Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-17 / 165. szám

1979. július 17. ^ÍrtfepÜJSÁG-3 Feil Ferenc együtt élt a gépbe! Huszonöt éven át aratott Feil Ferenc, a Paksi Állami Gazdaság traktoros-kombáj- nos-szerelő dolgozója. Min­den évben nagyon sokat vá­gott le, a legjobbak között volt, néhányszor országosan is. Kormánykitüntetést ka­pott. Azt mondja, elég lenne az országnak egy évre, amit ő betakarított huszonöt esz­tendő alatt. A biritói kerület egyik gép­udvarában beszélgetünk. Feil Ferenc már nem ül kombájn­ra, szerelő lett, de olyan sze­relő, hogy ha be kell hozni a határból egy gépet, az ő kezére bízzák. Közvetve te­hát most is részese a betaka­rítás sikerének. Nagy dicsérettel beszél róla a kerületi mérnök, Pinczés Tamás: „Ha éjjel zörgetünk nála, akkor is számíthatunk rá. Pedig sokat fáradt egész életében.” Az ötvenhetedik évét ta­posó Feri bácsi egyébként el akarta kerülni a „hivatalos” beszélgetést, mondván, őróla sokat írtak, nem akar több­ször szerepelni. Aztán mégis előkerült minden, ami jel­lemző az életútjára és utóbb már szívesen mesélt a küz­delmeiről is. A kérdésem az volt, milyen a jó, illetve a legjobb kom­bájnos. Mi kell ahhoz, hogy valaki hosszú ideig kima­gasló teljesítményt tudjon nyújtani. Végeredményben sokolda­lúság és kitartás kell hozzá. A sokoldalúság azt jelenti, hogy szerelni is tudjon a kombájnos, mégpedig kedv­vel. Figyelje a gép hangját, vegye észre a legelső rend­ellenességet, hárítsa el a hi­bát. Idegmunka az aratás, mondja Feil Ferenc, nagyon kell figyelni, érezni mindent, ami ezzel a munkával, a gép mozgásával együtt jár. Ö így fogalmaz: együtt élni a gép­pel. Természetesen a nagy szor­galom, a kitartás is alapve­tően szükséges. Ha nincs vál­tótárs napokig, akkor is men­ni kell, hadd fogyjon. Őneki sokszor nem volt váltója. Az ebédidőt mégsem nyújtotta hosszúra. Volt vitája fiata­lokkal, akik leheveredtek dél­időben. Majd aratás után le­het pihenni. Meg éjjel is le­het. Most drága minden perc, ne peregjen földre a szem. Életútjának kezdete re­génybe illő. A gépekhez von­zódott, de földet kellett mun­kálnia apja mellett, amíg ka­tona nem lett. Fogságba ke­rült és a gépjavítással már ott barátságot kötött: fegy­Feil Ferenc vereket, ágyúkat és egyéb harci eszközöket javított. Ha­zatérve a legelső alkalommal beiratkozott traktorvezető­tanfolyamra Biritón. Az első évtől kezdve aratott is, ki­próbált minden típusú kom­bájnt, ami az idők folyamán forgalomba került Magyar- országon. A javítást mindig maga végezte el. Nem vélet­len tehát, hogy most vezető szerelő, ha nem is beosztás szerint, hanem „csak” a gya­korlatban. A kerületi mér­nök szerint nagy kár, hogy nem akar irányítani, mert a csoport munkáját nagysze­rűen tudná szervezni. Már hajlamos arra a veterán kombájnos-traktoros, hogy visszahúzódjon. Minden mun­kát megtesz, de igyekszik háttérben maradni. Ami per­sze nem nagyon sikerül. Van dolga éppen elég. Nem is tudja megmondani, mióta tanácstag. Csámpán lakik, azon a részen, amelyik szomszédos Biritóval. A csámpai emberek csak őt akarták, így hajlott a szóra. Én megértem, hogy szeret­ne már könnyíteni a helyze­tén. Három gyereket nevelt föl, huszonöt évi jó keresete nagyrészt a családra ment. Egyik fia géplakatos, kom­bájnvezető tsz-tag Pakson, másik fia agrármérnök, lá­nya bérszámfejtő, érettségi után. Feil Ferenc bőségesen megadtá családnak, ország­nak, ami tőle elvárható volt. De nem is jó ez a kifejezés. Ennyit nem lehet elvárni. Csak adni lehet. És még valamit: tanulni tőle. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő fi masoduetesröl (Folytatás az 1. oldalról.) János elnök. — Június utol­só najaiban a learatott őszi árpa után silókukoricát ve­tettünk, mintegy 50 hektá­ron. Koppányszántón pedig, az évek óta hasznavehetetlen rétről lecsapoltuk a vizet a tavasz folyamán, s az idő­járás adta kedvező lehetősé­geket kihasználva, művelés alá vettük. Nyolcvan hektár-“ ra tehető az a terület, ame­lyet a pillangósok feltörése után vetett a szövetkezet. — Elmondhatom, hogy másod vetéseink fő terménye a kukorica. Terméskilátásról korai még beszélni, de az biztos, hogy nagy jelentősé­ge van a másodvetésnek. Termelőszövetkezetünk min­dent megtett annak érde­kében, hogy jó termést ta­karíthassunk be. Az időjá­rás is segít ebben, hisz az elmúlt időszak kiadós esői — ha az aratási munkákat hát­ráltatták is — kedvező lehe­tőségéi teremtettek a másod- vetésű növények sikeres termesztéséhez, a magvak keléséhez és a növények kez­deti fejlődéséhez. ÉKES LÁSZLÓ Fontos szempont a rövid tenyészidő A szárazság kedvezőtlen hatásának mérséklésére sok­rétű intézkedéseket kell ten­ni a mezőgazdasági nagy­üzemeknek. A pálfai Egyet­értés Termelőszövetkezetben is gondot jelent az elmúlt időszak csapadékhiánya. A növénytermesztésből szárma­zó kieséseket az állattenyész­tési hozamok növelésével kell ellensúlyozni. A nagy létszámú állatállomány ré­szére folyamatosan kell biz­tosítani a zöld takarmányt, valamint ebben az időszak­ban kell gondoskodni a téli tömegtakarmány-bázisról is. A szántóföld jobb kihasz­nálása érdekében a korábbi éveknél is nagyobb szükség van a kalászosok utáni tar­lóvetésre. A legfontosabb fel­adat, a tarlóvetésre kijelölt táblákon a szalmabetakarítás gyors elvégzése, a magágy mielőbbi elkészítése, mivel búza után, — nem számít­hatunk 65—70 napnál hosz- szabb tenyészidőszakkal. A gyorsaság nagyon fontos követelmény. A talajt csak olyan mélységben szabad művelni, ami biztosítja a szármaradványok tökéletes alátakarását és a legkisebb mértékben szárítja ki a föl­det. A vetőágykészítéshez tárcsát, kombinátort haszná­lunk, vetés után gyűrűhen­gerrel zárjuk a talajt. A ve­tésre kerülő növény megvá­lasztásakor fontos szem­pont a rövid tenyészidő, az erőteljes, gyors növekedés. Szövetkezetünkben a szántó- terület közel 5 százalékán került elvetésre eddig nap­raforgós csalamádé, borsós csalamádé, borsós naprafor­gó. A borsóval kevert nö­vények előnye, hogy jelen­tősen növekszik a zöldta­karmány fehérjetartalma. Ha másodvetésű növényeinknek megfelelő mennyiségű nitro­gén műtrágyát is biztosí­tunk, nagy tömegű zöld ta­karmányt takaríthatunk be„ mellyel állataink tömegta- karmány-szükségletét késő őszig biztosítani tudjuk. LAKOS GYULA Babvetés két részletben A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben jú­lius első napjaiban kezdték meg a másodvetést. Eddig összesen 200 hektáron került földbe a mag, a learatott ka­lászosok után. Húsz hektáron babot vetettek el, melyet a Szigetvári Konzervgyárral kötött szerződés alapján ter­melnek. A bab vetését két részletben, körülbelül egyhe­tes időeltolással végezték, hogy annak beakarítása fo­lyamatos legyen, és ne okoz­zon gondot az egy zöldbab­szedő kombájnnak, s a ter­més alkalmas legyen kon- zervalapanyagnak. A babon kívül hajdinát és kölest vetettek másodter­ményként. A vetőmag — búza aratását — amennyiben az időjárás kedvező lesz — a hét közepére befejezik. Hátráltatja a búzaaratást, hogy a vetőmagnak szánt búzaszemek víztartalma meghaladja a 16 százalékot, s ezért meg kell várni azt az időt, amikor betakarítha­tó lesz. MAGYARSZÉKI ENDRE Nem változik az őszi vetésterv A Tamási Állami Gazda­ságban az állatállomány el­látásához 2400 vagon silóra van szükség; ehhez főve­tésű silókukoricából 500 hek­tár termését használjuk fel. A kalászosokban a májusi szárazság által okozott ter­méskiesést másodvetéssel pótoljuk. Az iregszemcsei kerületben 70 hektár, a köz­ponti tehenészet telepéhez közel 130 hektár másodveté­sű silókukoricát vetünk, a legkorábban learatott táb­lákba. Az • őszi vetésterv alapvetően nem változik. A másodvetésű siló, ha az idő­járás is kedvez, jó termést adhat, így lehetővé válik 100 hektár fővetésű silóku­korica abraktakarmánynak való felhasználása. FOLMEG JÁNOS Rába kamionok Alrikában Egyre több Rába kamion jelenik meg az afrikai konti­nens országútjain. Kuvait már régóta megrendelője a nagy teherbírású győri gép­kocsiknak, s újabban Tuné­zia és Egyiptom is rendelt belőlük. Az elmúlt napokban mindhárom országba indítot­tak szállítmányokat. A Győri Rába Gyár mesz- szemenően kielégíti a vevők egyéni kívánságait, s ezek alapján változtatásokat is vé­gez az eredeti konstrukció­kon. A legújabb, Egyiptomba küldött kamionokat például olajszállító tartályokkal sze­relték fel. Megújuló napközi A győri gyár tovább növe­li a kamionok gyártását, s az idén mintegy 1500-at gyárt belőlük, csaknem kétszer annyit, mint tavaly. Kakasdon, a megyei tanács egymillió forintos támogatásává] átalakítják és korszerűsí­tik a napközi otthont. A jövőben 250 adagos konyhában és korszerű étteremben gon­doskodnak a 80 óvodás és a 70 iskolás étkeztetéséről. A kivitelező, a Bonyhádi Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezet dolgozói a belső szerelési munkákat végzik. ez— Változások a világgazdaságban Kisebb fogyasztás, csökkenő termelés Magyarország része a világgazdaságnak, így ami a kö­zeli és a távoli országokban végbemegy, valamiképpen ha­tással van rá. Az utóbbi években egyre gyakrabban beszélünk külső káros gazdasági hatásokról. Egyszerűen azért, mert amikor jól megy minden, természetesnek tűnik, de amikor sűrűsöd­nek a gondok, érezni a nehézséget és annak kellemetlen kö­vetkezményeit, akkor azokat meg is fogalmazzuk. Napjaink­ban és várhatóan hosszabb ideig, a második világháborút követő majdnem három évtizedhez mérten a tőkés világ- gazdaságban számottevő változások kezdődtek és történnek. Ennek sem méreteit, sem a következő évtizedekre várható hatásait teljes egészében sem a szocialista, sem a tőkés köz­gazdászok felbecsülni nem képesek. Csak a változások fő vonalai láthatók, s ami ennél sokkal fontosabb: hatásai, ká­ros következményei máris széleskörűen érzékelhetők. Ami a változásokból leszembetűnőbb: a tőkés országok (e fogalom használata során mindig a legfejlettebb, mint­egy 15 tőkés országról van szó) termelésének és nemzeti jö­vedelmük növekedésének üteme csökkent. A második világ­háborút követő két és fél évtizedben a tőkés országok ter­melése évente átlagosan 7—8 százalékkal nőtt (ezen belül pl. az Amerikai Egyesült Államokban 4—5, Japánban 12—14 százalékkal). Az a hiedelem kezdett kialakulni a világban, hogy megszűnt a válság és bekövetkezett a kapitalizmus aranykora. A hetvenes évek elején ez a képzet eloszlott, amikor szinte egyik napról a másikra sok tőkés országban visszaesett a termelés, súlyos válságjelenségek ütötték föl a fejüket. Majd ismét növekedett a termelés, de most már az évi átlag 3—4 százalék körül van, ami fele a háborút kö­vető idők fejlődésének. Ma szinte minden közgazdász és más szakember egyet­ért abban, hogy a tőkés országok termelésének növekedése ennél nem lesz több. Jellemzővé válik hosszabb időszakra a lassú, viszonylag alacsony szintű növekedési ütem. Ez ön­magában nem baj, hiszen egy gazdaság egészséges voltát, fejlődését nem kizárólag és nem is első helyen a termelés növekedésének üteme határozza meg, illetve helyzete csu­pán ebből nem ítélhető meg. A tőkés országokban a súlyosabb probléma, hogy a ter­melés lassú növekedését a munkanélküliek számának ugrás­szerű emelkedése és a felgyorsuló infláció kíséri. A növeke­dési ütem, a munkanélküliség és az infláció együttesen már olyan tünet, amiből meg lehet ítélni a gazdaság egészének helyzetét, a változás lényegét. A termelés növekedésének alacsony üteme nem ösztön­zi a tőkéseket új beruházásokra, a termelés bővítésére. El­maradnak a gépekre, berendezésekre, felszerelésekre a meg­rendelések, ami a nehézipari és a gépipari ágazatok válla­latainál a termelés csökkenéséhez vezet. S a tőkés viszonyok között ha csökken a termelés, a feleslegessé váló munkaerőt elbocsátják. Ez az egyik oka a munkanélküliségnek. Míg a másik az infláció. Ugyanis az infláció jellegzetessége, hogy minden terméknek az ára szinte naponta emelkedik. A munkások a drágulás következtében éles harcot vívnak élet- színvonaluk csökkentése ellen, és béremeléseket követelnek. Ha megkapják, ezzel a termékek önköltségén belül a mun­kabér, mint költségtényező nagyobb lesz. Ez ismét a cikkek drágulása irányában hat, mert a tőkés nem hajlandó pro­fitját csökkenteni, a terheket a fogyasztóra hárítja át. Tehát miközben a munkás életszínvonala biztosításáért küzd és jogos harcot vív, a tőkés hatalmi pozícióban lévén — a nép tömegeinek kárt okozva — a profitját védi, sőt növeli. Az infláció bizalmatlanná teszi a vásárlót, tart a hely­zet rosszabbodásától — ráadásul a munkás fél az elbocsá­tástól — ezért tartalékol, kevesebbet fogyaszt. Ugyanebbe az irányba hat maga az áremelkedés is, ami egy bizonyos ponton túl — még az egész jövedelem elköltése esetén is_ — kisebb árumennyiség megvásárlását teszi csak lehetővé. Végső soron tehát nemcsak a beruházási tevékenység csök­ken, hanem a személyes fogyasztás sem nő olyan ütemben, mint korábban. Ez szintén visszahat a termelésre, annak csökkentése irányában. S ha ehhez a már huzamosan munka nélkül levők sok milliós táborát is hozzávesszük, a fogyasztás viszonylagos csökkentésének irányzata még erőteljesebb lesz. Nem szük­séges magyarázni, hogy — a munkanélküli segély mellett is — a munkátlan ember fél a jövőtől, fél attól, hogy sokáig nem jut ismét munkához, fél a segély értékének csökkené­sétől, mivel infláció van, s ezért tartalékol. A segély is ki­sebb, mint a fizetése volt, tehát kényszerűen is kevesebbet fogyaszt, ráadásul takarékoskodik' is, így fogyasztása még kisebb. Tehát nem a termelés növekedési üteme, annak a ko­rábbinál alacsonyabb szintje csak a probléma, az csupán kö­vetkezménye egyéb nehézségeknek, mutatója a mélyebb okoknak. Magyarország szempontjából is közömbös, hogy a tőkés országokban az ütem hogyan alakul, de az már nem, hogy ezen országok belső piaca bővül-e, vagy stagnál, eset­leg szűkül. Ma ugyanis nagyon nehéz eladni a tőkés piaco­kon, mert mind a termelő, mind a fogyasztó mérsékelte vásárlásait és még az adott tőkés ország saját termelését is nehezen tudja értékesíteni. Ezzel szemben óriási az árukí­nálat a tőkés piacokon, ami az importőrt, a külföldi vásárlót elkápráztatja. S ami ezzel együttjár: a tőkés országokban, ha már vásárolnak külföldről, igényesek a minőségre, a cso­magolásra, a szállítás módjára, tüzetesen vizsgálják az árat és lehetne tovább sorolni. (Következik: az árrobbanás hatása.) GYULAI ISTVÁN Elindultak a Szovjetunióba a magyar ösztöndíjasok Hétfőn elutazott Buda­pestről a szovjet egyetemek, főiskolák, új magyar ösz­töndíjasaink első, 120 főnyi csoportja. Rövid hazai elő­készítő tanfolyam után Har­kovban öt hétig csiszolják nyelvtudásukat, készülnek a szeptemberi tanévkezdésre. További 133 fiú és lány szerdán indul majd Kijev- be, hogy hasonló „előtanul­mányokat” folytasson. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, az MTI munka­társának ezzel kapcsolatban elmondotta: — Ezúttal már a 32. „ösz­töndíjas tanév” indul a ma­gyar fiatalok részvételével a Szovjetunióban. Népgazda­ságunk számára változatla­nul fontos a messziről ho­zott tudás, hiszen külföldön túlnyomórészt olyan szako­kon tanulnak ma is diákja­ink, amelyeken nálunk nincs, és nem is lenne gazdaságos, célszerű a felsőszintű szak­emberképzés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom