Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-30 / 151. szám

ArttPÜJSÄG 1979. június 30. Természeti adottságai minden időben alkalmassá tették emberi megtelepedésre. Ezt bizonyítják az itt talált kő­kori, bronzkori leletek, római emlékek. Első írásos említé­se 1009-ben kelt, a pécsi püspökség alapító levelében for­dul elő. A XIII—XIV. században az Ozoray főnemesi csa­lád tulajdonát képezi. A család utolsó sarját, Borbálát, Zsigmond király firenzei származású hadvezére, Phylippo Scolari vette feleségül 1399-ben. Ő is felvette az „Ozorai” nevet, s mint Ozorai Pipó szerepelt. Nevéhez fűződik Ozo- ra középkori fénykora. 1416-ban építteti a várat, 1418-ban a ferenceskolostort. A község ekkor lépett a mezőváro­sok sorába, s ezt a rangját a XVIII. századig meg is tar­totta. 1544 őszén a törökök vették birtokukba a telepü­lést, mely végül majdnem elnéptelenedett. 1766. május 25- én jobbágyfelkelés tört ki Ozorán, melyet a katonaság le­vert, s a 123 perbefogott jobbágy felett helyben ítélkezett a vármegyei úri szék. 1848. október 7-én, az ozorai fegy­verletétellel írta be nevét a község újra a magyar történe­lembe. 1905-ben a minimális kereseti lehetőség arató­sztrájkot robbantott ki. A felszabadulás után a járásban itt kezdték meg elsőként a földosztást. Azok között volt, akik 1949-ben megalakították a termelőszövetkezeti csopor­tot. Ennek vezetői gyorsan váltogatták egymást. Ö, 1956-tól 62-ig volt elnöke a Petőfi Téeszcsének. A terme­lőszövetkezetek egyesülése után pedig 68-ig elnökhe­lyettes. — Mi sokat dolgoztunk, keveset kaptunk — mondta. mm. zető ember nem értette a kü­lönben nívódíjra érdemesített műsort és sikerrel összeveszí­tette a falu rendkívül érzé­keny önérzetű népét a fél vi­lággal. Nahát, ebben a ri­portban hallottunk számo­sán életünkben először a Tü- körcsösről, ahova egykor me- lencében hordták föl a ter­mőföldet és trágyát azok, akik szőlővel tűzdelték teli a napsütötte hegyoldalt és -te­tőt. Kalauzunk Szondi Sándor, a vb titkára volt, aki fél na­pot győzködött, hogy „nem akármilyen a túra, még ha a legrövidebb úton megyünk is.” Csak azért is megmász- tuk a Tükörcsöst a bokatörő, meredek és keskeny csapá­son. Érdemes volt. Ott fönt kinyílt a táj, az édes-ottho­nos, a szemnek, léleknek egyaránt kedves, övezve a Sió pántlikájával, mutatva a völgyek szelíd vonulatát, a régi és új házsorokat. Közel és távol azt, ami miatt az ozoraiak akkor is ozoraiak maradnak, ha életük alaku­lása máshová sodorja őket... Egy, az úttörők közöl Tóth Feri bácsit a Tán­csics utca 31-ben több, mint egy évtizede tette nemcsak munka-, hanem mozgáskép­telenné is a betegség. Magas, szikár férfi. Csontos arcát alaposan helybenhagyta a szenvedés, noha még innen van a hatvanon. Nemrég hi­vatalos lett volna a téeszel- nökök Szekszárdon rendezett találkozójára. Nem tudott ie- len lenni. Sehova se megy. Legfeljebb ki a Sárgavölgy­be, amit a jó ég tudja miért hívnak éppen annak. Próbál kicsit segíteni az asszonyá­nak odakint, de hiába olyan töretlen benne a lélek ereje, villog ugyanolyan tűzzel a szeme, mint azelőtt 20—25 évvel. Kevés újságíró mászta meg ezt a híres, nevezetes hegyet, aminek víztárolója biztosít­ja, hogy mindenüvé eljusson, megfelelő nyomással az ivó­víz. Mi körülbelül azóta tar­tozunk egy, csak onnan kör- behordozható pillantással, mely egybe tudja ölelni az alant búvó falut, mióta nagy zenebonát, sértődöttséget oko­zott Ozorán egy kiváló ri­portműsor. Nagyobb népraj­zi és szociológiai hitellel, sze­rető tisztelettel azóta se szó­lott ősrégi településről rádió­riport, de néhány akkori ve­HhhHHHí : Lassan, biztonságosan Motorból rengeteg van, autóból hetven. Ám nemcsak ezek robognak az utcákon. Előkerültek főleg háztáji fu­varozásra a két tehén-erős járművek is... Hámlik a vakolat — Oda menjenek el! Azt érdemes megnézni! Hogy en­nek a községnek nem jut új bolt, azt akárki láthatja! Itt van ez a cipőügy is! Az em­ber ha akar magának, vagy az urának venni egy hétköz­napló cipőt, mehet Simon- tornyára vagy Tamásiba vagy éppen Székesfehérvár­ra! — Simontomya itt van egészen közel, úgy tudom, három kilométer, amióta megépítették az utat. — Itt hát! Lehet, hogy ma­gát elengedik a munkahe­lyéről egy délelőttre cipőt vásárolni, de nálunk ez egy nap szabadságba kerül! — oktat ki egy villogó szemű asszonyság. Az illetékestől. Végh Fe- rencnétől, az 51-es ÁFÉSZ­bolt vezetőjétől kérdezem, jogos-e az elégedetlenkedés? — Május közepétől nem árusíthatunk felnőttlábbeli­ket. Ez nekünk se jó, keve­sebb a forgalmunk, mert ha valaki elutazik cipőt venni, az nemcsak cipőt vesz. ha­nem mást is. A mi jövedel­münk pedig a forgalomtól függ. Közben mennék befelé a boltba, de kicsit óvatosabb leszek, mert egy nagy dara­bon leszakadt a mennyezet, Amint látják tétovázásomat, nevetve tessékelnek bel­jebb. mondván, nem szakad tovább. így van már régóta, a télen a padlásról macska is lejárt melegedni. A macs­ka? Közben eszembe jutnak az ismert verssorok ..........pad­l ásról néz be az ég”... ej, ráérünk arra még?! Átkozott és áldott víz — Régen nem volt ilyen nyi­tott az út. Most úri dolog a téeszben helytállni... Szőlővel tűzdelték teli a hegyoldalt Iskola és község Ebben a tanévben 240 ta­nulója volt az általános is­kolának, aminek 21 fős a tantestülete. Ősztől már 22 tanító és tanár tevékenyke­dik az iskolában, az óvodá­ban 4 óvónő. További válto­zás: Schaluch Ede igazgató Pincehelyre távozik, eddigi helyettese. Szappanyos Jó­zsef lép az örökébe. Már ozoraiként, bár szakcsi fiú­ként került ide 15 évvel ez­előtt, és képesítés nélkül. Ö mondta el, hogy Ozorát nem nehéz megszeretni a lakói miatt, de elválni tőle annál nehezebb. A tantestület különben fiatal. Talán ez magyarázza, hogy van négy KISZ-tagjuk. hét párttagjuk és három ta­nácstagjuk. Szénái Imre pél­dául. aki korábban volt községi párttitkár is. most a művelődési otthon tisztelet- díjas igazgatója. Jó humorá­ról. szókimondásáról neveze­tes ember, és most különö­sen boldog. Közel százezer forint értékben színes tele­víziót. lemezjátszót, magnót, teljes hangosító berendezést vásárolt a termelőszövetke­zet a kultúrháznak. Szénainé a könyvtáros, 20 ezres állomány gazdája. A tanács évi 10 ezer forintot tud fordítani az állomány gyarapítására, frissítésére'. Hogy mennyi a község fej­lesztési alapja? Évi 300 ezer forint, de most van úgy 1 miliő körül a közműfejlesz­téssel, megtakarítással. Hát persze, el is kél annyi pénz. Többnek is helye lenne. Az iskola növendékei jól megállják a helyüket, akár továbbtanulnak, akár mun­kát vállalnak. A többség to­vább tanul. S van, aki visz- szatér a falujába, bár sokan mennek el. Főleg a fiatalok. De egyszer majd csak meg­áll ez a folyamat... Fél héttől, fél háromig Miklós Ferencnével az iskola napközijében találkoztunk. Megyei tanácstag, vezetőségi tagja a termelőszövetkezetnek és a tsz nőbizottságának is. Szerény, csendes asszony, akinek helyén van az esze és nyelve, de mit nem adna, ha nem kel­lene néha interpellálni. Fél a szerepléstől és csoda tudja mi­ért van ez, hiszen akárhányszor interpellált eddig a megyei tanács ülésén, rendre megérkezett a választók nevében kért segítség. — Jaj, tán csak nem azért jöttek, mert nem voltam ott a legutóbbi ülésen? — kérdezte komoly riadalommal. Nem, nem azért. Eljöttünk megnézni az általános iskola napközis konyháját, illetve megtudakolni, mire kellett az a több mint félmillió forint, amit sikerült „ideinterpellálni” megyei támogatásként. Innen kapja ellátását az iskola napközije, az óvoda, az öre­gek napközije, a szociális étkeztetettek és éven át a tsz ad­minisztrációjában dolgozók. Nyáron — főleg az aratás idő­szakában — a termelőszövetkezet száz tagja kapja innen a dupla adagos ellátást. Nyolc szakácsnő, egy takarítónő tar­tozik Szondi Sáhdorné élelmezésvezető keze alá. Reggel fél hétkor kezdenek és fél háromig tart a munka, ami nem min­dig zavartalan. Módfelett elégedetlenek a TOLNAKER szál­lításaival, mert nem kapják amit rendelnek, úgymond ezért, mert „nincs áru”. Rendes körülmények között az étlap egész hétre, előre készül. Újabban napra, azaz másnapra. Még szerencse, hogy a FÜSZÉRT jobb partner, mert száraz áru­ból van elég... Takarékosság A takarékszövetkezet betét- állománya május végén öSz- szesen 19 millió 190 ezer fo­rint volt, a postáé hatmil­lió. A takarékszövetkezeti tőke megoszlása: kamatozó betét: 16 905 000 forint. Gép- kocsinyeremény-betét 920 000 forint. Takaréklevél: 335 000 forint. Ami a pénz mozgását illeti: felvettek 365 ezer forint sze­mélyi kölcsönt, 449 ezer fo­rint áruvásárlásit, építési kölcsönként 174 ezer forintot és termelésit 58 ezret. A ta­karékszövetkezet tagjainak száma 1081. Ozorai magazinunkat írta és összeállította László Ibolya, Pordán Já- nosnc. Szepesi László és Nyíri Jánosné tudósító. Munkatársaink legköze­lebb július 2-án, Kisvej- kére látogatnak. Kisvendéglő Hétfőn valójában szünnapot tartanának, de ebédet főznek a „szikrásoknak”, meg a fa­lubelieknek. Átmenőforgal­muk nincs, de naponta kb. nyolcvanan fogyasztják az ízletes ételeket. A helybeli­ek szeretik a bort, a sört — ha volna —, az üdítőket, a rövid italt kevésbé. Főleg hétvégeken nagy a kereslet. Igaz, hogy sok bortermelő van a községben, de ha van egy kis szabad idő, jobban esik ismerősök között meg­inni egy-két pohár italt. Az Illyés Gyulát számon tartó és atyafiságának emlé­két híven őrző Ozorán talán nem vétek Illyés-verset idéz­ni a száraz időben ártalmat­lannak mutatkozó Cinca pa­tákkal kapcsolatban, mert az bizony tényleg „nem is pa­tak. amíg az ég meg nem ha­sad, meg nem nyílik, meg nem zendül”. Éghasadáskor, zendüléskor viszont megló­dul a hegyről és „bőgve, tör­ve, mint a csorda”, úgy ro­hamozza meg a falut. Minap csinált ilyet az a játékos ne­vű patak. Az „eredmény” elég szívszorító, mert a tisz­tes mélységű medret átsze­lő egyik téglahidat úgy szét­cincálta, hogy azt le kellett zárni a forgalom elől. A Cin­ca vizére tehát eddig nem szállott áldás, ezután se igen száll majd. A völgyekbe épült, szeszélyesen kanyargó utcák bevezetői, a horhosok is patakmederré változnak esőzésekkor, és jobb ha ilyenkor se ember, se állat nem próbál útjába állni a lezúduló víznek. Áldott víz ellenben a Sió és az a vezetékes ivóvízháló­zat, aminek alapját a hatva­nas évek elején vetették meg. „Ozorán már akkor volt vezetékes ivóvíz, amikor még Pakson se.” Ott állnak a közkifolyók a község min­den utcájában, de a tanács mégis ^zon fáradozik, hogy egy újabb kút megfúratásá- val búcsút mondhassanak a nyáron beköszöntő vízellátá­si gondoknak .is. Megvan a tervdokumentáció, a vásár­téren lesz az új kút. Horgásztó társadalmi munkában Ha kérdezi valaki, mire büszkék az ozoraiak, hosszú felsorolásra számítson. Büsz­kék a vízellátásukra, a villa­mosításra, a járdásításra és újabban az útépítésükre. Ar­ra, hogy nem kell rossz vizet inni, sárba-porba ragadni, ful­ladni. A község központjában — ahol nyolc-tíz éve sárten­gerben való jártasságról kel­lett bizonyságot tenni ember­nek, járműnek, igásállatnak egyaránt — szilárd burkolatú az út, van betonjárda és mert szép is kell, hogy legyen a Víz, nád, csönd főtér, amire a tanácsháza néz, parkosítottak. A soortpálya építése már eddig is sok társadalmi mun­kást mozgatott meg és július elején itt rendezik meg a já­rási spartakiádot. Mindezek okkal kívánkoznak az ösz- szefogás dicsőséglistájára. Most a horgászparadicsommá alakított Molnár tó a sláger, aminek összefüggő 4 hektá­ros vízterületéből 2 hektárt visszahódítottak a mocsaraso- dástól. A 115 tagú helyi hor­gászegyesület első kunyhói már megjelentek a parton és mint ott jártunkkor hallottuk: jó a kapás. Az idén 3 mázsa méretes pontyot telepítettek a tóba, amiben van busa és amúr is. Üröm az örömben, hogy a tónak mindössze 4—5 forrása van. Ez kevés száraz időszak­ban ahhoz, hogy tisztuljon, oxigéndús maradjon a víz. Megoldás? Fel kellene tárnia szeszgyári régen elfojtott ku­tat és innen utántáplálni a tó vizét... Fönn a Tükörcsösön

Next

/
Oldalképek
Tartalom