Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból FELELŐSSÉGGEL KÖVETKEZETESEBBEN (3. old.) ELŐTÉRBE A GAZDASÁGOSSÁGOT (3. old.) HÁROM ÉVTIZED (8. old.) XXIX. évfoylam. 146. szám. ÁRA: 1,60 Ft 1979. június 34., vasárnap KOZMIKUS GEODÉZIA (9. old.) Rohammal már nem megy Furcsa küzdelem ez, apró mozzanatok zászlóaljai sorakoznak a csatamezőn, s az igény előőrsei, a kényelmeskedés utóvédjei galoppoznak körülöttük. Voltak, vannak közlegények, tisztek, tábornokok, akik úgy hitték, hiszik, egyetlen derekas rohammal beveszik az áhított erődöt. Am mind többen látják be, nem megy ez így, s új elemekkel gazdagítják, teszik hatásosabbá stratégiájukat, taktikájukat. Fölhagyva a képletességgel: a csatamező a termelés, s az erőd a termékben megtestesülő — de a tervezéstől a vevőszolgálatig tucatnyi tényezőt magában foglaló — minőség. Csupán négy-hat százalék között van az ún. kiváló minőségű áruk aránya a hazai cipőipar teljes termelésén belül. A cipőkészítésben vezetőnek tekinthető külföldi cégeknél ez a szám 20—40 százalék. Az objektív okok mellett jórészt a technológiai rendetlenségre, a szervezetlenségből fakadó kapkodásra, egy-egy részművelet — pl. a talpragasztás — ismétlődő hibáira vezethető vissza, hogy nálunk a lehetségesnél kisebb a kiváló és az első osztályú áruk aránya. Nem okvetlenül a kiválót, a már-már tökéletes árut kell értenünk minőségen — bár a közvélekedésben fölbukkan ez is —, hanem a használati célnak — rendeltetésnek — megfelelőt, azaz az előírttal — a tervezettel — egyező minőségű — osztályú — terméket. S ráadásul azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a minőségi jellemzők alkotta mérce nem mozdulatlan, a piaci igények alapján változik: magasabbra, alacsonyabbra kerül. Minden árufajtának a maga szerepkörében kell megfelelnie a minőségi követelményeknek. Hat éve vagyunk csak tagjai az Európai Minőségügyi Szervezetnek, nem kapkodtuk el a dolgot — vélhetnénk aligha alaptalan malíciával. Legyünk azonban tárgyilagosak. A gazdasági fejlő- j dés bizonyos szakaszában a mennyiségi igények kielégítése elsődleges. Ezen a szakaszon most már túljutottunk, ám késve ismertük fel, láttuk be, hogy mind a bel-, mind a külföldi vevők szemében döntővé vált az áru minősége. A késedelmes belátás lassú cselekvéssel társul, ez a gondunk. Viharos tenger hullámaira emlékeztet az ipari értékesítés váltakozása: 1978 decemberében 80,5 milliárd forint értékű áru hagyta el a termelőhelyeket, 1979 januárjában 51,8 milliárdnyi. A fémtömegcikkipar például 283 millió forinttal nagyobb értékű árut szállított a belkereskedelemnek tavaly szeptemberben — azaz: a negyedév végén! •—, mint júliusban, a negyedév kezdetekor. Föltételezhető-e, hogy a kapkodás, a túlórázás, a min- ; dénáron való kiszállítás közepette ott volna a minőség a fő helyen, ahol lennie kellene? Széles körben és több ízben megismételt vizsgálatok bizonyítják: a negyedévek utolsó hónapjában, de különösen a félév, az esztendő befejező szakaszában az átlagosnak két-, háromszorosára nő a minőségromlás miatti, ún. árengedményes termékek aránya a teljes árukibocsátáson belül. Kérdés: így lesz-e? Hiszen a tárca reprezentatív vizsgálatai szerint a teljesítménybérben elszámoltaknak mindössze nyolc százaléka az, akinek javadalmazása lényegesen függ a mennyiség és miőség viszonyától! Hiba lenne tehát csak a vállalatoktól számonkérni a termékminőség alakulását. A szabályozórendszer egésze nem ösztönzött ebbe az irányba — hanem a volumen felé terelt —, s ezért a termelők szelekció nélkül változtatták a termékskálát. A jót, a korszerűt silánnyal, az elavulttal egy gyékényen árulva. Az idén a szabályozók alkotta gazdálkodási keretek a korábbinál valamelyest jobban kifejezik azt a társadalmi érdekeltséget, amely a minőséghez fűződik, s a jövőre tervezett változások még inkább ebbe az irányba mutatnak. S ha a makrokörnyezet ilyen átalakulását gyorsuló ritmusban követi a mikrokörnyezet reagálása, akkor kiegészíthetjük a címként választott megállapítást: Rohammal már nem megy —■ de másként — igen. VERESS TAMÁS Befejeződött a XVIII. közgazdász-vándorgyűlés Szekszárdon A szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központban szombaton délelőtt tartott plenáris üléssel véget ért a XVIII. országos közgazdászvándorgyűlés. A plenáris ülésen dr. Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára elnökölt. Az elnökségben helyet foglalt dr. Szabó- pál Antal megyei tanácselnök is. Mint már ismertettük lapunk hasábjain, az ünnepélyes megnyitó ülés után, két napon át négy szekcióülésen tárgyalta meg több száz közgazdász az árpolitika, a fejlesztés, szinttartás, visszafejlesztés, az exportorientáltság és vállalati stratégia témakörében a népgazdasági feladatokat, s azok tükrében a Tolna megyei teendőket is. A négy szekcióülésen elhangzott előadásokból, felszólalásokból. vitából leszűrt tanulságokat dr. Gadó Ottó. az Országos Tervhivatal nyugalmazott elnökhelyettese, Ma- darasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár, Nyers Rezső, az MTA Közgazdaság- tudományi Intézet igazgatója és dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnöke értékelte. Amint arról beszámoltak, nagy érdeklődés jellemezte általában a szekcióüléseket, s igen magas színvonalú alkotó vita alakult ki a tanácskozásokon, amelyeken az egyes szakágazatok képviselői is elmondták véleményüket, tapasztalataikat. Kevesellték azonban a vállalatok részéről hozzászólókat. A vitákban rávilágítottak az elmélet és a gyakorlat fehér foltjaira, összhangjának hiányosságaira. Több megoldásra váró problémában együttes erővel keresték a kivezető utat. Egyebek közt azt hangoztatták, hogy ne mereven alkalmazzák az export árszínvonalat, s az árpolitikában az importárat is vegyék figyelembe. Árrendszerünk ne csak egy azonos időben szabályozzon, orientáljon, hanem a hazai és a külföldi gazdasági változásoktól, ármozgásoktól se maradjon le. Felmerült az amortizációs (Folytatás a 2. oldalon.) Hogyan készül a szobor bronzba öntése? Képriportunk az 5. oldalon bemutatja Farkas Pál Babits-szobrának öntését EGYÜTT A GYEREKEKKEL (3. old.) INTERJÚ A FAVÁGÓVAL (4. old.) TANÁCS ÉS LÁKOSSÁG GERJENBEN (4. old.) INGERÜLTEN ÉS KACSINTVA (5. old.) A BOLDOGULÁS ÚTJAI (7. old) BULGÁRIA IDEGENFORGALMA 1979-BEN (8. old) A LEGGAZDAGABB GYŰJTEMÉNY AZ ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR (11. old.) EGYÜTT ÉS KÜLÖN (11. old.) MÁMORlTÓ MÉRGEK (12. old.) ÚJ NÖVÉNY: A PARAGONYA (12. old.) JÁTÉKOSOK, GÓLOK, SZURKOLÓK (14. old.) ÁTOK VAGY ÁLDÁS? (9. old.) ÖREGSZÜNK, ÖREGEDÜNK (10. old.)
