Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
1979. július 20. a Képújság Ki az eszményképed ? Ezt a kérdést számos tizenéves lánynak feltettem. A felelet legtöbbször így hangzott: — Nincs eszményképem .. .Volt aki bővebben is indokolta: „Nincs eszményképem. Magam akarom kialakítani az életemet. Nem akarok utánozni senkit. Az anyámat sem, és mást sem. De tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy eszményképem a mai modern nő, aki jól kihasználja az életet, nem főz, nem „pené- szedik” mindig otthon, hanem istenien él. Ezt szeretném én-is.” Barátnője sem késlekedett a válasszal: „Tudom, most azt „illene” mondanom, hogy az anyám a példaképem, vagy valamelyik tanárnőm, egy felnőtt. De nem mondom, mert nem így van. Sajnos, a felnőttek nem mindig viselkednek úgy, hogy a fiatalok példaképei lehetnének. Ez nemcsak az én véleményem. A legnagyobb baj az, hogy a felnőttek tőlünk kifogástalan viselkedést követelnek, de ők saját magukkal szemben nem állítanak fel ilyen szigorú mércét. Csak mindig bírálnak és már unom hallgatni a prédikációt, hogy bezzeg az én időmben így ... bezzeg az én időmben úgy ... Hát ezért nincs eszményképem. De egész jól megvagyok így is” — fejezte be eszmefuttatását nevetve. Egy harmadik lány nem osztotta véleményüket „Nincs igazatok! Mert igenis lehet találni az emberek között eszményképet. És kell is, akire felnézzünk. Nekem több eszményképem is van. Az egyik az édesanyám. Igaz, neki is vanak emberi hibái, de hiba nélkül nincs ember. Vele mindenről lehet beszélni, megért engem, tanácsokat ad. Nem szövegel arról, hogy bezzeg amikor ő fiatal volt, akkor hogy volt. Megérti a mai fiatalokat és ha bizalmasan elmondok neki valamit, nem él vissza vele. Másnap nem vágja a fejemhez, ez a legfontosabb! Én is ilyen akarok lenni, majd ha lesz gyermekem. De több példaképem is van, például azok a sportoló nők, akik eredményeikkel dicsőséget szereznek az országnak. Ez ösztönöz arra, hogy szorgalmasan járjak az edzésekre. Sokszor elképzeltem már, hogy ott állok fent a dobogón és játsszák a Himnuszt, és majdnem elbőgöm magam... A feleletek után feltettem önmagámnak is a kérdést: — miért nem jó, ha a fiatalnak nincs eszményképe? S a választ is azonnal megadtam magamnak: „mert eszménykép nélkül nehéz olyan életmintát követni, amely átlagon felüli életviteligényekre, kiemelkedő teljesítményekre hangolna.” Csak egy egyszerű példa: ha divatlapot nézünk és látunk benne egy ízlésünknek megfelelő, szép ruhamodellt, elhatározzuk, ilyen ruhát varratunk, mert tetszik a vonala. Ha látunk egy szép frizurát, amelyet vonzónak találunk, hasonlót fésültetünk a fodrásszal. így van ez az eszményképpel is. Ha egy fiatal olyan eszményképet választ, akire „fel lehet nézni” — mert emberi magatartása, vagy akaraterejével elért eredménye, hősiessége, áldozatvállalása, szorgalma, stb. miatt méltó erre — akkor olyan életmintája lesz, amelyet követni akar, s ez átlagon felüli eredmények elérésére ösztönzi. FÁSI KATALIN Díszítsünk zsinórral! Napjaink divatja előszeretettel nyúl a régi, szép nép- művészeti hagyományokhoz és ízlésesen alkalmazza a modern viseletben. A zsinórfelvarrással való díszítésnek több száz éves múltja van nálunk, s a magyar vonaldísz egészen egyedülálló, semmi más anyagból el nem érhető mintákat alkalmaz. Egyes ősszel, a tanév első hetében fogalmazást írtak a tanulók: ,, Nyári emlékeim” címmel, ügyes kis dolgozatok születtek tartalmas vakációzásról számoltak be. Akadt gyermek, aki a nyaralás 3—4 formáját is élvezhette: nyári napközis táborban volt, 3 hétre a nagymama látta vendégül és amiről a legkedvesebben írt, amire a legszívesebben emlékezett vissza, az a két hét volt, amit együtt tölthetett a szüleivel és a testvérével. Harminchárom tanuló közül mindössze 14 üdült együtt a családdal. ősz óta foglalkoztat ez a probléma, miért nem megy több szülő a gyermekeivel együtt nyaralni. Sok családnak van telke, kertje, faháza, hétvégeken oda vonulnak ki, dolgoznak, építkeznek, gyümölcsöt szüretelnek. Rabjai a szerzeményüknek. Elaprózzák a szabadságukat, s úgy istenigazában tulajdonképpen nem is nyaralnak. Egyre több család tartogatja a szabadságát egy-egy külföldi útra, ahová 12—14 éven aluli gyermeket nem is ajánlatos magukkal vinni. A kisebbek számára fárasztó még a városnézés, a világlátás és nem sokat tanulnak bejőle, hiszen nincsenek még megfelelő tárgyi ismereteik ahhoz, hogy gyönyörködjenek a különféle építészeti stílusokban a képtárak világhírű festményeiben. Legfeljebb felületes élményeik lesznek. Találkoztam egyszer egy házaspárral, aki hat és hét éves gyerzsinórzási formák a nép és a szabómesterek ajkán külön elnevezéssel szerepeltek már évszázadok óta, mint a bemutatott motívumok is. Ezek közül az 1. és a 3. Rábaközből származik, nevük: boszorkánykötés és rostélyoskötés, a középső pedig kecskeméti huszár kék díszdolmányáról való fehér zsinórmekével utazott Prágába. A székes- egyházban figyeltem fel a két lurkóra. Amíg az idegenvezető ismertette a templom történetét és a benne látható művészeti alkotásokat, addig a két testvér azzal szórakozott, hogy a fehér és fekete kockaköveken ugráltak oda-vissza templomhosszat. Ezt a két gyermeket kár volt külföldre vinni, nem tanultak az utazásból semmit. Kétségtelen tény, hogy a szülők részéről lemondást jelent, ha a családi üdülést választják, viszont a gyermek igénye ez. Egész évben keveset van együtt a szüleivel. ,,Ugy szeretem a vasárnapokat — mondta Eszterem —, mert akkor együtt van a család és sokat beszélgetünk egymással.” Elgondolható, milyen öröm a gyermeknek, ha két hétig csupa vasárnapból áll az élete, vagyis mindig együtt lehet a szüleivel és a testvéreivel. Ez azért jelent lemondást a szülőknek, mert programjaikat a gyermek örömére és a teherbírásuk figyelembevételével kell összeállítani. A SZOT-üdülők között több úgynevezett ,,családos” üdülő van, ahol gyermekekkel együtt nyaralhat a szülő. Néhány évvel ezelőtt ilyen üdülőben pihentem magam is Szilvásváradon. Elrettentő példát láttam arra, hogy mit szabad tenni a gyermekével, vagy gyermekeivel üdülő szülőknek. Fiatal házaspár töltötte ott szabadságát négy-ötéves gyermekével. A búcsúeste csábította őket. Lefekdísz. Ezeket a mai modern ruhákon alkalmazva — például posztó, szövet, vagy bőrmellényeken, szoknyák alsó részén, stb. — zsinórral vagy paszománnyal kialakítva — egyéni szépségű és különle- gességű darabokra tehetünk szert. BK tették a kicsit, megvárták, amíg elalszik, bezárták a szoba ajtaját és lementek szórakozni, táncolni. A kisleány álmából felriadt, megijedt, hogy egyedül van, az ajtón nem tudott kimenni, felmászott az ablakra és kiesett az I. emeletről. Szerencsés kimenetelű baleset volt, mert egy nagy bokorra esett és csak apró zú- zódásokat szenvedett. Más kérdés, hogy idegileg mennyire viselte meg az ijedelem, amikor nem találta maga mellett a szüleit. Szomorú emlékű búcsúeste lett ez a nagyon is fiatal, táncolni vágyó házaspár részére. Nem lett volna szabad egyedül hagyniuk és különösképpen nem bezárniuk a gyermeket. Ha vállalták a családos üdülést, akkor azt az áldozatot is meg kellett volna hozni, hogy programjaikat a gyermekhez szabják. Vannak szülők, akik azzal nyugtatgatják a lelkiismeretüket, hogy nem igazi kikapcsolódás az, ha a gyermekekkel együtt nyaralnak. Annyi biztos, hogy több gondot jelent az együtt üdülés, de ezek olyan kedves gondok. Nem napozhat önfeledten a papa és a mama a Balaton partján, mert ügyelni kell a gyermekre, nehogy bemenjen a mély vízbe. De milyen öröm, ha sikerült megtanítani úszni a kicsit és mennyire hálás azért, ha hármasban, négyesben labdacsatát rendezünk. DR. GERGELY KAROLYNÉ MEGGYLEVES Hozzávalók: 13 dkg meggy, 2 dl víz, 1 tojás fehérje, 1 kávéskanál cukor, ételízesítő. A meggyet vízben megfőzzük. Az ételízesítőt 2 evőkanál vízzel elkeverjük, hozzáöntjük és felforraljuk. Cukrozzuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük és édesítjük. Két kávéskanállal habgombócokat formázunk, és a forrásban lévő levesben közepes lángon 3 percig főzzük. Lefedve lehűtjük. Jéghidegen tálaljuk. IRÓLEVES: Hozzávalók: 2,5 dl tej (író), 1 kávéskanál citromlé, reszelt citromhéj, cukor, 1 kávéskanál beáztatott mazsola. A tejet (írót) citromlével, reszelt citromhéjjal és cukorral ízesítjük. Mazsolát teszünk bele. GYÜMÖLCSTEJ Hozzávalók: 13 dkg ribiszke, 13 dkg málna, 2 dl víz, 1 evőkanál ételízesítő, cukor, 2 dl tej. A megtisztított ribiszkét és málnát vízben megfőzzük és lepasszírozzuk. Majd ismét tűzre téve megcukrozzuk és vízben feloldott ételízesítővel A szülői lelemény sok kényes helyzetben hozza meg a kívánt eredményt. Konfliktusokat elsimít, vagy éppen olyasmire sikerül általa rávenni gyermekünket, amire különben semmiképpen nem hajlandó, hiába sorakoztatjuk fel előtte a józan ész érveit. Hadd mondjak el egy egyszerű példát. Egyik ismerősünk négyéves fia alig eszik gyümölcsöt. Erőltetni nem lehet, hiszen még a ritka és kemény széklet sem győzi meg őt szülei igazáról. S az étvágy és erőltetés egyébként is olyan, mint a kisegér és a macska viszonya. Amint megjelenik a macska, elszökik a kisegér, így szökik el az étvágy is még jobban az erőltetéstől. Mit lehet tenni? Egyik nap az apa feldarabolt egy tányér gyümölcsöt. Almát, körtét, szilvát, őszibarackot, fűszerezzük. Ha kihűlt, tejjel összeöntve tálaljuk. ÍZES TÜRÓ Hozzávalók: 12 dkg sovány túró, 3 evőkanál tej, cukor, vaníliás cukor, 1 vékony szelet kenyér, 10 dkg kimagozott cseresznye. A túrót a tejjel elkeverjük és cukorral és vaníliás cukorral ízesítjük. A túró felét csészébe tesszük és kenyeret morzsolunk a tetejére. Hozzátesszük a kimagozott cseresznyét. A tetejére tesszük a túró másik felét. MÉLYHŰTÖTT KUKORICA CSEMEGE Hozzávalók: 1 csomag mélyhűtött csöves kukorica (4 cső), 2,5 tejszín, 4 evőkanál száraz fehérbor, zöldségkrém. A gyorsfőző edény (kukta) aljába beletesszük a lyukacsos alátétet, majd ráhelyezzük a mélyhűtött kukoricacsöveket és leöntjük fél liter vízzel. Lefedjük és forrástól számított 4 percig főzzük. Közben a tejszínt kevés liszttel felfőzzük és hozzáöntjük a fehérbort. Majd zöldségkrémmel ízesítjük. Az így elkészített öntetet a le- csöpögtetett kukoricára öntjük és máris tálaljuk. Angolszalonnát adhatunk hozzá. dinnyét. Uzsonnatájban felhívta a játékból a két fiát, s elmondta, most vetélkedőt rendeznek. A gyerekek becsukott szemmel leültek, ő pedig a szájukba tett egy-egy falat gyümölcsöt. Meg kellett mondaniuk, mit kaptak. Persze, a felismerés nem okozott gondot a négy- és hatéves gyerekeknek, ettől függetlenül nagy élvezettel mondogatták, mit esznek éppen. A verseny lázában a gyümölcsre fanyalogva néző kicsi is alaposan bepakolt. Végül is az apa döntetlennek nyilvánította a küzdelmet, s kiosztotta a kis szelet csokikból álló jutalmat mindkét csemetének. A szülő nem is gondolta volna, hogy az ő primitív kis vetélkedője ilyen sikert arat. A két gyerkőc azóta is minduntalan kéri az ismétlését.- ál Csatáddal üdülni Gyümölcs-toto A csipke hazája Az Alföld is sok látnivalót nyújt a kirándulóknak. S az Alföld déli részének érdekes városa a csipkéjéről híres Kiskunhalas. Bárhonnan közelítjük meg, jellegzetes alföldi tájat járunk be, mégis, szinte minden irányban más sajátságokat láthat a tüzetesebben figyelő szem. A szeged—bajai útról szép alföldi, homoki erdők közül érkezhetünk; Kiskundorozsma felől a zsanai gázmezőkön át. A budapest—szegedi főútvonalról Bugac mellett is odajuthatunk. A budapest—bajai útról pedig Petőfi szülővárosán, Kiskőrösön keresztül, esetleg kis kerülővel a hajósi pincefalun és a dús Jánoshalmán át érkezünk Kiskunhalasra. SZÉLMOLNAROK FÖLDJÉN Régi, híres település Halas, azelőtt a Kiskunság központja. Múltjáról, környékéről hírt ad a helyi múzeum. Ezenkívül egy szépen megőrzött szélmalom is emlékeztet a „fatengelyes” világra — szó szerint érthetjük —, amikor még a műmalmok, a gőzmalmok nem hódították el az őrletnivalót a szél, a víz, esetleg lovak hajtotta malmoktól. Az Alföldön a legelterjedtebbek a szélmalmok voltak — Kiskunhalason és a környékén több tucatnak forgott a kereke a fatengelyen, hajtotta a fa fogaskerekek révén az őrlőkövet. Maguk a molnárok készítették, s javították gépezetüket, mesterségükhöz tartozott ez éppen úgy, mint bőrkötényükhöz a szekerce... A CSIPKE SZÜLETÉSE Van azonban Halason egy másik múzeum is: eev Csipkeház (ezen a néven mindenki ismeri). Ennek és amit ott láthatunk: a halasi csipkének ugyan nincsen olyan messzi múltja, mint a malmoknak például, de a híre nagyobb! A halasi csipke a század elején született. „Apja” egy erdélyi eredetű rajztanár volt, Dékáni Árpád. Különleges, finom csipketerveiből valóság egy halasi származású, s anyja ápolására oda visszatelepülő, kiemelkedő ügyességű fehérneművarró nő: Markovits Mária kezében lett. ö — aki egyebek között a budai várbeli Mátyás-templom miseingeinek kézimunkáit is készítette — nagy találékonysággal és türelemmel, nem kevesebb műgonddal kikísérletezte, hogyan lehet kivitelezni a különleges csipketerveket. S az első országos sikert .1902 karácsonyán vívta ki a halasi csipke. CSIPKEVARRÓK A MÚZEUMBAN A Csipkeházban székel a Kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A múzeumi teremben megnézhetjük a tárlókban bemutatott régebbi és új csipkéket, de azt is láthatjuk, hogyan születik ez a nagy figyelmet és ügyességet kívánó kézimunka: a teremben készíti néhány asszony, leány, a szemünk előtt. A szövetkezet elnökasszonya, Oláh Györgyné legalább olyan becsben tartja ezt a múzeumi bemutatót, mint a csipkéiket. — A halasi csipkét nem tudja másként felfogni a közönség, csak ha látják, hogyan készül — mondja. — így értik meg, miért ezer forint egy tenyérnyi darab. Az a négy-öt csipkevarró azért dolgozik mindig ott a bemutatóteremben, hogy megismertesse munkáját az évi húsz-huszonötezer látogatóval. Ha megfigyelik e munkát, megértik, hogy lehet egy, mondjuk tízezer forintos csipkének jóformán csak néhány forint az anyagköltsége, a többit az emberi munka teszi hozzá. Jelenleg huszonnyolcán varrják a halasi csipkét — közülük csak tizennyolcán a Csipkeházban. A többi nyugdíjasként vagy mint más vidékre elszármazott, otthon. Az általános iskola után kezdik tanulni e bonyolult munkát — hogy folytassák egy életen át. NÉMETH FERENC A halasi Csipkeház Csipkevarró nők
