Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

2 ^PÜJSÁG 1979. június 3. Közös nyilatkozat a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról) vetkezetes internacionalista politikát folytat, amely ko­runk forradalmi erői — a szocialista közösség, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom, a nemzeti fel­szabadító mozgalom — egy- ■ ségének erősítésére irányul. A magyar nép nagy megtisz­teltetésnek tartja, .hogy ba­rátjának és szövetségesének tudhatja a Szovjetuniót és bizton számíthat cselekvő szolidaritására, elvtársi segít­ségére. A szovjet kommunisták, a szovjet nép őszintén örül a magyar dolgozók jelentős si­kereinek, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusán kijelölt nagy feladatok valóra váltásában elértek. A szovjet küldöttség nagy érdeklődést tanúsított az MSZMP alkotó tevékenysége iránt, amellyel kidolgozza a fejlett szocialis­ta társadalom építésének, a munkásosztály, a szövetkeze­ti parasztság és az értelmiség szövetsége erősítésének, a párt és a nép kapcsolatai el­mélyítésének, a szocialista demokrácia továbbfejleszté­sének feladatait. Megelége­déssel szólt a Magyar Nép- köztársaság és az MSZMP hozzájárulásáról az európai és a világbéke megőrzéséhez, a szocialista közösség erősí­téséhez, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom összeforrottságának megszi­lárdításához, a népek nemzeti és társadalmi felszabadító harcához. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép nagyra értékeli a ma­gyar kommunistáknak, a ma­gyar dolgozóknak a Szovjet­unióhoz fűződő internaciona­lista, elvtársi és testvéri vi­szonyát. A felek áttekintették a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett 1974. évi látogatása alkalmából kötött, majd az ezt követő legfel­sőbb szintű találkozókon to­vábbfejlesztett és konkreti­zált elvi megállapodások valóra váltásának menetét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok eredményesen és dinamikusan fejlődnek, tel­jes összhangban a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió 1967-ben aláírt barátsá­gi. együttműködési és kölcsö­nös segítsé°nvújtási szerző­désével. az MSZMP XI. kong­resszusa és az SZKP XXV. kongresszusa határozataival. A felek megállapították: Magyarország és a Szovjet­unió testőri barátságának szilárd alapja a társadalmi rend közössége, a magyar és a szovjet nép alapvető érde­keinek egysége, a marxiz­mus— leninizmus és a szocia­lista internacionalizmus el­veihez való hűség. Az élet meggyőzően igazolja a ma­gyar—szovjet szövetség haté­konyságát, mely biztosítja a két ország érdekeinek védel­mét, s jól szolgálja a szocia­lista közösség összeforrottsá­gának és nemzetközi befolyá­sának erősítését, Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdítá­sát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, a magyar és a szovjet nép barátsága és együttműködése fejlődésének mozgatóereje az MSZMP és az SZKP testvéri összeforrottsá- ga. A rendszeres, legmaga­sabb szintű találkozók, az ál­landó munkakapcsolat, a szé­les körű véleménycserék gaz­dagítják a két párt tevékeny­ségét, lehetővé teszik az előt­tük álló feladatok legked­vezőbb megoldását. Az MSZMP és az SZKP — a vi­szonyukra jellemző mély kölcsönös tisztelet, az őszin­teség és a teljes bizalom szel­lemében — minden módon és minden szinten hozzájárul a pártkapcsolatok további szé­lesítéséhez, a Magyar Nép- köztársaság országgyűlése és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa, a két ország kormá­nya, állami és társadalmi szervezetei kapcsolatainak és együttműködésének bővítésé­hez. A küldöttségek vélemény- cserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió távlati gazdasági együtt­működésének fő irányairól. Megállapították, hogy az áru­csere-forgalom dinamikus növekedése, a termelési együttműködés fejlődése, a hosszú távú gazdasági meg­állapodások hozzájárulnak Magyarország és a Szovjet­unió népgazdasági fel­adatainak megoldásához. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányfőinek a közelmúltban lezajlott talál­kozóján kidolgozott megálla­podások valóra váltása elő­mozdítja a kölcsönösen elő­nyös' gazdasági kapcsolatok elmélyítését. A felek szükségesnek tart­ják az együttes tervezési te­vékenység tökéletesítését, a termelési kooperáció és sza­kosítás fejlesztését. Kiemel­ték annak fontosságát, hogy mielőbb fejezzék be a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb gaz­dasági ágazatait felölelő ter­melési kooperáció és szako­sítás 1990-ig szóló hosszú távú programjának kidolgo­zását. Jelentős eredmények jel­lemzik a két ország már 30 éve jól fejlődő műszaki-tudo­mányos együttműködését. A felek időszerű feladatként jelölték meg a közös tudo­mányos tevékenység népgaz­dasági hatékonyságának nö­velését és még szorosabb ösz- szehangolását a magyar— -szovjet gazdasági kapcsolatok követelményeivel. A küldöttségek aláhúzták a testvéri országok szoros együttműködésének fontos­ságát a nagy népgazdasági feladatok végrehajtásában, köztük az energia és nyers- anyaggondok megoldásában. Megállapították, hogy az ösz- szefogás nagyszerű példája a KGST-tagállamok több ezres építőkollektívájának interna­cionalista együttműködésével elkészült és üzembe helyezett Szövetség gázvezeték, a Viny- nyicát és Albertirsát összekö­tő. magas feszültségű villa­mos távvezetéki. Magyarország és a Szovjet­unió továbbra is hatékonyan hozzá kíván járulni a KGST tevékenységének fejlesztésé­hez és tökéletesítéséhez. A KGST fennállásának 30 éve során felhalmozott tapaszta­latok meggyőzően bizonyít­ják a testvéri államok közös ‘ erőfeszítéseinek nagy elő­nyét a gazdaságban, a tudo­mányban és a technikában. A felek határozott intézke­déseket tesznek a jövőben is a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjának valóra váltására, cselekvőén részt vesznek a KGST-tag- országok hosszú távú együtt­működési célprogramjainak megvalósításában. Magyar- ország és a Szovjetunió, a baráti országok sikeres tár­sadalmi-gazdasági' fejlődése fontos tartalékának tekinti a gazdasági integráció előre­haladását. A küldöttségek nagy fi­gyelmet szentelnek a ma­gyar—szovjet ideológiai együttműködésnek. Kifejez­ték, hogy kölcsönösen elő­mozdítják Magyarország és a Szovjetunió ideológiai in­tézményeinek, tömegtájékoz­tatási szerveinek alkotó együttműködését. A látoga­tás során aláírták a magyar —szovjet kulturális és tudo­mányos együttműködési egyezményt, amely új lehető­ségeket teremt e kapcsolatok szélesítésére és elmélyítésére, Magyarország és a Szovjet­unió népeinek kölcsönös szellemi gazdagodására. A két küldöttség megelé­gedéssel állapította meg, hogy a magyar—szovjet ba­rátság ápolása és elmélyíté­se a társadalom legszélesebb köreinek ügyévé vált. Ked­vezően értékelték a Magyar Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság tevékenységét, amely jelentősen hozzájárul a két testvéri nép közeledéséhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttsége széles körű véleménycserét folytatott a nemzetközi élet kulcskérdéseiről. A felek megállapították, hogy ma is időszerű az az értékelés, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai 1978 novemberi moszkvai nyilatkozatukban adtak a nemzetközi helyzet" ről. Az Európában és a vi­lágban végbemenő kedvező irányú változások mellett a nemzetközi életben tovább­ra is aktívan tevékenyked­nek a ,,hidegháború” kor­szakának visszaállítására tö­rekvő imperialista és reak* ciós erők. A NATO milita­rista köreinek az a célja, hogy fokozzák a fegyverke­zési versenyt, katonai fö­lényre tegyenek szert a szo­cialista közösség országaival szemben és megkíséreljék aláásni a nemzetközi enyhü­lés alapjait. Magyarország és a Szov­jetunió — a Varsói Szerző­dés többi szövetséges álla­mával együtt — most és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy az enyhülés fo­lyamata megerősödjék, ki­szélesedjék, egyetemessé és visszafordíthatatlanná vál­jék. » A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió rendkívül fontosnak tartja az államok közötti bizalom erősítését és a katonai enyhülést szolgáló gyakorlati intézkedéseket Európában. Erre irányul a szocialista államoknak az a javaslata, hogy az európai biztonsági és együttműködé­si értekezleten részt vevő valamennyi állam kössön szerződést: nem alkalmaznak elsőként egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert. A katonai enyhü­lés előmozdításában és az európai államok közötti biza­lom erősítésében hasznos lenne — a záróokmánnyal összhangban jelertleg is megvalósuló bizalomerősítő intézkedések kiegészítéseként — azoknak a javaslatoknak a gyakorlati alkalmazása, melyek szerint az országok előzetesen bejelentik a na­gyobb katonai mozgásokat, nagyszabású légi hadgyakor­latokat, az összeurópai érte­kezleten részt vevő államok parti vizeihez közeli nagy­méretű haditengerészeti gya­korlatokat. A Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bi­zottsága budapesti ülésének új, jelentős kezdeményezése, hogy hívják össze az összes európai állam, az Egyesült Államok és Kanada képvi­selőinek politikai szintű érte­kezletét. Ez széles körű lehe­tőséget nyit mindezen javas­latok érdemi áttekintésére és más államok olyan javaslatai­nak megvizsgálására, ame­lyek a katonai szembenállás mérsékléséhez, a fegyveres erők és fegyverzetek kon­centrációjának és mennyisé­gének csökkentéséhez, az eu­rópai béke és biztonság meg­erősítéséhez vezetnek. A felek meggyőződése, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodásának küszöbönálló aláírása a ha­dászati támadófegyverek kor­látozásáról, rendkívül nagy jelentőségű a nemzetközi bé­ke és biztonság megszilárdí­tása szempontjából. Életbe lépése jelentős előrehaladás lesz a fegyverkezési verseny korlátozásához vezető úton. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan síkra száll a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentésével foglalkozó bécsi tárgyalások sikeres elő­rehaladásáért. A szocialista államok javaslatai lehetővé teszik, hogy e tárgyalásokat az egyezmény konkrét kidol­gozása felé tereljük. Most a nyugati országokon a sor, hogy a javaslatokra konst­ruktív választ adjanak. Az európai földrész hely­zetének áttekintése során a felek ismételten megállapí­tották, hogy a Helsinkiben el­fogadott záróokmány vala­mennyi elvének és megálla­podásának következetes és teljes valóra váltása az euró­pai és az egész nemzetközi helyzet további javulását szolgálja. Ebben a folyamat­ban fontos szerep vár az össz­európai értekezleten részt vevő országok képviselőinek 1980. évi madridi találkozójá­ra. A Magyar Népköztársaság ás a Szovjetunió kész érdem­ben hozzájárulni e találkozó sikeres megtartásához. Az egyenlőségen és a köl­csönös előnyökön nyugvó együttműködés szélesítésének konkrét lépése lehetne a KGST és az Európai Gazda­sági Közösség viszonyának alapelveiről szóló egyezmény mielőbbi megkötése. A küldöttségek felléptek amellett, hogy a béke, a jó­szomszédság és az együttmű­ködés erősödjék a Balkán­félszigeten. Kifejezték remé­nyüket: a balkáni népek nem engedik meg, hogy e fontos térség a nyugtalanság és a bonyodalmak fészkévé váljék az enyhüléssel és a bé­kével szembenálló erők csel­szövésének következtében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kifejezte aggodalmát a közel-keleti események veszélyes alakulá­sa miatt. Ismételten megerő­sítették, hogy szolidárisak az arab országokkal, amelyek határozottan elutasítják az Egyesült Államok égisze alatt Egyiptom és Izrael között megkötött arabellenes külön­békét. A felek aláhúzták, hogy Kínának az enyhülési folya­mat megszakítását, új fe­szültséggócok létrehozását, háborús konfliktusok kirob­bantását célzó hegemonista, terjeszkedő politikája komoly fenyegetést jelent a békére, korunk forradalmi és felsza­badító erőinek ügyére. Magyarország es a Szovjet­unió ismét megerősíti inter­nacionalista szolidaritását a kínai agressziót bátran visz- szaverő hős vietnami néppel, és valamennyi békeszerető erővel együtt határozottan tá­mogatja a Vietnami Szocia­lista Köztársaság konstruktív álláspontját, amely Délkelet- Ázsia békéjének helyreállí­tását és biztonságának meg­erősítését szolgálja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kifejezve el­vi álláspontját Kína jelenle­gi külpolitikájáról, egyúttal megerősíti azt is, hogy barát­ságra törekszik a kínai nép­pel, kész a békés egymás mellett élés elvei alapján normális államközi viszonyt fenntartani a Kínai Népköz- társasággal. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió aktívan tá­mogatja a nemzeti függet­lenségért és a társadalmi ha­ladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeket az imperializmus, a kolonializ- mus, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen folytatott harcukban. A kül­döttségek kiemelték az el nem kötelezett mozgalom po­zitív szerepét ebben a harc­ban és reményüket fejezték ki, hogy az el nem kötele­zett országok állam- és kor­mányfőinek 1979. szeptembe­rében Havannában sorra ke­rülő értekezlete újabb hozzá­járulás lesz a népek békéjé­nek és biztonságának erősí­téséhez, az elnyomás és a dik­tátum imperialista politikája elleni harchoz. A felek ismételten kifejez­ték elhatározásukat, hogy a jövőben is minden módon elősegítik a szocialista közös­ség testvéri országai külpoli­tikai együttműködésének el­mélyítését, amely a nemzet­közi enyhülés folyamatának és a világpolitikai légkör egészségesebbé válásának ha­talmas mozgató ereje. Meg­erősítették készségüket, hogy következetes intézkedéseket tesznek a Varsói Szerződés szervezetének — a béke és a nemzetközi biztonság megbíz­ható eszközének — erősíté­sére. III. A tárgyalásokon véleményt cseréltek a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom számos kérdéséről. A felek megállapították, -hogy napjainkban egyre nő a kommunista és munkásmoz­galom nemzetközi szerepe és befolyása. Elsősorban a szo­cialista és a kapitalista orszá­gok kommunista és munkás­pártjainak kezdeményezései és együttes erőfeszítései ered­ményeként olyan nagy hord­erejű kérdések kerültek a világpolitika középpontjába, mint a termonukleáris háború elhárítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése és a le­szerelés, a békés egymás mel­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, lett élés elvének megerősíté­se a különböző társadalmi rendszerű államok között, a hegemonizmus elleni harc, a gyarmatosítás és a faji meg­különböztetés megszüntetése és más kérdések. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja tisztelet­tel tekint a társadalom for­radalmi átalakításáról, a szo­cializmus és a kommunizmus építéséről szóló, Marx, En­gels, Lenin tanításait tovább­fejlesztő testvérpártok alkotó útkeresésére. Az élet igazol­ja, hogy gyümölcsöző ez a tevékenység, ha figyelembe veszi mind az osztályharc, mind a szocialista átalakulás általános törvényszerűségeit, mind pedig az adott orszá­gok konkrét történelmi felté­teleit és nemzeti sajátossá­gait. A magyar és szovjet kom­munisták következetesen sík- raszállnak valamennyi kom- * munista és munkáspárt elv­társi együttműködésének fejlesztéséért, az egymás kö­zötti viszony azon általáno­san elfogadott elvei alapján, amelyeket a kétoldalú és a nemzetközi találkozókon dol­goztak ki, beleértve az 1976- os berlini értekezletet is. A tárgyalások résztvevői rámutattak a testvérpártok internacionalista szolidaritá­sának növekvő szerepére, az aktívabb közös fellépés, az együttműködés és az össze- forrottság erősítésének szük­ségességére. E cél érdekében a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, mint ko­rábban, a jövőben is mindent megtesz. * A magyar és a szovjet fél mély megelégedettségét fe­jezte ki a szívélyesség, a test­véri barátság, a teljes köl­csönös megértés légkörében, az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió nézeteinek min­den megvitatott kérdésben megnyilvánuló egysége jegyé­ben lezajlott tárgyalások eredményei felett. Kifejez- • ték meggyőződésüket, hogy a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének a Ma­gyar Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látogatása az internacionalista testvériség és a sokrétű együttműködés elmélyülését szolgálja a Ma­gyar Népköztársaság ’ és a Szovjetunió között, és újabb hozzájárulás a szocialista kö­zösség megszilárdításához. L. I. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé- - nek elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi . Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge és a szovjet kormány ne­vében meghívta Kádár Já­nost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát, hogy a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének élén tegyen hivatalos, baráti látogatást a Szovjetunióban. Magyar részről a meghívást köszönettel elfogadták. Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Budapest, 1979. június 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom