Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-09 / 133. szám
1979. június 9. NÉPÚJSÁG 3 Menteni, amit lehet — Kölcsönkombájn Dombóvárról Kultivátorozás, kapálás, lombtrágyázás, öntözés Szomjasak a halak, este legelnek a tehenek Iliiért emeltél«? A szekszárdi strandárakról (Folytatás az 1. oldalról) padék nélkül is kifejti hatását. Az altalajban még van nedvesség. Különösen szembetűnő, hogy azokon a területeken, ahol altalajlazítást végeztek, igen szép a kukorica : ez a föld a nedvességet jól tudja tárolni. Szárazak a vízlevezető árkok, a tőzeges, láptalajon akkorák a repedések, hogy százmilliméteres eső sem igen tünteti el. A szövetkezetben három öntözőapparátus dolgozik: a cukorrépára, a rétekre és a kertészeti növényekre juttatják ki a mesterséges csapadékot. A dűlőutakról beindult a búzatáblákba, a melegben gyorsan szaporodó, vörös nyakú répabogár lárvája; lehántolja a klorofillt a levelekről, s így kisebb lesz a zöld felület. A táblákat Wofatox-szal porozzák. A háromszázhúsz hektár búza repülőgépről kapott lombtrágyát, ezért itt nagyobb probléma nincs. A húsz- hektáros, helybe vetett paprikát kultivátorozzák és kapálják is, mégpedig a kapos- pulai asszonyok segítségével. A dinnye igen szép; ennek a melegigényes növénynek már ötvencentisek a hajtásai. Nemcsak a növények, de az állatok is megsínylik a meleget. A szarvasmarhákat este, mikor már lehűlt a levegő, hajtják ki a legelőre, éjjel két órakor és délután két órakor fejik. Az állatok annak ellenére, hogy szabad tartásúak, tehát szellős helyen vannak, kevesebb tejet adnak, mint tavaly ilyenkor. Múlt év júniusában hetente 10 ezer literrel több tejet fejtek; a tavalyi ötezer literrel szemben a heti emelkedés csupán ezer liter. Az A kapás is hamar megszomjazik exportsertéseket éjjel szállítják a vasútra, szerdán hajnalban 280 sertést raktak vagonba. A halastóban egyelőre szépen van ivadék, de a víz naponta 2—3 centitapad. A szövetkezetben fölösleges kombájnokkal rendelkeznek: a jelenlegi kapacitással három nap alatt learathatnak. Szívesen adják kölcsön azoknak a gazdaságoknak az E—512-es gépeket, amelyek ezt igénylik. Tavaly, a már akkor sem túlságosan mutatós szekszárdi strandon, 1 forintba került a gyermekjegy és 4 forintba a felnőtteké. Azok részére, akik fogast használtak. Ez volt a többség. Az idei júniusi nyitáskor a gyerekjegy ára 4, a felnőtteké 10 forintra emelkedett. Ez egy középnépes család, mondjuk hogy apa-anya és három gyerek esetében nem csekélység. „MIÉRT?” kérdezték olvasóink, akiknek igazuk volt, hiszen végtére is zsebükre megy a dolog. Választ Borbás Istvántól, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójától kértünk, aki már szintén strandolt életében. A válasz — összegezve —így hangzott: — Szekszárdon 1976-ig elvben két medence ‘üzemelt. Ezek a kommunális hálózatra voltak rákötve, tehát korántsem teljes kapacitással. 1977-ben függetlenítettük magunkat a városi vízellátástól. Ugyanakkor — és ez 1977—78-ban történt — az építkezések miatti szűk bejárók, és maguk az építkezések, a hasznos felület 75 százalékos (!) csökkenését eredményezték. Éppen a csökkent felület miatt nem emeltük a már lassan 10 éves árakat. — De az idén annál inkább! — A idei évben a régi terület felét tudjuk vendégeink részére biztosítani. — Amitől egy gyakorló strandolónak bajos meghatódnia. Ezt mit jelent? — A korábbi 2000 személy helyett maximálisan és csúcsidőben 1400-at. Telt ház esetén zárjuk a pénztárt. Lélek az ajtón csak akkor be ha mások ki! Látogatóink kívánságára, és természetesen a jobb kihasználás érdekében, június 8-tól a nyitva tartás időpontját egy órával korábbra, reggel 8 órára helyezzük át. — Ami aligha vigasztalja azokat, akik a régi ár sokszorosát fizetik. Legalábbis gyermekeik esetében... — Aligha! De talán a számokról is érdemes lenne beszélni ... — Éspedig? — Tavalyi ráfordításunk 1 millió 921 ezer forint volt... — És az idén? — 2 millió 367 ezer forint ráfordítást terveztünk és 197 ezer forint árbevételt. Ugyanis a megyei tanács korábbi támogatása megszűnt. Ez egy fürdőzőre vonatkoztatva 61.43 forint ráfordítást és 5.12 forint árbevételt jelent. — Amiért valószínűleg minden tisztességes főkönyvelő könnyeket ejt. A számok meggyőzőek, de aki fürdik, az aligha fürdik pénzben. Milyen jogszabályok biztosítják Önöknek az áremelés lehetőségét? Hiszen az áremelés mégiscsak megtörtént! — Az 1971. évi 3. sz. árhatósági rendelet és az ennek módosításaként 1977 január 21-én megjelent függelék b) pontja, mely szabadáras kategóriát ír elő. — Ez közérthetőbben magyarra fordítva szabad gazdagodást is jelent? — Nem. Az előbbi rendelkezések alapján végzett ár- kalkulációnkat a Tolna megyei Tanács ÉKV osztályának 1379/1979. V. 2. számú rendelkezése tudomásul vette. Tehát nem kifogásolta. Mellékesen megjegyzem, hogy tavaly Dombóvárott már 2, illetve 8 forint volt a szóvá tett belépőjegy ára. — Gondolja igazgató elvtárs, hogy ez vigasztaló? — Nem gondolom! — Mivel kecsegeti 'a strandotokat a jövő? — Megmutathatom dr. Kállai Lajos pénzügyminiszterhelyettesnek a megyei tanács elnökéhez írt 54.809/1978. X. számú levelének másolatát. Eszerint az a cél, hogy „rugalmas árszabályozással olyan árszínvonal alakuljon ki, amely hosszabb távon is képes biztosítani, hogy a költségvetési terhek ne növekedjenek, vagyis a társadalmilag indokolt költségnövekedések az árakban megtérüljenek.” (Ordas) DVM Fotó: Komáromi Egy kapálás felér egy esővel ” "] jó idő beköszöntésével jt megkezdődött az ide§\, genforgalmi idény. ....Jönnek a külföldi gépkocsik, hétvégeken felkerekednek a hazai országjárók is, hogy megismerjenek távolabbi vidékeket, pihenjenek, kikapcsolódjanak. Ma már megszokott és természetes jelenség, hogy az útnak indult hazai lakos is épp olyan turista, mint az, aki az országhatárokon túlról jön. A turizmus egyik kulcskérdése az úthelyzet. Különösen érvényes ez inálunk, ahol az idegenforgalom jelentős része tranzitforgalom. A hűvösebb éghajlatú országokból hazánkon keresztül évente sokmillióan „vándorolnak” dél, a meleg tájak, a tengerpart felé, illetve üdülésük után ellenkező irányba. S még ennél is fontosabb, hogy ugyanezeken az utakon bonyolódik le az európai teheráruszállítás jelentős része, beleértve a magyar népgazdaság számára létfontosságú exportot- importot. Az idei tervek, pontosabban a már elkezdett, folyamatban lévő munkák ezt a kettős célt szolgálják. Bővítik, korszerűsítik az országba vezető útvonalakat, határátkelőhelyeket. így például nagyszabású bővítés kezdődött meg Záhonyban — már a jövő évi moszkvai olimpiára készülődés jegyében. Előre látható, hogy a tőlünk délre és nyugatra fekvő országokból igen sok sportrajongó itt kíván majd szovjet területre lépni, ehhez meg kell teremteni a közlekedési, várakozási, ellátási, stb. feltételeket. „PERCRE KÉSZ” TÁJÉKOZTATÁS Évről évre nagyobb a forgalom a Jugoszláviával szomszédos átkelőhelyeken. Röszkén gyakran az okozott fennakadást, hogy a hazánk területére érkező külföldiek közül sokan itt kérik és kapják meg. a be- vagy átutazó- vízumot, s amíg erre várnak, akadályozzák a többi autós mozgását. Az idén külön „vízumparkoló” épül a röszkei határállomáson, s hogy tovább csökkentsék az utóbbi években gyakori túlzsúfoltságot, Tompán ugyancsak bővítik a határátkelőhelyet, s ha szükségesnek látszik, oda terelik át a forgalom egy részét.. Ehhez — és általában a határforgalom zavartalanságához szükséges átterelésekhez — az idegenforgalmi főidényben a rádió Útközben című műsora ad majd „percre- kész” tájékoztatást a küllődre indulóknak. Igen nagynak ígérkezik a határforgalom Rajkánál is, hiszen egyrészt itt jönnek át Csehszlovákia nyugati részeiből és az NDK-ból a turisták, másrészt — részben már lezárták, rövidesen peT úristák az utakon dig teljesen lezárják az átépítésre szoruló komáromi közúti Duna-hidat. Rajkán a magyar és a csehszlovák útügyi szervek közösen végzik -a határátkelőhely bővítését —, ez csupán magyar részről mintegy 15 millió forintba kerül. A jelenlegi átkelőhelytől néhányszáz méterre — Dunacsunynál — kisegítő személygépkocsi- átkelőhely épül. A " határátkelőhelyek csaknem mindegyikénél tart vagy hamarosan kezdődik valamilyen bővítés, korszerűsítés. Jelentőségében semmivel sem marad el ettől az úthálózat fejlesztése. Uj autópálya-szakaszt ugyan nem .adnak át ebben az évben a forgalomnak, de már júniusban közlekedhetnek a Balaton partjára érkezők az M7 zamárdi torkolatától a szántódi révig vezető 2x2 sávos úton. Ugyanakkor készül el az Ml és M7 autópályák közös budapesti bevezető szakasza is, amely az eddigi kettő helyett három sávon (negyedik a leállósáv) előreláthatólag de tudja- bonyolítani a kánikulai vasárnap esték, immár legendásan sűrű forgalmát is. ÜTGYÜRÜ a varos körül Minden turista — akár hazai, akár külföldi — igyekszik elkerülni a nagy forgalmú városokat. Erre mindeddig alig-alíg nyílt nálunk lehetőség, számos országban az utóbbi években- évtizedekben város körüli útgyűrűkkel oldották, illetve oldják meg ezt a gondot. Hazánkban az első ilyen utat Veszprém körül kezdték építeni, az északi félgyűrű már elkészült, most a déli van soron. Ugyancsak jó ütemben halad az Eger történelmi belvárosát tehermentesítő 25. számú út építése — több mint 400 millió forint költséggel. Pécs mellett az idén a 6-os út várost elkerülő; tehermentesítő szakaszának újabb szakaszát adják át. S ha nem is az idegenforgalmi idény kezdetére, de legalább a vége felé, szeptemberben átadják a forgalomnak a Szentendre centrumát és Duna-partját elkerülő útszakaszt is a 11-es úton. Újdonság a turistáknak: az idén megnyitják a Pilis legszebb tájait átszelő utat Pilisszentászló és Visegrád között. Ez kifejezetten a természetkedvelőknek épült — és nem a száguldozó gyors- hajtóknak. Ennek megfelelően jelölték ki a nyomvonalat, sok kanyarral, megannyi természeti szépség között. KÉPÍRÁSOS TÁBLÁK Az is a turisták érdekeit szolgálja, hogy az országhatárok közelében 30—40 kiométeres szakaszokon új és a korábbinál jobb ábrás jelzéseket tettek, illetve tesznek ki. Ezekből értesülhetnek a kül- és belföldi utasok arról, hogy hol vannak, hogyan érhetők el műemlékek, természetvédelmi területek — és szállodák, éttermek, különböző szolgáltató intézmények. Végül, de nem utolsósorban:' az utakat igénybe vevő autósok régi vágya mind több helyen teljesül. Ahol csak mód és lehetőség van rá, etiltják a főútvonalakról a szekereket és a kerékpárosokat. Különösen sötétedés után okoznak sok gondot és — sajnos — sok baesetet is, kivilágítatlan járműveikkel. Egy sor bővítés, korszerűsítés szerepel tehát a programban, s ezek döntő többsége már befejezéséhez közeledik. Nem látványosak, de hasznosak. Figyelembe veszik „az ország pénztárcájának” teherbíró képességét, de — ugyanannyira — a bel- és külföldi turisták érdekeit, az autózás zavartalanságát is. VÁRKONYI ENDRE A népfront életéből Az év első felében megtartott falugyűlések tapasztalatait összegezte legutóbbi ülésén a megyei népfrontelnökség. A falugyűlések és a városkörzeti tanácskozások a lakóhelyi demokrácia fontos fórumai. És hogy évről évre egyre erőteljesebben töltik be a szerepüket, bizonyítják az idei első félévi tapasztalatok is. Bizonyítják, akár a számadatokat elemezzük, akár a tartalmat. A tanácstörvény csak a közös tanácsú községekben írja elő kötelezően a falugyűlések tartását, ám a megyében ezt- sehol sem tekintették merev szabálynak, szinte minden községben sor került ilyen tanácskozásra. Kialakult az a módszer, hogy a tanács tevékenységéről szóló beszámolón túl egyéb olyan, időszerű kérdéseket is megtárgyaljanak, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik. Évek óta gyakorlat, hogy minden ősszel a megyei tanácselnök és a megyei népfronttitkár aláírásával felhívást, ajánlást kapnak a tanácsok és a népfrontbizottságok a falugyűlések tartására, azok napirendjére. Az idén — az első félévi falugyűlések és városkörzeti tanácskozások témájául a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozatában a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztésére vonatkozó feladatok megbeszélését ajánlották. Évről évre növekedik a falugyűlések száma. Míg 1977-ben 97, tavaly 112„ az idén már az első félévben 120 falugyűlést, illetve városkörzeti tanácskozást tartottak. Ezeken több mint 13 ezren vettek részt, összesen ezeregyszáz hozzászólás és 637 közérdekű bejelentés hangzott el. Zömmel utak, járdák építéséről, javításáról, a köz- világítás fejlesztéséről, vízműépítésről és belvíz-elvezetésről, a kereskedelmi hálózat fejlesztéséről, az áruellátás javításáról, a közlekedési problémákról, az egészség- ügyi és szociális ellátás javításáról, a gyermekintézmények fejlesztéséről, korszerűsítéséről, a belterületi utak korszerűsítéséről. A tanácskozáson többnyire közvetlen választ kaptak a felszólalók a tanács illetékeseitől, az ÁFÉSZ, a Volán, a Víz- és Csatornamű Vállalat képviselőitől. Számos esetben kiderült, hogy az anyagipénzügyi lehetőségek szűkösek a fejlesztésre. A lakosság több helyütt javaslatot tett az egyszerűbb, olcsóbb megoldásokra, és társadalmi munkát ajánlott fel. A falugyűlések tehát jól szolgálták a nyílt községpolitikát, a lakosságban tudatosult a tanácsok szűkös anyagi helyzete és ennek következtében az a készség, hogy a legszükségesebb feljesztést társadalmi összefogással segítsék. Az idén már mindenütt követték azt a jól bevált gyakorlatot, hogy az előadó visz- szatér a korábbi falugyűlésen elhangzott észrevételekre, bírálatokra, javaslatokra. Előkerültek a jegyzőkönyvek és elhangzott az is, hogy miben sikerült intézkedni, mi akadályozza a javaslat megvalósítását, miben kell segítenie a lakosságnak. Ezt a gyakorlatot helyeslik, ez a tapasztalt aktivitásnak a magyarázata és a közéletiség fejlődésének záloga. Megállapította az elnökség, hogy a jól szervezett és előkészített falugyűlések a tanács és a népfront együttműködésének fontos fórumai voltak, ahol közösen tekintették át községpolitikai tevékenységük eredményeit és a következő időszak feladatait. Nemcsak a lakosság tájékoztatását szolgálták. hanem egyben biztosították az ellenőrzést, a részvételt a tanács munkájában és a helyi politika alakításában. A jövőben az eddiginél nagyobb mértékben szükséges az országos gondok, feladatok ismertetése és ezekből konkrétan megjelölni a helyi tennivalókat. Nem szik! Tőzeges láptalaj
