Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
1979. június 16. Í*ÉPÜJSAG 3 Szedik a cseresznyét A nagydorogi Uj Barázda Tsz-ben 40 asszony szedi a cseresznyét. A leszedett gyümölcsöt a Paksi Konzervgyárba szállítják. Fotó: G. K. A népi elíenőrzés életéből Mint minden társadalmi szervezet, a népi ellenőrzés is állandóan fejlődik, összetételében változik, megújul. A népi ellenőrzési bizottságokat megbízatásuk lejártakor — az illetékes tanácsok újra választják — ekkor történnek az esedékes személycserék — a népi ellenőri hálózat felfrissítése állandó folyamat. Hogyan megy végbe az utóbbi — erről érdeklődtünk Oláh Józsefnél, a Szek- szárd járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökénél. A népi ellenőri hálózat az elmúlt két évtizedben szinte teljesen kicserélődött. Bár még ma is vannak köztük, akik kezdettől fogva végzik ezt a felelősségteljes munkát, veteránjai a népi ellenőrzésnek, nagy tiszteletet és megbecsülést érdemelnek és részesülnek is benne. Ám azt is el kell mondani, hogy az első időkben kevés volt köztük a szakember. Emlékszem, vagy húsz évvel ezelőtt kezembe került egy jegyzőkönyv a Fornádi Állami Gazdaságban, a téli gépjavítás ellenőrzéséről szólt. „Mindent rendben-’ talált a vizsgálat. A vizsgálatot végző népi ellenőröktől nem is lehetett többet várni, egyikük nyugdíjas szakácsnő, a másik nyugdíjas tsz-foga- tos volt. Becsületességükön nem férhetett kétség, ám az alapos vizsgálathoz több is kell: szakértelem. Amikor tíz évvel ezelőtt összevonták a Szekszárd városi és a járási népi ellenőrzést, háromszázötven kartonunk volt a népi ellenőrökről. Egyenként számba vettük a hálózat tagjait, — volt köztük, még analfabéta is — akik tulajdonképpen már évek óta nem vettek, nem is vehetek részt vizsgálatban. A háromszázötvenből megmaradt hetven. — Milyen elvek alapján szervezik az ellenőri hálózatot? — Az a törekvésünk, hogy szakemberek legyenek a népi ellenőrök. Az ellenőrzések jellegéből adódik, hogy sok számviteli szakemberre van szükség. Ám kellenek műszakiak, kereskedelmi dolgozók, egészségügyiek, közigazgatási szakemberek. Tíz évvel ezelőtt „fel kellett tölteni” a hálózatot, akkor figyelembe vettük az előbbi követelményeket. Azóta pedig évről évre folytatódik a felfrissítés. Kétféle módon. Egyrészt, a vállalatok, intézmények a szakmai és politikai vezetésével beszéljük meg kiket tartanak alkalmasnak, másrészt, vannak, akiket alkalmilag vonunk be egy-egy vizsgálatba. Két-három ilyen megbízatás után kitöltjük a kartont, „állománybeli” népi ellenőr lesz az illető. Tavaly 209 népi ellenőrünk volt, az idén már tizenegygyei gyarapodott a számuk. Folyamatosan törekszünk a nők és a fiatalok fokozottabb bevonására. Jelenlegi népi ellenőri állományunk 40 százaléka nő és 29 százaléka 35 éven aluli. Ám a vizsgálatokba bevont nők és fiatalok aránya ennél jóval magasabb. Tapasztalatunk, hogy a nők ezt a munkát lelkiismeretesebben, precízebben látják el, mint a férfiak. A fiatalok pedig nagyobb lendületet hoznak a munkába. Mentik az . " értékeket A Gabonatröszt vállalatainál befejeződött a kutatógyűjtő munka, s ennek eredményeként újabb öt műemlék malommal gyarapodott az agrártörténeti értékek tárháza, a kétegyházi gépészképző intézetben több mint 50 régi erőgépet gyűjtöttek össze. Ilyen és ehhez hasonló eredményekről, valamint a jelenleg Hajdú-Bihar és Szolnok megyében folyó kutató-gyűjtő munkáról adott tájékoztatást pénteken Ucskó Lajos, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója . a Hazafias Népfront Országos Tanácsa agrár- politikai albizottságának ülésén. Az agrártörténeti emlékek felújításával és védelmével kapcsolatosan 1977. decemberében jelent meg a mezőgazdasági és élelmezésügyi, az építésügyi és városfejlesztési, valamint a kulturális miniszter közös rendelete. A mai ülésen e rendelet végrehajtásáról, az eddigi eredményekről és gondokról számolnak be, s megbeszélik a további feladatokat is, amelyek sikeres végrehajtásához sok segítséget adhat a helytörténeti munkában nagy tapasztalatokkal ■ rendelkező népfrontmozgalom,. Jöttünk is, meg nem is Jágónaki beszélgetés Jogúnak olyan Tolna megyei község, amelyikből, ha Tolna belsejébe akarunk jutni, akkor előbb Baranyába kell utaznunk. Megjött a posta — Ha például Szekszár- don van valami dolga az embernek — mondja egy fiatal- asszony —, akkor hajnali ötkor kell elindulnunk. Előbb busszal Sásdra megyünk — visszafelé —, aztán onnan vonattal Dombóvárra, aztán újra buszra kell szállni és már 11 órára Szekszárdon is vagyunk. Pécsre könnyebb eljutni. Fele út ide. — Én hat hónapig jártam a gyerekkel Szekszárdra. Betegség miatt kellett a kicsit kezelésre vinni. Azt hittem, hogy belepusztulunk mind a ketten a sok utazásba. Én akkor elátkoztam minden tintanyalót, aki meghúzza a határokat. Pécsen is van olyan orvosi ellátás, mint Szekszárdon és az jóval közelebb van. Bizonyos esetekben miért nem lehet köny- nyebbséget adni a betegnek? Fele ideig tartott volna akkor a kezelés, ha Pécsre járhatunk, mert így, amit az orvosok javítottak, az utazás, a fáradtság lerontotta. — Nem tudom miért haragudtak meg ránk Baranyában, hogy átadtak Tolnának? De, ha már egyszer így kellett ennek lenni, akkor miért vagyunk itt mostoha gyerekek? Olyan nagy dolog volna jobb összeköttetést csinálni a megyeszékhellyel, meg Dombóvárral, ha már egyszer idetartozunk? — Az előbb említették az orvost. Hát azt is megírhatja, hogy az sincs jól. Havonta egyszer-kétszer jár csak ki. Jágónak olyan tolnai község, ahol ketten fizetik elő a félszáz lakosból a Tolna megyei Népújságot és harmincnégyen a Dunántúli Naplót. Igaz, hogy másként ez nem is lehet, mert „postáilag” Baranyához tartoznak, ott pedig nem foglalkoznak a mi megyei lapunk terjesztésével. — A postát is elvették tőlünk. Naponta egyszer jön a postaautó. A postás, ami jött levél, meg újság, belerakja a bolt előtti ládákba, aztán abból ki-ki elviheti a magáét. De ha csomag jön, vagy pénz, ajánlott levél és valami oknál fogva nem tud időre ideérni az ember, akkor visszaviszik. Általában fél tizenkettő körül érkezik meg az autó. Ott veszik fel a pénzt, táviratot, csomagot, ajánlottat. Most száraz idő van, meg meleg, de amikor esik az eső, hó, hideg van, akkor azt kellene ide állítani, aki ezt az egészet kitalálta. Legalább volna valami féltető, ahol várakozhatnánk. A bolt előtt ácsorgunk. Éppen most jött a postaautó. A kézbesítő felnyitja a ládák tetejét — minden jágói címnek van egy — sorra rakja beléjük, kinek mi érkezett. — Most láthatja — szól hozzám egy asszony —, amikor esik az eső — bárcsak esne már, igen nagy a szárazság... — Baranyában még az is jobban van — szól közbe az egyik békéden —, mert Sás- don, meg arra körben mindenütt esett már. — Azt akarom mondani — veszi vissza az előbbi szó- lási jogát —, hogy az eső addig áztatja a leveleket, meg mindent, amíg a rakodás tart. Sokszor olyan ázott az újság, hogy megy szét, mint a kenőcs. Dühös asszonyok zúdítják rám panaszaik áradatát. Főleg asszonyok vannak itt, mert a férfiak munkába mentek, ki a tsz-be, akinek ott nem jutott hely, megy dolgozni — Baranyába. Csak a fejemet csóválom, hogy semmi jó sincs itt, és semmi tolnai Tolnában? Illetve csak a rossz a tolnai, minden jó ott maradt Baranyában? — Ne úgy értse, hogy nem jó itt semmi — próbálja megértetni velem egy fiatal- asszony. — Szeretünk mi itt lakni. Azért is vagyunk mérgesek, arra, ami rossz. Azt akarjuk, hogy ne úgy nézzenek ránk, mint az örökösök a haldokló öregre. Siettetnék a halálát, nemhogy gyógyítanák. Úgy érezzük, hogy teher vagyunk, azért rontanak el mindent, hogy mielőbb meneküljön el innen mindenki, és ne legyen ránk senkinek gondja, velünk baja. Megértjük mi, hogy változik a világ, de, aki ilyen kis helyen lakik, annak mindenből, ami jó, ki kell rekesztődnie? Jó. Gazdaságosabb így a postának a kézbesítés, ahogy most van. De akkor miért nem emelnek valami kis szárnyékot ezek fölé az istenverte ládák fölé, hogy ne ázzon az ember, amíg várni kell? A postásról, meg a küldeményekről nem is beszélek. Egy szavukba kerülne és társadalmi munkában megcsinálnánk az egészet. Aztán itt van a víz. Úgy hírlik, hogy van engedély a kútfúrásra, de nincs pénz. Mire megalakulna a társulás, addigra mindenki hidrofort szereltet és aztán már... gondoljon a szabásra, ahogy a Hofi mondta. Szóval mi azt akarjuk, hogy a változások közepette is jó, emberhez méltó legyen minden. Most úgy látszik, hogy „ezeknek minden jó” alapon megy minden. „Akinek nem teszik, az menjen el innen” alapon. Jágónak olyan község, ahol a kereszttel megjelölt, öreg harangtorony alatt álló, volt iskola fele templom, fele KISZ-helyiség. — A fiataloknak van ott klub. A másik feliben meg templom. Ez a szórakozóhely. A klubban lehet pingpongozni is. Néha van focimeccs is a faluban. Már csak egymás között játszanak a gyerekek, Kaposszekcsővel, meg Csikóstőttőssel van közös sportkörünk. A csapat Kaposszekcső néven szerepel a járási bajnokságban és Csikóstőttősön játssza a mécseseket, mert csak ott van pálya. A csapatban jágói nincs. Most mentek el ketten, hogy majd beállnak. Jágónak olyan község, hogy itt is van Tolnában, meg nincs is. CZAKÓ SÁNDOR A KISZ-mb ülése Munkavállaló diákok között Napirenden a nőpolitika Tegnap délelőtt ülést tartott Szekszárdon a KISZ Tolna megyei Bizottsága Péti Imre, a bizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Szemesné Szöllősi Klára, a KISZ tamási járási bizottságának titkára számolt be a KISZ nőpolitikái munkájának tamási járási tapasztalatairól. Mint elmondotta, a tamási járásban, de másutt is tapasztalható, hogy a nők számarányukhoz képest lényegesen kevesebben kapcsolódnak be az ifjúsági mozgalomba, mint a férfiak. Ezért a KISZ fontos feladata, hogy a társadalmi szervezetekkel és szervekkel együttműködve további erőfeszítéseket tegyen a nők általános politikai és szakmai műveltségének emeléséért, mozgalmi aktivizálásáért. Az ülés második részében Horváthné Kiss Ida, a megyei KISZ-bizottság politikai munkatársa terjesztette elő beszámolóját a középfokú oktatási intézményekben bevezetett új tanulmányi versenymozgalom kezdeti tapasztalatairól. A mai tizenéves diákok nem emlékezhetnek a magyar beat hőskorára, a hatvanas évek elejére. Egy akkori együttes, az Atlantisz énekelte a Drága bakter úr című, sokáig népszerű számot. Az együttes azonban nevében hordta végzetét, s elsüllyedt a könnyűzene világában, mint a hasonló nevű földrész. Egy-két szám még maradt tőlük, mint például a Zsebpénz című, melyben refrénszerűen visszatér: „Csak a zsebpénz lenne több”. Az együttes eTtűnt, az óhaj azonban maradt. A mai tizenéves diákoknál is, bár több zsebpénzük van, mint hatvanas évekbeli kortársaiknak volt. A diákköltségvetés -növelésének az egyik legjobb módszere a- nyári munkavállalás. Ki, hol, miért dolgozik a’ nyáron? Erről beszélgettünk a szekszárdi IV. számú általános iskolában. Magyar Ildikó, Galamb Béla, Vágner Géza és Gyom- lai Imre jelentkezett munkára. Mind a négyen nyolcadikosok, s a szünidő egy hónapját munkával szeretnék eltölteni. Ildikó a sárközi ÁFÉSZ-hez, Béla a tejüzemhez, Géza a postához, Imre pedig a TOTÉV-hez jelentkezett. — Nem először dolgozom a nyári szünetben — kezdi Béla. — Tavaly a Pécsi Állat- kertben voltam. Nagyon érdekes volt. Mi takarítottuk az állatok ketreceit. No persze nem úgy ment ez, hogy például, -a medve barlangjában odamentünk a brummo- góhoz, s azt mondtuk neki: mackókám emeld fel egy kicsikét a lábaidat, mert szeretnénk kisöpörni. Először az állatgondozó elzárta egy másik helyre az állatokat, s aztán kezdődött a takarítás. Remélem ezen a nyáron is érdekes lesz a munkám a tejüzemnél. Ildikó először lesz nyári munkás. Hasznos időtöltésnek tartja ezt, s emellett egy kis zsebpénzt is keres. S hogy mire költi majd nyári keresetét? Még nem tudja, de biztosan lesz helye a pénznek. Géza táviratokat fog kézbesíteni. Kap hozzá egy kerékpárt is, s így időtöltés, munka és sportolás is együtt lesz. A kereset pedig jól •jön majd, hogy segítse a családot anyagiakkal. — A -nyári munka szerintem egy értelmes dolog — mondja Im-re. Nem -tengek- lengek a városban, hanem hasznos munkával tölthetem az időt, és a szüleim is tudják, hogy jó helyen vagyok. Egy segédmotor-kerékpárt szeretnék venni, s a nyári keresetemet is erre a célra teszem félre. A -nyári munkavállalás valóban hasznos és értelmes elfoglaltságot biztosíthat egy diák számára. A IV. számú iskola végzős diákjainak nagy -része, éppúgy mint a többi nyolcadikos diák, szívesen vállalja ezt. A munka- vállalás persze nemcsak rajtuk múlik. Hogy mehetnek-e dolgozni, a vállalatoktól, üzemektől is függ. Az iskola tapasztalatai azonban nem mindig kedvezőek ezen a téren. Az iskola akkor adhat ki munkavállalási engedélyt, ha a vállalat visszajelezte, hogy fogadja a hozzá jelentkező diákokat. Ez a visszajelzés -korábban gyakran elmaradt, vagy késett, s a dolgozni akaró fiatal hoppon maradt. Reméljük, ezen a nyáron nem így -lesz már! — majoros — A volt iskola fele most KISZ-helyiség
