Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

A NÉPÚJSÁG 1979. július 14. az előfizető — Nem azért „járatom” az újságot, hogy vasárnap ne hozzák ki! Itt lakunk a szomszédban, mégis mindig hétfőn kapom meg a vasár­napi számot! Nagyon hiány­zik, ilyenkor jutna több időnk az olvasásra, de hiába várjuk, nem hajlandó ki­hozni a postás. A falu egyik részébe kiviszi, hozzánk nem! — Milyen lapokra fizetnek elő? — Hát; Népújságra, Nők Lapjára, Rádióújságra, La­káskultúrára, aztán még a Nimródra. — A Lakáskultúrát kedve­lik? — Hogyne! Sokszor kapunk jó ötleteket, kiválasztunk szép bútorokat. Itt vidéken is szeretjük ám a szépet — mondja kicsit megjuhászodva Fábián Imréné, miután fel-_ háborodásának előidézőjét az' újságot kezébe veszi, s ezzel együtt lassan a mérge is el­szállt. Tény, hogy kevés újság jár a községbe, s bizony az elő­fizetőket jobban meg kelle­ne becsülni. Például Tolna megyei Népújságra 29-en, Népszabadságra 26-an, Sza­bad Földre 74-en fizetnek elő. A faluban 405 rádió-, 187 televízió-előfizető van. Postatakarékban 10 millió 878 forintot tartanak a köz­ségbeliek. Kezdetben válogathattak Egykor Törökországban - ma Pakson Kisszékelyen hagyomány az állattenyésztés. Mindig nagy szerepe volt a sertésnek. A tolnanémedi Kossuth Terme­lőszövetkezet vezetői, ismerve az itt élő emberek állatszere- tetét, sertéstenyészetük nagy részét ide telepítették. Két sertéstelep is van: az egyik a régi, a másik az új. A két te­lepről összesen mintegy 2200 sertést értékesítenek évente. A termelőszövetkezet 1052-es juhállományából is a kisszé- kelyi határban őriznek 386 anyajuhot és itt vannak a kosok is. A községben élők a háztáji­ban is szívesen foglalkoznak sertésekkel. Egy kimutatás szerint a sertéstenyésztési kedv egy ideig hullámzó volt. Most évek óta stabil. 1971— 73 között évente 900—1000 sertést adtak a háztájiból. Az 1974—76-os években csök­kent a sertéstenyésztői kedv: 700—800 hízót adtak a gaz­dák a feldolgozó üzemeknek. 1977-től ismét kedvet kaptak a gazdák. 1977-ben 1198 ser­tést vásároltak fel a háztáji­ból. Tavaly 1300-at és idén is hasonló mennyiségűre kö­töttek szerződést. Kisszéke­lyen 350 lakóház van. Ha lakóházakra számítjuk, ak­kor minden házra mintegy négy sertés értékesítése jut. Bikahizlalással néhány em­ber foglalkozik. Általában negyven hízott bika hagyja el a község háztáji gazdasá­gait évente. Fejős tehén is kevés van: mindössze negy­venet tartanak nyilván. Kertész és életmentő Ha az ember Juhász Imre nevét mondja, akkor két megjegyzést feltétlenül hoz­zátesznek. Az egyik: ker­tészkedik. Nagy fóliatelepe van. Az ország másik részé­ből jött ide, Kisszékelybe és a domboldalba fóliatelepet épített. A kazánházat a part­oldalban kialakított pincébe helyezte el, a vizet a törpe­vízműből nyomatja fel. (Egyébként törpevízmű már évek óta van Kisszékelyen.) A másik: az életmentés. Kö­rülbelül két hete egy község­beli asszony a kútba esett. Éjjel. A férje hamar fellár­mázta a falut. Az ötvennégy éves Juhász Imre ment utá­na a kútba és hozta ki élve a törést szenvedett asszonyt. Bőrzakókat, bőrkabátokat varrnak Az épületen még ott a táb­la: általános iskola. De nem az már 1969. augusztus elseje óta. Akkor avatták fei ebben az épületben a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat kisszékelyi üzem­egységét. Harminc kisszékelyi asz- szony, leány kaphatott itt munkát, tanulhatott szakmát. Sokkal többen jelentkeztek. Válogathattak közülük. Ma huszonhárom asszony és leány dolgozik az üzemben. Negyvenöt év az átlagéletko­ruk. Bőrzakókat, bőrkabátokat varrnak. Munkájukkal kiérdemelték a megbecsülést. Bodó István üzemegységvezető elmondása szerint — hetedik éve vezeti a kis üzemet — a hét év alatt nagyon kevés reklamá­ciót kaptak az asszonyok munkája miatt. Talán még az egytized százalékot sem teszi ki az ilyen természetű reklamáció. Az anyaghibák­ról nem ők tehetnek,. A sza­bott anyagot készen kapják, és az asszonyok nagy lelki­ismerettel állítják össze be­lőle a zakókat, kabátokat. A teljes mondat a követke­ző: „Egykor Törökországban dolgoztak a kisszékelyi kő­művesek, ácsok, ma a leszár­mazottaik Pakson, az atom­erőmű-építkezésen. A községben hagyomány /olt a kőműves- és ácsmester­ség. Az itt élő mesterek be­járták az országot. Fabri Jó­Dobolási szöveg A négy kilométer hosszú falu­ban a fontosabb, sürgősebb hí­reket dobszó útján teszik közzé. Ferencz István hivatalsegéd hu­szonkét helyen áll meg a köz­ségben, és tudtára adja minden­kinek... Legutóbb például azt tette közhírré, hogy lemondott a gázcseretelep-vezető, aki el akar-, ja vállalni a munkát, az jelent­kezhet. Ugyancsak vezető nélkül maradt a szikvízüzem is. A gáz­cseretelep-vezető probléma úgy tűnik, megoldódik, de szikvíz- gyártásra még „ma sincs jelent­kező. Szikvízüzem van — szóda­víz nincs. Új gázcseretelep A községbeliek mindig készek hasznos társadalmi munkára. A KISZ-szervezet tagjai például most egy új gázcseretelepet ala­poznak majd és elkészítik augusztus 20-ra az autóbusz­fordulót is. Tiborc panasza — Tiborc vagyok! — mu­tatkozott be. A név meghökkentett. Kü­lönösen, amikor azt mondta: panasza van és panaszát itt, a simontornyai tanácselnök, Szabó Sándor jelenlétében szeretné előadni. Tiborc János panasza egy utcát érint. Az utcájukba be­vezető út annyira összeszű­kült, hogy vontatóval nem tudnak bemenni. Tíz négyzet- méternyi területről lenne szó. Ennyit kellene kisajátítani az egyik gazda telkéből és akkor rendbe lehetne hozatni az utat. Az ügyet ismeri Szabó Sándor tanácselnök, Bodó István elnökhelyettes és Csősz Antal, a Hazafias Nép­front elnöke. Magyarázzák is: nem a terület kisajátítása a probléma, hanem az, hogy a tulajdonos, aki sajnos na­gyon beteg, ragaszkodik a tel­kének ehhez a részéhez is. A kisajátítás nagyon megráz­kódtatná .... Keresik a megoldást. Most már együttesen. Végül meg­állapodnak: van más meg­oldás is. Ha a termelőszövet­kezet befejezi az aratást, fel­szabadulnak a gépek, akkor megkérik: szállítson földet az út feltöltéséhez. He ez a feltöltés elkészül vontatók is bemehetnek az utcába. Tiborc János elköszön és várja: mikor hívják társa­dalmi munkára. Mert arra is hajlandó, nemcsak ő, az egész utca népe. Ló van, ember nincs A községben, mint azt Péti La­jos párttitkár, a termelőszövetke­zet felcsere elmondta, mintegy 350 hold a zártkert. Sok gondol okoz ez az itt élő embereknek és a termelőszövetkezet vezetői­nek is. A zártkertek nagy részét csak lovakkal lehet művelni. Ló még csak volna, de ember, aki hajtsa az igavonókat, nincs. Pon­tosabban kevés van. Emiatt az­tán állandó a konfliktus a falu­ban élő idős emberek és a ter­melőszövetkezet vezetői között. A zártkertekben a földek ér­téke is egyre csökken. Minimá­lis a táperő-visszapótlás. A ter­més kevés, sok vele a gond, a baj. A tsz-nyugdíjasok közül többen felajánlották már a zárt- kertet a termelőszövetkezetnek művelésre, kukorica fejében. De a termelőszövetkezet az érvény­ben lévő rendelkezések szerint zártkertet nem vehet át. Minden marad tehát a régiben. A zártkertekben csökken a föld termőképessége, csökken azok­nak a száma, akik hajlandók ló­val dolgozni, viszont nő a konfliktus az idős tsz-gazdák és a termelőszövetkezet vezetői kö­zött. A település területén bronzkori eredetű edényeket talál­tak, időszámításunk előtt kb. 1500-ból. Építkezés közben sok bronzfigurára akadtak, eredetük a kelták korára te­hető. Az őslakók székely telepesek voltak. Az első feljegy­zések 1332-ből származnak, s a Kálvárián épült kis temp­lomról tesznek említést. A törökdúlás idején 4 család ma­radt a településen. Ausztriából német ajkú lakosságot te­lepítettek ide, de a négy magyar család „elmagyarosította” a betelepítetteket. A községet állítólag hívták Barátszék­helynek, Parasztszékhelynek, Kis-Székelynek, míg az 1800- as évek végén kapta meg mai elnevezését, Kisszékelyt. Lakóinak száma soha nem volt sok, állítólag 1900-ban érte el a legmagasabb számot, 1525-öt. 1950-ben 1456-an, jelen­leg 300 házban 817-en laknak itt. A pontos ído Kisszékelyben nemcsak a rádió, a községi harangszó is jelzi a pontos időt. Jambrik Júlia harangozó kezében a rádióval fel­mászik a toronyba és amikor a rádióban megkondul a harang, ő is meghúzza a kötelet. Utána lehet igazítani az órát. A községbeliek szerint tizennégyen dolgoznak az erdőgaz­daságban, köztük Horváth János is, akinek vaskapujára akasztva tizenkét éthordót számoltunk meg. Ide akasztják az erdőmunkások az éthordót, innen viszi el az autó, az erdőgazdaság autója. Ezekben az éthordókban jut ei a meleg étel mindennap az erdőben dolgozó munkásokhoz. Kisszékely! magazi­nunkat írta és összeállí-' tóttá Szalai János, Por­dán Jánosné. A fényké­peket Szepesi László ké­szítette. Munkatársaink legkö­zelebb, július 16-án Dombodba látogatnak. Ez a kis építmény a sertések szállítását könnyíti zsef és Savanyú József ácsok még Törökországban, Szer­biában is dolgoztak. Ott ta­láltak munkát. A maiak válogathatnak a munkahelyek között. Sokan járnak Paksra, Simontornyá- ra, Siófokra, Tamásiba. Csak aludni térnek haza. Aztán megkeresik a házra valót és akkor már aludni se. Tűzifa - vándorúton Kisszékelyt erdők övezik. Az itt élő nép hidegebb na­pokon most is inkább fával fűt. Olajkályha ugyan szinte minden házban van, de a a fafűtés olcsóbb. És fa min­dig van. Helyesebben csak volt. A kisszékelyiek általában közvetlenül az erdőgazdaság­tól szerezték be a tűzifáju­kat. Időben. Legtöbbször még nyáron, amikor az utak jól járhatók voltak. Idén már csak akkor adhat az erdő- gazdaság fát, ha a TÜZÉP- nek leszállította a kívánt mennyiséget. Kisszékelyről tehát elmegy a fa tizennégy kilométerre és újabb tizen­négy kilométert megtéve viszajön Kisszékelyre. A kis­székelyiek ezt — joggal — nem tartják jó megoldásnak. Szerintük — és szerintünk is — sokkal olcsóbb és ész­szerűbb megoldás lenne, ha a tűzifa esetében is alkal­maznák azt a módszert, amit a téglánál: a TÜZÉP adna egy utalványt és azzal köz­vetlenül az erdőgazdaságtól hozhatnák el a fát. így ki­sebb lenne a fuvarköltsége az államnak is, az egyénnek is. Megszívlelendő javaslat. Nemcsak Kisszékelyen. Vegyes felvásárlás Arra a kérdésünkre, hogy mi­ért „vegyes”, Jankó Lászlóné ki­csit tétovázva, de mosolyogva vágja ki magát. Hát azért, mert sok mindennel foglalkozunk. Ez valóban így is van. Tápot — fő­leg sertést — havonta 200—250 mázsát adott el. Tojást, tavasszal a szezonban 25 000, különben át­lagosan 8—10 ezer darabot vásá­rolt fel. Nyulat havonta kb 4 mázsát vesz át. A meggyszezon még itt is tart. Cseresznyét is hoztak, de sajnos nem vehette át, mivel férges volt mind. A termelők nem permetezték. Meglepődve vesszük észre, hogy az egyik sarokban agan­csok vannak felhalmozva. Kér­désünkre Jankóné elmondja, hogy vásárolnak agancsot is. A vad kijár a vetésekre is, s van, amikor ott hullatja el agancsát. A falubeliek összegyűjtik, és el­adják a felvásárlónak. A paprika már három hó­napja terem vKyS 3; S** mm v ■''í ^L tC - V i/VT A)t vi "^Y"<!ivA rfTt ^AWfQCK HaHD®£®r•* 1 ***C « öi v«L^U J <r frí ¥ & /£ <r*\ fr jnWfW

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom