Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
1979. június 12. ^ÉPÜJSÁG 3 Beiskolázási gondok - hiányszakmák A több mint másfél ezer fős tanulólétszámmal, kétszáz fős oktatógárdával, négyszázötven tanuló elhelyezésére alkalmas kollégiumával, műhelyeivel, s felszereléseivel, berendezéseivel együtt a szekszárdi 505. számú Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet kétségtelenül a megye legnagyobb oktatási intézete. Ki hiszi el ezek után, hogy a kis iskolák réme, a beiskolázási gondok itt is jelentkezhetnek? Márpedig az intézetbe 170-nel kevesebb tanuló jelentkezett, mint az előző években. A jelentkezők hiánya a szerkezetlakatos, kőműves, építőipari gépszerelő, esztergályos és hidegburkoló szakmákat érinti. A hir nyomón indultunk felderíteni, mi a helyzet Ötezren Sötétvölgyben Vidám juniálison ünnepeltek az építők Striszovszky Szilárd átveszi a kitüntetést K. Fapp Józseftől Az ünneplő közönség — Az előző években — mondja Nagy János igazgató- helyettes — 750—800 jelentkezési lap futott be hozzánk az általános iskoláktól. Az első évfolyam létszáma az osztályok kialakítása, így különösebb gondot nem okozott. Az idén viszont valamivel több mint 600 jelentkezőnk van. De nézzük meg konkrétan az egyes gondot okozó szakmákat külön- külön. Nehéz a helyzet az esztergályosoknál. A következő években a MEZÖGÉP-et még csak ellátjuk valahogy, de a kisipari szövetkezetek vagy a BHG szinte nem jut majd esztergályoshoz. Építőipari gépszerelő szakmában jelenleg hét jelentkezőnk van, de további 16 tanulót minden nehézség nélkül be tudnánk iskolázni. A hegesztőszakma fontosságát azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, ismerve a megye iparosodását. A paksi atomerőmű építésén például létkérdés a hegesztő-utánpótlás. Jelenleg harmincán vannak a jelentkezők a következő tanévre, de dupla létszámmal is tudnánk indulni és szükség is lenne ennyi tanulóra. Említhetem a vas- és fémszerkezeti lakatos szakmát is. Igen nagy ezekre is a vállalati igény, de egyre rosszabb a beiskolázás. Jelenleg 17 fő jelentkezőnk van, 45-tel tudnánk indulni. Megcsappant az érdeklődés a kőművesszakma iránt. Tizennyolc jelentkezőnk van, kellene 36. Folytathatom a sort a burkolókkal; 6 jelentkező van — 16-ot tudnánk felvenni. Vagy a 11 ács jelentkező helyett 30 kéne. Mondhatom még a kádárvagy az épületasztalos-szakmákat is. Az előzőnél 6 helyett 10—12, az utóbbinál 21 helyett 35 kellene. A „van” és a „kellene” közötti eltérések drámainak tűnnek. Németh József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője szerint nincs ok borúlátásra. — Azt nem vitatom — mondja —, hogy az előző évekkel összehasonlítva létezik különbség. De induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Az általános iskolát befejező tanulók száma alapján mi állítjuk össze a megyére az ipari szakmunkásképző intézetek beiskolázási tervét. Az egyes iskolákra való lebontást pedig a művelődésügyi osztály végzi el. A globális tervnél, s a lebontásnál egyaránt figyelembe vesszük a vállalati igényeket. De egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni: a végzősök száma és nem a vállalati igény a meghatározó. S most nézzük meg a számokat! Az idén 3020 általános iskolás fejezi be tanulmányait. Ebből 2910 tanul tovább. Ennek alapján 1450-es létszámkeretet határoztunk meg, s eddig 1508 jelentkezés történt a szakmunkásképzőkbe. De nézzük az 505-ös intézet keretszámát; 626. Eddig 627-en jelentkeztek. Ha szakmára lebontva vizsgáljuk meg a keretszámokat, következő a kép: hegesztő 30, építőipari gépszerelő 16, vas- és fémszerkezeti lakatos 35, kőműves 24, burkoló 12, ács 18, kádár 8, és asztalos 19. E számok alapján úgy vélem már nem olyan rossz az 505-ös helyzete — fejezi be érvelését. Hasonlóan vélekedik Jávor István, a megyei művelődés- ügyi osztály főelőadója is. Állítása szerint mintegy 3 ezer fő kellene a vállalatoknak, de mint azt az előbb láttuk, ennyi általános iskolás végez az idén. így az igényeknek legfeljebb a felét tudják kielégíteni. — Persze ez egyáltalán nem tragikus — teszi hozzá. — A vállalat ugyanis egyszerre szeretné betölteni a hiányokat, a képzés viszont folyamatos, s minden végzősnek munkát kell biztosítani. — Úgy vélem — kapcsolódik a témához Rókus János, a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója — az 505-ös megijedt egy kicsit. Maximális létszámú, s tiszta' profilú csoportokat szeretnének indítani. Ez most nem minden esetben jött be náluk. De hát indíthatók vegyes profilú csoportok is. Egyébként nem keli idegeskedniük. Ha nem utasítják el azokat a gyerekeket, akiket az intézetünk küld hozzájuk, már javul a helyzetük. Eddig 23 tanulót küldtünk az 505-ösbe. S most játsszunk ismét a számokkal. Ha a szakmunkásképzők beiskolázási arányszámait megnézzük, évekre visszamenőleg, nem lehet okunk panaszra. 1975'76-ban a beiskolázási százalékarány 112 százalék, 1976'77-ben 108,8. 1977/78-ban 109,6, tavaly pedig 104,6 volt. S az idén is 100 százalék felett lesz a teljesítés. S ha szakmánként nézzük? Tény, hogy vannak nehezen beiskolázható szakmák. A felmérés szerint 43 ilyen szakma van a jelenleg oktatott 196 között, s az 505-ös által felsorolt szakmák is szerepelnek benne. De azért itt sem reménytelen a helyzet. Ha például a hegesztőszakma beiskolázási arányszámait nézzük, 1974 és 1978 között 79,2 és 128,3 százalék között változik. Jó szervezés, tájékoztatás, s ha a vállalat is adja a tanulónak a rendelkezésre álló anyagi támogatást, a beiskolázás megoldható — tesz pontot mondandója végére Rókus János. Summa summarum: a számok azt mutatják, különösebb nyugtalanságra nincs ok. Kisebb-nagyobb gondok igaz vannak, de hát „ez a világ rendje”. Az 505-ös aggódik, de a többi érdekelt szerint azért még nem kell meghúzni a vészharangot. Létszámhullámzás más iskolánál is előfordult már. Most éppen az 505-ös néz szembe ilyesmivel. De hát hová tűnt 170 gyerek. Kétségtelenül szerepet játszott a beiskolázásban a gimnáziumok elszívó hatása. A fakultáció reménykeltő szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Mintegy 3 százalékkal több tanuló jelentkezett a gimnáziumokba az idén, mint korábban, s így a kisebb gimnáziumok is túlteljesítették beiskolázási terveiket. A többi szakmunkásképző elszívó hatása is érvényesült. Dombóvárra például eddig kétszázan jelentkeztek (keretszámuk 156), a szekszárdi kereskedelmi szakmunkás- képzőbe 286-an, (keretszámuk 203). Figyelembe kell venni azt is, hogy van megyén kívüli elszívó hatás is. A tájékoztatás hiánya ugyancsak szerepet játszik. Az elmúlt években az 505-öst mintegy 30 általános iskolába hívták meg tájékoztatásra. az idén ez a szám 10 alatt volt. Nem hagyható figyelmen kívül a megye szakmunkásképző intézeteinek profilmegoszlása sem. Érdekességként említsük meg, hogy az 505-ösnek gondot okozó szakmákban a megye többi intézeténél sincs teljes létszám. íme „megmagyaráztuk a bizonyítványt”. De azt hiszem, ez még kevés. Amikor az anyaggyűjtésbe kezdtem, az 505-ös információja lehangoló volt. A többi érdekelt véleményének meghallgatása után úgy tűnt, az 505-ös túloz, hiúságát sérti a kialakult helyzet. De adjuk át a szót ismét Nagy János igazgató- helyettesnek : — Azért merünk a megadott keretlétszámnál nagyobb számokban gondolkodni, mert a képzésre van pedagógusunk, megvannak a lehetőségeink. S azért nem szeretjük a vegyes profilú csoportokat, mert akkor drágább a képzés. Ha az idei helyzet jövőre vagy utána nem ismétlődik meg, valóban olyan nagy probléma még nincs. De ha ez tendencia, akkor már a gond komoly. — Majoros István — (Folytatás az 1. oldalról.) bóvárott, húszezer lakás, százezer állatférőhely a mezőgazdaságban, bővültek az óvodai, az iskolai és az egészségügyi létesítmények. A köszöntő után K. Papp József átadta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Paszler Józsefnek, a Tervező Vállalat igazgatójának, Striszovszky Szilárdnak, a TO- TÉV műszaki titkárának. Munkaérdemrend bronz fokozatát kapta Gál Ignác, a TOTÉV kubikosa. Ezt követően a minisztérium nevében üdvözölte az építőket Jantner Antal és miniszteri kitüntetéseket adott át. A Kiváló Munkáért kitüntetést kapta: Vida József gépkezelő, Nagy István fűtés- szerelő, Mühl János bádogos, Márton Mihály lakatos, Brüchner János kőműves, Merk Ferenc művezető, Ko- rompay László osztályvezető, Dénesi Fülöp csoportvezető, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, Nagy József villanyszerelő a TOTÉV és Péterfi Kálmánná, a KPM dolgozója. A vállalat kiváló szocialista brigádja címet kapta: Krómer Ferenc kőműves, a TÁÉV kollektívája, Hajdú Lajos fűtésszerelő, Müller György betonozó, Botos János betonozó, Bachstetter Antal kőművesbrigádja, a TOTÉV dolgozói és Kerekes Mihály tervező és társai a tervező vállalat dolgozói. A vállalat kiváló ifjúsági szocialista brigádja címet érte el: Takács István villany- szerelő, Kungl József laka- tosbrigdája, a TÁÉV dolgozói és Szabján János lakatosbrigádja, a TOTÉV munkásai. Ezen felül Kiváló munkáért • miniszteri kitüntetést Budapesten, szombaton Ábrahám Kálmán adta át Krista Gábornak, a TOTÉV művezetőjének és Hevesi Mihálynak a TÁÉV kőműves- brigád-vezetőjének. A helyi ünnepségeken a szocialista brigádok részére egymilliókétszázezer forint jutalmat osztottak ki. A sötétvölgyi ünnepség után táncműsorral kedveskedtek az építőknek a Babits Mihály művelődési központ táncosai, volt zene, tánc és természetesen az építők jókedvét példázza az itt született csipkelődő vicc is: „Ha egész évben ennyit verejtékeznénk, mint itt a sörre várva, egy-kéttőre felépülne minden.” Ünnepeltek az építők. Láttam beszélgető brigádokat, vidám gyerekeket, oklevelet simogató brigádvezetőt, a kellemest a hasznossal összekötő bikinis asszonyokat, lányokat, az erdőben sétáló fiatal párokat, mesélő idősebb szakikat, vidámságot, jókedvvel ünneplő építőket. A krónikás ilyenkor zavarban is van. Illene megdicsérni a szervezőket, akik fáradhatatlan munkával, egy vidám napot varázsoltak. Aztán sorra veszem kit kellene kiemelni... a táncosokat, a tá- mási—hőgyészi bábosokat, vagy a vendéglátósokat, akik egy óra alatt gyors, szakszerű kiszolgálással megebédeltettek több mint háromezer embert, vagy azért, hogy állták a sarat egész nap a tűző nap melegén. Nem szabad senkit sem kiemelni, hiszen egyformán a legtöbbet nyújtotta mindenki. Az egyik szervező foglalta össze a legfontosabb tanulságot: „Hiába minden, ha csak egy morzsányi igényt nem elégítünk ki, már rosszul értékeli munkánkat mindenki.” Nem értékelhették rosszul a munkát, minden a helyén volt. Kellemesen, vidáman tellett az építők napja. H. J. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Berbe adjak 50 eure Új típusú cipők gyártása a Bonyhádi Cipőgyárban Régebben nem volt Pakson zártkert, csak 1978-ban alakították ki, sok parlagterület felhasználásával, mindenki számára előnyös módon. Tandi Mihály, a városi tanács termelés- ellátásfelügyeleti osztályának vezetője tájékoztatásként elmondta, hogyan hasznosítják ezeket a földeket. Főleg a nagyüzemi művelésre nem alkalmas és a városhoz közelebb lévő területeket vették bele a zártkertbe, összesen 250 hektárt, amelynek egyharmada parlag. Volt közötte termelőszövetkezeti, tanácsi és egyéni tulajdonban lévő föld, kisebb-nagyobb parcella. Természetesen mind a 250 hektárt tartós használatra bérbe adják. A tanácstól több mint 150-en bérelnek földet, hétvégi teleknek, kertészkedéshez és pihenéshez való parcellákat, a Duna menti Egyesülés Tsz-től mintegy 250-en vettek bérbe telket, az Aranykalász Tsz-től pedig 100-an. Az egész zártkertnek a fele már gazdára talált. Sokan telepítettek szőlőt, ültettek gyümölcsfákat. Azok a földek amelyeket a tanácstól lehet bérelni, mind parlagok. 50 évre szól a bérleti szerződés, építési engedély alapján beépíthetők. A területek 420—450 négyszögölesek és minimális a bérleti díj, amit egy év alatt kell kifizetni. Elmondta Tandi Mihály, hogy kétféle bérbe adás lehetséges. A zártkerti parcellákon kívül, tehát külterületen is lehet bérelni a tanácstól, de ott mindössze 10 éves használatra, építési engedély nélkül. A paksi zártkert jelentős része a Nagydorog felé vezető út mellett húzódik. Különösen nagy területek vannak Biritónál és még mindig találhatók bérbe nem adott parcellák a biritói tavak közelében is. G. J. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Bonyhádi Cipőgyár ez év második felétől új típusú cipők gyártását kezdi meg. Nemcsak választékbővítésről van szó, hanem egészen modern, minőségileg magas színvonalú cipők gyártásáról. Ennek megvalósítása érdekében a vállalat kapcsolatba lépett az NSZK-beli ,Apolló” vállalattal és olyan cipőgyártási eljárást vásárolt, amely a legmagasabb minőségi színvonalat biztosítja, nem beszélve arról, hogy a cipők formája is újszerű. A felsőbőr a legjobb minőségű, az alsó anyag talp és sarok pedig ugyancsak minőségileg kifogástalan bőrből készül. A nyugatnémet vállalat szakemberei állandóan a gyárban tartózkodnak és a tervezéstől a teljes gyártásig tehát az üzemszerű alkalmazásig — a betanítást végzik. Ennek az új típusú gyártási eljárásnak komoly perspektívái vannak. Ez évben a belkereskedelem részére 25 ezer pár cipő készül, de a következő évre már 200 ezer ilyen cipő kerül forgalomba. A megvásárolt eljárás nem olcsó megoldás, de ha figyelembe vesszük, hogy az eddig gyártott cipők mellett az új gyártmány jóval magasabb színvonalat, minőséget biztosít, megérte, nemcsak a vállalatnak, hanem majd a fogyasztóközönségnek is. Előnye még az új gyártási eljárásnak, hogy magás termelékenységet biztosít, továbbá munkaerő-megtakarítás is elérhető. HORVÁTH JÓZSEF Nagy tetszést aratott a néptánc
