Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
1979. július 13. NÉPÚJSÁG 5 A közoktatás kérdései Új módszerek a modern pedagógiában Interjú az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatójával Milyen kutatási témák foglalkoztatják napjainkban az Országos Pedagógiai Intézet kétszáznegyven munkatársát? Erről beszélgettünk Miklós- vári Sándor főigazgatóval. — Arra kérem, mutassa be dióhéjban az intézet tevékenységét. — Intézetünkben sokrétű munka folyik, hiszen feladataink is szerteágazóak. Egyebek között az alsó- és középfokú nevelési intézetek számára a tantervek elkészítése, a szakfelügyelők munkájának szakmai módszertani irányítása, valamint a pedagógusok továbbképzésének tervezése és szervezése tartozik teendőink sorába. Ezenkívül természetesen részt veszünk az aktuális módszertani kísérletekben és tudományos kutatásokban. Tudományos tevékenységünket a kormány anyagilag is jelentős mértékben támogatja. — Melyek a pedagógiai mód- szertan legfontosabb kérdései napjainkban? — A sok közül elsőként az újságolvasó korosztályt érintő témát, a felnőttoktatást említeném. Ma is széles tömegek vesznek részt a munka mellett alsó vagy középszinten iskolarendszerű oktatásban. Az üzemek, a vállalatok, intézmények minden áldozatra hajlandók, hogy megteremtsék dolgozóinknak a továbbtanulás lehetőségét. A kérdés csak az, miként kell a felnőtteket tanítani? Milyen módszerekkel lehet elérni, hogy a tanítás a lehető leghatékonyabb és a legkevésbé fárasztó legyen? Nyilvánvaló, hogy a felnőtt- oktatásban speciális tantervvel keli dolgoznunk, hiszen a felnőttek élettapasztalata és általános műveltsége lényegesen nagyobb, mint az iskolás korú gyermekeké. Ezekre az előzetes ismeretekre kellene az oktatás egész rendszerét felépítenünk. — Világszerte foglalkoztatja a szakembereket az oktatási eszközök korszerűsítése. Az Országos Pedagógiai Intézet milyen eredményeket mondhat magáénak? — Fő kutatási területünk — és ez elsősorban a felnőtteket érinti — a távoktatási rendszer kidolgozása. Sajnos hazánkban e téren még gyerekcipőben járunk, jóllehet senki sem tagadja, hogy a jövő a távoktatásé. Csakhogy ez az oktatási forma meglehetősen költséges. Munkatársaink tehát azon fáradoznak, hogy kidolgozzanak egy olyan módszert, amely bizonyos ritmusra kényszeríti a távoktatás résztvevőit. S fontos az is, hogy a segédanyagok és dokumentumok költségei a jelenleginél sokkal alacsonyabbak legyenek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a felnőttek oktatása igen fontos feladatok elé állít bennünket. Változó világunkban ugyanis egyre többen képezik magukat az iskoláskoron túl is. — Az utóbbi években a legtöbb vitát az új matematika bevezetése váltotta ki. Jelenleg milyen stádiumban van a metematikaoktatás reformja? — Csaknem egy évtizede folynak a kutatások és a kísérletek. Több országgal vettük fel a kapcsolatot és tapasztalatokat gyűjtöttünk a világ különböző tájain, mielőtt elkészítettük a tantervmódosítást és az új matematikaoktatásnak feltételeit. Az új módszer lényege, hogy a tanulókba nem belesulykolni kell ezt a tudományt, hanem megkedveltetni velük, úgy, hogy közben logikus gondolkodásra neveljünk. Egyszóval ma a matematika nemcsak a született tehetségek, az úgynevezett „matematikai zsenik” számára lehet elérhető, különleges képességek nélkül is bárki elsajátíthatja. Évszázados hiedelmek dőltek meg az új matematika bevezetésével. Kiderült például, hogy hétnyolc évesek éppúgy megértik — az egykori egyetemi tananyagot — a halmazelméletet, mint az egyszeregyet. — Tudomásom szerint ma már az ország valamennyi iskolájában új módszerekkel oktatják a matematikát. -Bizonyára ez nem jelenti azt, hogy az Önök tevékenysége ezzel befejeződött. — Valóban nem. Már csak azért sem, mert a technika fejlődésével újabb nagy kérdések kerültek előtérbe. A számológép napjainkban nem ritkaság és a pedagógusok egyre gyakrabban teszik fel önmaguknak és nekünk a kérdést: mikor szabad a gyerek kezébe számológépet adni? Meggyőződésem, hogy a számológépnek helyet kell kapnia az iskolai oktatásban. Nemcsak egyetemi és középszinten, hanem már az általános iskola első-második osztályában. A gyerekeket ugyanis a számoláson kívül sok egyébre meg kell tanítanunk. Ahogy az élet minden térülőién, itt is az idő a legfőbb érték. Felesleges tehát azzal gyötörni a tanulókat, hogy többjegyű számokkal végezzenek fejben vagy írásban számtani műveleteket, mikor ott a segédeszköz, a számológép. Azt is meg kell tanítanunk, hogy a legügyesebb számológép sem helyettesítheti az emberi agy működését, a logikus gondolkodást, csupán segítheti. A számológépek alkalmazásának didaktikai kérdéseivel intenzíven foglalkozunk. Néhány általános iskolát hamarosan felszerelünk gépekkel, hogy megkezdhessük a konkrét kísérleteket. — A pedagógia új módszerei általában azt a célt szolgálják, hogy az ember egyre többet és egyre gyorsabban legyen képes tanulni. Érthető ez a törekvés, hiszen az elsajátítandó ismeretanyag rohamosan nő. Az intézetben folyó kísérletek mennyiben érintik a tanulás gyorsítását? —- Világszerte megfigyelhető, hogy az iskoláskor kitolódik: mind több országban folyik az alapfokú oktatás 10— 12 éven keresztül. Valószínű ezt mi sem kerülhetjük el, de hazánkban ez csak a 90-es évek körül várható. Addig is elsődleges feladatunknak tekintjük, hogy az oktatás gyors ütemét zavaró tényezőket kiszűrjük. A gyakorló pedagógusok régi panasza, hogy a tanítást főként a tanulók ismereteinek hiányossága lassítja. Azok az alapvető ismeretek hiányoznak, amelyekre az új tananyag épülhetne. Célunk, hogy megtaláljuk minden tantárgynál azt az optimális időpontot, amikor a tanuló bizonyos ismeretanyagot már képes befogadni. Egy példát is említenék. Régen azt vallották a pedagógusok, hogy a helyesírást csak a középiskolában lehet megtanulni. Kísérleteink egyértelműen bizonyítják. hogy sokkal ésszerűbb, ha a helyesírás szabályait a tanulók tízéves korukig megismerik. A gyerekek képesek erre ebben a korban is, és csak a helyzetüket könnyít- jük meg, ha nem kell a rossz beidegződéseket, nyelvtani hibákat idősebb korukban nyesegetni. — Mi a legfrissebb téma az intézet kutatási tervében? — A legújabb és talán az egyik legizgalmasabb a tanulók személyiségalakulását befolyásoló tényezők feltárása. Nemrég készítettük el — s azóta három megye iskoláiban ki is próbálták — azt a tudományos igénnyel ösz- szeállított kérdőívet, amely megkönnyíti a személyiség- vizsgálatot. Azért van erre szükség, hogy a pedagógusoknak lehetőségük legyen tanítványaikat alaposabban megismerni, képességeiket feltárni, kifejleszteni és ne csupán egy régi séma szerint kategorizálják őket. Nem hallgathatjuk el a nevelést nehezítő körülményeket sem. A pedagógusoknak általában nincs idejük a tanulók személyiségével foglalkozni, sokszor örülnek, ha a tananyagot időben leadják. A nagy létszámú osztályokban nem nevelés, hanem tömegoktatás folyik. Hiba lenne, ha beletörődnénk. Ami az osztályok létszámát illeti, aligha számíthatunk kedvező fordulatra. Sőt, napjainkban csak 1 millió általános iskolás van, hamarosan újabb demográfiai csúcs várható, s 1985-ben 1 millió 300 ezerre nő ennek a korosztálynak a száma. Ez a tény arra indít bennünket, hogy 3 személyiségfejlesztést elősegítő módszereket dolgozzunk ki, méghozzá olyanokat, amelyek a nagy és még nagyobb létszámú osztályokban is hatékonyak. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA Komédiások Dunaföldváron Tanulnak a színjátszórendezők A szabadtéri komédiázás „meteoropata” műfaj: nem mindegy, hogy nyirkos, esős, hűvös időben vagy langy- meleg nyári estén kerül az előadásokra sor. Más a játszók kedve, ha a csillagos ég alatt komédiázhatnak, nem beszélve a közönségről... A dunaföldvári országos amatőr színjátszónapok előtt hónapokkal már jó időért rimánkodtak a gazdák: Villányi Imre táborvezető és Götzinger Károly, a helyi művelődési intézmények igazgatója. Az első napok — rimánkodás ide, rimánkodás oda — pontosan olyanok voltak, amilyent senki sem kívánt. De mit lehet tenni az időjárással...? Túl járni az eszén: eső, hideg ellenére jól éreznie az embernek magát. A dunaföldvári táborozok | magukra húzták összes me- r leg holmijukat, és nekiláttak a tanulásnak. Mert a színjátszó napok délelőttjei és kora délutánjai munkával teltek a résztvevők számára: ilyenkor a tábor tanfolyam volt. Késő délután vedlett át fesztivállá: toborzóval az esti műsorra, amelyet minden alkalommal más amatőregyüttes, illetve egyik este a kecskeméti tanyaszínház adott. Hogyan tanulnak a színjátszórendezők? Ülnek egymás mellé szorított foteleken, egy nagy terem közepén, fújják a füstöt és hallgatják Rencz Antalt, a debreceni színház rendezőjét, aki időnként vitává alakítja az előadást, hogy később ismét csendesebben hömpölyögjön a szó. A jelenlévő együttesek viszont Pincés Istvánnal dolgoznak a művelődési ház nagytermében leterített színes szőnyegeken. A fiatal mozgástechnikus irányításával egyszerűnek tűnő bonyolult, a kar és láb, aztán az egész test kordába szorítására, megtervezett mozgatására irányuló gyakorlatokat végeznek, órákon át. Aztán bohócruhák kerülnek elő az alkalmi kelléktárból, következik — Rencz Antal irányításával — a „bohóckodás”, ami a hiedelmekkel ellentétesen, komoly dolog. * — Mintha kevesebben lennének a tervezettnél — említem óvatosan Götzinger Károlynak, minekutána a rendezők csoportjában kilenc fiatalt számoltam, a mozgástechnikussal pedig nyolcán dolgoztak. — Azért annál többen vaMozgásgyakorlat: irá nyit Pincés István □ gyünk! összesen negyvenen. Igaz, a tanfolyam hallgatósága valóban kis létszámú, mert kilenc rendező érkezett meg a tizenöt közül, akiket vártunk. Egyszerű az oka: a Dunántúlon ugyanebben az időben van a régi hagyományokkal rendelkező zalaszentgróti színjátszótábor és a pécsiek továbbképzése is. Hogy miért? Ezt ne tőlünk kérdezze, nem tudjuk, és rendkívül bosszúsak vagyunk miatta! A múlt év októberében tisztáztuk a Népművelési Intézettel, hogy ebben az időpontban rendezzük a dunaföldvári tanfolyamot, nem rajtunk múlott az egyeztetés! Sőt, az nem is a mi feladatunk, — mondja Götzinger Károly. Bosszúsága annál is inkább érthető, mert ez a táborozás nem olcsó mulatság, körülbelül százezer forintba került a létrehozása és működtetése. A százezer forint „összerakásában” több szerv is érdekelt: a megyei művelődési központ, a megyei tanács, a KISZÖV mellett éppen a Népművelési Intézet is. — Pedig éppen azért lett országos hatókörű ez a tábor, mert nagyon fontos és lényeges programja van, — jegyzi meg Villányi Imre, a táborvezető. — Méltán számítottunk széles körű érdeklődésre, a kilenc résztvevő azonban enyhén szólva nem ezt tükrözi. Főleg, hogy közülük öten Tolna rriegyei- ek... így az eredetileg eltervezett két szekció helyett csak egy működik, amit Rencz Antal vezet, és amely a vásári komédia dramaturgiájával, rendezéselmélettel foglalkozik. Rencz Antal — aki egyébként maga is amatőr színjátszóként kezdte debreceni egyetemista korában, és az amatőr színjátszó mozgalomtól azóta sem szakadt el — Dunaszentgyörgyre Kis- várdáról érkezett, ahol ugyanez volt a tematikája a táborozásnak, és az utolsó Az esti előadásra készülnek a debreceniek napon hétszáz amatőr színjátszó lépett fel... — Nézze, én szívesen foglalkozom ezekkel a gyerekekkel, érdeklődőek és ügyesek, de azt hiszem, ez a táborozás így — pocsékolás. Olyan nagy távolságok nálunk nincsenek, hogy szükségszerű legyen országos tanfolyamot szervezni az Alföldön is, a Dunántúlon is, kü- lön-külön, ugyanazzal a programmal. És hogy a Dunántúlon most rendezik a többi színjátszóknak való tanfolyamot is, azt pedig egyszerűen nem értem... — csóválja a fejét. A szervezés bonyodalmai persze nem itt kezdődnek és végződnek. A pécsi Nagy Viktor, a sikeres Arma Színpad vezetője például Dunaföldváron értesült róla, hogy városában, Pécsett most tanfolyam folyik. Igaz, különösen nem bánkódott, mert az itteni téma érdekli, és jó társaságra talált. A dunaföldváriak szeretik az amatőröket, és az esti fellépések az említett szervezési furcsaságoktól függetlenül megörvendeztették a közönséget. És persze, a színjátszókat is, hiszen a szereplés öröme kárpótol mindenért. V. F. É. A műszakiak kezdték Munkavédelmi vetélkedő Országos versennyel zárul (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Rangos vetélkedő színhelye volt a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, a résztvevők a munkavédelmi kérdésekben való jártasságukról tettek tanúbizonyságot. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által meghirdetett, felmenő rendszerű vetélkedősorozat első állomása zajlott le a TÁÉV-nél. Most a műszaki területen dolgozók mérhették le tudásukat, majd e hónap 21-én kerül sor a fizikai dolgozók ilyen jellegű küzdelmére. S mi a folytatás? A legeredményesebben szereplő 1-1 csapat (a műszaki és fizikai dolgozók csoportjából) a pécsi területi döntője jut, melyet az országos verseny követ. Ennek tudatában készültek a szervezők is: sokrétű, színvonalas, ötletes anyaggal. A vetélkedőn Villányi József, a vállalat igazgatója mint zsürielnök, Morshauser Ádám, az építők szakszervezete Tolna megyei bizottságának titkára, Török Tibor, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője, valamint a TÁÉV néhány vezető szakembere, mint zsűritag vett részt. A vetélkedőt két fordulóban bonyolították le. Egy ötven kérdésből álló tesztláp kitöltése után már csak a legjobbak versengtek a továbbjutásért. Miből kellett számot adni azoknak a csapatoknak, amelyek túljutottak a selejtezőn? Ágazati utasításokból, különféle óvórendszabályokból, szabványismeretből. Gyors és pontos választ kért a zsűri sok-sok vlllámkér- désre, ám ezeken túl szójátékkal és gyakorlati kérdésekkel is meg kellett birkózni a versenyzőknek. Ez utóbbi úgy történt, hogy egy-egy sorozat diaképet láthattak a csapatok, melyeknek közös jellemzője volt, hogy valamennyi munkavédelmi szabálysértéseket ábrázolt, melyeket fel kellett ismerni. Végül pedig egy összefoglaló tesztláp döntötte el a végső sorrendet: 1. I/2-es építésvezetőség csapata, 2. Dombóvári III/5-ös építésvezetőség csapata, 3. Ács- és vasszerelő brigád. Az első helyezett tehát a pécsi területi döntőn képviseli a TÁÉV-et, azonban mindhárom helyezett csapat tagja mentesül a soron következő munkavédelmi vizsga alól. HABERSCHUSZ ERZSÉBET A győztes csapat
