri a százat. Ámde közülük soknak csak a papírosa van meg a rangról, s hosszú évek, ha nem évtizedek kellenek igazi várossá válásához. VÁLTOZIK-E A VÁROSIASODÁS FOLYAMATA? Tanúi lehetünk annak, hogy mind több városlakó igyek szik telekhez jutni, ott hétvégi vagy lakóházat építeni. S ez nem valamiféle mániákus megszállottságból fakad, hanem jórészt abból, hogy az álmok-álma. a budapesti vagy egyéb nagyvárosi életkörülmények, nem bizonyultak annyira esz­ményinek, amennyit és amit vártak tőlük. Tehát egész né­pünk, társadalmunk, s életünk minősége szempontjából nem kizárólag a nálunk megismert városiasodási folyamat tovább­folytatása jelenti az egyetlen megoldást. S hozzátehetjük, hogy minden bizonnyal a legjobbat sem. Tiszteletet és elismerést érdemlő vívmányaink közé tar­tozik, hogy ma már szinte minden falu benne van a jónak mondható és ígéretesen fejlődő tömegközlekedési hálózatban. A régihez képest óriásit fejlődött a legtöbb község áruellátá­sa, vendéglátóipari és másféle szolgáltatása. Rohamosan — bár az igényekhez viszonyítva nem eléggé gyorsan — nőtt vidéken is a személygépkocsik száma. Fogyatékosságokkal terhelten ugyan, de szembetűnően gyarapodtak a kulturáló- dás, a közművelődés lehetőségei. Közelebb került a falu r. városhoz azáltal is, hogy termelőszövetkezeti és más for­rású támogatással, közreműködéssel egyrészt igen sokan jut­nak el budapesti és más városokban lévő színházakba, más­részt jeles színészek lépnek fel gyakorta a községekben, fal­vakban is. Mindennek fontos szerepe van abban, hogy ma már aránytalanul kevesebben kívánkoznak a faluból a városba. S elgondolkoztató a még nem általános, de észrevehető és az előbbivel ellentétes folyamat, a visszaáramlás. Itt az ide­je, hogy nagyon alaposan és évtizedekre előretekintve fon­toljuk meg, mi a teendő, ha a mai fiatalok és a következő nemzedékek életkörülményeit minél jobbá, minél kedvezőb­bé akarjuk tenni. Az-e, hogy mindenáron a már meglévő és ezután kialakuló városok mostani irányzatú fejlesztését szor­galmazzuk, vagy elképzelhető más, az ország és népessége szempontjából előnyösebb megoldás is? Aligha tévednek, akik azt vallják, hogy lehetséges a jelenlegitől eltérő és cél­ravezető gyakorlat. INGÁZÓK MINDIG LESZNEK Hazánk települési adottságai, s a már véghez vitt vidé1'! ipartelepítés jelen levő következményei ezután is elképzel­hetetlenné teszik az ingázás megszüntetését. Mérsékelni per­sze lehet, de olyan világ sohasem lesz, amikor .mindenkinek ott van a munkahelye, ahol lakik. Hosszabb-rövidebb tá­volságra sok-sok embernek kell eljárnia gyárba, mezőgaz­dasági nagyüzemi telepre vagy máshová, ahová foglalkozása köti. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy Budapest és a többi város nem bővíthető korlátlanul. Éppen elég gonddal küszködnek a nagy városok már ma is. Egyébként is: mi ér­telme volna annak, hogy az eddig faluról eljárt emberek ké­sőbben, városi lakosokként legyenek kénytelenek ugyanany- nyit ingázni, mint manapság, csak éppen az eddigivel ellenté­tes irányba induljanak hajnalonként. Tucatnyi megfontolni való van az elmondottakon kívül is. A végeredmény mindenképpen az, hogy a leghelyesebb, ha távlatilag valamennyi jövős községben, településen igyek­szünk gyorsabban javítani a vezetékes vízellátást, a csator­názást, általában a közművesítést, s hasonlóképpen a külön­féle szolgáltatásokat. Ez természetesen azt is jelenti, hogy egy-egy kiválasztott város fejlesztésére nem vonnak el anyagi erőket a többi településtől. S nem térhetünk ki an­nak a felismerése elől sem, hogy több emeletes lakóházak és középületek nélkül is lehet igen jó emberi körülmények kö­zött élni, egészséges szellemű közösségeket kialakítani. Nagy vándorlás volt oda — a városokba —, s megkezdődött vissza — a kisebb településekre —, amelyeket nem is olyan régen gondolatban vagy nyilatkozatokban is meglehetősen sokan halálra ítéltek. Ma már mindenki előtt világos lehet, hogy tévedtek. GULYÁS PÁL A kiállításon bemutatott, MSZR-be tartozó kubai gyárt­mányú CID 300 típusú kis számítógép Megérkezett a szállítmány Dunaújvárosból

Next

/
Oldalképek
Tartalom