Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
1979. július 3. NÉPÚJSÁG 3 Nyomasztó hőségben sorakoztak fel az úttörőtábor lakói Fadd-Domboriban. Az első, megyei honismereti tábor résztvevői a munka végére értek, s kutatásuk, gyűjtésük anyagából a tábor egyik szobájában kiállítást rendeztek. A kiállítást a tábor szakmai vezetője, dr. Rosner Gyula, a Béri Balogh Ádám Múzeum tudományos főmunkatársa nyitotta meg. Utána a pajtások kalauzolták a vendégeket a kis kiállítási teremben. Az ajtóval szemben egy nagy tablón képek a tábor életéből, melyeket két vendé0 pajtás — Komlóról érkeztek — készített. Jobbra, a bejárat mellett egy szövőszék. Odor Ferencné, a decsi szövetkezet dolgozójának vezetésével ezen dolgoztak a pajtások. — Nagy élmény volt számomra ez a tábor — mondja — bár egy kicsit féltem, mert ez volt az első táborozásom gyerekekkel. Aggodalmam alaptalan volt. Igyekeztem megszerettetni a gyerekekkel a szövést, s úgy érzem, sikerült. Nagyon lelkesen és ügyesen csinálták. Ezenkívül Sárpilisen, Bo- gyiszlón dalokat, nótákat gyűjtöttünk, régi népszokásokat meséltettünk magnóra az emberekkel. Ez a munka a gyerekeknek és nekem egyaránt nagy élmény volt. Az asztalokon magnók és magnószalagok. Beszélgetéseket őriznek. A kölesdi Szele Virág a néprajzkutató csoportban dolgozott. Felteszi az egyik szalagot, bekapcsolja a készüléket. Egy öreg bácsi beszél. — Madocsán és Bölcskén voltunk — meséli utána Virág. — Ez a bácsi a madocsai együttesnek a tagja, s nagyon szép köszöntőt mondott nekünk magnóra. Az együttes nagyon kedves bácsikból áll. ízesen és bőbeszédűen meséltek. A szalagok, magnók alatt műanyag tasakba csomagolt füzetecskéket helyeztek el. Kosos Angéla nagydorogi kislány kiemeli a tájszavak feliratút. — A helytörténeti csoportban dolgoztam. Munkánk egyik eredménye ez a füzet, melybe tájszavakat gyűjtöttünk. Az alsószoknyára például pöndöly, pentő szavakat használták. Az uborkát bu- borkának hívták, a kicsi, nyári konyhának használt helyiséget pedig lacinak. A szövőgép mellett ott láthatók a szőttesek. Az asztalra agyagból, gyurmából készült edényeket, szobrokat raktak ki. A falon tésztából készült alakok, megsütve. így látható egy ropogósra sült autó, egy étvágygerjesztő frászkarika és a többiek. A kiállítás a pajtások eredményes munkáját dicséri. Hatvannégyen öt csoportban dolgoztak. Járták a megye településeit magnóval a vállukon, tollal, jegyzetfüzettel a kezükben. Először irányították munkájukat, később már egyedül is elmentek gyűjtőmunkára. — Kicsit elhanyagoltuk ezt a korosztályt — mondja dr. Rosner Gyula, a tábor szakmai vezetője. — Néhány évvel ezelőtt kezdtünk csak el foglalkozni velük, pedig nincs náluk jobb közvetítőközeg. Azt a célt igyekeztünk megvalósítani a táborban, hogy a gyerekek játszva tanuljaFábián Mártonná és Mátyás Rozika, a tábor vendégei Szabó István szövést tanít Fotó: Krausz Péter nak meg ismereteket szerezni. A játékosságot hangsúlyoztuk, ugyanis a XX. század gyermeke nem tud játszani. Ami ismeretet maguk, élmény szerűen szereznek meg, az meg is marad, s ha megmarad, a gyerek másoknak is átadja. így megvan a remény arra, hogy a népszokásokat, a népdalokat, a történeti emlékeket a jövő embere nem felejti el. Most ezek a gyerekek lettek gazdagabbak ismeretekkel, élményekkel, de rajtuk keresztül tár- saik> pajtásaik és mi is gazdagodunk. Itfledicor-ujdorasag A Medicor Művek Röntgen gyárának legújabb terméke a komplett andiográfiás munkahely, melyet érrendszeri vizsgálatokhoz az orvosi igényeknek megfelelően több változatban lehet összeállítani. A képen: szerelik az andiográfiás röntgen munkahelyet. Ellátás Gyünkön és társközségeiben Kilenc kilométer sugarú körben hat-hétezer ember. A legtávolabbi társközség Misz- la és Udvari, Szakadát van a legközelebb. Hogyan szervezi meg a tanács a települések ellátását? Az egészségügyet és az oktatást centralizálták. Három körzeti orvos látja el Gyön- köt és a hozzá tartozó településeket. A felső tagozatos tanulók minden társközségből a gyönki általános iskola új. modern épületébe járnak, s Varsádról már az alsósok is. A jövő tervei között szerepel a többi község alsósainak bekörzetesítése. De körzeti feladatokat lát el a művelődési központ is. Az óvodai igényeket minden társközségben biztosítani tudják. Bár egy-két helyen korszerűsítésre szorul az óvoda épülete. A járdaprogram végrehajtása minden településen jónak mondható, szilárd burkolatú utak építésére azonban egyelőre nem sok lehetőség van. Gyönk és társközségeinek ellátását a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ biztosítja. Minden településen megvan az alapellátás. A hivatalos ügyeket kirendeltségvezetők intézik. Hetente több alkalommal keresheti meg őket a lakosság helyben. Vállalkozó vállalatok Felgyorsult tempóval Láng gyári tapasztalatok Sportversenyeken nem meglepő, ha a lemaradottak, a finisben, erejük megfeszítésével képesek az elsők közé kerülni, vagy a vesztésre álló mérkőzést visszafordítani. Ez a lelkierő, az akaraterő, a küzdeni tudás eredménye. Az már ritkább, hogy egy- egy nagyabb kollektíva, vagy egy egész gyár a munkában, a muinka eredményességének növelésében képes „vesztett állásból”, aránylag rövid idő alatt a legjobbak közé jutni. Az akaraterő persze ebben is nagy szerepet játszik, sőt: a presztízs féltése is: egy gyár sorsának megfordításához azonban ennyi ma már nem elég. Mert ma már nem egyszerűen többet, hanem elsősorban — másképpen kell dolgozni. Sőt nemcsak egyszerűen dolgozni kell — két kézzel, értelemmel, hanem gazdálkodni — szervezési, fejlesztési, vállalkozói taktikával, stratégiával felfegyverkezve. — NEMCSAK AZ ARAKON MÚLIK — A Láng Gépgyár 1972-ben a legteljesebb pénzügyi mélyponton állt. Egymilliárdos termelési érték előállításával mindössze 50 millió forintot kerestek. Ennyiből egy fillér nyereségrészesedés sem tellett és a fejlesztési alapba is alig jutott pénz. Munkájuk pedig volt: hiszen 12 nagy teljesítményű turbinát várit tőlük a népgazdaság, s vártak tőlük élelmi- szeripari, vegyipari berendezéseket, kazánokat is. A Láng gyáriak akkor, azt hangoztatták, hogy azért romlott a jövedelmezőségük, mert a tőlük rendelt termékek ára alacsony, a gyártáshoz felhasznált anyagok pedig — drágák. Ha ez a vélemény, akkor a kialakult helyzet egyedüli magyarázataként fennmarad, most egy igazán korszerűsödő, rentábilis gyárral kevesebb lenne a hazai iparban. Szerencsére nem így történt. A Láng gyáriak még idejében „felfedezték”, (hogy bár az árakon is volt igazítani való) az eredmény nagysága nemcsak azon múlik, hogy milyenek az árak, hanem azon is, hogy mekkorák a termelési költségek. Vagyis a ráfizetés okai vállalaton belül' is kereshetők. A nyersanyagok árát nem a gyár határozza meg, hasonlóan adott az az ár is, amennyit a piac hajlandó késztermékeiért fizetni. Ezeket nehéz befolyásolni. A drága anyag feldolgozási költségei azonban már nagyrészt a vállalaton múlnak: a feldolgozás körülményein, a szervezettségen, a gazdálkodás színvonalán. — OLCSÓBBAN — EGY FÉLÉVVEL — A Láng gyárban is az első komolyabb számításnál kitűnt, hogy náluk a legtöbb pénzt például a termékek átfutási ideje köti le. Egy-egy nagy turbinát két, két és fél évig készítettek, és egyszerre 3—4 turbinát kellett gyártásba venniök, hogy a kibocsátási határidőket tarthassák. Emiatt tgbb turbinára való anyag és alkatrész állt állandóan a gyár üzemeiben, raktáraiban, különböző készültségi fokon. Ez azt jelentette, hogy a vállalat pénzéből 5—600 millió — holt, befagyasztott tőkeként — hevert a raktárakban, vagy befejezetlen termelésként a műhelyekben. A napi gazdálkodást pedig hitelekből fedezték, amelyekért magas kamatokat fizettek. Kiszámították, hogyha sikerül a turbináknál legalább fél évvel, a többi gyártmánynál 2—3 hónappal csökkenteni a gyártási időt, akkor a vállalat költségei legalább 20 százalékkal kisebbek lesznek. Más szóval: kiszámították, hogy termelhetnének „félévvel olcsóbban”. A Láng Gépgyár esete pontosan mutatja, hogy az idő, valóban pénz. Az elhúzódó gyártás megdrágítja a termelést. Kézenfekvő: hiszen, vegyük például az időbéreseket: ők akkor is megkapják a bérüket, ha a vállalat az adott hónapban egyetlen készterméket sem ad el. Ezt a ibért — egyszerűsítve a helyzetet — hitelből kell fizetni, azt pedig nem adják ingyen. De hasonló a helyzet az energia- költséggel, a szállítók számláival és így tovább: ezeket fizetni kell akkor is, ha közben a gyár — mert nincs készterméke, mert a gyártás elhúzódik — nem tud eladni. Nem mindegy tehát, hogy kiadásaival szemben van-e minden hónapban bevétele is a vállalatnak. — EGY ÖTLET NEM ELÉG — Egyetlen intézkedéssel persze nehéz elérni, hogy egy- egy gyárban egyszerre csak felgyorsuljon a tempó, versenyképessé váljon a gyártási idő is. Sőt: ennek érdekében kell csak igazán megmozgatni mindent. A Lángban például megváltoztatták az anyagok beszerzésének ütemezését, hogy csökkenjen a gyártáshoz szükséges nyersanyagok „összevárá- si ideje”. Ennek érdekében például a turbináknál részegységgyártást vezettek be, az építőszekrényelv alkalmazásával. A főbb egységek tipizálásával, a begyakorlottság növelésével, korszerű szerszámok, kisgépek alkalmazásával a turbinák normaóraszükségletét végül sikerült 20 százalékkal lenyomni. Más műszaki fejlesztési, szervezési intézkedésekkel együtt a turbinák átfutási idejét 15 hónapra, a gyár egészét tekintve pedig az átlagos gyártási időt 14—15 hónapról, 8—9 hónapra szorították le. Mindennek következtében a vállalati eredmény 1973- hoz képest 1978 végére a hatszorosára nőtt. 1979 elején a gyárat a banknál a legjobb gépipari vállalatok között tartották nyilván — igen alacsony (forgóeszköz) hiteligénye miatt. Állami támogatást 2—3 éve nem igényel a vállalat. Stabil pénzügyi helyzetének eredményeként' a bank könnyebben adott fejlesztési hitelt is a gyárnak — az exportbővítő keretből. Ennek felhasználásával a turbina- és a kazángyártást egy-egy svájci licenc-szel fejlesztették tovább. Ezáltal az utóbbi években fellendült a vállalat nyugati exportja is — például több megrendelést kaptak Finnországból. Nos a Láng gyáriak „receptje” tanulságos, bár pontosan így másutt aligha alkalmazható. Van, ahol a termékszerkezetet kell váltani, van ahol a technológiát, gépparkot, s van, ahol — mint á Lángban is — a gyártás körülményeit, belső szervezettségét, az eszközökkel való gazdálkodás módját érdemes modernizálni: egyszerűen azért, hogy a tempó felgyorsulhasson, s a gyártási idő váljék versenyképessé, a befektetések megtérülése váljék gyorsabbá —, hogy kevesebb befektetéssel, több bevételt érhessenek el. GERENCSÉR FERENC Gazdagabbak lettek
