Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

1979. július 22. NÉPÚJSÁG 3 Magyar vezetők távirata a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Edward Gierek elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Henryk Jablonski elvtárs, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, Pjotr Jaroszewicz elvtárs, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. Varsó. Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nagy nemzeti ünnepén, Len­gyelország újjászületésének 35. évfordulóján a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánsága­inkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. A magyar nép magasra értékeli azokat a kiemelkedő sike_ reket, amelyeket a testvéri lengyel nép, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével az elmúlt három és fél évtized alatt a szocializmus építésében elért. A Lengyel Népköztársaság szocialista építőmunkájának eredményei, növekvő hozzájárulása a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítéséhez, a nemzetkö­zi kommunista és munkásmozgalom közös ügyéhez, a nem­zetközi béke és biztonság megszilárdításához méltán vívták ki a haladó és békeszerető erők őszinte elismerését és tiszte­letét szerte a világon. A magyar és a lengyel nép hagyományos barátsága és együttműködése, amely a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján egyre szorosabb, tartalma­sabb, gazdagabb lesz, jól szolgálja a szocializmus építését országainkban. Országuk újjászületésének 35. évfordulója alkalmából szívből kívánjuk önöknek és a lengyel dolgozó népnek, hogy újabb, tartós sikerek gazdagítsák a hazájuk felvirágoztatásá­ért, a szocializmus és a béke ügyének győzelméért kifejtett felelősségteljes tevékenységüket. Budapest, 1979. július 22. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Minisztertanács közleménye (Folytatás a 2. oldalról) II. A fogyasztói árak emelke­dése miatt a lakosság az alábbi bér- és jövedelem­kiegészítésben részesül: — a rendszeresen foglal­koztatottak — a mezőgazda­sági termelőszövetkezeti dol­gozók kivételével — szemé­lyenként havi 180 Ft, a me­zőgazdasági termelőszövetke­zeti dolgozók Lagok és al­kalmazottak) pedig havi 140 Ft kiegészítést kapnak; — a nyugdíjasok, a jára­dékosok és egyéb rendszeres ellátásban részesülők saját jogon havi 180 Ft-ot és a há­zastársi pótlékra jogosult hozzátartozójuk után további 180 Ft-ot kapnak; — a nyugdíjasok, akik nyugdíjas korú hozátartozó- juk után eddig nem részesül­tek házastársi pótlékban — igénybejelentés alapján — további 180 Ft jövedelem­kiegészítést kapnak; — a többgyermekes csalá­doknál az egy gyermekre ju­tó családi pótlék összege havi 130 Ft-tal emelkedik; — az egy gyermekes csalá­dok — igénybejelentés alap­ján — a gyermek után havi 13C Ft összegű jövedelem­kiegészítést kapnak; — a családi pótlékban vagy ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulók havi 130 Ft-ot kapnak; — a munkabérben része­sülő, valamint a 18. életévü­ket betöltött szakmunkás- tanulók havi 180 Ft kiegészí­tést kapnak; — a főiskolai és egyetemi hallgatók havi 180 Ft-ot kap­nak; — a gyermekgondozási se­gélyen lévő anyáknak jelen­leg folyósított pótlék havi 180 Ft-tal növekszik. Az összes bér-, jövedelem- és társadalmijuttatás-kiegé- szítés 1979. július 1-től jár. A főiskolai és egyetemi hallga­tók a pótlékot évente 12 hó­napon át kapják; első ízben 1979. szeptemberében folyó­sítják részükre, ugyancsak július 1-ig visszamenőleg. A bér-, jövedelem- és tár­sadalmi juttatás-kiegészítést levonás nem terheli, és nem számít bele sem az átlagbér­be, sem az átlagkeresetbe. Jövedelemkiegészítő pót­lékban nem részesülnek a szabadfoglalkozásúak, a kis­iparosok, a magánkereske­dők, az egyéni gazdálkodók, valamint a munkaképes ko­rú háztartásbeliek. Az építő- és faanyagok fo­gyasztói árának emelkedése a házilagos és kisipari kivi­telezésű lakossági építkezé­seknél többletköltségeket okoz; az állami és szövetke­zeti építőipari szervezetek árait ez a hatósági árintézke­dés nem érinti. Az építtető lakosság kész- pénzterheinek mérséklése ér­dekében 1979. augusztus 1-től a lakásépítési kölcsönök ösz- szeghatárai az alábbiak sze­rint módosulnak: — a családiház-építéshez nyújtható kölcsönök felső ha­tára valamennyi településen egységesen 40 ezer forinttal emelkedik; — a házilagos és kisipari kivitelezésű, többszintes la­kóházépítkezésekhez és a cso­portos korszerű családiház­építkezésekhez indokolt eset­ben 20 ezer forint többletköl- csön nyújtható; — a felújításnál, tatarozás­nál, korszerűsítésnél, tolda­léképítésnél a kölcsön felső határa egységesen 30 ezer fo­rinttal emelkedik. A folyamatban levő építke­zéseknél mindazon építtetők, akik a hitelszerződést már megkötötték, figyelembe vé­ve a kölcsönök újonnan meg­állapított felső határát, in­dokolt esetben meghatározott összegig pótkölcsönt igényel­hetnek az Országos Takarék- pénztártól. A Minisztertanács a fo­gyasztói árak és szolgáltatási díjak emeléséről, valamint a bérek, a nyugdíjak és egyéb társadalmi juttatások kiegé­szítéséről szóló határozatá­nak rendezett végrehajtásá­hoz szükséges intézkedéseket megtette. ||§jji|t^cf^iét^külpolitikóbl^ Hétfő: Deszai indiai miniszterelnök lemondása után, bo­nyolult belpolitikai helyzetben kezdődnek meg a kormány­alakítási tárgyalások — A román kormányfő Budapesten — Irak új elnöke Szaddan Husszein lett. Kedd: Nicaraguában megbukott a véres diktatúra, So­moza Floridába menekült — A szocialista Craxi kísérletei az olasz kormányválság megoldására. Szerda: Leonyid Brezsnyev találkozója Gustav Husakkal — A belga külügyminiszter hazánkba érkezik — A viet­nami—kínai tárgyalások folytatódása. Csütörtök: Heves viták közepette ülésezik Monroviában az afrikai csúcsértekezlet — Eanes elnök Maria Lourdes de Pintasillgo asszonyt jelöli az ügyvezető kormány élére Por­tugáliában. Péntek: Megnyílt az indokínai menekültek problémáival foglalkozó genfi értekezlet — A Szocialista Internacionálé tanácskozása Svédországban — A rhodesiai rezsim csapa­tainak újabb behatolása Zambiába. Szombat: Schlesinger enegiaügyi miniszter leköszönésé­vel és más változásokkal befejeződik az amerikai ön-kor­mányválság — Izraeli csapatok sorozatos támadásai liba­noni célpontok ellen. A hét 3 kérdése 1. Mit jelent a nicaraguai fordulat? A hírhedt managuai bunker, Somoza volt diktátornak a főváros szívében létesített erőd-főhadiszállása előtt csütör­tök óta már sandinista fegyveresek őrködnek. A hosszú felszabadító háború záróakkordjaként a lakosság kitörő örömmel köszöntötte a hazafias erők bevonuló egységeit. A latin-amerikai országok sorra ismerik el az új hatalmat — Somoza pedig számtalan floridai birtokainak egyikén elmélkedhet a múló dicsőségről. Annyi ideje azonban még volt a diktátornak, hogy átmentse félmilliárd dolláros va­gyonának tekintélyes részét, acélládákba csomagolt ok­mánytárát és híres díszpapagáj-tenyészetét... Hosszú hónapok harca után Anastasio Somoza lemondásra kényszerült. Képünkön: a nicaraguai diktátor távozását ün­nepük a sandinista fegyveresek. Nicaraguában tehát megtörtént az annyira várt fordu­lat, s most egyre inkább a hogyan tovább kérdése került előtérbe. Az új kabinet nem véletlenül nevezi magát a nemzeti újjáépítés kormányának. Az elmaradott és rend­kívül szegény országot a menekülő somozisták kifosztot­ták, az elhúzódó harcok jelentős anyagi károkat okoztak, s a halálos áldozatok számát húsz- és harmincezer közöt­tire becsülik. Valóban nemzeti újjáépítés szükséges, ami­hez az új vezetés szívesen venne igénybe külföldi segítsé­get is, természetesen szuverenitásának és önállóságának maradéktalan biztosításával. Számolnia kell azonban a realitásokkal, például az ország eddigi kiszolgáltatottsá­gával. Egyetlen adat is jó) szemlélteti ezt: Nicaragua ex­portjának 90 százaléka irányult az Egyesült Államokba és importjának háromnegyed része onnan származott. Élni lehet tehát a gyanúperrel, hogy az Egyesült Álla­mok, amely a nicaraguai dráma utolsó napjaiban bizo­nyos taktikai váltást hajtott végre és leírta korábbi véden­cét, a diktátort — igyekszik majd körmönfontabb, s min­denekelőtt gazdasági eszközökkel közbelépni. Amerikai la­pok nyíltan írnak arról is, hogy meg kellene bontani az új hatalom egységét, s az úgymond mérsékeltek mellé kell állni a határozottabban radikálisokkal szemben. A Fehér Ház számára két szempont is sürgeti a cselekvést: félnek attól, hogy a nagy jelentőségű nicaraguai fordulat lánc- reakciószerűen tovább hat Latin-Amerikában, másrészt Carter számolhat azzal, hogy ellenzéke ezt a lehetőséget is kihasználja az amerikai elnök „tehetetlenségének” bi- zor.ygatására. A bunker megtámadása és elfoglalása nagyszerű harci tette volt a nicaraguai hazafiaknak. Most azonban legalább ilyen nehéz feladat következik: a haladó prog­ram megvédése és átültetése a gyakorlatba. 2. Miért „szerveztek” kormányválságot az Egyesült Álla­mokban? Indiától Portugálián keresztül Olaszországig éppen elég igazi kormánykrízis van a tőkés világban, jogos tehát a kérdés, miért indította ei Jimmy Carter azt a folyama­tot, amelyet leginkább „ön-kormányválság”-nak neveztek el. A tények közismertek: a washingtoni adminisztráció valamennyi jelentősebb személyisége felajánlotta lemon­dását, s így az elnöknek szat>ad kezet adott az átcsoporto­sításra. Több — igaz, a vártnál kevesebb — személyi vál­tozás történt, amelyek közül a legjelentősebbeknek Schle­singer energiaügyi miniszter lemondását, valamint Hamil­ton Jordan-nak, afféle elnöki helytartóvá való kinevezését értékelték. Monroviában tartotta csúcsértekezletét az Afrikai Egység­szervezet. A képen: Binaisa ugandai elnök a tanácskozá­son. Egybehangzó a vélemény, hogy a látványos eseményso­rozat mögött nem Carter elnök, hanem Carter elnökjelölt áll, aki tulajdonképpen így kezdte meg kampányát a jövő novemberben esedékes választásokra. (A dátum talán messzinek tűnhet, de ne feledjük, hogy az első csatározások már januárban megkezdődnek a demokrata párton belüli előválasztásokkal. S az elnöknek számot kellett vetnie az­zal, hogy miközben népszerűsége rendkívül alacsonyra süllyedt, Edward Kennedy jóval megelőzte, de még Brown kaliforniai kormányzó is túljutott rajta a lehetséges vetély- társak közül.) Carter szemmelláthatólag arra törekedett, hogy a személyi változásokkal, s a bűnbakállítással (ezért kellett mindenekelőtt az energia-főnöknek mennie!) szemé­lyét elválassza a kormányát ért bírálatoktól, s bizonyítsa a vezetés munkaképességét. Külpolitikai tekintetben fi­gyelmet érdemel, hogy Vance és Brown, akik a külügyi, illetve hadügyi tárca élén támogatták a SALT-ot, helyü­kön maradtak, s új moszkvai nagykövetet neveztek ki, Malcolm Toon nemegyszer kifogásolt személyének felvál­tására. A visszhangok megoszlanak. Jackson szenátor és az el­nök más bírálói természetesen új rohamokat kezdtek, s nem mondható éppen kedvezőnek Carter szempontjából, hogy a nyugat-európai fővárosokban esett a dollár árfolya­ma. Néhány lap viszont úgy véli, hogy végre mondott va­lamit az elnök energiaügyekben. Vagyis: a választási harc már az első visszhangokon is érződik... 3. Hogyan állnak a kormányalakítási tárgyalások Dél- Európában? Két dél-európai országban folyik a „nehéz szülés”: a kí­sérlet az új kormány megalakítására. A héten felemás be­nyomás alakulhatott ki: Olaszországban változatlan az egy helyben topogás, Portugáliában viszont kirajzolódtak a legalábbis átmeneti megoldás körvonalai. Miután a kereszténydemokrata Andreottinak nem sike­rült új kabinetet formálnia, az előviszonyokat lényegükben nem érintő itáliai rendkívüli választások nyomán. Pertini, a szocialista köztársasági elnök váratlanul a szocialista Craxit bízta meg a puhatolózó tárgyalásokkal. Csakhogy a szocialistáknak alig 10 százalék jutott a voksokból, míg a kereszténydemokratáknak majd négyszer, a kommunis­táknak háromszor annyi. Craxinak tehát partnerek után kell néznie. A kommunisták lényegi bevonását aligha kí­vánja. A kereszténydemokraták pedig eleve gyanakodnak egy olyan próbálkozás kapcsán, amely Olaszország háború utáni történetében először nem kereszténydemokratát he­lyezne a kabinet élére. A párt jobbszárnya különben is úgy vélte, hogy Andreotti után majd Piccoli próbálkoz­hat. így Craxinak kevés esélyt adnak: ismét szaporodnak a kommentárok Olaszország „kormányozhatatlanságáról”. Portugáliában, hosszas vajúdás után kiírták a rendkívüli választásokat. A huzavonát az okozta, hogy az októberi szavazástól függetlenül, jövő tavasszal újra általános vá­lasztásokat kell tartani, közben helyhatósági választások is lesznek, 1981. elején pedig elnökválasztások. Jogos a kérdés: vajon ennyire bizonytalan légkörben, miként lehet az égető gazdasági kérdésekhez nyúlni? Négy palesztin fiatalember napokig megszállva tartotta Egyiptom ankarai diplomáciai képviseletét. Képünkön: a nagykövetség épületét a török rendőrség alakulatai zárták körül, míg a fegyveresek — túszaikkal — meg nem adták magukat. Végül is nem volt más kiút: rendkívüli választások lesz­nek, de előtérbe került az átmeneti, ügyvivő kormányfő személye is. Az elnök az erősen jobboldali Mota Pinto he­lyett Maria Lourdes de Pintasillgo asszonyt, eddigi UNES- CO-nagykövetet jelölte, aki a kommunisták és a szocialis­ták parlamenti támogatásával számíthat a többségre. Mind­ez biztosítéka lehet talán annak, hogy egy megfelelő lég­körű választásokat követően, majd nemcsak ügyvivő kabi­netje legyen az országnak. RÉTI ERVIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom