Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

^NÉPÚJSÁG Százhetvenöt éve, 1804. jú­nius 1-én született a szmo- lenszki kormányzóságban, kö­zelebbről Novoszpaszkojeban, atyja birtokán Mihail Ivano- vics Glinka, az orosz nemzeti muzsika megteremtője, az „Iván Szuszanyin” zeneszer­zője. A nyugtalan természetű Mihail Ivanovics egy péter- vári nemesi nevelőintézetben tanult. 1826-ban jelent meg első munkája: Olasz népdal­ra írt változatok. 1830-ban hosszabb tartóz­kodásra Olaszországba uta­zott, ahoj zenei tudását ala­posan elmélyítette. Utóbb Berlinben folytatta tanul­mányait Wilhelm Siegfried Dehn professzor, nagy tekin­télyű zenetudós irányítása mellett. Az ő tanácsára „orosz muzsikát” kezdett komponál­ni. Első ilyen kísérlete az Ivan Szuszanyin, eredeti szel­lemű koloritjával, népzenei elemeket is felhasználó stí­lusával, 1836-ban a pétervári ősbemutatón fényes sikert aratott. Ennek a sikernek fő tényezője az volt, hogy Glin­ka szakított az olasz opera­stílussal. s az orosz népművé­szethez fordult inspirációért. Igaz. akadtak olyan bírálói is, akik zenéjét túl „paraszti­nak” találták. Második ope­rájának bemutatójára csak 1842-ben került sor. Glinka maga írta a librettót Puskin Ruszlán és Ljudmila című eredeti eposzából. Ezúttal még jobban megoszlottak a kritikai vélemények. Liszt Ferenc 1842 tavaszán járt először Pétervárott. Ta­lálkozott Glinkával, aki ak­kor dolgozott a Ruszlán és Ljudmila vezérkönyvén. A partitúrát megmutatta Liszt Ferencnek, aki nyomban fel­ismerte zenésztársa jelentő­ségét. Attól kezdve minden módon propagálta Glinka szerzeményeit. A magyar művész egyik koncertjén a közönség kívánságára rögtön­zött Glinka Csernomor- indulójára és Ványa dalára az Ivan Szuszanyinból. Fer­geteges taps4 fogadta. Később elkészítette a Csernomor- induló koncertváltozatát is. Az Odolevszkij palotában rendezett estélyen Liszt Fe­renc Glinka kéziratából ját­szotta el a Ruszlán és Ljud- mila néhány részletét. Min­denkit, még Glinkát is bá­mulatba ejtette mesteri elő­adóművészetével. Glinka fennmaradt „Feljegyzések” című naplójában félig gú­nyosan. félig komolyan írta önmagáról és Lisztről: „A hazájában majdnem elfelej­tett művésznek sikerült is­mét megjelennie fővárosunk szalonjaiban a híres külföldi művész támogatásával.” Közöny fogadta ezután ott­hon Glinkát, akinek élete szinte szünet nélküli vándor­lás lett Európában. Lelkes pártfogóra talált Párizsban Hector Berlioz személyében. Túlérzékenv idegállapota azonban Párizsból továbbker­gette. Spanvolországba uta­zott. hogy újabb zenei be­nyomásokat gyűjtsön. Ideg­állapota folyton romlott, ze­neszerzői kedve alábbhagyott. Nővére, Ljudmila Ivanovna Sztaszova írta róla: „A teljes lenézés, amit tehetsége iránt az orosz társadalom részéről tapasztalt, megölt benne min­den ihletet. Elfásult saját al­kotói kedve iránt, s ebben nagy része volt az őt pisz­káló, támadó kritikáknak”. Egy időben Varsóban telepe­dett le, de onnan is- tovább vándorolt. 1856-ban Berlin­ben meglátogatta régi mes­terét, Dehnt. A találkozás után már csak néhány hóna­pig élt. 1857 tavaszán Berlin­ben érte utol a halál. Ham­vait később exhumálták, és díszes külsőségek közt temet­ték el hazájában. Az orosz népi zenét, orosz hangulat- világot ő vitte először szín­padra. Az orosz nemzeti zene atyját tiszteljük benne. Eszperantó-kongresszus Az Eszperantó Világszövet­ség (UEA) a svájci Luzern- ben rendezi meg 64. kong­resszusát. amelynek érdekes magyar vonatkozása van: szervezését hazánkból — Pécsről — irányítják. A me- csekaljai városban élő Felső- né dr. Szabó Flóra ugyanis tagja a világszövetség leg­főbb irányító testületének, s a nyolctagú elnökségben ő a kongresszusok és konferen­ciák szervezésének felelőse. Az UEA-elnökség magyar tagja elmondotta, hogy a 64. eszperantó világkongresszus július 28. és augusztus 4. kö­zött ülésezik Luzernben. A találkozóra mintegy ötven or­szágból több mint félezer esz- perantista jelezte részvételi szándékát. Hazánkat húsz­tagú küldöttség képviseli majd a kongresszuson. A szombathelyi Derkovits Gyula-teremben megnyílt Zentai Pál festőművész kiállítása. Képünkön a művész Duna­kanyar című alkotása. Kecskeméti alkotóház Berki Viola festőművész a kecskeméti alkotóház műtermé­ben készíti közel 60 négyzetméteres mozaikjának tervét, amely Debrecenben, a művelődési központban kerül majd felállításra. Hosszú szünet után ismét fogadhatja a képzőművésze­ket a Képzőművészeti Alap 5. számú kecskeméti alkotó­háza. A század elején épült kastélyszerű épületet az el­múlt évben teljesen felújí­tották: a főépületben tíz, mű­teremmel ellátott lakást ala­kítottak ki. Ma az ország leg­modernebb, legkényelmesebb alkotóháza a kecskeméti, ahol jelenleg 4 szobrász és 6 festő, illetve grafikus dolgozik. A felújított kecskeméti alkotóház Glinka 1979. június 28. Dunántúlt napló Tudjunk többet Baranyáról címmel közöl cikket a Du­nántúli Napló. A cikkből ki­derül: Baranya megye terüle­te 448 653 hektár, a lakóné­pesség száma 435 335, amiből következik, hogy a népsűrű­ség 96,6. A szigetvári járás­ban 39,2, Pécsett pedig 1099,2 ember lakik egy négyzetkilo­méteren. A statisztikai ada­tok szerint Pécsett — a me­gye területének 3,4 százalé­kán él a megye népességének 38,4 százaléka. Az ezer lakos­ra jutó házasságkötések szá­ma 9,1 volt, a természetes szaporodás pedig 3,6. Ez utób­bi kettőnél egyébként Komló vezet: 11,1 a házasságkötések száma és 10,2 fő a természe­tes szaporodás. A megye lakásállománya 142 390. Ennek 51 százaléka a megyeszékhelyen van. A me­gye legnagyobb területű köz­sége Dunafalva (5569 hektár), a legkisebb pedig Pálé mind­össze 215 hektárral. Baranyában az elmúlt öt­venként évben 109 községnév tűnt el a térképről. A felsza­badulás előtti időkben 1930-. ban tűnt el a legtöbb, ponto­san tíz. A felszabadulás után 1950-ben húsz községnév tűnt el, ekkor kaptak új nevet a Herceg és Püspök előtagú ba­ranyai községek. Pár év múl­va volt egy érdekes vargabe­tű: 1954-ben Gödréből Gödre- keresztúrt csináltak, majd 1963-ban Gödrekeresztúrból ismét Gödre lett. Az utolsó nagy „névtörlés” tavaly volt, akkor 13 községet csatoltak úgy más településhez, hogy nevét megszüntették. Köztük olyan, az elnéptelenedés kü­szöbére ért falvak voltak, mint Korpád, Mónoskor vagy Révfalu... SomoQi/i Néplap Érdekes riport jelent meg a lapban Razzia a Balaton- parton címmel. A riportban szerencsére Tolna megyei név nem szerepel. Talán csak azért, mert megyénkbeli nem akadt fenn a rendőrség háló­ján? Ki tudja? A riportból egy, a szülőkre nézve is na­gyon tanulságos esetet emel­tünk ki. „A fiatalember tizenhat éves, egy napja érkezett Hosz- szúhetényből és már be is fe­jezi a csavargást. — Régi ismerős — mond­ják a rendőrök. — Az idén már vagy negyedszer van itt. — Mennyi pénzzel jött el hazulról? — ötven forinttal. — Gondolta, hogy elég lesz? — Tudtam, hogy nem, de ha elfogy, akkor kunyeráltam volna. — A szüleinek mit mon­dott? — Hogy dolgozni megyek. Műszaki boltban dolgozom és kereskedelmibe járok. Az utolsó két hónapban már nem mentem iskolába, mert tud­tam, hogy úgyis megbukok. Nem szeretem, amit csiná­lok. — Mit szeretne? — Talán valami szerelő­szakmát... — Az idén már többször leszökött a Balaton-partra, és mindig elkapták... — Hát igen, peches va­gyok, de azért megpróbáltam. — A szülei mit szólnak, amikor visszaviszik? — Semmit! — Azt sem mondják: ejnye kisfiam? — De, azt mondják...” Sajnos ilyen gyerekek és ilyen szülők is vannak. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Székesfehérvári Bútor­gyárról olvastunk egy cikket a lapban, amelyben a Szek­szárdi Bútoripari Vállalat ne­vével is találkoztunk. A szek­szárdiak kárpitos kiegészítő­ket szállítanak a székesfehér­váriaknak. A mi bútorgyá­runknak is köszönhető — a székesfehérváriak nyilatkoza­ta szerint —, hogy elemes bú­torból folyamatos az után­pótlás. Az elemes bútor ese­tében ez a folyamatosság lé­nyeges, hisz aki korábban vett már néhány elemet, az később a többit is meg sze­retné vásárolni. A Székesfe­hérvári Bútorgyár minden év­ben jelentkezik valami újjal. Általában a BNV-n mutat­ják be először termékeiket. A tavalyi BNV-n láthatták a vásárlók a Garzon-szekrény­hez kapcsolható, lehajtható étkezőasztalt és sarokelerrtet. Az idén, a negyedik negyed­évben kerülnek ezek az ele­mek a boltokba. A Garzon bútorcsalád változtatható ma­gasságával ma már alkalmas különböző típusú lakások be­rendezésére. Ezt a szekrény­sort tartják alapnak a többi gyártmányuknál is. Uj prog­ramjuk is indult. Az iroda­házak célszerű és ízléses be­rendezése lesz az új beépí­tett szekrénysor. A házgyári és a magánerővel épülő la­kásokban is kialakítható szekrényfal belőle. Az eladha­tóságot az árak is segítik. Termékeik 20—30 százalékkal olcsóbbak, mint a hagyomá­nyos bútorok. PETŐFI NÉPE Köztárházat avattak a szomszédos Baján —, tudhat­juk meg a Petőfi Népe tudó­sításából. Az új létesítmény az Állami Termékgazdálko­dási Igazgatóság hetedik tranzit raktára, amely köz­vetlen a város alatt, a Duna- parton kapott helyet. For­galomba vonásával, 30 év után ismét lehetővé válik a külföldi áru bértárolása, a hazai export-import termékek átmeneti raktározása mellett. A bajai köztárház közvetlen kapcsolódik az ország közúti és vasúti vonalaihoz, s fel­készült a nyolc országot ösz- szekötő vízi út kihasználására is. Kikötőjében, még ala­csony vízállás esetén is, fo­gadni tudják a teherszállító hajókat. Már az idén várha­tóan 60—70 hajó rakodik itt, de évi 100 hajó fogadására is képesek. Az ATI folytatja a hazai köztárhálózat bővítését. Az újabbak létesítésekor is figye­lembe veszik az olcsó vízi utak kihasználását, ami jelen­leg csupán 20—30 százalékos az országban. Giovanni Arpino: Doktor Mechanikus íme, doktor Mechanikus laboratóriuma. Asztalok, pultok, könyvespolcok, fali­táblák mindenütt, papírlapokból felhalmo­zott tornyok, hokedlik, füzetek, papír- galacsinok itt meg ott, mindenfelé gépek, I némelyek mozdulatlanul, üres és poros csövekkel, csavarokkal, másikak meg sis­teregtek és remegtek, áttekinthetetlen cső­kígyó bennük, mintha egyik pillanatról a másikra fel akarnának robbanni. Gőz, füst, zúgás, morajlás áradt összegyűlve egyik­ből a másikba és a lepárló készülék tete­jén egy csésze kamillatea gőzölgött, amit doktor Mechanikus tett fel melegedni. Amikor a kamilla meleg lett, doktor Mechanikus előbújt egy kis és nagy szár mokka! teleírt papírhalom mögül, és levet­te a csészét a készülékről. Akkor Rafé meglátta kopasz fejét, bagoly szemüve­gét, karját és nyakát, amely kilátszott vi­rág mintás köpenyéből. — Azt hittem, hogy a tudósok öregek, szakállasak, és fekete ruhát hordanak — suttogta Rafé Endecaidecának. — Úgy van, doktor Mechanikus is ilyen — válaszolta a mágus. — De éppen egy fiatalítási kísérletet végez magán. Minden évben kettővel kevesebb lett, és most új­ból harminc éves. Úgy is öltözik, mint a fiatalok, egy dolgon azonban nem ilehet változtatni: a rondaságán. És minél többi új dolgot fedez fel, annál rútabbá válik. Mechanikus lehunyt szemmel szürcsölte a teát, amikor egy dörrenés hirtelen fel- ugrasztotta karosszékéből. Egy három­lábú állványon lévő gömbben forrt vala­mi, és hatalmas kék lángok csaptak ki. Mechanikus várt egy darabig, hogy a fém­gömb heves kitartáséit ellenőrizze, amely úgy remegett, hogy szinte darabokra esett szét, aztán rohangászni kezdett a papírok­tól a falitábláig, a füzettől a falra írt jegyzetekig, a jegyzettömbtől a fokmérőig, a mikroszkóptól a golyós számológépig, a körzőtől a piros és kék ceruzákig, a szó­tártól a forgó indikátorig, a feszmérőtől a teleszkópig, a számítógéptől egy papírda­rabkáig, amit a szemétkosárból halászott ki. Rohangászva szétszórt papírokat, köny­veket, újságokat; asztalokba, hokedlibe verte térdét, fejét a lámpaernyőbe; elszór­ta a ceruzákat, elvesztette és megkereste a szemüvegét; a levegőbe dobálta a kém­csöveket, táblázatokat; türelmetlen és fáj­dalmas üvöltéssel ordítozott. Amikor is a nagy fémgömb fütyült, fújt, sóhajtott, és egy nagy remegéssele befejez­te. Doktor Mechanikus kifulladva dőlt egy székre, kopasz fejét két keze közé fogta, és mozdulatlan maradt a gőzben, amely áradt ezer alumínium- és üveg­csőből. — Megint nem sikerült — mondta a má­gus, újra betakarva az üvegpadlót a szőnyeggel. — De mit mesterkedett éppen? — Egy nagy kísérletet — mondta bizal­masan Endecaideca egy körtét hámozva. — Doktor Mechanikus szinte mindent felta­lált már: műszívet, robotgépeket, holdjáró űrhajót, a paradicsom és a tyúkok növeke­dését segítő hormonokat, repülő vonatot, tengeralattjáró helikoptert, megtanította beszélni a majmokat három nyelvre, le- kottázta az elefántok trombitálását, doboz­ba sűrítette a napenergiát. Csak egyetlen dolog nem sikerült neki még soha, báf évek óta küszködik vele: feltalálni a vaj- szeletelő gépet. Fordította: ANGYAL JÁNOS N Kiállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom