Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
1979. július 26. Képújság 5 Halászmester leszek FIATALOK FIATALOK FIATALOK Védekezve élni? Amikor a Hamletben Po- lonius útjára bocsátja Laertest, felettébb hasznos tanácsokat ad neki. Shakespeare az első a világirodalomban, aki megfogalmazza a védekezve élés módjait, a komformiz- must, a hazug társasági életet. Lássuk a szabályokat: „A gondolatnak nyelve sose keljen” — azaz nem érdemes saját gondolatokat hangoztatni, elég, ha megismételjük a másokét. Ha valaki azzal kezdi, hogy néhány gondolatot szeretnék hozzátenni a napirendi ponthoz, tudjuk, újra álomba zuhanhatunk az értekezleten, mert ismétlés következik. „Légy nyájas ámbár, de ne köznapi”: ehhez nem kell sok magyarázatot fűzni. Fogjunk kezet, mosolyogjunk, kérdezzünk valami fontosat. Például ilyet: Hogy vagy? „Kémlelve rostáld meg barátaidat, aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal.” Ez szépen hangzik. De ha jobban körülnézünk a mondatban, rájöhetünk: a hangsúly a „kémlelve” szóra helyeződik. Tehát ne tisztán, becsületesen, hanem ravaszul, körültekintően keressünk barátot, aki segíti előmenetelünket. Ezt tegyük szétsza- kíthatatlanná, kölcsönös előnyökkel. így nem történhet baj, mert aki visszalép lebukik. Nem kell eljutni a korrupcióig, de az sem árt, ha sokra visszük. Ide tartozik még: „De minden első jöttment cimbora üdvözletén ne koptasd tenyered.” „Füled mindenki bírja, szód kevés; ítélet hallj bárkitől, nem mondj”. Jobb a békesség. A kis pletykák még nem árthatnak, amit felelősség nélkül lehet mondogatni. Érdemes néhány viccel is fűszerezni. Meg kell viszont hallgatni minden kis mondatfoszlányt, hogy a kellő pillanatban a maga javára fordíthassa akinek füle van. Az ítélet? Minek? Mondja ki más. Bármiről és bármikor. Nem folytatom tovább. A dán udvar közéletisége nem megvetendő. Igaz, hogy a drámában Hamlet leszúrja Poloniust, mert a függöny mögül kihallgatja a beszélgetését. De ebből csak annyi a tanulság, hogy okosabban kellett volna hallgatóznia. Mi lakozik bennünk? Kik vagyunk? Polonius utódai? A legkönnyebb utak választottjai? Sértődékenyek és kényelmesek? Megalkuvók és kifinomultak? Mert Polonius szerint könnyű élni. Mondhatni: kellemes. Csak egy kérdés marad:.van-e így értelme? Vagy inkább nézzünk szembe önmagunkkal. VADERNA JÓZSEF Hostyánszky Mátyás, a halásztamiló Ma már szinte semmit sem akar az ember a természetre, a dolgok ősi rendjére bízni. így lett a hal is tenyésztett állat. Hogy ez jó-e vagy sem, nehéz eldönteni. Az mindenesetre tény, hogy a halellátás nagyon rossz. — Mi az idén nyolc vagonnál többet szeretnénk a kereskedelemnek átadni. Ezzel a mi dolgunkat elvégeztük — mondja Götz János halászmester, a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezet 70 hektáros tórendszerének főgondnoka, a halászat, egyben a Dózsa szocialista brigád vezetője. Fiatal ember, 28 éves. Felelősségteljes munkája mellett már tanító is. Mellette tölti Hostyánszki Mátyás nyári gyakorlatát. — Most végeztem el Tatán a szakmunkásképzőben az első évet. Ha minden jól megy, három év alatt én is halászmester leszek. Bonyhádi vagyok, az édesapám is itt dolgozik a téeszben, brigádvezető. Azért jöttem ide nyári gyakorlatra. Itthon vagyok. — Mi a dolga egy halász- mester-tanulónak ? — Mint a többi emberé, a brigádban. Reggel felmerünk ötven zsák takarmányt — ez kukoricatörmelék —, kocsira rakjuk, aztán kihordjuk a tavakhoz. Ott átpakolunk a ladikokba. A ladikokkal az etetőhelyekre megyünk és ott a vízbe szórjuk az eleséget. Úgy jönnek a halak, mint amikor a háziasszony kiszórja a csibéknek a szemet. Naponta egyszer etetünk. A nap többi részében füvet kaszálunk a tavak körül és általában rendben tartjuk a vízpartot. Bizonyos időközönként próbahalászatot végzünk, ellenőrizzük a súly- gyarapodást, megvizsgáljuk a halakat, hogy egészségesek-e. Évente ötször-hatszor karbamid- és szuperfoszfátműtrágyát adagolunk a vízbe. A halaknak is szükségük van rá, meg a víz minőségét is javítja. Aztán őrködünk is, mert elég sok a haltolvaj. — Ez elég egyhangú munka. Olyan mintha valaki mondjuk csibét nevelne. — Eléggé az, ha a száraz tényeket nézzük. Megkapjuk a halakat a bikaliaktól — abba a rendszerbe tartozunk — 16—25 dekás korukban és felneveljük őket kilósokra. Valóban olyan mint a csibenevelés. Megkapják a naposcsibét, aztán felhizlalják ki- rántanivalónak. A halászat azért mégis más. A szabad természetben van az ember, víz, nádas, vízimadarak, csónakázni lehet. Egyszóval itt minden más. És maga a halászat. Igaz, hogy ez a dolog közel sem olyan romantikus, mint régen volt, de azért van romantikája. És azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak folyóvizek is. Ott mindennap halásznak a halászok és sokféle eszközt használnak. Ott azért jobban hasonlít minden a régire. Abban is, hogy amíg a halastóban biztos, hogy fog halat az ember, a szabad vízben ez egyáltalán nem biztos. — Vágyódom én is a folyóra. Különösen a Tisza vonz. De egyelőre nincs lehetőségem oda menni. Ez még vágy marad. Remélem előbb- utóbb ez is beteljesedik és az a vágyam is, hogy halbiológus legyek. Ha Tatán befejezem a tanulást, és sikerül a. négyes átlagot tartanom, akkor Szarvason szeretnék továbbtanulni. Izgat a haltenyésztés, a -nemesítés. Egyelőre azonban csak az a fontos, hogy halászmester legyek. Cz— Dunaföldvár Fellendül a vízi élet Bár még szépítgetik, alakítják, már végleges helyén áll és működik a dunaföld- váriak csónakháza. Az ezer- vagonos uszály megkezdte második életét. Miután soksok ezer kilométernyi, dunai út után majdnem kimondták rá a halálos ítéletet, újraéledt. Egy jelképes összegért megkapták a dunaföldváriak és sok óra társadalmi munkával újjáalakították. Igaz, most már nem mozog, legfeljebb fel-le, ahogy a hullámok ringatják, meg az apadó, áradó víz emeli, süllyeszti, s gyomrában a régiektől egészen eltérő terhet rejt. Nem követ, sódert, vasércet, s ki tudja 'még mit, hanem csónakokat. Kicsiket, nagyokat, motorosokat és motor nélkülieket. így teremtve a Pest alatti Duna szakaszon mindén másiknál jobb lehetőséget a vízi élet szerelmeseinek sportjukhoz, szórakozásukhoz, kikapcsolódásukhoz. A végleges helyére került uszály új nevet kapott: Csónak-lak. Alkotói, újjáalkotói a dunaföldváriak és a MAHART dolgozói. Az újmódi csónakház építéséből oroszlánrészt vállalt a MAHART négy szocialista brigádja, a Földvár Gumiipari Szövetkezet sok lelkes dolgozója, az oxigéngyár jó pár szakembere. Segítette a munkát a Csónak-lak a Duna-parton Fa- és Építőipari Szövetkezet, a dunaföldvári ÁFÉSZ, a nagyközségi tanács költség- vetési üzeme, a település három termelőszövetkezete, a Virágzó, az Alkotmány, s az Aranykalász, valamint a Mechanikai Laboratórium dunaföldvári üzemének kollektívája. A DÉDÁSZ a csónakház melletti sétányon a kandeláber-sort készítette el társadalmi munkában. Dolgoztak a dunaföldvári rendőrök és az önkéntes rendőri csoport tagjai, s két kisiparos, Végh János és Mráz József. A szervezés jelentős munkáját pedig Jendrolovits Ferenc tanácselnök, dr. Ötvös Imre állatorvos és Süveges József autószerelő kisiparos végezte. Fiatalok és felnőttek közösen tevékenykedtek, hogy elkészüljön a csónakház-hajó. S bár az eredményben is osztoznak, a legnagyobb nyereség a fiataloké. A holnap generációjáé, akinek most megadatott a lehetőség, hogy a folyam mentén minden eddiginél jobb körülmények között megbarátkozhassanak a vízzel. Ma már sok horgász tartja itt ladikját, s van még hely másoknak is, de lényegesebb ennél, hogy ez lesz a most éledező dunaföldvári vízi élet bázisa. Itt tartják majd hajóikat a községi sportkör kajak-kenu-szakosz- tályában sportoló fiatalok, megalakulóban van egy motorcsónak-szakosztály, s tervezgetik a vízisí-szakosztály megalakítását is. Az iskola a part menti meleg vizű strandon úszótanfolyamot szervez, s aki az úszás fortélyait elsajátította, már mehet is, hogy néhány méterrel odébb, a Dunán evezővel vagy motorral hajtott vízi alkalmatossággal sportoljon. — sz l — ,Örökmozgó” (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A P. Mobil 8-kor kezd, de a népes rajongósereg már öt óra előtt ott ácsorog Szekszárdon a régi vármegyeházánál. Schuszter Lóránt, az együttes vezetője és menedzsere a koncert megkezdése előtt az Esti Hirlap riporterének kérdéseire elmondta, hogy Vikidál Gyula énekes „némi készpénzért" távozott a Dinamit zászlaja alá. A tavaszra beharangozott nagylemez elmarad, de külföldről be lehet majd szerezni. Sajnos nem értettük, hogy melyik országban fogják felvenni a lemez anyagát, mert míg a „bohóc”, a hangulatcsináló beszélt; kórusban ordították a hard-rock imádók: P. MOBIL! P. MOBIL! A riporter megkért bennünket, hogy segítsünk az együttesnek, mert először játszanak ebben a felállásban. Ismét pokoli üvöltés töri ki: Segítünk ÖRÖKMOZGÓ! Rögtön a műsor elején kiderült, hogy az új énekes Tunyogit, akit a tartalékvonalból elö- halásztak; fémes csengésű hang jellemzi. Az ismert számok után következett a 18 perces Honfoglalás cimű dal. Ez a szám nem jelent meg lemezen. A következő számot Miskolc városának ajánlották. Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de ez az a nóta, ami jelzi révbe érésüket. PÉTER ZSUZSANNA Fotókiállítás Dombóváron Dokumentum címmel nyílt fotókiállítás a dombóvári városi művelődési központ földszinti folyosóján. A három fiatal fotográfus, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, és Szerencsés János nem ismeretlen a hazai fotókiállításokat látogató közönség előtt. Jokesz Antal 1964 óta szerepel rendszeresen a nyilvánosság előtt. Első önálló kiállítása 1977-ben volt, Veszprémben és Budapesten. Tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. Kerekes Gábor- 9 év óta szerepel eredményesen hazai és külföldi pályázatokon, kiállításokon. Első önálló kiállítása 1977-ben volt Budapesten, ő is tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. Szerencsés János hét éve fotografál. Egyéni kiállítása volt Prágában 1976-ban, csoportos Szentendrén, Esztergomban, Veszprémben. A jelenleg Dombóváron látható kiállításuk ez év tavaszán Veszprémben, a közelmúltban Pécsett volt látható. Albertini Béla, a veszprémi kiállítás alkalmából így ösz- szegezte a fiatal fotográfusokról, az általuk képviselt irányzatról véleményét. „Nem tudom, milyen lesz a jövő fotóművészete. De szeretném jól tudni: Jokesz—Kerekes— Szerencsés ott lesznek a jövő reprezentás fotográfusai között. Ez — nem tagadom — elfogultság. De nem ok nélkül való ... Nem nehéz észrevenni, hogy az egymástól olyannyira különböző három szerző munkái egy dologban összetartok: a doku- mentarizmus vonzásában keletkeztek. Hogy eközben Jo- keáz főként a fotográfia ősi pillanatszerűségével él, hogy Kerekes dokumentumai líraiak, Szerencsésé pedig kemények — ez egyéniségük színeit tükrözi. S ha a néző úgy találja: leegyszerűsítéseim torzítok, igaza van — szerencsére. A művészet nem skatulyázásra való. Lehet, hogy nem elég pontos kifejezés itt a dokumentarizmus sem. Csak jelzés. Jelzése annak, hogy szemünk előtt zajlik le egy nagy kísérlet: a gyors változások kortársaként világosan beszélni arról, ami van. Legalább a vanról, -ha a miért és a merre még meg nem ragadható. Akik ezt itt csinálják még egy dologban közösek. Fotográfusként akarnak élni — és úgy is élnek. Létmódjuk szerves részének tekintik a fényképezést, makacs, meggyőződéses hittel. Elfogultságom a fentiekből fakad. Kérem a nézőket: legyenek elfogultjai — nem azt mondom, hogy a kiállítóknak, mert ez egyéni rokon- szenv kérdése — hanem a jövő fotóművészetének. S ha elfogultságaink majd találkoznak, együtt örülhetünk a három fiatal fotós beérő tehetségének.” A dombóvári művelődési házban augusztus 12-ig láthatják az érdeklődők a kiállítást. Jokesz Antal fotója, 1978. Kerekes Gábor: Gyár, 1978. Szerencsés János: Genetikus portré, 1979.
