Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

1979. június 7. ' taltoálos kaílsodteikép. Múzeumunk évkönyve 4. Képújság _______________________________________ A régészeti vándorgyűlés tudós résztvevői kapták elő­ször kezükbe a megyei mú­zeum most megjelent 1977— 1978-as évkönyvét, ennek az értékes publikációs sorozat­nak gazdag tartalmú, VIII.— IX.-ik kettős kötetét. A 310 oldalas, nagyon szép kiállí­tású kötet, négy részre tago­lódik. Az elsőben a kutatók tanulmányaikat teszik közzé. Mészáros Gyula a szarvasd- pusztai késő bronzkori kincs­leletről, Gaál Attila a mözs- kakasdombi késő római sírok­ról, Gáspár Dorottya egy ró­mai ládaveretről, Rosner Gyula egy Szekszárd környé­ki avar kerámiaközpontról szólót. Természetes, hogy ezek elsősorban a szaktudo­mányok művelőihez szólnak — nekik is íródtak. Mégis — a történelem iránt vonzódók — szélesebb körének figyel­mére is igényt tarthat Gaál Attila: Késő középkori lele­tek Tolna megyéből című ta­nulmányának első része, melyben a múzeum leletmen­tő ásatásainak eredményeiről ad számot. Ennek különösen bátai része érdekes. Sz. Bá­nyai Irén munkája: Az I. vi­lágháború szóbeli emlékanya­gának értékelési lehetőségei, már-már a hagyományos mú­zeumi munkán is túl mutat, irodalmi és pszichológiai ösz- szefüggéseivel. Az évkönyv­nek ebben a részében talál­ható még Sonkoly István: Megzenésített Babits Mihály- művek, és Szörényi László: A fácánkerti kastély párkjának madárcönológiai vizsgálata 1974—1977 között című írása. 1975 szeptemberében a dél­dunántúli népművészeti hét keretében népviseleti tanács­kozásra is sor került. Ennek anyagát tartalmazza az év­könyv második része, mely­hez kiadvány-ismertetések is csatlakoznak. A „Jelentések- beszámolók” gyűjtőcím alatt ismerkedhetnek meg az ér­deklődők a múzeum korábbi két évének munkájával. Er­re alapozódott dr. Szilágyi Miklós múzeumigazgatóval az év elején folytatott „Vasár­napi beszélgetésünk”, mellyel olvasóink már találkoztak la­punkban. Vinczellér Lászlóné a simontornyai vármúzeum már-már országos hírre jutott munkájának községbeli vo­natkozásairól, elsősorban ar­ról ad számot, hogyan sike­rült a múzeumi élet tevé­keny részeseivé tenni, meg­nyerni a munkásnagyközség szocialista brigádjait. (És ho­gyan nem a mezőgazdasági nagyüzem dolgozóit!) Götzin- ger Károly, a dunaföldvári integrált közművelődési in­tézmények módszertani ta­pasztalatairól ad számot. (ordas) A Televízióból jelentjük Forgatják az Ezer év-et Zsurzs Éva tv-rendező elő­szeretettel nyúl régebbi, de emlékezetünkből még koránt­sem kiesett művekhez, olya­nokhoz, amelyek szüntelen .hozzánk szólnak, s így fel­színre bányássza jelenünk nyugtalanító momentumait, amelyet még a múlt hagyott ránk örökül. Az Ezer év, mint ahogy azt Karinthy Ferenc drámája, il­letve ezúttal tv-játéka is iga­zolja, ma is kísért. Az a szegényes szoba- konyhás lakás, amely ezúttal itt szorong magányosan, el­esetten a terjengős stúdió olykor bérpalotákat is el­nyelő szegletében — Szabóék otthona. Ki tudja hol, merre, az ország melyik „fehér folt­ján”. Tudott dolog, hogy az író témáját megtörtént eset, a valóság alapján dolgozta fel. A műtermi lakást most kábelek fonják körbe és nagy erejű lámpák deríte­nek fényt ebben a kietlen emberi sötétségben. A tv- kamerák pedig intimen az ajtón és az ablakokon leske­lődnek be, hogy lefilmezzék a szegényes berendezést, a konyha és a'szoba döbbenetes kopárságát, a fakó limlomot, a rossz bútorokat, a nyomo­rúságos ágyat vagy éppen az éjjeliszekrényre odavetett limonádéregényt. A szobában bírósági tár­gyalásnak is beillő helyszíni Ahogy hazafelé ballagott a bevásárlásból, megbotlott va­lamiben. Lehajolt, felemelte és csodálkozva látta, hogy egy lópatkó. — No —' dünnyögte az öregember —, hát ez meg, hogy került ide? , Állt a patkóval a kezében, és ezen gondolkozott. Közhen nézte a szemközti építkezést, hogy hátha fölfedezne egy lovasszekeret. De ott csak az óriásdaruk, markológépek meg a különböző teherautók kavarták a port. — Sokáig volt el — fogad­ta otthon a menye —, már azt hittem valami baj érte. — Engem? Mi baj érne? Legfeljebb elpatkolok, attól nagyobb esemény már úgyse történhet velem. Egy kicsit elnevetgélt ezen, és a patkóra gondolt, ami ott lapult a zsebében. Aztán mindjárt azon tűnődött, hová dugja. A menye kínosan tisz­tán tartotta a „fakkot”, ahogy szemle, rekonstrukció, a bűn rekonstruálása folyik. A bíró és az ügyész, meg a népi ül­nök a vádlottakat, a két Szabó lányt, a fiatalabbik Annát és bűntársát, Júliát faggatja a nekik segédkező Bencsikné jelenlétében. A negyedik vádlott, a bábaasz- szony, nincs jelen. Letartóz­tatásakor öngyilkosságot kö­vetett el. — Hiszen én is rákiáltot­tam: mit csinál ezzel a kis emberrel! — védekezik a szülésznő, Bencsikné (Pásztor Erzsi.) — Mondta, én is hallottam — erősíti meg szavait az idő­sebbik Szabó lány (Csomós Mari). — így mondta, ez a kis ember, mit csinál ezzel a kis emberkével! Hiszen meg is esküszöm rá. Hiszen erre felelte a bába: fogd be a szád Jolán, mi együtt sírunk, együtt nevetünk. A bűn. amit a Szabó lány­testvérek elkövettek a bába­asszony és a szülésznő közre­működésével : csecsemőgyil­kosság ! — Falusi lányok vagyunk, kis buták... A helyszíni szemlét vezető Ludányi bíró a bűntett kul­csát keresi, de nem érti a Vádlottak tettének motivált­ságát. • — Megértem a bábát, az ő hideg, szenvtelen logikáját. De, hogy magában nem til­Tóth-Máthé Miklós: ő magában a házgyári doboz­lakást nevezte, tehát nagyon meg kellett választani a he­lyet. Végül úgy döntött, hogy otthagyja a zsebében. Az lesz a legjobb. Holnap majd egy kicsit kifényesíti, megtiszto­gatja. Reggel ahogy felébredt, el- 6Ő mozdulatával a kabátjáért nyúlt, és a patkót kereste. Nem találta. Hiába kutatta át aztán egyre gyorsuló szív­dobogással, még a nadrágzse­beit is, nem járt eredmény­nyel. — Lányom — kérdezte ké­sőbb a menyétől —, alkalma­sint nem került a kezedbe egy.’., egy patkó? A menye először úgy tett, mintha nem hallaná, aztán takozott semmi. Itt a szeme előtt az a kis gyerek, aki él, mozog, szőke vagy barna, so­vány vagy erős. Meg se kísé­relte kimenteni Ökrösné ke­zéből. A nyomorúságos szobában egyre keserűbb, egyre fá­jóbb érzelmi kitörésekre, szenvedélyes hangú vallomá­sokra, egy sötét, értelmetlen emberi drámára világlik fény. Az író a bíró szájába adván az ügy megoldásának, és egyúttal megválaszolha­tatlan indítóokának kulcsát, így fogalmazza meg: — Fehér foltok Magyar- ország térképén, ma is úgy élnek, úgy gondolkodnak, szeretnek, ahogy azelőtt... En­nek az ügynek minden nyila visszafelé mutat a múltba. A felvételnek hamarosan Vége. A színészek nyomott hangulatból indulnak kifelé a stúdióból. Ők sem képesek a dráma hatása alól sza­badulni. — Szörnyű történet — mondja Csomós Mari, aki képtelen beszélgetni szerepé­ről ezekben a percekben. A rendezőnő még a moni­tor előtt ül, hang- és inzert­felvételeket készít a szerep­lőkről. A stúdióban most már csak egy metronóm monoton kattogása hallatszik. SZÉMANN BÉLA amikor az öreg már harmad­szor szólongatta ezzel, kifa­kadt. — Nekem maga 'nem fog mindenféle szemetet felhur­colni a lakásba! Hogy képze­li?! Tán még a gyerekem szájába is adná! Nem otthon van már! Itt nincs fészer, ahová mindenféle rozsdás Vacakot lehet gyűjteni. — A kabátomban volt... — védekezett az öregember —, ki se tettem én azt... — Még nem! De biztosan ki akarta tenni. Ismerem az észjárását. Tiszta szerencse, hogy amikor tettem arrébb a kabátját, észrevettem, vala­mitől nehéz. Nézem mi az, hát az eszem megáll. Egy lópatkó! Csak tudnám, mi a fenének hozta fel a lakásba? Az öreg nem felelt, legyin­tett. Pedig, de szeretett volna még beszélni régi lovakról, patkolásról, örökké vele moz­duló emlékeiről... De hát ki­nek? Dunántúlt napló Bőrtalpú bébicipőkkel', a növényvédős repülőgépek tartályába betöltendő folyé­kony növényvédő szerek fel- habzását meggátoló szerrel, „pihenő” síkesztyűvel és más újdonságokkal kíván­nak bemutatkozni a bara­nyai ipari szövetkezetek a július 13-án kaput nyitó VII. pécsi ipari vásáron. A Pécsi Cipőipari Szövet­kezét a. tőkés — NSZK és amerikai bérmunka-megren­delésre készülő cipőit, kom­fort cipőcsaládjait állítja ki a vásáron, köztük 40 új mo­dellt az 1980-ra szánt min- tákolilekcióból. Ezekből a későbbiekben árusít is majd mintabolttjaiban, köztük a nemrég nyitott pécsi, Baj- csy-Zsilinszky úti, szép üz­letben. A Pécsi Kesztyű- és Bőr­díszműipari Szövetkezet a korábbinál kétszer nagyobb területen vonul fel, a kesz­tyű mellett bemutatva al­kalmi és divattáskáinak szé­les választékáit. Uj termé­kük a már említett „pihenő” síkesztyű — amikor befe­jezted a síelést, ezt vedd fel, hogy ne fázzon a kezed... Somom Néplap A közúti közlekedés, a strand és a hajók' utasfor­galma egyaránt a fő szezon egy-egy szombatjára, va­sárnapjára emlékeztetett a hét végén'. Szombaton dél­után Siófok főutcáján már csak csigalassúsággal halad­hatott az autós, ha egyálta­lán haladhatott. Vasárnap töbib helyütt rendőr irányí­totta a forgalmat, s erre fő­ként késő délután (amikor a kocsik a parti utcákból, a parkolóhelyekről visszatér­itek a főútvonalra), meg es­te voilt szükség. A siófoki nagystrandon 30 ezer ember váltott belépőt a hét végén, s több Strand átlag 10—12 ezer vendéget fogadott. A hajók és a komp 44 ezer embert (illetve 5000 gépko­csit) szállítottak szombaton és vasárnap. Egyszóval, az izzasztó nyáreleje hatalmas tömegeket vonzott. A legnagyobb vendégfor­galom ezúttal is Siófokon volt, a vásárcsarnok ABC­áruháza vasárnap is nyitva tartott (az idén először), s nagy forgalmat bonyolított le. Az áruellátás itt megfe­lelő volt. A vásárcsarnok valamennyi üzlete és piaca összesen 911 ezer forint for­galmat bonyolított le. FEJÉR MEGYEI HÍRLAPI Olvasóinak száma: isme­retiem. Megjelenik egyetlen példányiban, amely megta­lálható az enyingi művelő­dési ház előterében. Terje­delme: egy lap, mely díszes kiállításban, a falra füg­gesztve, két négyzetméter nagyságban vár mindenkit, akit dolga vagy kedve az intézménybe visz. Nem na­pi- vagy hetilap, sem folyó­irat, havanként egyszer cse­rélik. A napi változásokat a lap szerkesztője kézzel ró­ja a művelődési ház deko­ratőre által összeállított új­ságra. A lapot olvasva meg­tudjuk, hogy Enying nagy­község lakóinak száma ki­lencezer. Négy hasábot fog­lal el az intézmény havi programja: klubestek, elő­adások, próbák, értekezletek ideje és helye/ az előadás vagy foglalkozás ideje, elő­adójának feltüntetésével. Helyet kap a „lapban” a közművelődés kategóriájá­ba már nem tartozó, de so­kakat ’ érdeklő tudnivaló: vonatok érkezése és indulá­sa, az Enyingen keresztül közlekedő autóbuszok me­netrendje. A megyéi kórház enyingi rendelőintézetének munkabeosztása. Könnyű­zenei program. A nagyköz­ségi Vas Gereben könyvtár által olvasásra ajánlott könyvek jegyzéke. Mozimű­sor. Olvasható a lapban még sok más érdekesség is, még fizetni sem kell érte. Csak látogatni a művelődési ház rendezvényeit, és olvasni a mindenki újságát, az infor­mációkat. TflMSOBCKOfl npciBun Hogy milyen nagy egy vá­ros, arról képet ad például a menetrend is. A Tam- bovszkaja Pravda egyik leg­utóbbi számában közli a Tambov repülőteréről in­duló és az ide érkező repü­lőgépek menetrendjét. A menetrend szerint Moszkvá­ba és onnan Tambovbanem kevesebb, mint hat járat in­dul naponta. Tambovból re­pülőgéppel el lehet jutni szinte a Szovjetunió minden részébe: Arhangelszkbe, Belgorodba, Volgográdba, Vityebszkbe, Voronyezsbe, Vorosilovgrádba, Gorkijba, Donyeckbe Dnyepropet- rovszkba, Kurszkba, Kalu- gába, Kisinyovba, Kujbi- sevbe, Knasznojarszkba, Ki- jevbe, Krasznodarba, Mimszkbe, Leningrádba, Lvovba, Nalcsikba, Magni- togorszkba, Naberezsnie- Cselnibe, Odesszába, Perm- be, Rosztovba, Rigába, Rja- zanyba, Szimferopolba, Szo- csiba, Szuhumifoa, Szverd- lovszkba, Tudába, Ufábá, Harkovba, Csébosszáriba és Cseljabinszkba. Természetesen ugyan­ezekről a helyekről Tam- bovba is érkeznek utasok. A menetrend mutatja: mi­lyen kiterjedt 'kapcsolatai vannak testvérmegyénk fő­városának, Tambovmak, a Szovjetunió különböző terü­leteivel. Az is kiderül, hogy a Szovjetunióban egyáltalán nem luxus a repülőgépen való utazás. Autóbusszal a menetidő 8 óra, vonattal is egy éjszaka az út Moszkvá­ba. Egy Tlambov—Moszkva repülőút 14 rubelbe kerül. Szocsiba 26 rubelért repül­het a tambovi polgár. A legrdágább út a Tambov— Krasznojarszk közötti: 66 rubelt kell érte fizetni. Testvériapunk a közel­múltban arról tudósított, hogy Karl-Marx-Stadt fő­polgármestere fogadta a he­lyi sportklub legeredménye­sebb versenyzőit. A fogadá­son külön köszöntötték a súlyemelő Európa-bajnok- ságon érmet nyert Gred Bonkot, Joachim Kunzot, és Gunter Ambabrost, továbbá a kerékpáros békeversenyen harmadik helyezést elért NDK csapat két tagját: Andress Meiert és Joachim Vögelt. A főpolgármester kifejez­te reményét, hogy a Sport Club Karl-Mlarx-Stadt leg­kiválóbb sportolói a jövő évi moszkvai olimpián is ered­ményesen szerepelnek, amelyre az eddigi eredmé­nyeik reményt adnak. § Vtövnai kori uizuezeték • ................... B udapesten a Fővárosi Tanács döntése alapján az M—11-es út építése közben feltár­ják a római kori vízvezeték tartópillérét. A képen: a római kori vízvezeték tartópil­léreiből néhányat restauráltak, s így eredeti formájukban láthatók, már idén szeptem­berben. A patkó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom