Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

e képújság 1979. június 28. Atlétika Megyei serdülő B összetett bajnokság Az egyik 100 méteres időfutam mezőnye a cél előtt • • Ötvenegy esztendő múltán ötvenegy év választja el az 1928-ban Moszkvában rendezett első országos spar- takiádot a hetediktől. Ez idő alatt nagy változások tör­téntek a szovjet sportban. Szinte lehetetlen összehason­lítani az 1928-as csúcsokat azokkal, melyeket a szovjet sportolók mostanában állí­tottak fel. A Szovjetunióban a tömeg- és a minőségi sport is hétmérföldes léptekkel ha­ladt. Mint néző és mint új­ságíró is ezt a fejlődést a sa­ját szememmel láthattam. 1938-tól fogva az egyik leg­nagyobb francia sportláp, a L’Équipe moszkvai tudósító­ja voltam, de már jóval előbb jártam a Szovjetunió­ban. Az 1928-as spartakiádon tagja voltam a francia csa­patnak, versenyeztem a rö­vidtávfutásban, és a közép­döntőig jutottam. Azt a spartakiádot egy mai szemmel meglehetősen kis méretű stadionban ren­dezték- de. már ezek a ver­senyek is meggyőzően tanús­kodtak a fiatal szovjet állam sportolóinak sikereiről. Moszkvában akkor csak né­hány külföldi munkássport­szövetség tagjai versenyez­tek. Az idén Luzsnyikiben, Európa egyik legnagyobb stadionjában, több mint 2000 külföldi sportoló indul. Olyanok, akik már sok ta­pasztalatot szereztek nemzet­közi versenyeken. Hosszú ideje élek és dol­gozom a Szovjetunióban. 1934-ben meghívtak a Moszkvai Testnevelési Fő­iskolára mint rögbiinstruk­tort. 1935-ben elkísértem a szovjet atlétákat Párizsba, ahol részt vettek a L’Huma- nité díjáért rendezett ha­gyományos futóversenyen. Tanúja lehettem a Zna- menszkij fivérek nagyszerű győzelmének. Büszke vagyok rá, hogy közreműködtem a francia—szovjet sportkap- csolatok fejlesztésében. Az én segítségemmel rendezték meg például Jules Ladoume- gues futónak és a Zna- menszkij fivéreknek a ta­lálkozásait, a szovjet spor­tolók versenyeit Marcel Thil és Jean Despeaux ökölví­vókkal, Jean Taris úszóval, Henri Cochet teniszezővel... A háború előtt hét évig ve­zettem Moszkvában a rögbi­szövetséget. Ebben az idő­ben rohamléptekkel fejlődött a szovjet rögbizés, különös sen Moszkvában, a Kauká­zusban és Belorussziában. Számos városban szerveztek rögbiszakosztályokat. A Moszkvai Dinamó csapata többször is megnyerte a Szovjetunió és Moszkva baj­nokságát. Erős csapata volt a Burevesztnyik, a Spartak, a Lokomotív és az Iszkusztvo egyesületnek. Azóta felnöve­kedett az utánpótlás is. Meggyőződésem, hogy a szov­jet csapat sikeresen fog sze­repelni az idei rögbi EB-n. Az egész világ elámult, amikor 1952-ben a szovjet sportolók első ízben vettek részt olimpián. Még ma is emlegetjük Viktor Csukarint, Vlagyimir Kucot, Pjotr Bo- lotnyikovot, Larisza Latinyi- nát, Valerij B rumelt, Jurij Vlaszovot. Tény, hogy mind­nyájan a spartakiádtól ju­tottak el az olimpiai csúcsig. Remélem, hogy a VII. spar- takiád új tehetségekkel ör­vendeztet meg minket, ^s új nevek válnak majd ismertté. J. N. A Tolna megyei Atlétikai Szövetség kilenc egyesület 94 versenyzője részére a hét vé­gén rendezte a 13—14 éve­sek négypróba-bajnokságát. A versenyen kiemelkedő eredmény nem született, de a pontátlagok az elmúlt évek­hez viszonyítva ugrásszerűen emelkedtek. Sajnos ezen a seregszemlén sem képvisel­tette magát a Faddi Tsz. SK és a Hőgyészi MEDOSZ. Eredmények: Fiúk (1965-ös születésűek): Négypróba A változat (100 m gát, súlylökés, magasug­rás, 300 m): 1. Gallusz Tibor (Nagymányok) 1532, 2. Müller Ervin (Bonyhádi Spartacus) 1397, 3. Németh Tibor (Szek­szárdi Sí) 1221 ponttal. B. változat (100 gát, 300 m, tá­volugrás, 1500 m): 1. Tuas Péter (Nagymányok) 1788, 2. Farkas István (Szekszárdi Sí) 1597, 3. Mázi István (Nagy­mányok) 1324 ponttal. C vál­tozat: (fOO m súlylökés, tá­volugrás, gerelyhajítás) 1. Kishonti László (Bonyh. Spart.) 1311, 2. Kretzer Gá­bor (Bonyh. Spart.) 1243, 3. Klein János (Nagymányok) 1131 ponttal 1966-os születésűek. Négy­próba A változat: 1. Vácz Zoltán (Dunaföldvár) 1195, 2. Antal Csaba (Szekszárdi Sí) 1101, 3. Bíró Péter (Szekszár­di Sí) 961 ponttal. B válto­zat: 1. Bojtos György (Szek­szárdi Sí) 1496, 2. Nagy Le­vente (Dombóvári Sí) 1297, 3. Szébacher Tibor (Szek­szárdi Sí) 1101 ponttal. C vál­tozat: 1. Bogdán Ferenc (Tol­nai VL) 724, 2. Halmosi Zol­tán (Dombóvári Sí 687, 3. Papp Károly (Dunaföldvár) 463 ponttal. A Dunaszentgyörgyi Ter­melőszövetkezeti Sportkör június 29-én, pénteken 19 órai kezdettel, a kultúrház- ban, a labdarúgó-szakosz­tálynak évadzáró ülést tart. * Kézilabda-MNK: ma, csü­törtökön, 17 órakor női ké­zilabda MNK-mérkőzésre kerül sor Mözsön. Az óbu­dai Goldberger NB I B-s csapat látogat Mözsre. * OTP-sportnapok: Bara­nya, Fejér, Pest és Tolna megye OTP-igazgatóságá- nak dolgozói közül mint­Lányok (1965-ös születésűek): Négypróba A változat (80 gát, súlylökés, magasugrás, 300 m): 1. Schneider Leonóra (Szekszárdi Sí) 2406, 2. Ret­tich Erika (Szekszárdi Sí) 2215, 3. Hága Adrienne (Tol­nai VL) 1994 ponttal. B vál­tozat (80 gát, 300 m, távolug­rás, 800 m): 1. Fekete Kata­lin (Szekszárdi Sí) 1808, 2. Halmosi Csilla (Dombóvári Sí) 1389, 3. Vitz Erzsébet (Tolnai VL) 1186 ponttal. C változat: 1. Szauter Ildikó (Dunaföldvár) 3175, 2. Jaksa Ágnes (Nagydorog) 1959, 3. Lászlóczki Katalin (Paksi SE) 1850 ponttal. 1966-os születésűek. Négy­próba A változat: 1. Endrő- di Mária (Szekszárdi Sí) 1974, 2. Horváth Tímea (Dombóvá­egy hatvanan vettek részt Szekszárdon, az OTP or­szágos sportnapok elődön­tőjén. A Tolna megyei csa­patok sikeresen szerepel­tek. A női labdarúgócsapat a döntőbe került, míg a férficsapat gólaránnyal szo­rult a második helyre. A 3x400 méteres váltó is a legjobbnak bizonyult, így részt vehet szeptemberben, Tatán sorra kerülő országos döntőn. A női futócsapat elődöntőjét július 14-én, Pest megyében rendezik. * A megyei kézilabda-baj­nokság B csoportjában a ri Sí) 1820, 3. Fitos Anikó (Dunaföldvár) 1786 ponttal. B változat: 1. Csende Zsuzsa (Szekszárdi Sí) 2264, 2. Ko­vács Mária (Dunaföldvár) 2019, 3. Deák Zsuzsa (Duna­földvár) 1684 ponttal. C vál­tozat: 1. Egyed Krisztina (Dombóvári Sí) 2001, 2. Fónai Judit (Dombóvári Sí) 1726, 3. Kern Anna (Paksi SE) 1612 ponttal. A részt vevő egyesü­letek közül a Szekszárdi Sí és a Dombóvári Sí, valamint a Dunaföldvári Szöv. SE sze­rezte a legtöbb érmet. Eremtáblázat: I. II. III. Szekszárdi Sí 5 3 3 Dombóvári Sí 1 5 — Dunaföldvár 2 1 3 Nagymányok 2 — 2 Bonyhádi Spart. 1 2 — Tolnai VL 1 — 2 Paksi SE — — 2 Nagydorog — 1 — Bonyhádi Botond női együttese pontveszteség nélkül áll az ötödik forduló után a táblázat élén. A to­vábbi sorrend: 2. Ozora, 3. Paks, 4. Nagydorog, 5. Ma­docsa, 6. Tengelic. * Fegyelmi határozatok: a megyei labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága Liesz- kovszky Károlyt (Báta) augusztus 27-ig, Csetneki Lászlót (Dombóvári Vasas) szeptember 9-ig, Bitter Jó­zsefet (Tengelic), Szebényi Bélát (Gerjen), Bogdán Já­nost (Bogyiszló) szeptem­ber 17-ig, Lieszkovszky Ti­bort (Báta) szeptember 24- ig tiltotta el a játéktól. — FmPfNP c beszélni róla ÉS A PAKSI SZURKOLÓK? Tehát az idén sem sikerült a Paksi SE csapatának az NB II-be jutás. Lapunk ked­di és szerdai számában rész­letesen foglalkoztunk a témá­val, az okokkal, melyek köz­rejátszottak, de ezúttal — úgy érezzük — azokról is szólni kell, akik elütötték a paksia­kat az NB Il-es csapattól. Közismerten nagy tábora van Pakson a labdarúgásnak és a szurkolók 98 százaléka azért megy ki a pályára, hogy csapatát győzelemre buzdít­sa, élvezze a játékot. Sajnos, marad az a 2 százalék, akik­ről mindez nem mondható el. Nem titok, hogy néhány hangadó már több ízben meg­botránkoztatta az ellenfelet, a játékvezetőket, sőt még a jó érzésű paksi szurkolótársait is. Szép, ha valaki szurkol a csapatának, érthető, indokolt az öröm, de van egy határ még ebben is, ahol már meg kell, illetve meg kellene állni. Tavasszal a Bátaszék—Paks mérkőzésen több százan vol­tunk szemtanúi, amikor az említett szurkolók örömük­ben a nézőtérről a pálya szé­léig, sőt a pályára is bemen­tek, ölelgetni a játékosokat. Mindennek a paksi sportve­zetők is szemtanúi voltak, de — a jelekből ítélve — nem hoztak kellő intézkedést a szurkolók megfékezésére, mert ellenkező esetben nem ismétlődött volna meg az eset Martonvásáron. Jól tudjuk, hogy a játék­vezető döntő hibákat vétett a mérkőzésen, de ha a paksi szurkolók fegyelmezetten vi­selkednek, nem tódulnak a pályára, a játékvezetőnek nem nyílik alkalma Majsai kiállítására. A paksi labda­rúgóknak ezen a vasárnapon jól ment a játék és adva volt a lehetőség a feljutásra, az NB II-be kerülésre. A szomorú eset legyen ta­nulság valamennyi csapat ve­zetője, játékosa, sőt szurkolói számára is. JOBB SZERVEZÉST Az AFIT KISZ-esei vasár­nap a Velencei tó környékére szerveztek túrát. Már indu­lásnál kiderült, nem volt elég körültekintő a szervezésük, Ezt nem volt nehéz megálla­pítani már a kocsik számából sem. Igaz, megérkezett Bony- hádról a művelődési központ autóbuszával egy lelkes tár­saság, de hol volt a 25—30 személygépkocsi, melyek a korábbi túrákon jellemezték a nagy érdeklődést? A KISZ-titkár betegsége miatt nem tudott a csoporttal tartani, viszont az AFIT egyik lelkes dolgozója vállalta a vezető szerepet. Indulásnál megkérdeztük: mi lesz az el­ső állomás, hova tartanak. Pákozd — válaszolták és mi ennek alapján 9 óra után már Pákozdon vártuk a mintegy ötven embert. Tíz óra után két AFIT-os gépkocsi érke­zett és elmondták: hajóval jönnek át Agárdról, a tó túl­só partjáról. Vagy másfél órai várakozás után feltűnt a hajó, de abból mindössze hárman szálltak ki, tehát nem érkez­tek meg. Mit tehet ilyenkor a ripor­ter: autóba vágja magát, hogy megkeresse őket Agárdon, készítsen felvételt és próbál­jon anyagot gyűjteni. A kí­sérlet azonban eredményte­len maradt, mert a bonyhá­diak autóbuszát nem lehetett megtalálni a zsúfolt Agárdon, sőt még Kápolnásnyéken sem leltünk rá. Az idő sürgetett, tehát dönteni kellett: vagy elmarad a délutáni szántód- pusztai riport felvétele, vagy visszamegyünk Pákozdra. Szántódpusztára mentünk, a bizonytalan helyett a bizto­sat választottuk. A kirándu­lásról a riport elmaradt. Reméljük, ez a túra figyel­meztette az AFIT KISZ-eseit: a jövőben nagyobb körül­tekintéssel kell szervezni és ha úgy látják, kevés az ér­deklődő — mert ilyen is elő­fordulhat — merjék kijelen­teni: a túra elmarad. A jövő érdekében még mindig hasz­nosabb, célravezetőbb ez a megoldás, mint a sikeresnek indult mozgalom érdektelen­né válásában közreműködni. TÁRSADALMI MUNKÁBAN Aki az elmúlt hét végén nem járt Domboriban és nem látta a kajak-kenu versenyen a sok indulót, fogalma sem lehet arról, mit jelentett en­nek a versenynek a zavarta­lan lebonyolítása. Az orszá­gos versenyen huszonöt egyesület több mint ezer ver­senyzője vett részt. Gondol­junk csak bele: több mint ezer versenyző, mellettük az edzők, intézők, szakosztály- vezetők, gépkocsivezetők. Ilyen tömeget kellett elszál­lásolni, az étkezésüket bizto­sítani, nem beszélve a ver­senyről. Az utóbbi külön mél­tatást érdemelne. Ennek az országos versenynek egyik szervezője, irányítója, vagy ahogy a sportnyelvben át­ment már használatba, a „mindenese” volt a tolnai Merkl Antal. Közel egy hetét áldozta fel szabadságából a verseny előkészítésére, majd a verseny két napján és az azt követő hétfőn, hogy min­den zökkenőmentes legyen, az ország különböző városai­ból érkező sportolók megelé­gedéssel távozzanak. Az or­szágos szövetség elismerőleg nyilatkozott a szervezésről, a versenyről és minden bi­zonnyal az egyesületek, a szakosztályok tagjai is így vélekedtek. Elismerés' Merkl Antal szakosztályvezetőnek és mindazoknak, akik vállalták a fárasztó, nehéz és körül­tekintő munkát. Végül közöljük a kétnapos pontverseny végeredményét, mely többé-kevésbé tükrözi az erőviszonyokat is: 1. Rába ETO 434, 2. SZEOL 304, 3. DVTK 183, 4. Szolnok 180, 5. VVSI 171, 6. Vác 138, 7. KSZVSE 68, 8. MVSC 66, 9. TAC 56, 10. DESE 47, 11. Nagymaros 45, 12. PVSI 32, 13—14. LMTK és Szekszárd 23—23, 15. Viscosa 22, 16. Ba­ja 20, 17—18. DKSE és Szarvas 13—13, 19. Titász 11, 20. Szentes 6, 21—22. BSZHSE —Nagykanizsa 5—5, 23—24. Csongrád és PGSK 3—3, 25. Toldi SE 0 ponttal. A 80 méteres gátfutásban elöl Böjtös

Next

/
Oldalképek
Tartalom