Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam. 177. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. július 31., kedd Mai számunkból ELSŐ FÉLÉV A SZOVJET GAZDASÁGBAN (2. old.) VÁLTOZATOS ESZKÖZÖK, MÓDSZEREK (3. old.) NÉZÖCSÚCS APARHANTON (5. old.) ALGÉRIAI KÜLDETÉS (3. old.) F Fejlődésre ítélve ? Tulajdonképpen jó dolog, pozitív jelenség, hogy nálunk minden vállalat fejlődni • akar. Ezt kívánja, elvárja tőlük az elmúlt évtizedek során kialakult közfelfogás. A fejlődés szándéka össz­hangban van a vállalati gazdálkodás alaptörvényé­vel is, miszerint minden gazdálkodó egység köte­lessége jó gazda módjára gondosan megőrizni, s lehetőleg gyarapítani a vállalat vagyonát, eszköz- állományát. Márpedig a vállalati vagyont csak egy­féleképpen lehet gyarapítani: a szüntelen fejlődés­sel, amely az előző évinél több nyereséget, beruhá­zási-fejlesztési alapot, lehetőséget teremt. Másmilyen körülmények, tények is a fejlődés mellett érvelnek. A közgazdasági szabályozók te­remtette érdekeltségi rendszer, valamint az oly sokszor bírált és kárhoztatott bázisszemlélet — a közfelfogástól függetlenül — ugyancsak a fejlődés követelményét állítja a vállalati gazdálkodás elé. Tekintsünk most el a vállalati vagyon beruházá­sokkal való gyarapításától, s csupán azt vegyük fi­gyelembe, hogy minden vállalatnak minden esz­tendőben növelnie kell, növelnie illik a béreket. Ehhez — legalább is a meghonosodott gyakorlat szerint — fejlesztenie kell a termelését, hogy lét­rejöjjön számára a bérnövelés nyereségfedezete. Némi túlzással, de a lényegre utalva, azt kell mon­danunk, hogy minden vállalat fejlődésre van ítélve! Mindezt manapság már nem tudjuk fenntartás nélkül elfogadni, mert nyomós okok vonják két­ségbe a „minden vállalat fejlődni akar” jelenség szükséges és helyes voltát. Tágabb összefüggésben megkérdőjelezi az a tény, hogy a népgazdaság fej­lődése, növekedése soha sem a minden vállalat ál­tal nyújtott azonos mértékű többletek eredője. A gazdaság olyan organizmus, amelyben szüntelenül változások zajlanak — módosulnak a szükségletek, a konstrukciók, a technológiák, a termékstruktú­rák, új gyártmányok jelennek meg, a régiek ki­halnak, stb. —, s mindennek növekedési, fejlődési következményei is vannak. Egyes ágazatok, válla­latok, termékcsoportok gyorsabban fejlődnek, má­sok kevésbé, avagy — nem félünk kimondani —, visszaesnek, eltűnnek a gazdasági életből. Az ilyen jellegű változásokat, mozgásokat fékezni, megaka­dályozni csak a gazdasági növekedés terhére lehet. Még inkább megkérdőjelezi a minden vállalat­ra értelmezett fejlődés indokoltságát gazdaságunk objektív helyzete és a gazdaságpolitika számos idő­szerű célja, követelménye. Szűkében vagyunk a termelés valamennyi erőforrásának, következés­képpen azokat amennyire lehetséges ott — azoknál a vállalatoknál — kell felhasználnunk, ahol a tár­sadalom számára a legtöbbet hozzák. Köztudott, hogy vállalataink nemzeti jövedelmet előállító ké­pessége nagyon eltérő, vannak olyanok is, ame­lyeknél a termelés költségei sem térülnek meg az árban, ilyen vállalatoknál a fejlődés erőltetése — ha az nem a társadalom, a népgazdaság igénye —, amúgy is szűkében lévő erőforrásokat emészti. Nem véletlen, hogy gazdaság- és hitelpoliti­kánk már hosszabb ideje a szelektív fejlesztés szükségességét hangsúlyozza, s törekszik a gya­korlatban érvényesíteni. Ennek a fejlesztési poli­tikának nem titkolt, sőt hangsúlyozott célja, hogy a beruházási eszköz, s ennek következményekép­pen a munkaerő minél inkább az átlagon felül gazdaságos termelés fejlesztésére összpontosuljon. A gazdaságosság ilyen jellegű — a fejlesztésben való — kiemelése kimondatlanul is azt hangsú­lyozza, hogy nem kell minden vállalatnak fejlőd­nie, különösképpen nem azoknak, amelyek tevé­kenységét, termelését az alacsony hatékonyság jel­lemzi. A jelenlegi helyzet kétségkívül ellentmondá­sos. A hitelpolitika a népgazdaság összes beruhá­zásainak 15—20 százalékánál a gazdaságosságnak ad előnyt. A szabályozó rendszer, az érdekeltségi viszonyok és a közfelfogás viszont a minden válla­lat fejlődni akar törekvéseket „támogatja”. Idősze­rű mind a közfelfogást, mind a szabályozó rend­szert a népgazdaság valóságos helyzetének megfe­lelő követelményekhez igazítani. Ne ítéljünk min­den vállalatot fejlődésre! GARAMVÖLGYI ISTVÁN Normalizálódik az élei Nicaraguában Fort Péter, a* MTI kii'kül­Kubában tartózkodik a forradalmi Nicaragua küldöttsége. Képünkön: Fidel Castro kubai államfő és Alfonso Robelo, a nicaraguai nemzeti újjáépítás kormányának tagja. (Kép­távírónkon érkezett) ságot örökölt. Az állami ke­dött tudósítója jelenti: Fokozatosan normalizálódik az élet a nicaraguai főváros­ban, bár továbbra is jelentős nehézségeket okoz az élelmi­szerhiány. A főváros ipari körzeteiben, a Somoza-légi- erő bombázásaitól elszenve­dett jelentős károk ellenére lassan megindul a termelés, elsősorban az épen maradt élelmiszeripari üzemekben. Managua ipari körzetei a harcok után szomorú képet mutatnak. A repülőtérről a városba vezető országút men­tén és a város körül gyújtó­bombáktól lerombolt üzemek sora látható. Az útkereszte­ződéseket, csomópontokat fegyveres milicistáfc és a Sandinista Front katonái őr­zik. Még tart az ellenforra­dalmi erők felkutatása és éj­szakánként az este 7-től haj­nalig tartó kijárási tilalom idején nem ritka a fegyver­ropogás. BANKOK — PÉNZ NÉLKÜL A Sorryoza-féle adminiszt­ráció széthullásával, a régi intézmények megszüntetésé­vel keletkezett űrt a Sandi­nista Felszabadítási Front egyesített parancsnokságának, a nemzeti újjáépíptés kor­mányzó tanácsának és a kormánynak a kádereivel igyekeznek pótolni a legszük­ségesebb posztokon. A hazai bankok államosí­tásáról a múlt héten hozott döntés után kinyitnák a pénzintézetek és a takarék­pénztárak. Antonio J. Cruz, a nicaraguai nemzeti bank el­nöke, vasárnap közzétett nyi­latkozatában leszögezte, az államosítás és a bankok meg­nyitása a termelés megindí- sának alapvető feltétele, bár hatalmas nehézségekkel kell szembenézni. Az országos bankfiókok Somoza távozása után gyakorlatilag pénz nél­kül maradtak, s a kiürített széfek mellé az új kormány 180 millió dolláros bankadós­zelésben levő pénzintézetek alig három és félmillió dollá­ros alaptőkével indulnak, ez körülbelül kétnapi normális forgalom fedezete. A pénzforgalom átmeneti szünetelése mellett nagyban nehezíti a gazdasági élet nor­malizálását az álalános alap. és nyersanyaghiány. Ez az újjáépítést is hátráltatja. A Sandinista Front ellenőrzésé­vel és irányításával osztják (Folytatás a 2. oldalon.) Szál jut—6 Hivatalos az űrrekord Vasárnap, a világűrben el­töltött 154. napon Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin hi­vatalosan is a folyamatos űr­tartózkodás világcsúcstartója lett. Ekkor ugyanis pontosan két héttel haladták meg Vla­gyimir Kovaljonok és Alek- szandr Ivancsenkov tavaly novemberben elért 140 napos csúcsidejét. A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség szabály­zata értelmében az űrrekor­dok csak akkor hitelesíthetők, ha tíz százalékkal meghalad­ják az előző időtartamot. A Szál jut—6 űrállomáson egyelőre semmi jele annak, hogy Ljahov és Rjumin a vissszatérésre készülődne. A hétfőn megkezdett 23. munka­hetükön, mint a múlt héten is, elsősorban a KRT—10-es rádióteleszkóppal végeznek tudományos megfigyeléseket, folytatják a már korábban megkezdett biológiai kísérle­teket és elvégzik a szokásos orvosi vizsgálatokat. Vasárnap a kétoldalú tele­víziós lánc révén ismét láthat­ták és hallhatták családtag­jaikat, kollégáikat, akik mele­gen gratuláltak az űrrekorde­reknek. Gyermektalálkozó Tudósítóink írják Hz üdültetésről Folytatódott a nemzetközi szeminárium A vasárnapi tanácskozás után hétfőn „A gyermekek nevelése a béke, a barátság, a szolidaritás és az együtt­működés szellemében” — az európai gyermektalálkozón részt vevő 44 nemzeti és több nemzetközi szervezet fő té­máját elemző hozzászólá­sokkal folytatódott vitájában sokoldalúan világítottak rá a világban rendkívül eltérő kö­rülmények között élő gyer­mekek helyzetére. A Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség székházában plenáris ülé­sen fejtették ki véleményü­ket a négy kontinensről érke­zett küldöttek. Eltérő társadalmi berendez­kedésű országokban élő. más- más világnézetet valló felszó­lalók fogalmazták meg. hogy a világ haladó és demokrati­kus gyermekszervezeteinek közös erőfeszítéseket kell ten­niük azért, hogy a Föld min­den sarkán érvényesüljön a gyermekeknek az élethez, a táplálkozáshoz, az egészséges fejlődéshez való joga. A vi­tában kitűnt: a különböző or­szágokban más és más gon­dok leküzdését tűzték zászla­jukra a gyermekszervezetek, ám országhatárokon is átívelő feliadat, közös cselekvési le­hetőség is akad bőven. így összehangolt murikát igényel a legfontosabb emberi és gyermeki jog. a békéhez való jog biztosítása. Annak elő­mozdítása, hogy a politikai enyhülést egészítse ki a ka­tonai enyhülés, a fegyverke­zési hajsza megfékezése is. TÖBB MINT HÁROMSZÁZÁN PIHENHETNEK Az üdültetés helyzetéről, lehetőségeiről beszélgetünk Horváth Béláné üdültetési fe­lelőssel. — Véleményem szerint dol­gozóink igényeit ki tudjuk elégíteni, csupán az a fő prob­léma, hogy a főszezon előtti és utáni balatoni beutalókra nehezen találunk jelentkezőt. Éves viszonylatban 50—55 kedvezményes SZOT-beutalót kap a Tolnai Selyemfonógyár. Ezenkívül további lehetősé­gek vannak a pihenésre, üdülésre. Vállalati szinten VSZT-koordinálásban mód van 6—8 dolgozó lengyel- országi csereüdültetésére és 2—4 személy NDK-ban törté­nő pihenésére. További ked­vező lehetőség az MSV ba- latonszéplaki üdülője. Ide évente közel ötvenen men­nek. Itt biztosítjuk a nagy- családosok kedvezményezett pihenését, mert például egy négygyerekes, hattagú család­nál a felnőtteken kívül csak 2 gyerekre kell a hozzájáru­lást megfizetni, s minden to­vábbi gyerek ellátása ingye­nes. Igen közkedvelt soproni gyárunk tómalmi üdülője is. Éves szinten ide is 10—12 főt tudunk beutalni. Főleg az idősebbek és a nyugdíjas dol­gozók között népszerű az IBUSZ-on keresztül bérelt (Folytatás a 3. oldalon) A TOTÉV dombori üdülőjében 6 hét alatt százhúsz gyermek üdült Fotó: G. K. ________________________;___________________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom