Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

1979. június 8. ^ÉPÜJSÁG 3 A községi párt-vb megvizsgálta------ gazdaságpolitikai agi­J L táció és a propagandá­id munka helyzetét és to- 1 vábbfejlesztésének fel­adatait vitatta meg legutóbbi ülésén a simontornyai köz­ségi pártvégrehajtó bizott­ság. Nem első ízben, hiszen a Politikai Bizottság hét évvel ezelőtt hozott határozata óta nemcsak a községi párt-vb, hanem az alapszervezetek is rendszeresen foglalkoznak e. munkával. Egyrészt, hogy fel­mérjék, hogyan sikerült ele­get tenni ennek a — nem­csak a párthatározatból adó­dó, hanem az emberek foko­zódó érdeklődésének kielégí- sét is szolgáló — követel­ménynek, másrészt, gazdasá­gi életünk, fejlődésünk ál­landóan újabb és újabb prob­lémákat vet fel. Mind tar­talomban. mind szervezetileg fejleszteni kell a politikai meggyőző munkát, hogy ezekre választ lehessen adni. És gyors választ például a simontornyaiakat foglalkoz­tató olyan kérdésekre, hogy „miért kell eltérni a régi ár­rendszertől?” „Miért nem le­het emelni a készbőr árát, amikor a nyersbőr ára maga­sabb?” „Miért kellett nagy- beruházást végrehajtani, amikor nincs szükség annyi készbőrre?” A pártalapszervezetek tag­gyűlésein döntő többségben gazdaságpolitikai kérdések szerepelnek. Foglalkoznak nemcsak az országos prob­lémákkal, hanem az üzem előtt álló feladatokkal, ne­hézségekkel, azok megoldá­sának módjaival is. Vala­mennyi alapszervezet két ok­tatási éven keresztül rendez­te meg a gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamát, e fog­lalkozásokon különösen az üzemet érintő gazdaságpoli­tikai témákban volt sok vita, számos, új, érdekes gondolat jött felszínre, amelyekre a jói képzett propagandisták­nak sikerült megfelelő vá­laszt adni. Ez azonban nem­csak képzettségüknek tudha­tó be, hanem annak is, hogy nemcsak a központi anyago­kat használták fel, hanem a községi pártbizottságtól köz­ségpolitikai információkat kaptak, a vállalati pártszer­vezetektől a sajátos üzemi problémákról, tennivalókról áttekinthető képet. Jelentős helyet foglalnak el Simontornyán is a gazda­ságpolitikai agitációban a po­litikai vitakörök. Ám az utóbbi években. visszaesés történt, kevesebb ilyen vita­kör működik, mint pár évvel ezelőtt, és a jelenlegiek kö­zül is néhány csak alkalom­szerűen. Ezen változtatni kell, állapította meg a köz­ségi párt-vb. A magasabb fo­kú politikai képzettséggel rendelkező párttagok és pár- tonkívüliek — akik nem vesznek részt politikai okta­tásban — kapcsolódjanak be a vitakörök munkájába és az ott szerzett ismereteik birto­kában környezetükben fejt­senek ki politikai agitációt, ismerjék meg környezetük véleményét egy-egy vitaköri témáról. Ezt a legközelebbi vitaköri foglalkozáson mond­ják el. Visszaesés mutatkozik a szakszervezeti oktatásban. A reggeli órákban, nagyobb cso­portoknak tartanak rövid elő­adást — néhol a hangosbeszé­lőn keresztül — így a kérdé­sek feltevésére, vitára nincs mód. A propaganda és az agitáció pedig csak úgy ha­tásos. ha vitában „jönnek ki” a hiányos ismeretek, vagy a téves nézetek és a beszél­getés, a vita „kristályosítja ki” a helyes állásfoglalást. A párt-vb álláspontja szerint ezen változtatni kell, kisebb csoportokban, „szemtől szem­be” tartani meg az oktatást. A KISZ-oktatás eredménye­sen funkcionál, nagy szerepe van ebben a propagandisták fórumának, a propagandisták klubjának. Betöltik funkciójukat az üzemi termelési tanácskozá­sok, ezeken az utóbbi idők­ben mindinkább előtérbe ke­rül a gondok, gyakorlati fel­adatok bemutatása és a leg­több helyen már a múlté a számadatokkal zsúfolt beszá­moló. A közvetlen hangnem­ben, közérthető nyelven tar­tott tanácskozásokon igen sok hozzászólás, kritika, ész­revétel vagy javaslat hangzik Gyors, pontos választ el. A gazdaságpolitikai agi­táció és propagandamunka fejlődésének szinte kézzel­fogható eredménye, hogy a Simontornyai Bőrgyárban, de másutt is, sokan követelik a munka- és technológiai fe­gyelem megsértői ellen a haté­konyabb fellépést. A bőrgyári krómos üzemben az egyik felszólaló elmondta, hogy ő is, brigádja is úgy látja, ak­kor lesz csak fegyelem, ha megbüntetik azokat, akik 20 perccel előbb hagyják abba a munkát és ráadásul kine­vetik azokat, akik ledolgoz­zák a teljes munkaidőt. A községpolitikai feladatok tu­datosítása is hozzájárult ah­hoz, hogy Simontornva évről évre előkelő helyet foglal el a településfejlesztési ver­senyben. Emelkedett a különféle szövetkezeti fórumok szín­vonala — ezeken is zömmel gazdaságpolitikai kérdések­ről beszélnek — hasonlókép­pen a népfront és a községi tanács által szervezett beszá­moló kisgyűléseké és falu­gyűléseké is. Uj jelenség, hogy több helyütt megnőtt a faliújság szerepe. Ahol a pártvezetőség jói irányítja a faliújság szerkesztő bizottsá­gát. gyakori a konkrét, moz­gósító, az egyes hibákat le­leplező írás, ám néhány fali­újságon az újságkivágások dominálnak. Ezen változtat­ni kell. I" ’ -i párt-vb a legfontosabb É tennivalóként a tartal­mi munka javítását je- t. . lölte meg. Többek kö­zött megmagyarázni az em­bereknek az egyenlősdi ká­rosságát, támogatni az új termelési ösztönzőket, szabá­lyozókat, a preferenciák, a dotációk megvonását, szólni keli a külkereskedelmi mér­leg javítására tett intézkedé­sekről, azok konkrét hatásá­ról a vállalat, szövetkezet gazdálkodására, a tőkésex­port növelésének szükséges­ségéről. Ehhez adva van a község lakosságának gyara­podó gazdaságpolitikai isme­rete, érdeklődése és ugyan­csak adott a párt helyes gaz­daságpolitikája. (J) Legeltetés a Koppány mentén (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A fűtermés betakarításá­nak legolcsóbb módja a le­geltetés, vallják sokan, s köztük a Koppánymenti Egyesült Tsz vezetői is. Ezért fordítanak minden évben na­gyobb gondot a legelőre ala­pozott tömegtakarmányú szarvasmarha-tartásra a szö­vetkezet 14 hektárra kiterjedő legelőin. — A tsz mindhárom kerü­letében valamennyi növen­déküsző és szárazon álló te­hén legeltetését megoldottuk — kezdi a beszélgetést Hor­váth Károly állattenyésztési főágazatvezető. Nagykónyi- ban 130, Értényben 160 és Koppányszántón 110 szarvas- marhánk legel. Az előző két községben villanypásztorojs, az utóbbiban szabad legel­tetést alkalmazunk. Az álla­tok részére nyári szállások vannak karámmal, ahol a víz­ellátást és az abrakot is biz­tosítottuk. A 400 szavasmarha legeltetését és abrakoltatását hatan végzik. Az üszők ter­mékenyítése a legelőn folya­matos. Ezt saját inszeminá- torunk végzi. — Milyen a legelők minő­sége? — A minőség jó, hisz a ta­vasszal elvégeztük a műtrá­gyázást és a legelők ápolását. Hozama — tapasztalatom sze­rint — olyan, hogy a legelte­tési idényben biztosítja a le­gelőn lévő állomány részére a zöld tömegtakarmányt. Ha a szárazság tovább tart, ak­kor öntözünk. — Mi a helyzet a háztáji­val? — Szövetkezetünk mind­három faluban biztosítja a legelőt a „kijáró” 220 szarvas- marhának. Nagykónyiban vil­lanypásztor, a másik két köz­ségben pásztorok végzik a le­geltetést. A legeltetés díja tsz-tagoknak (darabonként) állatonként 300—500 forint. Ezen felül alomszalmát igénylés szerint, abraktakar­mányt a mindennapi felvásár­lási áron biztosít a szövetke­zet tagjainak. A ledolgozott munkaórák arányában 4—6,5 forintos áron 1200 négyszögöl pillangós szénát adunk tag­jainknak. Ez mintegy ötven vagon mennyiségű. Szöveg: Ékes László Fotó: Krémer Jenő- 1/'­Delel a gulya Nagykónyiban Megkezdődött a részleges termelés a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat nagytétényi gyárának új fóliaüzemében. Az ötszázmillió forint költséggel épített és felszerelt új lé­tesítmény a Borsodi Vegyi Kombinátban előállított pvc-port dolgozza fel. Júliustól — a teljes üzembe helyezés után — évente tizenhétezer tonna fóliát gyártanak majd ott. A termelés megindulása jelentős importot tesz feleslegessé. Ennyit még senki sem kérdezett Főkönyvelők Jugoszláviában Egyhetes tanulmányúton Jugoszláviában járt megyénkből 16 mezőgazdasági szakember, zömében termelőszövetkezeti főkönyvelő, a TESZÖV szervezésében. Meglátogatták a rumai mezőgazdasági kombinátot. Szőke Géza dombóvári tsz-elnök és Perei Dániel, a tsz-szövetség titkárhelyettese vezette a cso­portot. Részt vett a tanulmányúton a paksi járási pártbizottság gazdaságpolitikai csoportvezetője, Sinorovits István agrármér­nök is. Nagy élményekről, érdekes tapasztalatokról adott szá­mot. Emondta, hogy a rumai kombinát minden tekintetben korr szerű, az öntözéstől a termékek feldolgozásáig. Teljes területe 35 ezer hektár. Foglalkozik gabona-, takarmány-, gyümölcs és szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel. A terményeket saját cu­korgyárában, konzervgyárában húsüzemében, takarmányüze­mében, stb. dolgozza fel. Öntözőberendezéssel 17 kilométeres körzetben látták el a területet, öntöznek kertészetet, gyümöl­csöst, sőt szőlőt is, Sinorovits István tájékoztatása szerint min­denütt fejlett technikával. Jugoszlávia legjobb mezőgazdasági vidékéről van szó. a föl­dek humusztartalma mintegy kétszerese a mi jó földjeink termőképességének. Korszerű gépekkel, Volvo, John Deer, to­vábbá hazai és szovjet traktorokkal történik a művelés, nagy adagú műtrágyát használnak, s mindez együtt azt eredménye­zi, hogy az átlagtermések szokatlanul magasak, öt—tízezer hektárokon. Öntözés nélkül búzából hektáronként 60 mázsát, kukoricából 80-at, napraforgóból 30-at, cukorrépából 550-et, szójából 25 mázsát takarítottak be, több év átlagában. Ezek után azt gondolná az ember, igen sok a nyereség, nagy a jövedelmezőség a mezőgazdasági kombinátban. Lényegesen kisebb, mint ami várható lenne. Keresik az okát, és a magyar vendég szakemberektől is véleményt kértek. Régi a kapcso­lat, hat év óta tartja a TESZÖV. Nagy vendégszeretettel és tisztelettel fogadták, kalauzolták megyénk küldöttségét, s ez kifejeződött a véleménykérésben is. Persze ők nem tartották magukat illetékesnek a mammut- üzem közgazdasági viszonyainak elemzésére, még akkor sem, amikor a rumai vezetők kifejezték: mindig tanulnak valamit Magyarországon ők is, s külön Tolna megyében. Az eszme­csere, a mindennapos kérdezz-felelek feltétlenül hasznos volt most is. Azt mondták a magyar szakembereknek elismerés­ként: ennyit még egy küldöttség sem kérdezett tőlük. A viszonylag kicsi nyereség okai közé tartozik mindeneset­re néhány szembetűnő tény: az élőmunka sokkal drágább, mint nálunk, nagyon sokba kerülnek a külföldi gépek és a műtrágyák, s általában erősen érződik a nyugati piacon be­következett változások hatása, mivel nyílt gazdaságról van szó. A legtanulságosabb dolgok között említette a paksi járási pártbizottság csoportveztője, hogy a kombinát ötven év körüli főigazgatója mennyire fiatalos, energikus, sokat dolgozó em­ber, aki mindig ott van a helyszínen, ha keli, nem értekezle­tekkel tölti az idejét. Megbeszéléseiken le sem ülnek reggel, percek alatt végeznek. Labdarúgó-mérkőzést rendeztek a magyar szakemberekkel, beállt az igazgató is. Sinorovits szerint aktív játékos lehetett valamikor, mert kora ellenére kitűnően játszott. A „mieink­nek” egyébként is segítségre volt szükségük, beállt hozzájuk a kombinát egyik termetes szakembere. Mindent egybevetve sokat tanult és jól szórakozott me­gyénk első közgazdasági szakember-csoportja, amelyiket a tsz-szövetség kijelölt az útra, dicséretesen ápolva a kombinát­tal fenntartott jó, sőt baráti kapcsolatokat. Bonyhád Ülésezett a vb Tegnap tartott tanácskozást a bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Elő­ször a pénzügyi osztály veze­tője számolt be a tanácsi intézményeknél végzett költ­ségvetési revíziók megállapí­tásairól, tapasztalatairól. Ezt követően a ZIM bonyhádi gyáregységének vezetője tájé­koztatta a testületet a dolgo­zók érdekében hozott szociá­lis, kulturális, egészségügyi és munkavédelmi jogszabá­lyok betartásáról. A tanácskozás végén beje­lentések hangzottak el-. Grósz Mihály krónikás Grósz Mihály 1953 óta gyűjti a Bikács történetére vonatkozó érdekes adatokat, feljegyzi a legnagyobb és legfontosabb változásokat. Olyan eseményekről készített például tömör feljegyzést, mint egy-egy tsz-vezetöség- váitás. Eddig csaknem 400 oldal kézírásos anyaga gyűlt ösz- sze. A régmúlt időkből való dokumentumokat a györkö- nyi és a helyi plébánián ta­lálta meg főként: valamikor a györkönyi egyházközséghez tartoztak a bikácsi vallásos -emberek is. Az anyag nagy többségét Grósz Mihály állhatatos kró­nikateremtő munkája hozta össze. Nincs szándékában publikálni, de azért nem tel­jesen magának irta. Nekünk is sokat segített, adatok és témák szolgáltatásával. Részt vett a felszabadulás 25. év­fordulója alkalmából a me­gyei tanács által meghirde­tett pályázaton, az össze­gyűjtött anyag egy részének felhasználásával és oklevelet kapott munkájáért. Grósz Mihály egyébként szállitásvezetö a nagydorogi ÁFÉSZ-nál. Természetesen bi­kácsi lakos. (A bikácsi magazin lapunk holnapi számában jelenik meg.) G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom