Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
1979. július 7. ^NÉPÚJSÁG 3 Munkavédelmi napló Megyénkben az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is nagy számban foglalkoztatnak a vállalatok diákokat a nyári szünidőben. Többségük olyan munkaterületen dolgozik, ahol a koruknak megfelelő szellemi és fizikai képességeiket a legjobban tudják hasznosítani. Ez nagy segítséget jelent a vállalatoknak is. Átmenetileg enyhíti esetleges létszámgondjaikat, s a fiatalok munkája gazdasági szempontból sem lebecsülendő. Sokan most ismerkednek a fizikai munkával, annak örömével, keménységével. Most tanulják a munka megbecsülését, szeretetét. Ezért a fiataloknak, de nekünk felnőtteknek sem lehet közömbös, hogy tevékenységüket menynyire biztonságos munkakörülmények között végzik. ^ A biztonságos munkavég- w zéshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket a vállalatoknak kell biztosítani ahhoz, hogy a fiatalok egészségesen, a testi épségük megőrzésével fejezzék be a szünidei munkát. Sokat tehet ennek érdekében a vállalatnál működő munkavédelmi szervezet és a vállalati szakszervezeti bizottság társadalmi munkavédelmi hálózata. Különös felelősség hárul a diákok munkáját irányító nevelőre, csoportvezetőre, művezetőre. A fiatalokkal szemben nem lehet elnéző magatartást tanúsítani akkor, ha azok egészsége vagy testi épsége kerülhet veszélybe. Jó példát kell mutatni a diákokkal együtt, vagy azok környezetében dolgozó felnőtteknek. Természetesen nagyobb gondot kell fordítani a munkába lépést megelőző orvosi vizsgálatra, a munkavédelmi oktatásra és azoknak a munkahelyeknek a kiválasztására, ahol a fiatalok biztonságosan foglalkoztathatók. A diákoknak fel kell is- ► merniük, hogy a tanteremtől eltérő, esetenként veszélyesebb körülmények között tanulnak. Közös munkánk eredményeit, a közös cél elérését az ő fegyelmezett magatartásuk is befolyásolja. Dobókocka is lesz Az új, 1979/80-as iskolaévtől az általános iskolák sok tanszerét is az . új nevelésioktatási terv feladataihoz igazították. Az oktatási reform több területen is módosította a tanszerszükségletet. A PIÉRT Kereskedelmi Vállalatnál az MTI munkatársának elmondották, hogy már az Oktatási Minisztériumtól kapott tanszernorma alapján készülnek az új iskolaévre A legtöbb változás az iskolafüzeteknél található. A korábbi 16-lapos füzetek mellett, illetve egy részük helyett minden osztályban 32- és 40-lapos füzeteket rendszeresítettek. A módosítás nyomán a korábbi meny- nyiségen felül 900 tonna többletfüzetre van szükség. Az idén nem kell a szülőknek a füzetek, a könyvek bekötésével bíbelődni, ez ugyanis nem kötelező. A füzeteket már olyan színes — a vonalast kék, a kockást rózsaszínű, a simát zöld színű — fedőlapokkal készítik, hogy ezáltal jól megkülönböztethetők egymástól. Az általános iskolák első és második osztályaiban megszüntették a kézimunka-tasa- kokat, helyettük technika I. és II. elnevezésű új tartalmú tasakokat rendszeresítettek. Üj tanszer a fél kilogrammos színtelen gyurma is. Az első osztályosok tanszere között szeptembertől dobókocka is lesz, minden gyereknek kettőre van szüksége. Szeptembertől még az órarendűrlap is megváltozik, az újfajta alkalmazkodik a 11 napos tanítási ciklushoz, a kéthetenkénti szabad szombatos hetekhez A fegyelemről Faddon, a melléküzemben * A faddi Lenin szövetkezet melléküzemága 1970-ben alakult. Az első évben ötmillió, tavaly pedig már 85 millió forint volt az üzemág árbevétele. Olyan műanyag, színesfém és gumialkatrészek kerülnek ki innen, amelyekből kevés kell, de nélkülözhetetlenek. Talán akadnak olvasóink között, akik még emlékeznek, hogy a melléküzemek beindulásának idején nemegyszer olvashattunk arról, hogy a mezőgazdasági termelésből az ipari részlegbe kerülő dolgozók egyszerűen nem ismerték a munkaidő, a munkafegyelem fogalmát, és se szó, se beszéd, ha elérkezett az etetés ideje, fogták magukat és hazamentek. Faddon azt mondják, ilyesmire példa nem volt. A sorjázok — 40—50 éves asz- szonyok — kivételével az üzemben mindenki teljesítménybérben dolgozik, s minthogy a teljesítményt csoportonként számolják el, nem is igen visz rá senkit a lelkiismeret, hogy gyakran írassa alá a kilépőcédulát. Szekeres István, a gumiüzem vezetője, technológus, s átmenetileg helyettesíti az üzemvezetőt is. Harmincöt ember irányítása a feladata, s ez egy akkora termelési egység, amelyen meglehetősen pontosan lemérhető: mi minden kell ahhoz, hogy a dolgozók fegyelmezetten végezzék mindennapi munkájukat. Munkaidejéből hány órát fordít a termelés közvetlen irányítására, s mennyit foglalkozik az emberek ügyesbajos dolgaival? — Nagyon-nagyon sok időt tesz ki a 30—35 ember eligazítása. Napi nyolc órán át olyan munkát kell biztosíta— Ha azt szeretné, hogy sokat és jól dolgozzanak az emberek, hogyan szól hozzájuk? — Sokszor kell még most is keresgélnem a szavakat, mert ahány ember, annyiféle jellem. Én 1977-ben kerültem ide és ez az első munkahelyen. Emberekkel kerülök kapcsolatba, akár jobbra fordulok, akár balr a. Még az első időben történt, hogy szólt az egyik kolléga: „főnök, *le kéne már ülni, beszélgetni egy kicsit”. Hát leültünk. Mondják: „valahogy nem úgy van a dolog közöttünk, ahogy kéne”. Baj van a beszédemmel, úgy érzik, utasítgatok, parancsolgatok. Bántott persze és kerestem, kutattam az okát, hogy miért nem tetszhetett a beszédmodorom. Rájöttem: a munka lendülete annyira magával sodort, hogy nem vettem észre, hogy például, akihez én szólok, nagyon elmélyedt a munkájában. Mostanában úgy érzem, jól megértjük egymást akkor is, ha csak annyit mondok: „sürgős a munka, emberek”. Az embereket — legalábbis én úgy érzem — nem kell hajtani, a munka hajtja az embereket. A tanácson, az SZTK-ban, vagy másutt, az ügyes-bajos dolgokat a faddi munkások a három műszak miatt el tudják intézni. Az igazolatlan napok száma évente harminc körüli, notórius, fizetés utáni hiányzót is csupán egyet tudnak mondani. A dolgozók többsége nem ismeri az „igazolatlan nap” fogalmát, s aki mégis, jobbára csak egyszer — és utoljára — kap ilyen ni, hogy fizetéskor pénzt tudjanak hazavinni. Nem vagyok faddi, Dunaújvárosból jöttem ide, s nagyon meglepett az a munkaszeretet, amit itt tapasztaltam. A dolgozók szinte kényszerítenek, hogy foglalkozzam velük, azazhogy a munkával. Többet és jobban akarnak dolgozni hétről hétre, s nem nekem kell kifürkésznem, hogy hol van probléma: azonnal jönnek, szólnak. Megbeszéljük a dolgokat, s ha már egyszer megállunk egy pillanatra, észre sem vesszük, s máris valamilyen magánjellegű dolognál tartunk. Hogy mennyi ez időben? Egy, maximum két óra naponta. — Sokszor akadozó anyag- ellátás az oka, ha laza a munkafegyelem. Vannak-e olyan ellátásbeli vagy egyéb gondjaik, amelyek nehezítik a munkát? — Vannak, sajnos még mindig vannak. Tavaly nyáron például nem kaptunk elegendő nyers gumit. A fém- alkatrész-ellátás sem zökkenőmentes. Az azonban még egyszer sem fordult elő, hogy leállt volna az üzem. A présgépeken egyszerre 6—8-féle termék is gyártható, s ha nincs az egyikhez alapanyag, hát van a másikhoz. — Véleménye szerint mi hajtja az embereket? — A munka, a közös gazdálkodás szeretete és féltése. A gumisok most éppen paprikát szednek, télen a kertészek az üzemben dolgoznak. Ha azt mondják a mezőgazdászok, hogy kapálni kell, vagy 10 napig libákat tépni, akkor megyünk. Sokszor maguk a dolgozók szólnak: gazos a paprika, meg kellene kapálni. A jövedelem, a pénz is igen nagy hajtóerő, s talán ezzel magyarázható, hogy az emberek, ha egyszer már bejöttek, dolgozni akarnak, s azonnal szólnak, ha a verkli leáll. — Képes-e irányítani^ fegyelmet tartani az a vezető, aki maga is fegyelmezetlen? — Nem. De sokszor a gyakorlat csodát művel. Én már jártam olyan munkahelyen, ahol a művezető igen sokat megengedett magának. A műszak ettől függetlenül ragyogóan ment. Ez egyszeregyszer előfordulhat, de nem lehet tartós állapot. Az üzemek felépítése olyan, hogy például a raktárból bizonylatokkal kerül ki az anyag: a papírt alá kell írni. Aztán. Ha egy gép „elállítódik”, se- lejtet gyárt egy egész műszakon át, a dolgozó ezt nem biztos, hogy észre is veszi. A munkát, a minőséget nagyon szigorúan kell ellenőrizni. Kinek kell a selejt? S melyik üzem áll úgy, hogy egy művezető, csoportvezető felelőtlenségének következményeit hosszú időn át viselje? — Mondta-e már valaha, hogy „most nem érünk rá vitatkozni”? — Mondtam, persze. De csak akkor, amikor vita közben szóltak: várnak a telefonnál, vagy megérkezett a megrendelő. A vitát aztán később folytattuk, s ahogy az többnyire lenni szokott: a vitából egy jó beszélgetés lett. — Meghallgatni az emberek véleményét szükségszerű és célszerű. A mindennapok gyakorlatában hogyan fér össze a demokratizmus és a munkafegyelem ? — Mondok erre egy konkrét példát: a normát. Az időnorma bemérése az én feladatom — ennek alapján állapítják meg a darabbért. Órával mérem, hogy egy munkadarabbal mennyit foglalkozik a dolgozó. Miután néhány darabot megnéztem, megkérdezem a dolgozó véleményét. Van persze, aki leverné a normát, mások véleménye egyezik az enyémmel. A norma megállapításánál szabályok vannak, így aztán egyezkedés nincs, egyezség viszont van. A normán változtatni is lehet, sőt szükség- szerű: elkophat időközben a szerszám, vagy éppen nagyon jói begyakorolják a munka- folyamatot. így néz ki ez a dolog nálunk: demokratizmus a döntésekben, fegyelem a norma végrehajtásában. Mit tud ez az üzem? Tud például az Elektroakusztikai Gyár részére mikrofonállvány-csillapitó gumit gyártani, Mácsik Sán- dorné volt kertészeti dolgozónak — aki súlyos epemütéten esett át — meleg helyen ülőmunkát adni, negyedévenként ütemesen 22 millió torint árbevételt hozni, kétszáztiz embert foglalkoztatni, s ha a körülmények úgy kívánják: besegíteni a kézimunka-igényes mezőgazdasági tennivalókba. Szekeres István: Az embereket a munka hajtja A sorjázáshoz éles szem és türelem kell bejegyzést. D. VARGA MÁRTA Fotó: Gottvald Károly „Autóst” fogott a telephely-ügyeletes Szabó Imre tizedes számára nem mindennapi fordulatot hozott a telephely-ügyeletesi szolgálat. Tíz óra múlt már, amikor a laktanyakerítésen túl, a szomszédos lakótelep parkolójában őgyelgő alakra figyelt fel. — Hátha valami rosszban töri a fejét — ötlött fel a tizedesben a gondolat és figyelni kezdte a késő esti tétlenke- dőt. Olyan helyet keresett magának, ahonnan még jobban odalátott a parkolóra. Sejtése nem csalt. A sétálgató alak óvatosan körültekingetett, majd odalépett egy Trabanthoz, matatni kezdett az ajón. A gépkocsi ajtaja kinyílt, az idegen betelepedett. Ügy látszik, vigyázatlan volt, mert megszólalt az^ autóduda. A hangra fény gyűlt az egyik ablakban, női fej hajolt ki, de úgy látszik, nem vett észre semmi gyanúsat, a villany újból kialudt. Az idegen kisurrant a Trabantból, eltűnt, de egy kis idő múlva visszatért, ismét beült, matatni kezdett. Szabó tizedes nem várt tovább, értesítette az ügyeletest, és engedélyt kért, hogy kimenjen, meggyőződjön gyanújáról. Janó József napossal odament a Trabanthoz, amelynek hívatlan látogatója alvást színlelt. Szabó tizedes erőteljesen megrázta, látta, hogy fiatalkorúval van dolga. — öcsi, ez a gépkocsi nem a tiéd. Mit keresel benne? — Lépj le. Ha tudni akarod, aludni akarok. — Nofene. Éppen idegen gépkocsiban akarsz nyugovóra térni? Tényleg, nem tudod, kié a kocsi? — Nem is érdekel. A tizedes nem látta értelmét további diskurzusnak, a hívatlan és szemtelen szállóvendéget kiemelte a Trabantból és Janó Józseffel közösen a laktanyába tessékelte az ügyeletes tiszthez. Az pedig a rendőrséget értesítette. A kiérkező rendőrök az autónyitogató zsebéből egész csomó gépkocsikulcsot emeltek ki, ezek után előállították a kapitányságra. * A szolgálat éber ellátásáért, a nyilvánvaló bűncselek- mány elkövetésének megakadályozásáért a parancsnok Szabó Imre tizedest — civilben a sütőipari vállalat karosszéria- lakatosát — soron kívül szakaszvezetővé léptette elő, Janó József honvédőt — a bőrdíszmű gépkocsivezetőjét — háromnapos jutalomszabadsággal jutalmazta. B. I. A népfront életéből A Népfrontmozgalom életében is létezik nyári szünet, nem mintha egész nyáron senki nem csinálna semmit, de hát az aktivisták is ilyenkor veszik ki szabadságukat, a társadalmi munkában is élvezik jól megérdemelt pihenésüket. A bizottságok, elnökségek is ritkábban üléseznek. Az aktivisták természetesen nem az elismerésért végzik a munkájukat, de azért jólesnek a köszönő szavak. Talán a szabadságra is még jobb érzésekkel utaznak el azok, akiket, az idén tüntettek ki a békemozgalomban kifejtett eredményes tevékenységükért. Az Országos Béketanács, a megyék javaslatai alapján, a béke és barátság hónap múltával odaítéli a békemozgalmi kitüntetéseket, plaketteket és emléklapokat. Természetesen a béke- és barátsági hónap rendezvényei után sem zárul le a munka és nem is kezdődik semmi új, az őszi szolidaritási akciókkal. A világbéke megőrzésére való törekvés, az ennek az érdekében kifejtett bármily szerény tevékenység a párt- és az állam politikájának, a népfrontmozgalomnak szerves része. Több mint harminc éve tartó szakadatlan folyamat, ezért is nevezzük békeépítésnek, a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a megyei béke-, barátsági és szolidaritási bizottságok tevékenységét. A kitüntetések természetéből következik, hogy nem mindenki kaphatja meg, aki megérdemelné. így van ez a békekitüntetésekkel is. Mindig választani kell az arra érdemes legjobbak közül. Tolna megyében is többen kaphatták volna meg joggal a kitüntetést, mint ahány elismerés odaítélésére mód volt. Békéért jelvényt az idén Rúzsa Pálné Fehér Margit, a HNF megyei apparátusa, a politikai munkatársának ítélte oda az Országos Béketanács. Rúzsa Pálné korábban a megyei tejipari vállalatnál dolgozott, ott kapcsolódott be a népfront és a békemozgalom munkájába. Megválasztották az Országos Béketanács tagjának, később a HNF szekszárdi járási titkárának. A járási népfrontbizottságok megszűnéséig ebben a funkcióban dolgozott. 1973 óta tagja a megyei béke-, barátsági és szolidaritási bizottságnak, kezdeményezője, szervezője volt egy sor jól sikerült rendezvénynek, különösen sokat tett a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért. Mint arról már hírt adtunk, csütörtökön, üzemi békegyűlés keretében vette át a Békemozgalmi emlékplakettet a Paksi Konzervgyár kollektívája. A gyár politikai, gazdasági vezetése és dolgozói évek óta a gyáron belül és azon kívülre sugárzóan is kiemelkedő munkát végeztek a népek közötti barátságért és a békéért: szólt a kitüntetés indoklása. Nem kell bővebben magyarázni, hogy abban az üzemben, ahol a termékek nagy része exportra, ebből is a legtöbb szovjet exportra készül, mennyire fontos az internacionalista kapcsolatok ápolása. Teljesen egyértelmű, miként fonódik össze a gazdasági tevékenység a barátsági munkával. Tizenöt aktivista kap ezenkívül Békemozgalmi emléklapot, munkája elismeréséül.
