Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
2 "nEPÜJSÄG 1979. július 14. Véget ért a magyar-szovjet kormányközi bizottság ülésszaka (Folytatás a 1. oldalról) szakra is meghosszabbítják majd legjelentősebb integrációs együttműködésüket, az olefinek és azok feldolgozási termékeinek gyártására és kölcsönös szállítására vonatkozó kormányközi egyezményt. Áttekintették más, korábbi kormányközi és tárcaközi egyezmények, egyebek között az atomerőművi berendezések gyártási kooperációjáról, a szovjet területen létesülő kőolajkitermelő, valamint cellulóz és több vaskohászati termék gyártási kapacitásának létrehozásáról szóló megállapodások végrehajtásának menetét. Ezen belül részletesen foglalkoztak a Dunai Vasmű építésében folytatott eevüttműködéssel, amely szerint a Szovjetunió szállítja a legfontosabb berendezéseket az új oxigénkon- verteres üzem és a folyamatos acélmű létrehozásához. Részletesen megtárgyalták a két ország közötti külkereskedelmi forgalom alakulását, s megállapították, hogy az árucsere továbbra is eredményesen fejlődik. Az idei terv 4,8 milliárd rubel értékű árucsere, ami a hosz- szú lejáratú kereskedelmi egyezmény 1979. évi előirányzatánál majdnem 250 millió rubel értékűvel több áru kölcsönös szállítását tartalmazza. A magyar exportszállítások nyolc termékcsoportban az első helyet foglalják el a szovjet importigények kielégítésében. Egyebek között a KGST-országokból származó szovjet importban a különféle műszerek mintegy háromnegyede, az autóbuszoknak csaknem teljes mennyisége, a gyógyszereknek kétötöde, a friss gyümölcs kétharmada és a zöldségkonzervek fele magyar termék. Ankara Négy fegyveres pénteken elfoglalta Egyiptom ankarai nagykövetségét. Túszul ejtették a követségen tartózkodó húsz embert, köztük a nagykövetet. A diplomáciai képviseletet őrző török rendőrt és a biztonsági szolgálat tagját a támadás során megölték. A támadók és a török karhatalmi szervek között a tűzharc még egy órával a követség elfoglalása után is A magyar—szovjet kormányközi bizottság ülésszakának befejezéseként Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettesek, bizottság társelnökei jegyzőkönyvet írtak alá. (Képtávírónkon érkezett.) A szovjet partnerek szállításaiban pedig rendkívül jelentős, hogy az importáru kétharmada ezúttal is energia, energiahordozó, nyersanyag- és féltermék. Ebben az évben egyebek között 7,3 millió tonna kőolajat, 1,1 millió tonna kőszenet és kokszot, 6 milliárd kilowattóra villamos energiát, s a Szövetség vezetéken már 2,6 milliárd köbméter földgázt szállít a Szovjetunió. A behozatalnak mintegy egyhar- mada gép és berendezés, amely jelentős hozzájárulás közlekedésünk, iparunk, mezőgazdaságunk korszerűsítéséhez, nagyberuházásaink megvalósításához. Az ülésszakon megállapították: mindkét fél kölcsönösen fontosnak tartja, hogy az előirányzott szállításokat maradéktalanul és ütemesen teljesítsék, s ennek érdekében kölcsönösen növelik erőfeszítéseiket. Az ülésszak befejeztével Simon Pál nehézipari miniszter és Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes, illetve Leonyid Kosz- tandov vegyipari miniszter jegyzőkönyvet írt alá az agrokémiai egyezmény bővítéséről. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Leonyid Zorin külkereskedelmi miniszterhelyettes a kölcsönös kereskedelemben szállított gépek, berendezések és műszerek karbantartását segítő szovjet műszaki kiszolgáló központok építéséhez szükséges területek biztosításáról kötött kormányközi egyezményt. Ez az együttműködés nemcsak a nálunk már működő szovjet berendezések műszaki ellátását, zavartalan üzemeltetését segíti, hanem lehetővé teszi a szovjet partnerek fejlesztési terveinek, a még tervezés alatt álló újabb gépeknek és konstrukcióknak a megismerését is. Sárosi Sándorné könnyűipari és Török István külkereskedelmi miniszter- helyettes, illetve Jevgenyin Szizov cellulóz és papíripari és Leonyid Zorin külkereskedelmi miniszterhelyettes jegyzőkönyvet írt alá a papíripari választékcsere-meg- állapodás meghosszabbításáról. A kormányközi bizottság 23. ülésszakának befejezése alkalmából Marjai József miniszterelnök-helyettes a Parlament vadásztermében díszebédet adott, amelyen részt vettek a két küldöttség tagjai és szakértői. A szovjet küldöttség pénteken délután elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Marjai József, Simon Pál és Soltész István. Ott volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov is. (MTI) Támadás az egyiptomi nagykövetség ellen folyt. A diplomáciai képviselet épületét katonák és páncélozott járművek vették kö-- rül, fölötte helikopterek lebegtek. A környező utakat lezárták. A rendőrség és a török rádió jelentése szerint a támadást palesztin gerillák követték el. A rádió közleménye szerint Ecevit miniszterelnök és Hasan Fehmi Günes belügyminiszter a helyszínre sietett, hogy irányítsa a követséget megszálló csoporttal folytatandó tárgyalásokat. A belügyminiszter különleges közvetítőcsoportot állított föl. A gerillák az ankarai rádió szerint állítólag azt követelik, hogy Törökország ismerje el a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetet és szakítson meg minden kapcsolatot Egyiptommal. Jelentések szerint a követeléseket tartalmazó cédulát arabul írták. A török külügyminisztériumba kérették Szíria, Irak, Kuvait és Líbia nagykövetét, mert a nagykövetség túszszedői állítólag repülőgépet kértek és valamelyik említett országba, vagy más iszlám országba akarnak menekülni. A török karhatalmi szervek óvintézkedésként körülvették Izrael ankarai nagy- követségét és különleges biztonsági rendszabályokat foganatosítottak Egyiptom és Izrael isztambuli konzulátusának védelmére. Arcéi, Háttérrel Franz Josef Strauss „Úgy lehiggadtam, hogy még én se ismerek magamra” — mondta Franz Josef Strauss nem sokkal azelőtt (és talán éppen azért), hogy a nyugatnémet jobboldal kancellárejlöltje lett. Kevés személyi döntés váltott ki az utóbbi időkben olyan szenvedélyes visszhangot az NSZK-ban, sőt egész Európában, mint ez. Kevesek lelkesedése, sokak aggodalma és rosszallása tölti meg a kommentárokat. Egy lap fényképet közöl, amelyen a hajdani hentes apa bikanyakú utóda fölényesen mosolyogva föltűri inge ujját: „Most megmutatom!” Ez a beállítás igaz is, túlzó is. Valójában egy meglehetősen zabolátlan, konzervatív politikus áll előttünk, hasonló nézetekkel, mint például Angliában Margaret Thatcher, a munkáspárton győzelmet arató új miniszterelnök. Jövő ősszel lesznek a parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban és két fő csoport mérkőzik majd egymással. Az egyik a kormányon lévő szociáldemokrata- szabaddemokrata koalíció, amelynek kancellárjelöltje Helmut Schmidt, a jelenlegi kormányfő lesz. A másik a jobboldali ellenzék, amely az ikerpártból, a Kereszténydemokrata Unióból és a Keresztényszociális Unióból áll. A két unió elégedetlen volt eddigi első emberével, kancellárjelöltjével, Helmut Kohllal, újat keresett, s végül hosszú, kínos belső viták után Strausst emelte erre a posztra. Választási kampányukat tehát ó vezeti, az ő fényképét láthatjuk majd a jobboldal plakátjain, s ha netán győznek, ő lesz az NSZK kancellárja, vagyis kormányfője. Ez a tét. Évtizedek óta vágyik erre Franz-Josef Strauss, évtizedeken át megtagadta ezt tőle az unió. Most áttört. Két kérdés bukkan fel e döntéssel kapcsolatban: miért húzódoztak olyan sokáig a jobboldalon, hogy az ő nevét írják zászlójukra, s most miért tették meg? A válaszban benne foglaltatnak a Strauss-kép fő vonásai. Tartottak és tartanak tőle, mert három évtizezdes politikai pályafutása — különösen annak első fele — erőszakos természetre vall, olyanéra, aki a cél érdekében nem válogat az eszközökben. Közhelynek számítanak már azok a régebbi botrányok, amelyekkel nevét kapcsolatba hozták, bár soha semmilyen bizonyíték nem bukkant fel, amely alátámasztotta volna a részvételét korrupciós ügyekben. Mint az Adenauer- kormány hadügyminisztere, ő rendelte a rossz emlékű Starfighter repülőgépeket, homályos körülmények között szereztetett be harckocsikat. Egy botrány kirobbanásakor rendőri erőszakkal próbálta belefojtani a szót a Spiegel újságíróiba. Ebbe az ügybe azonban belebukott. Később, a keresztény- demokrata—szociáldemokrata kormányzat pénzügyminisztere lett, tíz esztendővel ezelőtt pedig valamennyi kereszténypárti- val együtt ellenzékbe szorult, ö a pártiker kisebbik tagjának, a csak Bajorországban működő Keresztényszociális Uniónak az elnöke, s egy esztendeje bajor tartományi miniszter. Mielőtt a parlamenti képviselők zárt ülésén kancellár- jelöltté választották volna, meg kellett küzdenie egy párton belüli ellenféllel, az alsó-szászországi kereszténydemokrata Magyar-román gazdasági együttműködés A magyar—román külkereskedelmi forgalom 1960 és 1978 között több mint hatszorosára növekedett. A két ország közötti árucsere a hatvanas években lassan és visszaesésekkel, a hetvenes években viszont igen dinamikusan fejlődött. Magyarország és Románia eddig két tervperiódusban megkétszerezte kölcsönös szállításait, s ez a cél az 1976—1980-as időszakra is. Az 1981—1985. évi tervkoordináció során reálisan a forgalom növekedési ütemének mérséklődésével lehet számolni. Ennek egyebek között az az oka, hogy a következő tervidőszakban még nem várható a gyártásszakosításból és a termelési együttműködésből származó kölcsönös szállítások jelentős növekedése. A két ország külkereskedelmi forgalmára tehát továbbra is a késztermékek cseréje lesz jellemző. Lázár György és Ilié Verdet kormányfői tárgyalásainak középpontjában Kádár Jánosnak és Nicolae Ceausescu- nak 1977 júniusában megtartott tárgyalásain elfogadott határozatok teljesítésének áttekintése áll. Megvitatják az 1981—1985. évi tervkoordinációs tárgyalások eredményeit, illetve az egyéb aktuális problémákat is. (MTI) Olaszország Sztrájkok és feszültség Róma, Marton László, az MTI kiküldött tudósítója jelenti : Pénteken sztrájkba léptek Olaszország olajipari üzemeinek dolgozói. A munkabeszüntetés mellett döntöttek az elektromos ipari munkások is. A szakaszos munka- beszüntetés miatt akadozik az áramszolgáltatás Rómában, Nápolyban, Palermóban és Dél-Olaszország valamennyi nagyobb városában. Pénteken délelőtt Észak- Olaszország sztrájkoló fémipari dolgozói ismét elzárták az országot Ausztriával összekötő Brenner-autópályát. Rómában csütörtökön egész délután tartottak az építőipari munkások tüntetései. Az olasz főváros dolgozói csütörtökön különböző üzemeket és intézményeket foglaltak el követeléseik alátámasztása jegyében. A legsúlyosabb helyzet Torinóban, az olasz ipar szívében alakult ki. Két hét óta mindennap tüntető menetben vonulnak itt fel a fémipari munkások. Csütörtökön Torinóban szélsőséges csoportok hatoltak be a Fiat-művek egyik irodahelyiségébe. Bántalmazták az ott lévő hivatalnokokat, összezúzták a berendezéseket és megkísérelték felgyújtani a helyiséget. Korábban ugyancsak Torinóban ismeretlen tettesek rálőttek a Fiat-művek egyik vezetőjére. A fémipari munkások szakszervezete nyilatkozatban ítélte ej az esetet, hangoztatva, hogy az ilyen és hasonló szélsőségek idegenek az olasz munkásság fegyelmezett harcától, és végsősoron a munkáltatók érdekeit szolgálják. Közben csütörtöA Vörös Brigádok nevű olasz terrorszervezet merényletet hajtott végre Rómában. Képünkön: Antonio Varisco csendőr alezredes gépkocsija, amelyre a terroristák géppisztolytüzet zúdítottak. (Képtávírónkon érkezett.) kön fiatalok csoportja tüzet nyitott a Torinóban útakadályokat építő munkásokra és közülük kettőt megsebesítettek. A két hete szakadatlanul tartó sztrájkok, tüntetések, és különböző munkásmegmozdulások oka az, hogy a munkáltatók nem hajlandók aláírni a kollektív munka- szerződéseket, sőt általános csapást készülnek mérni az olasz munkásság eddig kiharcolt vívmányaira. Pénteken délelőtt meggyilkolták Antonio Varisco ezredest, az igazságügyi paloia őrségének parancsnokát. A Tevere partján vezette autóját, amikor fegyveresek tüzet nyitottak rá, és több lövéssel meggyilkolták. Feltételezések szerint a merényletet terrorista csoportok hajtották végre, de eddig nem ismeretes, hogy melyik terrorszervezet áll az ügy mögött. miniszterelnökkel, Ernst Albrechttel. E két politikus a nyugatnémet jobboldal két áramlatát képviseli: az egyik rugalmasabb, a másik merevebb. Egy régebbi, szinte már klasszikusnak számító példával világítsunk rá a különbség lényegére. Az NSZK és a szocialista országok közötti szerződéseket eredetileg az egész jobboldal ellenezte, de a körülmények láttán a mérsékeltebb szárny (amely Albrecht mögött áll) hajlott azok elfogadására, a másik (most Strauss fémjelzi őket) végig ellenezte a megállapodásokat. A merevebb szárny „cserébe” a szerződésekért több politikai engedményt akart kicsikarni a szocialista felektől, az NDK-t illetően, a két német állam kap- csolotai tekintetében — a viszonylag rugalmasabb csoport belenyugodott azokba a kölcsönös feltételekbe, amelyek alapján a szerződések végül is létrejöttek. Most tehát a merevebb szárny képviselője került az Unió-pártok élére, s ez a belső szavazás 135:104 arányban dőlt el Strauss javára. Nem mindenki feltétlenül Strauss-hívő e 135 között sem, de jó részük bizonyos kényszerhelyzetben érezte magát. Egyszer már, 1976-ban elvesztettek egy választást, olyasfajta kancellár jelölttel — Helmut Kohllal — fnint amilyennek most Ernst Albrecht látszik. Kit állítsanak tehát az otthon és világszerte elismert szociáldemokrata Helmut Schmidttel szembe? Ki tud olyan programot adni és képviselni, amely a választókat megragadóan eltér mind Schmidt, mind eddigi kancellárjelöltjük, Kohl módszereitől és politikájától? Ilyen csak egy volt pillanatnyilag a láthatáron: Franz- Josef Strauss. A bajor politikus egyetlen lapra tett fel mindent. Ha győz jövő ősszel, igazolja önmagát. Ha nem, minden ellensége és ellenfele nekitámad és elsöprik. Előreláthatóan élesedni fognak a belső harcok az NSZK- ban, a parlamenti baloldal összébb zárja majd sorait Strauss- szal szemben, ő pedig — akár akarja, akár nem — a jobbszélről szerezhet csak új szavazókat. Egy bizonyos, 1980 végéig nem lesz unalmas a nyugatnémet politikai élet, bár azt sem szabad gondolni, hogy az ő esetleges befutása valami egészen új NSZK-t teremt Európa közepébe. Még egy keresztény- demokrata kormány hatalomra kerülésével sem változna meg alapvetően az NSZK külpolitikája. TATÁR IMRE
