Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

2^ÉPÜJSÁG 1979. június 26. A KGST ünnepi ülésszaka Moszkvában Lázár György vezeti a magyar küldöttséget Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének vezetésével hét­főn magyar küldöttség uta­zott Moszkvába, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak XXXIII. ülésszakára. A delegáció tagjai: Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, az Országos Tervhivatal elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök- helyettese. hazánk állandó KGST-képviselője, Pullai Árpád közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Rácz Pál kül- ügyminisztériumi államtit­kár, Szita János, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője és Meisel Sándor, hazánk ál­landó KGST-képviselőjének helyettese, aiki Moszkvában csatlakozik a küldöttséghez. Búcsúztatásukra a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese, Púja Frigyes kül­ügyminiszter, Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke és és Varga József, a Miniszter- tanács titkárságának vezető­je. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. ' Hétfőn délután megérke­zett Moszkvába a magyar küldöttség. Az ülésszak ma délelőtt nyílik meg Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában. Az AÁSZ Somoza távozását sürgette Nicaraguában Somoza tovább folytatja esztelen harcát a népi felkelők ellen. Képünkön: a diktatúra katonái Ma­nagua szegénynegyedeit lövik. (Képtávírónkon érkezett.) Az Amerikai Államok Szer­vezetének külügyminiszteri tanácsa szombaton este el­utasította a nicaraguai ren­dezésre vonatkozó USA- javaslatot, amely katonai be­avatkozást sürgetett a kis közép-amerikai államban, és határozatként elfogadta 13 tagország közösen beterjesz­tett tervezetét. Az AÁSZ határozata értel­mében távoznia kell Anas- tasio Somoza Debayle diktá­tornak és a hatalmat egy át­meneti demokratikus kor­mánynak kelj átadni. A föld­rész külügyminiszterei ki­mondták, hogy Nicaraguában szabad választások megren­dezésével kell dönteni az or­szág jövőjéről. Csúszós csúcs Tokió előtt Úgy vélem, kevés figyelmet fordítunk a XX. század má­sodik felének egy történelmileg új jelenségére, a nyugati világ egy viszonylag késői keletű vonására. Változatlanul dúl ugyan közöttük a konkurrenciaharc, de segítik is egymást. Gazda­ságilag összefonódtak, az egyik túlságos lecsúszása magával húzná a többit, következésképpen ma már nem érdeke az egyik tőkés államnak, hogy tönkremenjen a másik. Ennek a jelenségnek egyik megnyilatkozása lesz június végén a nyu­gatiak tokiói csúcstalálkozója. Öt esztendeje ülnek össze évenként egyszer a tőkés világ gazdaságilag legfejlettebb országainak — az Egyesült Álla­moknak, Kanadának, az NSZK-nak, Nagy-Britanniának, Fran­ciaországnak, Olaszországnak és Japánnak — legmagasabb rangú vezetői. Napirendjük nem túlságosan változatos, volta­képpen ugyanazokat a problémákat vitatják meg mindig: a nemzetközi gazdasági helyzetet (benne foglaltatik az infláció és a munkanélküliség elleni küzdelem), az energiaellátást, a valutáris ügyeket és a nemzetközi kereskedelem kérdéseit, ezzel kapcsolatban az „Észak—Dél" és a „Kelet—Nyugat” vi­szonyt. Felsorolni könnyű, tárgyalni róluk bonyolult, meg­oldani őket aligha lehet. Valamelyest azonban lépni szeret­nének, s heten együtt, valóban igen nagy erőt képviselnek. Gazdasági kötéltánc Az általános gazdasági helyzetet illetően arról tanácskoz­nak majd nyilván Tokióban, hogyan lehetne a termelés nö­vekedését az évi átlagos három százalék fölé emelni. Ennyi ugyanis nem elég a munkanélküliség csökkentéséhez, még kevésbé megszüntetéséhez. Kötéltánc ez, a gazdaságpolitiku­soknak egyensúlyozni kell; ha túlságosan fölpörgetik az ipart, és nagy beruházásokra ösztönöznek, szaporodik ugyan némi­leg a munkahelyek száma, de növekszik a kiáramló pénz mennyisége, s megugrik az infláció. Ha visszatartják a pénzt, marad vagy nő az utcán lődörgők száma. Nehezíti a dolgot az utóbbi egy-két évtized közgazdasági rejtélye: még erős, gazdag tőkés államokban is alapvetően és tartósan együtt jelentkezik az infláció és a munkanélküliség. Néhány éve, az olajválság által kirobbantott 1973-as vissza­esés óta a politikusok egyik fő feladata, hogy e kettőt az el- viselhetőség határán belül tartsák. A múlt esztendő egyébként nem volt rossz a „hetek” szempontjából. A vártnál erőteljesebb volt a növekedés az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában: méginkább föl­PANORÁMA BUDAPEST A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság meghí­vására hazánkba érkezett a SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet) küldöttsége Sam Nujoma elnök (képün­kön) vezetésével. Hétfőn megkezdődtek a megbeszélé­sek a Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára vezette magyar és a Sam Nujoma elnök vezetésé­vel hazánkban tartózkodó de­legáció között. PEKING Hétfőn délelőtt különrepülő- géppel Pekingbe érkezett a Dinh Nho Liem külügymi­niszter-helyettes vezette viet­nami kormányküldöttség, amely részt vesz a kínai— vietnami kormányközi tár­gyalások második fordulóján. Ä vietnami küldöttséget a pe­kingi repülőtéren Han Nien- lung kínai külügyminiszter­helyettes fogadta. A kínai fegyveres erők egy­ségei továbbra is megsértik a Vietnami Szocialista Köztár­saság szuverenitását és terü­leti integritását, fegyveres provokációkat hajtanak vég­re, állandó feszültséget kelte­nek a vietnami—kínai hatá­ron — jelentette a VNA hír- ügynökség. Június 11-én például kínai katonák a határ kínai oldalá­ról automata fegyverekkel/ lőtték Tuyen tartomány több körzetét. Hasonló akciókra került sor másnap ugyaneb­ben a tartományban, vala­mint Cao Lang tartomány körzetei ellen. Június 19-én 40 kínai hatolt be a Vietnami Szocialista Köztársaság terü­letére, Hoang Lien Son tar­tományba. Kínai hadihajók állandóan behatolnak Viet­nam területi vizeire, fenye­getve a vietnami halászhajó­kat. MOSZKVA Véget ért a negyedik hó­nap is a Szaljut—6 űrállomá­son Vlagyimir Ljahov és Va- lerij Rjumin számára. Az űr­állomás harmadik állandó személyzete folytatja a tudo­mányos programban elő­irányzott feladatok megoldá­sát, köztük olyan kísérleteket is elvégez, amelyeket bolgár tudósok dolgoztak ki. Az eh­hez szükséges műszereket és berendezéseket részint a leg­utóbbi Progressz-teherűrhajó. részint a Szojuz—34 űrhajó juttatta el hozzájuk. Ljahov és Rjumin válto­zatlanul jó egészségnek ör­vend, s munkaképességük is kitűnő. KABUL Mint a Bakhtar afgán hír- ügynökség beszámol róla. jú­nius 23-án reggel az áprilisi forradalom ellenségei a fő­város. Kabul egyik kereske­delmi negyedében, a Csand- raval bazár közelében gyüle­keztek. zavargásokat akartak kelteni és fegyveres akcióhoz folyamodtak. A belügyminisztérium kép­viselője elmondta, hogy rög­tön az ellenforradalmi akció kirobbanása után biztonsági intézkedéseket hoztak a bé­kés lakosság védelmére. A rendőrség és a biztonsági erők embereinek a lázadás leveré­sében a város lakosai nyúj­tották a legnagyobb támoga­tást. Kabulban rend és nyu­galom van. A lázadás előkészítését kül­földi imperialista és reakciós körök támogatták — hangsú­lyozta a minisztériumi kép­viselő. Erről tanúskodnak a lázadóktól zsákmányolt fegy­verek, lőszerek, dokumentu­mok és a letartóztatottak val­lomásai is. pörgött az ipar az NSZK-ban és ezáltal a nyugatnémetek, az eddigieknél nagyobb mértékben jelentkeztek, mint szívesen látott vevők a partneri piacokon. Szilárdult a jen, s a dollár romlását is megállították. Igaz, az éremnek van másik oldala is: e fölemelkedést néhány or­szágban kétszámjegyű, tehát tíz százalék feletti pénzromlás­sal kellett megfizetni. Komor felhők Uj. komor felhő jelent meg azonban mostanában az’ égen — az olaj füstje. Japán szakértők szerint: a tokiói tanácskozás teljes kudarcba fulladhat, ha nem találnak megoldást az át­tekinthetetlenül zűrzavaros olajhelyzet orvoslására. Két alapvető problémával állnak szemben: kevesebb az olaj, mint amennyire számítottak, és mind magasabbra megy az ára. Ez lesz a fő téma Tokióban. Növeli a bajokat, hogy e tekintetben vannak a legnagyobb nézeteltérések ~ közöttük. Nem egyformán szemlélik a három fő feladatot: a takarékos­ságot, az árfelhajtást és a termelőkhöz való viszonyt. Tavaly Bonnban kötelezettséget vállaltak, hogy évi öt százalékkal csökkentik olajfogyasztásukat, s ezzel változtatnak a kereslet és a kínálat viszonyán, csökkentik az árfölhajtó erőket és nem szippantják el egymás elől e drága nyersanyagot. Mind­ebből semmi se lett, igaz, csgk egy év telt el azóta. Francia- ország most azt javasolja, hogy ellenőrizzék szigorúbban az olajvásárlásokat és az -árakat, vállaljanak konkrétabb taka­rékossági intézkedéseket 1980—1982 között. Az Egyesült Államokban hűvösen fogadták az ötletet. Még Carter elnök takarékosságra való felhívásai is süket fülekre találnak otthon, a hatalmas olajérdekeltségekkel, a benzin­pazarlásra beállított közönség fejével nem lehet beszélni. Az óriási tőkeerővel rendelkező Egyesült Államok csak vásárol, vásárol, magához vonzza az olajat, fölveri az árakat, volta­képpen nem érdekelt a takarékosságban. Kétféle törekvés Ami pedig az olajtermelő országokat illeti, két részre osz­lanak a tokióiak. Aki erősnek érzi magát, az fenyegetőzik. Az amerikaiak még a katonai beavatkozás lehetőségét is meg­pendítették az olajtermelő államokról szólva. „Figyelmeztető szavakat” hallatott Helmuth Schmidt is e témával kapcsolat­ban. Ezzel szemben a kiszolgáltatottabbak (főként Japán) azt mondják, hogy az ellenségeskedés helyett az együttműködés­ben állapodjanak meg az arabokkal. Nem lesz irigylésre méltó helyzetben tehát Jimmy Carter, Helmut Schmidt, Giscard d’Estaing. Ohira és a többi tokiói résztvevő június 28-án és 29-én. E politikusok azzal a céllal utaznak a japán fővárosba, hogy valami eredményt elérjenek, kedvezőbb feltételeket teremtsenek a tőkés gazdaság tovább­fejlődéséhez. Ha a nagy problémákat nem is tudják meg­oldani, bizonyos döntéseket vállalniuk kell. TATÁR IMRE Budapestre érkezett a burmai külügyminiszter Púja Frigyes külügyminisz­ter meghívására hétfőn hi­vatalos látogatásra Buda­pestre érkezett U Myint Maung, a Burmai Unió Szo­cialista Köztársaság külügy­minisztere. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes fo­gadta. Jelen volt U Maung Maung, Burma budapesti nagykövete. U Myint Maung, a Burmai Unió Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere 1921- ben született. Egyetemi ta­nulmányait Rangoonban vé­gezte el. Részt vett az anti- kolonialista diákmozgalomban, majd 1942. és 1947. között a burmai hadsereg köteléké­ben a függetlenségi harcban. Az ország függetlenségének elnyerése után a hadseregben teljesített szolgálatot. U Myint Maung 1962-től, a forradalmi tanács hatalomra kerülését követően felelős beosztásokat töltött be a kormányzó Burmai Szocialis­ta Program Pártjában, a kormányzati szerveknél, valamint dandártábornoki rangban a fegyveres erők vezérkari főnökségében. 1975 óta teljesít diplomá­ciai szolgálatot. 1975—76-ban Burma állandó ENSZ-kép- viselője, 1977—78-ban pe­kingi nagykövet volt; kül­ügyminiszterré 1978 márciu­sában nevezték ki. 1977-ben a Burmai Szocialista Prog­ram Pártja Központi Bizott­ságának tagjává választották. A délutáni óráikban a Kül­ügyminisztériumban megkez­dődtek a magyar—burmai hivatalos tárgyalások. Gromiko sajtóértekezlete a nemzetközi kérdésekről Több mint kétórás, hatal­mas érdeklődéssel kísért saj­tókonferencián értékelte hét­főn Moszkvában Andrej Gro­miko, szovjet külügyminisz­ter Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter csúcstalálkozó­ját, a SALT—II. szerződés aláírásának jelentőségét. A szovjet külügyminiszter kitért az egyéb leszerelési tárgyalá­sok állására is és képet adott a szovjet álláspontról számos nagy fontosságú nemzetközi kérdésben. Gromiko értékelé­se a bécsi csúcstalálkozóról: olyan nagy jelentőségű ese­mény volt, amely tartalmá­ban felülmúlta az eddigi hasonló alkalmakat is. A szovjet külügyminiszter kifejtette: a bécsi csúcstalál­kozót az egész világon nagy­ra értékenK. A szerződés mindenekelőtt tartalmilag is jóval bővebb, mint a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok között korábban létrejött megegyezés — nemcsak a szárazföldi telepítésű és a ten­geralattjárókra telepített ha­dászati rakétákra terjed ki, hanem magában foglalja a hadászati légierővel kapcsola­tos rendelkezéseket is. A szerződés lényege — han­goztatta a szovjet külügymi­niszter, — hogy a tárgyalások során mindkét fél az egyen­lőség és az egyenlő biztonság elvét tartotta szem előtt. Nem volt könnyű megteremteni a kompromisszumot, kiegyen­súlyozni a két fél érdekeit, végül is azonban a felek meg­találták az elfogadható meg­oldást. A Bécsben aláírt szer­ződés egyaránt megfelel a két ország és az egész világ érde­keinek. „A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról aláírt szerződés megteremti az alapot a további haladás­ra, az úiabb szerződés előké­szítésére, a fegyverek továb­bi korlátozására. Éppen eb­ben van rendkívüli jelentő­ségű érdeme, — szögezte le a szovjet külügyminiszter, utal­va arra, hogy a bécsi tárgya­lásokon a közösen elfogadott különnyilatkozatban megha­tározták a további tárgyalá­sok fő irányvonalát, s ezzel mintegy hidat teremtettek a SALT—II. és egy újabb szer­ződés között. Az MTI tudósítójának vála­szolva kifejtette: a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalásokon a haladás legfőbb akadálya most az a nyugati állítás, hogy a szocialista országok fegyveres erőinek létszáma Közép-Európában 180 ezer fővel több, mint amennyit közöltek. Ilyen létszám azon­ban nincs — mondotta a szovjet külügyminiszter —, s ha megkérdezzük, honnan vették ezt az adatot, a válasz hallgatás. A Szovjetunió nem titkolja el fegyveres erőinek létszámát, ez a mai körülmé­nyek között nem is lehetsé­ges. A megoldás érdekében azt is javasoltuk, hogy az Egyesült Államokkal állapod­junk meg a fegyveres erők létszámának egyelőre a ja­vasoltnál kisebb mértékű, kétoldalú csökkentésében. Er­re épp úgy, mint az általunk javasolt megoldásokra, nem­mel válaszoltak. Ezekután őszintén csak azt mondhat­juk, hogy a nyugati fél egye­lőre úgy látszik nem akar megállapodást Bécsben. A közvetlen szovjet—ame­rikai kapcsolatokat értékelve Gromiko azt mondotta, hogy bár egyes területeken vannak kedvező jelenségek, más terü­leteken stagnálás, sőt vissza­fejlődés jelentkezett. Leonyid Brezsnyev erről is kifejtette Bécsben álláspontját. Az esz­mecsere erről azzal ért vé­get, hogy a feleknek erőfe­szítéseket kell tenniök a hely­zet megjavítása érdekében. Gromiko elmondta: a bécsi tárgyalásokon érintették a két ország viszonyát Kínával. Szovjet részről kifejtették: amennyiben a Szovjetunió biztonsága ellen akarják a kínai—amerikai kapcsolatok, fejlesztését kihasználni, akkor ezt megengedhetetlennek tartják. Mindkét részről hang-, súlyozták, hogy a feleknek nem szabad egymás ellen fel­használni ilyen jellegű kap­csolataikat. Gromiko egyéb­ként közölte: a szovjet—kí­nai tárgyalások jelenleg olyan előkészítő szakaszban van­nak, amikor különböző doku­mentumok cseréje folyik, s a tárgyalások tartalmáról nincs megállapodás. LAPZÁRTA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke táviratban üdvözölte Samora Machelt, a FREU- MO-párt és a Mozambiki Népi Köztársaság elnökét Mozambik nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltá­sának évfordulója alkalmából. MOSZKVA Utón Tokió felé, hétfőn délután Moszkvába érke­zett Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancel­lárja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom