Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
1979. június 27. Képújság 5 | • Qz uralkodó osztály akaratát kifejező, az állam ál- szessége. A szocialista jog a társadalmi tulajdonra épül, előmozdítja J • tál kötelezővé tett, írásba foglalt, vagy a jogalkai- az embernek ember által történő kizsákmányolásának felszámolását, kalmazó szervek gyakorlatában kifejeződő magatartási szabályok őszA Magyar népköztársaság Alkotmányából „VII. fejezet, 61. § (1) A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. (2) Az állampolgároknak nem, felekezet vagy nemzetiség szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.” „62. § (1) A Magyar Nép- köztársaságban a nők és férfiak egyenlő jogokat élveznek.” „64. §. A Magyar Népköz- társaság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.” „66. §. A Magyar Népköz- társaság biztosítja az állampolgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és a magánlakás tiszteletben tartását.” A régi magyar jogból írásos bizonyítéka van annak, hogy őseink körültekintő emberek voltak. Ezt az 1300-as évek közepéről származó Budai Jogkönyvből vett idézet is tanúsítja, mely így intézkedik: „Buda városának tisztség- viselője csak az lehet, aki tiszta erkölcsű. Nem viselhetnek tisztséget a csalók, a gyenge elméjűek, a hóbortosok, a besúgók, a bajkeverők, a fösvények, a részegesek, az esztelenek, az istentelenek, a tékozlók, a gyilkosok és azok a fejbólintók, akik mindenre igent mondanak.” Mindez egyik-másik részletében, különösen befejező szavainál, máig figyelemre érdemes. Nem a középkorból származik... Kiegyensúlyozott jogrendű hazánkban bizonyára nem mindenki olvasta az alábbi két hírrészletet, melyek a „Time” és „Jeune Afrique” lapok alapján a Magyar- ország 20. és 22. számaiban jelentek meg. Úgy véljük, kommentár nem szükséges, elég a szó szerinti idézet is: „Uj igazságszolgáltatás Kínában? Nagyon nehéz lesz a törvény erejének megteremtése egy olyan országban, amelynek majdnem 20 éve nincs hivatalos jogrendszere. A nyilvános perek száma elenyésző volt és csupán látványos célokat szolgáltak, ügyvédek szinte egyáltalán nem léteznek, a bírák többsége alig ismerte a törvényeket. Az 1960-as évek végén a Zsenmin Zsipao vezércikket közölt „A törvénytelenség dicsérete” címmel. A cikkben a forradalmi tömegek burzsoá korlátozásaként ítélte el a törvényeket.” Egy országgal odébb, Pakisztánban; „..plakátok adták tudtul, hogy a tolvajoknak, a nőkkel szemben erőszakoskodóknak, a megvesztegetetteknek és az iszákosoknak ezután vagy a korbács lesz a büntetésük — az enyhébb esetekben —, vagy az, hogy levágják a kezüket! Ez az .Istentől megáldott rend” Ziaul Hak tábornok szerint...” Jobb később, mint soha? Petőfi írta... „Haza csak ott van, hol jog is van," (A nép) „logot tehát, emberjogot a népnek I” (A nép nevében) „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt von már a Kánaán!" {A XIX. század költői) • • Önkéntes totó Az alábbiakban egy kis önkéntes totózásra hívjuk fel mindazokat, akiknek nincs jogi képesítésük. Határozzák meg önmaguk számára néhány szóban az alábbi kifejezéseket, a mögöttük rejlő tartalmat: jog, jogakadémia, jogalany, jogalkalmazás, jogállam, jogász, jogbitorlás, jogbölcselet, jogcím, jogegyenlőség, jogelmélet, jogértelmezés, jogfilozófia, jogfolytonosság, jogforrás, joggyakorlat, joghatóság, jogi csélekmény, jogi személy, jogképesség, jogorvoslat, jogos védelem, jogrend, jogrendszer, jogsegély, jogsérelem, jogsértés, jogszabály, jogszokás, jogtanácsos, jogtípus, jogtörténet, jogtudomány, jogtudor, jogutód, jogügylet, jogvédelem, jogtípus, jogsérelem. Jutalmakat nem küldünk, a helyes megfejtés az Uj Magyar Lexikon megfelelő kötetében olvásható. Takáts professzor úr Az én időmben az agráregyetemisták utáltak vizsgázni. Jogból különösen. (Nem volt igazunk!) Takáts Imre professzor úr tette fel egy tragikus végű vizsgán a következő kérdést: — Kolléga úr! Más ember véderdejében kecskét legeltetni — mi az? Válasz: kihágáshalmazat. Kecskét erdőben legeltetni tilos, véderdőben mindent az, a máséról ne is beszéljünk. Mondani se kell, hogy nem tudtuk. Az oldalt irta és összeállította Ordas Iván, a rajzokat készítette Nagy János. Jogásznemzet vagyunk? A címben feltett kérdésre egyértelmű a válasz: — nem! Sose is voltunk az, bár történelmünk egy nagyon jelentős szakaszában a joggal való játszadozás keveseknek — a nemességre gondolunk — kedvelt foglalatossága volt. Az utólagos ítéletmondás mindig kockázatos, de múltunk tényeinek ismeretében ma már azt is kimondhatjuk, hogy az esetek többségében felettébb retrográd játszadozása. A „Szentkorona tanáról” a mai fiatalok közül legfeljebb csak azok sejtenek valamit, akik a királyi ékszer hazatérte óta megjelent kitűnő könyvek valamelyikét olvasták. A „nemesek” és „nemtelenek” közti különbségtétel máig mérhető károkat okozott az országnak. Tulajdonképpen majdnem a XX. század derekáig konzerválta a feudalizmust, torzította a gondolkodásmódot egészen olyan képtelenségekig, mint amit e sorok írója 1943-ban egy névjegyről tanult meg és máig se felejtett. A névjegyen (egyébként érdemes szakember tulajdonosának neve mellett) a következők voltak olvashatók: „kisberzsenyi és nagyberzsenyi, enderszegi és csáfordi, egyházasberzsenyi dr. Berzsenyi György magyar királyi gazdasági főfelügyelő.” A „dr.” ebben az esetben az államtudományi doktorátus megszerzését jelentette, tulajdonképpen nem többet, mint az átlagosnál magasabb fokon való konyítást a joghoz. Egy olyan országban, melynek több mint évezredes állami léte során első írott alkotmánya csak a felszabadulás után született meg. Ebből az alaptörvényünkből ezen az oldalon máshol még idézünk' A felszabadulás előtt Magyarországon a jogászi képesítésnek nem hogy becsülete volt, hanem (és ezzel igazán nem akarja senki megsérteni a jogásztársadalmat) túlbecsülése is. Az ügyvédekről azt tartotta a közhit, hogy egy rókáról is képesek hét bőrt lenyúzni és nincs más céljuk, mint a gazdagodás. Az újságírókat hivatásuk gyakorlása nagyon sok-1 szór viszi el bírósági tár- /- r* . gyalótermekbe. Tanúkihallgatások során — pedig erre napjainkban aztán igazán nincsen semmi ok — számtalan esetben tapasztaltunk egy ősöktől örökölt ösztönű félelmet, ami nemcsak tanácstalanságban nyilvánul meg, hanem ilyesfajta válaszokban is: „Kérem, én még sosem jártam ilyen helyen!” Az örökségen nem kell csodálkozni. 150 éve sincs, amikor nagy magyar jogászok, Deák Ferenc és Kossuth Lajos emberalatti ítélkezési gyakorlatot és képtelen jogi körülményeket támadtak, lepleztek le Magyarországon. A tanácstalanságon, tartózkodáson mindig érdemes elgondolkodni. De azon is, hogy hazánkfiai között milyen széles körű, akkor se túlzunk, ha azt mondjuk, hogy általános a jogi műveletlenség. Az még csak a kisebbik hibák számát szaporítja, hogy sokaknak sejtelmük sincs az „ügyvéd” és az „ügyész” közti különbségről. Többnyire azonban arról se, hogy milyen ügyben, mikor, hova kell fordulniuk. Amiből aztán szám- lálhatatlan kellemetlenség származik az ügyeiket intézni akarók (ezek az állampolgárok) és az ügyintéző (ezek a tisztviselők) részére egyaránt. Saját gyakorlatunkból is tömegével tudnánk idézni példákat, amikor vélt vagy valós sérelmeikkel minket keresnek fel olvasóink. Ami megtiszteltetés és a bizalom jele, de ugyanakkor azt eredményezi, hogy a szerkesztőség (rádió, tv) küldi tovább a panaszokat oda, ahova azoknak * eleve el kellett volna Jutniuk. A kétségtelenül előforduló rossz példák mit se változtatnak azon a tényen, hogy Magyarországon jogos sérelem nem maradhat hosszú távon orvosolatlanul. Nincs senki, aki kapcsolatba ne kerülne a joggal, c,z a folyamat már a születés előtt megkezdődik és a halál után is tart. A legkülönbözőbb fórumok igyekeznek változtatni azon — amit az iskola- rendszer majd csak az új oktatási formák között és akkor is csak a középiskolákban kezd el —, hogy jogi műveltségünk csökkenjen. Jogszabály-magyarázatokkal a legkülönbözőbb szervek foglalkoznak. A mi hasábjainkon minden héten jelentkezik dr. Deák Konrád ügyész „Jogszabályokról — röviden” címmel. Konkrét esetekben igyekszünk segítséget nyújtani „ön kérdez — mi válaszolunk” rovatunkban. Ilyenek közül a legtanulságosabbakat és legcifrábbakat a tv „Jogi esetek” műsora teszi közkinccsé, a jogsértéseket pedig a „Kék fény”. Minden nagyobb újságospavilonban kaphatók a Házi jogtanácsadó füzetei. Mindezek nem azért, hogy jogásznemzet legyünk, hanem annak érdekében, hogy a jogainkhoz értőkké váljunk... Kevesen tudják Titulusok Dr. X. Y., a tanácsvezető bíró mesélte: — Megyek múltkor az utcán és a múzeum előtt odajön hozzám Z. Z. Mindenki ismeri, részben kiterjedt családjáról, részben arról, hogy egyik-másik családtag időnként befejezi a szabadlábon töltött napokat. Most is így történt. — Jó napot kívánok alázattal tekintetes bíró úr! — — így ö. A folytatás azzal volt kapcsolatos, hogy nem lehetne-e tenni valamit a jogerősen — és éppen általam — elítélt Jancsi fia idő előtti szabadlábra helyezése érdekében. Persze nem lehetett, amit közöltem is vele. Gyanakodva nézett rám, szinte láttam, a szemén, hogy most fontolgatja, hogy miként sérthetne meg büntetlenül. Azt a megoldást választotta, hogy elbúcsúzott. így: — Hát akkor jó napot, bíró kar tár s ! „Mi történik akkor, ha egy gyermek elveszítette a menetjegyét, vagy ha valami ok miatt menetjegy nélkül szállt fel a vonatra? Tizennégy éven aluli gyermekek és a tanulók nem zárhatók ki az utazásból. Ök tehát menetjegy hiányában se szállíthatók le a vonatról, hanem el kell szállítani őket addig, ameddig utazni szándékoztak. Ezt a szabályt a gyermek érdekében mondták ki. A gyermeknek nemigen lehet elegendő pénze, nincsenek megfelelő ismeretei, nem öntevékeny eléggé, ilyenkor nem tudná átszervezni az utazását...” Mennyi élelmiszert vihetünk külföldre? A 404/1979 MNB. sz. közlemény szerint külön deviza- hatósági engedély nélkül „1979 február 15-étől a külföldre utazó magyar állampolgárok a következő élelmi- és élvezeti cikkeket vihetik magukkal: fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmiszerből úti élelemként a naponkénti személyes szükségletnek megfelelően, legfeljebb azonban három napra való, de húsáruból (húsipari termékből összesen 1 kg-ot, fajtánként fél kilót, cigarettából 500 vagy szivarból 50 darabot, vagy dohányból 500 grammot; 5 liter bort és 2 liter egyéb szeszes italt. Dohányárut és egyéb szeszes italt tizenhat éven aluli nem vihet ki. És milyen élelmiszert nem küldhetünk ajándékba? Erről az MNB 403/1979. számú közleménye intézkedik, mely szerint: „1979. február 15-től posta-, illetőleg utasforgalomban ajándékként nem küldhető, illetőleg vihető külföldre devizahatósági engedély nélkül szalámi és kolbászáru, nyers és füstölt hús, füstölt szalonna, zsírszalonna, zsír, olaj, cukor, liszt, kávé, rizs, kakaó, fűszerpaprika-őrlemény, bors, gyógyszer, szőnyeg és gyermekcipő. Hol lehet megtalálni és minden részletében elolvasni a személygépkocsik forgalmának egyes kérdéseiről és a gépjárművásárlásokról megjelent új rendeleteket? A Magyar Közlöny 1979. 1979. évi 2. számában. (A HJ. VI. évf. 1979./5. száma alapján.) Mentőöv a tájékozatlanoknak
