Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

1979. június 20. tíEPCUSÁG 5 Mint a csata előtt kaposvári miniszteri tájértekezleten dr. Soós Gábor államtitkár óvott mindenkit attól, hogy értekezések sorozatával há­borgassa a dolgukat ismerő élelmiszer-gazdasági vezető­ket. A hétfői tanácskozásra azonban mindenképpen szük­ség volt, amelyet a szekszár­di járási pártbizottság tartott. Tizennyolc üzem párttitkára és gazdasági vezetője vett részt ezen a megbeszélésen, amelynek a lényege az volt, hogy helyzetképet adjanak, megismerjék egymás gond­jait a nagy betakarítási csa­ta előtt. Vitaindítót nem is illik ilyenkor mondani, inkább el­igazítani a jelenlévőket: mire kíváncsi a járási pártvezetés. 1. Mivel, s hogyan pótolják a gabonákban keletkezett vesz­teséget. 2. Készen állnak-e a betakarításra. 3. Milyen a pénzügyi helyzet. 4- És végül a hangulat. E négy fő kérdés köré lehet csoportosítani a tanácskozást — jelentésté­telt — és a válaszok is szinte egyformák: a gondokat is­merik a gazdaságok, tudják mit vár tőlük az ország és ennek szellemében munkál­kodnak. Részletesebben is szólhatunk a szekszárdi járás helyzetéről, hiszen a beszá­moló alapos volt minden ter­melőszövetkezetből, állami gazdaságból, amelyeknek az a lényege, hogy a nehéz idő­járás-időszak ellenére is a veszteségeket tudják csök­kenteni. Más kérdés, hogy a veszte­ségek csökkentése' csak f o- rintális módon történhet, hi­szen a kifagyott-kiszántott búza helyett hiába termeszte­nek pohánkát, a búzahiány fennmarad, csakis a gazda­ság bevételi hiánya csökken. Mert sehol nem tudják a ki­esést teljes mértékben pótol­ni. Az erőfeszítések azonban igen figyelemre méltóak, hi­szen, alig „ürül” le egy tábla, alig szedik fel a borsót, már­is mennek a talajművelők, a vetők és a földbe kerül a másodvetés, majd pedig a tarlóvetés, miután e héten már a járásban az aratást is elkezdik. Természetesen egy ilyen helyzetfelmérő-jelee+éstevő értekezlet a speciális helyi gondokat is felveti, s ezek megoldásának módja ismere­tében mások is okulhatnak, megkerülhetik a buktatót, hi­szen a jó példák felsorolása is tanulságul szolgálhat annak, aki tanulni akar. A csata előtti helyzetképet idézte az a többször ismétlő­dő jelenet is, amikor egy-egy gazdaság vezetői, beszámoló­juk után. elmentek, mivel­hogy hétfőn délután iszonyú időjárás volt a járás majd minden részében. így fogyott az értekezlet létszáma, mint­ha az előőrsök rohamra indultak volna, mintha készí­tették volna elő a csatateret a zöm erők érkezésére. Amely erők — megnyugodva állapít­hatták meg a pártbizottság vezetői — készen állnak a nagy munkára. Tekintsük át azonban, távirati stílusban, milyen a helyzet egyes gazda­ságokban. Az őcsényi szövetkezetben súlyos jégverés volt. a zöld­borsó után kukoricát, rövid tenyészidejűt vetnek. Báta- széken a lucernaszéna kiváló minőségben, bőségesen került kazlakba. Zombáról jó híre­ket hallottunk, zöldborsó után 50 hektáron kukoricát, 7 hektáron uborkát, 15 hek­táron takarmánynövényt ve­tettek. Mözs: hétfőn jeget és nagy vízmosást kapott, a ker­tészeti ágazat jó] vészelte át a szárazságot, öntöztek. Volt olyan időszak, amikor 20 óra alatt 30 ezer köbméter vizet szórtak a szomjas földre, ti­zenhét öntözőberendezésük szívta az éltetőt az öntöző­fürtből. amelynek kapacitá­sát 2'3 részben a mözsiek fog­lalták le. Tolnán a búza­kiesést — értékben — a ku­koricával pótolni tudják. A bevétel növelésére 53 hektá­ron a lucernát magfogásra ál­lították be. Decsen a tejter­melés fokozásával kívánják a kiesést pótolni, bár a bér- gazdálkodásban gondok je­lentkeznek — éppen a rend­kívüli időjárás miatt is — mint a többi gazdaságnál, szükséges a bankkal a kap­csolat mielőbbi felvétele, hogy a bérfizetések ne ütköz­zenek akadályba. Az a hely­zet ugyanis, hogy a búza­bevételek nem jönnek be nyáron,- hanem majd csak az ősszel betakarításra kerülő pótlólagosan vetett naprafor­góból, kukoricából. Addig a pénzhiányt áthidalni csak a bank engedményei útján tud­ják. Kölesden szombaton felhőszakadás volt, s a jó re­ményekkel kecsegtető növé­nyekben súlyos károkat oko­zott. . Az árpát a héten meg­kezdik betakarítani. Várdom­bon a kiesések pótlására, a búza helyén 45 hektáron ku­koricát, rövid tenyészidejűt, 42 hektáron árpát, és több mint ötven hektáron zöld­takarmánynak valót vetettek. A takarmányozás takaréko­sabbá tételére tervet készí­tettek. Felsőnánán sörárpát vetettek a búza után, jónak ígérkezik; 120 hektáron ku­korica, 45 hektáron naprafor­gó a pótlóriövény, ezért itt is pénzügyi nehézségek várha­tók, a búzabevétel kiesése miatt. Az Alsótengelici Álla­mi Gazdaságban arra ügyel­nek, hogy a kiesések pótlá­sára vetett növények is nye­reséggel kerüljenek betakarí­tásra. A gyümölcs egy része jó termést ígér. A SZÁG, a járás legnagyobb üzeme, a nehézségeken termelésszerke­zet változtatásával lesz úrrá, növelik a hízottsertésreladást, és a másodvetést. Faddon a fűszerpaprika ígér jó ter­mést, és ez remélhetően a jövedelem tervezett szintjé­nek elérését teszi lehetővé. Bátán a mély fekvésű terüle­teken különösebb kár nem keletkezett. Tengelicen elad­ták a felesleges szálas takar­mányt. ez segíti a pénzügyi nehézségek leküzdését. Bo- gyiszlón a tervezettnél mint­egy 150 vagonnal több lu- cernapelletet értékesítenek, ez jelentős bevételt eredményez, de a másod- és tarlóvetések­kel együtt sem tudják a ki­esett bevételt pótolni. Szed­resen a hajtatott káposzta értékesítése terven alul sike­rült. ez jelentős veszteséggel járt. A rövid tenyészidejű kukoricák vetése, és a mohar valószínűsíti a bőséges tömeg- takarmánv-ellátást. Negyven vagon szénát a napokban el­adnak... A felsoroltakból is kitűnik, hogy a gazdák, gazda mód­ján viselkednek: áttekintik a súlvosnak ítélt helyzetet, és a kellő intézkedésekkel elejét veszik a nagy veszteségek­nek. A búza után vetett nö­vényekre kimondottan jól jött ez a csapadék. A kapá­sok termése útjában tehát tu­lajdonképpen semmi nem áll. a tervezett szintet el lehet érni. A továbbiakban pedig szigorúbb gazdálkodásra lesz szükség: egyrészt az anyag­gal. másrészt pedig az ener­giával kell takarékoskodni. Ugyanakkor a termelők mel­lé. most szigorúan oda kell állniok a számviteli embe­reknek. még inkább figyelni a költségek alakulását, a kiadá- sok-bevételek helyzetét. A pénzügyi helyzet napra kész ismerete szükséges ahhoz, hogy az év hátralévő hetei­ben se „fussanak el” egy-egy „témában” a gazdaságok. járási pártvezetők kü­lön felhívták a figyel­met arra, hogy a beta­karítási’»időszakban kü­lönösen, de az után sem lan­kadó figyelemmel foglalkoz­zanak a földeken, az állat- tenyésztő telepeken dolgozó tagokkal, tegyék lehetővé a folyamatos, tervszerű mun­kát, s ellenőrizzék a határo-. zatok végrehajtását; s légió­ként működjenek együtt a termelőkkel kapcsolatban lé­vő felvásárló és feldolgozó vállalatokkal. PÄLKOVÄCS JENŐ Feliíljcaro­építkezés Meglehetősen kis létszámmal — tizenkét fővel — folyik a szekszárdi felüljáró és az ahhoz kapcsolódó út- és csatornaépítés. A kis létszám ellenére jól haladnak a munkával; Képünkön: Egyszerű, de praktikus emelővel helyükre kerülnek a nyolcvankilós szegélyelemek. Szekszárd A múlt hét végén kezdték betonozni a feljáró támfalát. A képen látható két bezsaluzott részbe összesen száz­húsz köbméter beton kerül. Fotó: Bakó Jenő A Hazafiaá Népfront Tol­na megyei Bizottsága mel­lett működő kertbarátok és kistenyésztők megyei társa­dalmi szövetsége a dupa- földvári ÁFÉSZ klubhelyisé­gében tartotta munkaterv szerinti ülését. Első napirendként Mecse­ki János, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának fő­kertésze, a társadalmi szö­vetség vezetőségi tagja adott tájékoztatót a parlagföldek hasznosításának helyzeté­ről és az előttünk álló fel­adatokról. Elmondotta, hogy az 1978. évi őszi határszem­lék után 170 ha szántó és 68 ha szőlő földterület ma­radt megműveletlenül a megyében. Az előbbi a me­gye összes szántóterületének 0,07 százaléka, az utóbbi a megye szőlőterületének 0,86 százaléka. Beszélt arról a társadalmi összefogásról, amely segíti a megművelet- len területek hasznosítását. A Hazafias Népfront­bizottságok és az ÁFÉSZ-ek mindenütt segítik a tanácsi szervek ilyen irányú mun­káját. A vita során elhangzott észrevételek, vélemények mind azt célozták, hogy me­gyénkben ez a munka meg­gyorsuljon, rugalmasabb le­gyen az ügyintézés és minél több kertszövetkezet alakul­jon a nagyüzemileg nem művelhető parlagterülete­ken. Ezt követően Szeleczky József, a dunaföldvári kert­barátkor elnöke tartott nagy érdeklődésre számot- tartó előadást, „így csinál­juk mi” címmel a kertba­rátkor munkájáról. Részle­tesen szólt arról a nagy erő­feszítésről, amit a klub, a művelődési ház, a Hazafias Népfront és az ÁFÉSZ se­gítségével végez annak ér­dekében, hogy a háztáji és kisgazdaságokban is korsze­rűbben folyjék a termelés, hatékonyabb legyen a mun­ka. E célból jól hasznosították a téli estéket. Számos tu­dományos ismeretterjesztő előadást szerveztek, neves szakemberek részvételével. Metszési, talajművelési, zöldoltási bemutatókat tar­tottak, megyén belüli és kí­vüli tapasztalatcsere-láto- gatásookn bővítették isme­reteiket. A kertbarátklub rendez­vényein munkások és pa­rasztok, értelmiségiek és al­kalmazottak, fiatalok és idő­sebbek, férfiak és nők egy­aránt megtalálhatók. A ta­pasztalatcserének is beillő előadás a jó módszerek el­terjesztését Szolgálta éppúgy, mint az ÁFÉSZ mintakert­jében szervezett talajműve­lési bemutató, ahol Fekete Gyula, Cintula Mihály és Vas István kertbarátok ál­tal barkácsolt, vagy átalakí­tott kisgépek munkájával ismerkedhetnek az érdeklő­dők. A Kertbarátok és Kiste­nyésztők Tolna megyei Tár­sadalmi Szövetsége versenyt hirdetett a kertbarátkörök és kistenyésztőkörök ré­szére. A verseny időtartama a meghirdetéstől 1979. novem­ber 1-ig tart. Részt vehet a versenyben minden kertba­rátkor és kistenyésztőkör, amely részvételi szándékát 1979. július 1-ig a Hazafias Népfront Tolna megyei Bi­zottságához bejelenti (Szek­szárd, Dózsa Gy. út 1. sz.). Célja a versenynek: akis­termelés műszaki színvona­lának emelés.e; — a bevált műszaki megoldások ismer­tetése, elterjesztése; — a nö­vényegészségügyi, illetve ál­lategészségügyi tevékenység színvonalának emelése; — a kertművelés színvonalának fokozása, a kertek esztétikus megjelenése; — az állattar­tás és -tenyésztés korszerű­sítése; — a fajtaválaszték bővítése; — a saját szükség­leten felüli termékek érté­kesítése; — a környezetvé­delmi előírások betartása; — a klubok és körök szer­vezeti életének fejlesztése. A verseny elbírálásához 4 tagú bizottságot hoztak létre. A verseny győztesei közül a két legjobb eredményt el­érő kertbarátkor és kiste­nyésztőkör elnyeri az 1980- ban megrendezésre kerülő 69. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítá­son való részvétel jogát, ahol termékeikkel, illetve kisállataikkal Tolna megye kertbarát- és kistenyésztő- mozgalmának képviseleté­ben vesznek részt. A társadalmi szövetség kéri a kertbarátköröket, kistenyésztőköröket, hogy részvételi szándékukat mi­előbb jelentsék be. SZOBOSZLAI JENŐ A pincénél A borospincékben a tavaszra nem sok munka ma­rad. Tél vége felé megfejtik a borokat. A tiszta, kitük- rösödött bort leeresztik — másik hordóban érik tovább — a boredény aljára lerak ódott söprűt — moslékszerű léről lévén szó, — kiöntik, vagy kifőzetik, mivel van szesztartalma. A téesz borpincéjében — közel a szőlőhöz, távol a falutól — két ember tevékenykedett. Konrád bácsi a pincemester télen nyáron itt dolgozott. Józsi évei számából eredően afféle segéd —nyáron szőlőmunkás, télre nem lévén más elfoglaltsága a pincében ügyködik. A fejtés végéhez közeledtek. Nem sok bora volt a szö­vetkezetnek, mivel a termés zömét szőlőben adták le. Az utolsó hordókról vették le a színiét A söprűt bele a vödö”be, és Józsi már vitte is ki a pince elé, kacsázó járással. Egy lendülettel beleöntötte a zavaros lét a lefolyóárokba, ami a völgybe igyekezett kanyarogva. Letette a vödröt, derekát nyomkodva kiegyenesedett. Átnézett a szemközti domboldalra. Hasas felhők járták az eget, néha átsütött köztük a nap. A völgybejáró fe­lől a téglagyár kéménye füstölt. A szomszéd tanya bodzabokrai között verebek ugráltak ostobán csicse­regve. A szomszédban Treszka mama éldegélt, már húsz éve özvegyen. Nincs is semmi mozgás a portáján, leg­alábbis Józsi nem látott semmit. Fölötte, a hosteron a szilvafák alatt az öregasszony három kecskéje téblá- bolt. Az anya meg a hathetes gidák, merthogy ikreket ellett az idén a Treszka mama kecskéje. Dicsekedett is vele az öregasszony Konrád bácsinak, hogy milyen de­rék nőstény. A pincemester szelíden kontrázott „Azért, a kecskebak is számít az ilyen ügyekben.” Az öregasszonynak a kivénhedt kutyáján. meg a tyúkjain kívül már "csak ez az egy jószága volt. Ked­vezett is neki. Kampós botjával lehúzta a fiatal akác- husángok zsenge hajtásait a kecskéjének, vagy marok­ra fogva kötényét berbecslevelet szedettt neki a szaka­dék partjáról. A szakadék partjáról, melynek fáin most varjak gubbasztottak, felborzolt hastollakkal. Józsi elunva károgásukat visszament a pincébe, és be­számolt Konrád bácsinak a károgók fekete hadáról. — Meglásd, ezek dögöt várnak. Megérzik a varjak, szarkák az ilyet. Ha nincs dög, majd lesz, amit szétcin­cálhatnak — okította a pincemester tudatlan segédjét. Józsi mosolygott az öreg jóslatán. Hordta a söprűt a pince elé. Közben a kecskék is leereszkedtek az árok­hoz. A gidák bolondoztak, kergették, öklelték egymást, az öreg kecske pedig duzzadt tőgye két rózsaszín ágát himbálva belehasalt az árokba, és jóízűen szürcsölte a söprűt. Estefelé aznapi munkájuk végeztével megitták utol­só pohár borukat, és a két pincemunkás bezárta a pincét. Imbolyogva indultak a falu felé és jót nevet­tek a hasonlóképpen imbolygó kecskén. „Úgy látszik, bekapott a söprűtől” — mondta heherészve Konrád bácsi Józsinak. Reggel aztán a pincéhez menet nem heherésztek. Treszka mama sövényéhez érve hajmeresztő rikácsolás állította meg őket. A bozóton átnézve látták, hogy a hoster végét lezáró meredek agyagfal tövében hever a kecske, merev lábakkal. A két gida fájdalmasan, éles hangon mekeg. „Száradjon le a kezetek, ha már elveszejtettétek a a jószágomat. Száradjon le, de előbb nyúzzátok meg vele a kecskémet, ha már elveszejtettétek” — vijjogta Treszka mama a két férfinak. A két férfi — az öregasszony lavinaszerű szitkai kö­zepette — izzadó tenyérrel nekilátott a két suhángból összetákolt rénfán a kecske megnyúzásának. Józsi köz­ben bement a pincébe, és vatta híján, megfaragott két parafadugót; azzal dugta be a fülét. Nem bírta hallgat­ni a két gida panaszos hangját. — steiner — Eri- és helyzetfelmérés a szekszárdi járásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom