Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-10 / 159. szám
XXIX. évfolyam, 159. szám. ÄRA: 1,20 Ft 1979. július 10., kedd. Mai számunkból interpelláció — GYORS INTÉZKEDÉS (3. old.) AZ EMBERI TÉNYEZŐK SZEREPE (3. old.) ÖSRÉGÉSZETI EXPEDÍCIÓ A MÓRÁGYI TÜZKÖDOMBON (4. old.) (3. old.) Legyen ott a tervező is Lassan az építőiparral is úgy vagyunk, mint a focival. Sokat beszélünk róla, és egy kicsit mindenki szakértő. „Nem így kellene, hanem úgy”, adják az emberek a tanácsokat, szövegezik a véleményeket. Tehetik ezt azért is, mert a házak mindenki szeme láttára nőnek ki a földből. Az építőmunkás a legnagyobb nyilvánosság előtt dolgozik. Akinek még nincs lakása, vár, remél, esetleg pluszmunkát vállal, hogy több pénzhez jusson, gyűjt és spórol. Akinek már van tető a feje fölött, a gyerekére gondol. Annak gyűjtögeti otthonteremtésre. Ebben úgyszólván mindenki érdekelt. Társadalmi ügy lett az építőiparral törődni. E témával foglalkozó szakemberek véleménye szerint az építőipar iránt az érdeklődés azért is fokozódott, mert tevékenysége nagyban meghatározza az emberek hangulatát, közérzetét. És ami szintén lényeges, ez az ipar csaknem az összes ágazat képességét, a népgazdaság szervezettségét tükrözi. Egyemeletes házban például több tízezer részegység anyag, elem van. Az anyagok, elemek minősége, mennyisége, hiánya, határidőre vagy késedelmes szállítása jellemzi a többi iparág helyzetét, fejlettségét, együttműködésük állapotát is. Az emberek talán nem mindig gondolnak arra, hogy amikor dicsérik, vagy bírálják a padlószőnyeget, az éppen letört kilincset, a rosszul záró ablakot, a beázott tetőt, a hibás radiátort, akkor nemcsak az építők munkáját kritizálják. Néhány évvel ezelőtt — főként szervezetlenség és egyéb hiányosságok miatt — az ipar előszobájaként emlegették az építőipart. Később változott a helyzet. Kiépült a házgyárak hálózata, az építkezések technológiája is jelentősen fejlődött. De alaposan megnövekedett a társadalmi igény, az építőiparral szemben támasztott igény is. Nemcsak mennyiségileg — 15 év alatt 1,2 millió lakást kell felépíteni —, hanem minőségileg is, amiről érdemes kicsit meditálni. Nem készülhet el úgy közintézmény, üzem, hogy a megrendelő kérését, kikötését ne hallatná, vagy ne fogadtatná el. Mert különben nem fizet, leállítja a beruházást, vagy másik vállalatra bízza a munkát. Az állampolgár viszont legtöbször készen kapja a lakást. Amikor már az óhajaival senki nem törődik, sok értelme nincs, hogy sóhaját elmondja. Még az első kapavágás előtt kellene a tervezőnek figyelembe vennie a majdani lakó kérését, igényét. Ehelyett mi történik? Normák, statisztikák, számok és meglévő forintok alapján kialakul a szabvány. Igaz, a házgyárak jellege miatt túl nagy variációra nincs lehetőség, de annyi bizonyos, a jelenleginél nagyobb választékra, az igények differenciáltabb kielégítésére lenne szükség. Egy másik társadalmi óhaj; gyorsabban és olcsóbban építkezni. De hogyan lehetséges ez, amikor évről évre több házat kell tető alá hozni, s világszerte emelkedik a nyersanyag, így az építőanyag ára is. Persze, nemcsak azért lehet drága az építkezés, mert emelkedik a cement, beton, vagy a tégla ára. Pontosan kimutatható, hogy ha a kulcsátadásig megnyúlik az idő, több ezer vagy millió forintba kerül a késés. Okai: a beruházás nem ösz- szefüggő folyamat, a tervező elzárt, független életet él, mert nem kötelessége, hogy álmának megvalósulását figyelemmel kísérje. Időben nem is tud beavatkozni, ha az eredeti elképzelésen valamit változtatni kell. Ezért gyakori az ismételt tervkészítés, ami a beruházás megkezdésénél legalább egy év késést jelent. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a közelmúltban kidolgozta az építésszervezés VI. ötéves tervre vonatkozó fejlesztési koncepcióját. Lényeges döntés született: a tervezői, építészeti tevékenységet megfelelő hatáskörrel és felelősséggel be kell kapcsolni a beruházás minden szakaszába. HALÁSZ MIKLÓS Washington Megkezdődött a SALT-II szenátusi vitája Kort Waldheim elutazott Budapestről Az amerikai szenátus külügyi bizottsága megkezdte nagy jelentőségű vitáját a SALT—II- szerződés jóváhagyásáról. A vitát Harold Brown hadügyminiszter nyitotta meg. Közölte: ha a szerződést elutasítanák, vagy az a Szovjetunió számára elfogadhatatlan módosítások miatt megbukna, ez 30 milliárd dollár többletkiadást jelentene az Egyesült Államoknak az új lendületet kapó fegyverkezési versenyben. A vita megkezdése előtt még javában tartott a szerződést pártolók és ellenzők nyilatkozatcsatája. Egyetlen józan gondolkodású, hazája érdekeit szem előtt tartó ember sem szavazhat a SALT—II ellen — jelentette ki például Avarell Harri- man volt nagykövet, szombaton a demokrata párti kormányzókkal történt találkozóján. A befolyásos diplomata a SALT—II támogatására szólította fel a kormányzókat és kérte őket, hogy államuk szenátorait is erre ösztönözzék. A találkozón részt vevő George Seignious, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója rámutatott, hogy a szerződés minden olyan módosítása, amely egyoldalú előnyökhöz kívánná juttatni az Egyesült Államokat, súlyos károkat okozna az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak. — A SALT—II szerződés jelentős lépés a szilárd és tartós kelet-nyugati kapcsolatok kiépítésében — írja a The New York Timesban J. Biden demokrata párti szenátor. A szerződés kiemelkedő politikai jelentőségű a stratégiai fegyverrendszerek korlátozása folyamatában, és táplálja azt a reményt, hogy további lépések történnek a nukleáris fegyverek ellenőrzése terén. A sorsdöntő szenátusi vita a külügyi bizottság meghallgatásaival kezdődött, s az első, akit a szenátorok meghallgattak, Brown hadügyminiszter volt. Brown tényekkel bizonyította, hogy a szerződés előnyös az Egyesült Államoknak is, és megtartása az amerikai hírszerző és megfigyelő eszközökkel megnyugtatóan ellenőrizhető. A SALT-ot ellenőrző szenátorok egyik fő érve éppen az ellenőrizhetőség kérdése. „Véleményem szerint ezzel a szerződéssel az Egyesült Államok nagyobb katonai biztonságban élhet, mint nélküle. Ezért javaslom a szenátusnak, hogy hagyja jóvá” — jelentette ki Brown. A hadügyminiszter után Cyrus Vance külügyminiszter véleményét hallgatták meg a külügyi bizottság szenátorai. Vance, mint ismeretes, egyike azoknak, akik amerikai részről a legtöbbet tették a SALT-szerződés tető alá hozásáért. A meghallgatások több héten át tartanak. Illetékes katonai és politikus szakértők véleményét is kikérik döntésükhöz a szenátorok. A szavazás csak őszre várható. Robert Byrd szenátor, a demokrata pártcsoport vezetője a CBS televíziónak nyilatkozva a vita előestéjén hangoztatta: bízik benne, hogy őszre a szenátusban kibontakozik a szükséges kétharmados többség a szerződés mellett, bár ha ma szavaznának róla, valószínűleg nem kapná azt meg. Byrd — mint ismeretes — most tért vissza a Szovjetunióból, ahol megbeszéléseket folytatott a szovjet vezetőkkel a SALT-ról. Ezek eredményeként — vélekedett — a Szovjetunióban megértőbben szemlélik az amerikai törvényhozási folyamatot és a SALT-ról folyó vitát. Zsivkov látogatása Törökországban Szófia, Temesi János, az MTI tudósítója jelenti: Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elöke hétfőn Bülent Ecevit török miniszterelnök meghívására háromnapos hivatalos, baráti látogatásra Törökországba utazott. A bolgár államfő kíséretében van többek között Petr Mladenov külügyminiszter és Andrej Lukanov miniszterelnök-helyettes. A látogatás kapcsán Szófiában hangsúlyozzák, hogy a két szomszédos ország kapcsolatai az utóbbi években rendkívül kedvezően fejlődnek. A helsinki záróokmány aláírása óta például már négy ízben került sor legmagasabb szintű találkozóra a két ország vezetői között. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára hivatalos magyar- országi látogatását befejezve, hétfőn elutazott Budapestről. A világszervezet főtitkárát, feleségét, valamint kíséretét — köztük Luigi Cottafavit, az ENSZ genfi hivatalának főigazgatóját — a vendéglátó Púja Frigyes külügyminiszter és felesége búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Hollai Imre nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képvi- selője, Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete és dr. Johann Josef Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a Külügyminisztérium több vezetője. Kurt Waldheim elutazás előtt nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Mindenekelőtt szeretném kifejezni köszönetemet a magyar kormánynak a meleg vendégszeretetért, amelyet egész itt-tartózkodásom alatt tapasztaltam — mondotta Kurt Waldheim. — A látogatás során szívélyes légkörben, nagyon átfogó és intenzív megbeszéléseket folytattunk Kádár János első titkárral, Lázár György miniszterelnökkel és Púja Frigyes külügyminiszterrel. Ezek a megbeszélések igen gyümölcsözőek voltak, nagy segítséget jelentettek a nemzetközi helyzet értékelésében. Áttekintettük napjaink legfontosabb kérdéseit, problémáit. Megbeszéléseink előterébe a leszerelés kérdéskörét állítottuk, különös tekintettel a közelmúltban aláírt SALT— II megállapodásra. Udvözöl(Folytatás a 2. oldalon.) A TOTÉV szekszárdi telephelyén új asztalosműhelyt építettek — hat és fél millió forintos költséggel — a régi, balesetveszélyes munkahely helyett. A nemrég átadott műhely felszerelése folyamatos; a régi gépek egy részét újakkal cserélik fel.
