Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-02 / 127. szám
a Képújság 1919. június 2. Delel a háztáji gulya A kis község kis üzeme Óvoda tsz- támogatással Egy lakóházat alakítottak át annak idején Diósberény- ben óvodának, de amint láttuk, nem a gyermekek hátrányára. Az épület nagy, gyepes udvarán szabadon játszadozhatnak. A környezet szép, a szülők sok társadalmi munkája eredményeként. Ottjártunkkor éppen a már közelgő évzáróra készültek, a „Répa mese” színre- vitelével. Hugyec Istvánnéval az élen öten dolgoznak az óvodában. Vegyes csoportú az óvoda, a gyermekek létszáma harminc, akik több kis csoportban töltik foglalkozási idejüket. Hogy könnyeik legyei a kőzlekeiés Régi település, mór a tatárjárást követő időkből találtak föl- jegyzést arról, hogy itt szervezett viszonyok között éltek családok. A nagy dúlást követően mintegy kétszáz évvel, már német családok települtek ide, mintegy huszonötén. A török hódoltság alatt viszont ez a lakosság kihalt, a következő nagy telepítés Mária Terézia uralkodása idején történt. Földművelő és kőműves emberek lakták a falut, ezt a jellegzetességét mindmáig megőrizte, noha három évtizeddel ezelőtt jelentős nemzetiségi átrendeződés történt, aminek ma már csak legfeljebb nyomaira lehet bukkanni. A falu nyugati része, a felszabadulás előtt, Apponyi-birtok volt. Ez idő tájt 1200 lakója volt Diósberénynek, jelenleg 602. Gyönkhöz társult község, önálló termelőszövetkezete van, az általános iskolából csak alsó tagozat működik itt. A vezető óvónő szerint a falu termelőszövetkezetétől igen szép támogatást kapnak. Legutóbb is, a gyermeknap alkalmából ötezer forintot adtak játékok vásárlására. — Előre kiírtam az adatokat, mondhatnám azt Is, hogy „készültem ” Állandó olvasója vagyok a falumagazinoknak — mondja Bakos László, a posta helyettes hivatalvezetője. — Ha megvannak az adatok, akkor kérem, mondjon pár szót magáról. — Magamról?! Mit Is mondjak? A posta állományában 1941 óta dolgozom. 1961-től állandóan helyettesítek'. 1981-ben megyek nyugdíjba, ha megérem, 40 év szolgálati idővel. — Ide a faluba könnyen eljutok, ugyanis Győnkön lakom, s kismotorral járok át. Az itteni hivatalvezető Ozorára került. Úgy hallottam, már öten megpályázták az állást. Sokat jelent, hogy van szolgálati lakás. Nem jár rosszul, aki ide kerül. Tehát: a községben 144 rádió, 157 televízió, 20* újságelőfizető van. Ebből a Tolna megyei Népújságot 80-an járatják. Postatakarékban 7 millió forintot tartanak a községbeliek. Diósberény egyetlen termelő üzeme a Rákóczi Termelő- szövetkezet. Kicsi de tisztes eredményekkel dicsekedhet, a tagok jövedelme pedig ritkamód magas volt tavaly. Hogy az idei év milyen lesz, egyelőre nem tudni, mert Di- ósberényben is nagyon hiányzik az eső. A felkészülés jó volt, — amint az elnök elmondta — minden munkával idejében végeztek. 1140 hektár a termelőszövetkezet földje, ebből 126 a legelő. Mindezeken a munkát 90 dolgozó tag látja el, a nyugdíjasok száma ötven. A növénytermesztés fő ágai a búza, a kukorica és a napraforgó. A legelő egy részén a szövetkezeti, másik részén a háztáji szarvasmarhák legelnek. A szövetkezet szarvasmarha-állománya nyolcvan tehén, és azok szaporulata. Gépparkjuk kielégítő, a szükséges gépekkel rendelkeznek. Az esőhiány egyelőre nagy bajt még nem okozott, de a lucerna első (kaszálása már gyengén adott és a búza állapota is elmarad az optimumtól. Most folyik a dohány palántázása. Sajnos itt is dupla munkát kell végezniük az asszonyoknak. Előbb megöntözik a palánta helyét, hogy egyáltalán földbe lehessen dugni. A termelőszövetkezet a jók közé tartozik. A többi között erre mutat az is, hogy tavaly az egy dolgozó tagra jutó átlagjövedelem — természetesen a háztáji nélkül — 45 517 forint volt. A kép teljessége érdekében elmondjuk, hogy már a negyvenes évek végén működött itt közös gazdaság Vörös Csillag néven. A nagy átszervezés után két tsz alakult, amelyek aztán 1961-ben egyesültek, azóta a község egyetlen, ugyan kicsi, de annál jelentősebb mezőgazdasági üzeme a Rákóczi. Sajnos, gondot jelent az óvodának, hogy nincs vezetékes ivóvíz, így a főzés és a picinyek ellátása olykor problémás. Szerencsére a jó irányba adakozó termelőszövetkezet ebben a nehézségben is segítségre siet. Minden reggel 'négy tejeskanna friss vizet kapnak a gyerekek. Háztáji A háztáji állattenyésztés kedvelt a községben. Szarvas- marha ötven található a háztájiban, sertés — a tsz-elnök becslése szerint — 40—50 anyakoca a szaporulatával. A szarvasmarha-értékesítés a termelőszövetkezeten keresztül történik, tavaly 1 millió 100 ezer forint jövedelmet hozott a lakosságnak. A sertésértékesítés az ÁFÉSZ-en keresztül történt, erről nincsenek adataink, feltehetőleg ez is jelentős összeggel növelte a diósberényiek jövedelmét. Ezenkívül foglalkoznak még eladásra nyúllal, mennyisége azonban nem jelentős, s né- hányan méhészkednek is, de annál több a más vidékekről idelátogató vándorméhész. Akivel véget ért az önállóság Hogy ki volt a község első bírája, ma már nem lehet mi tudni, hogy ki volt az utolsó tanácselnök, Schlégel Ignác. 1967 ben választották a falu élére, 1969-ig, pontosan június 1-í töltötte be tisztét. Nem hagyta el községét, ma az itteni, alsó tagozatos iskol vezető tanitója. Köztiszteletben álló ember, „tanár bácsi” nála idősebbeknek is. Közéletiségére jellemző, hogy a társközséggé válás óta is pártvezetőségi tag, s a gyönki tanács ifjúságvédelmi albizottságának elnöke. Ottjártunkkor — bár igencsak el volt foglalva rendeltetés- szerű munkájával — a legtöbb segítséget tőle kaptuk. Diósberénybe nem leányálom utazni. Köves út ugyan van, de igencsak rossz állapotban. Legalábbis eddig ez volt a helyzet. Most Hőgyész és Gyönk között felújítják, korszerűsítik az utat. Felvételünk a község Hőgyész felé eső szélén készült egy elég nehéz kanyarban. Hét hektáron ültetik a dohánypalántát Posta Bontják a községházát A régi tanácsházát egy nagy esőzés miatt keletkezett árvíz erősen megrongálta, úgy. hogy le kell bontani. A bontást megkezdték, de helyébe új épület kerül. Ott helyezik majd el a tanácsi kirendeltséget, amely most az iskola egy kis szobájában kapott ideiglenes otthont és az új épületbe kerül majd az orvosi rendelő is, amely ugyancsak az iskolaépületben működik jelenleg. Diósberényi magazinunkat irta és összeállította Letenyei György, Pordán Jánosné és Beke László. A fényképeket Gottvald Károly készítette. Munkatársaink legközelebb, június 4-én Bikácsra látogatnak. Ami az autók számát és a garázsigényeket illeti, Diósberény sem marad le a városok mögött. Negyven személyautó van a községben, nyolcvankét motorkerékpár után fizetnek adót, az adózás alá nem esők száma ennél jóval magasabb. Garázsgondok itt is vannak, ennek enyhítésére, kétszer hatos férőhellyel — két épületben — eddig tizenkét garázst építettek a gépkocsi-tulajdonosok. Képünk az utóbb épültet mutatja be. Iskola A diósberényi iskola soha nem tartozott a nagy oktató, nevelő intézmények közé. Virágzása idején is csak négy tanulócso- portos volt. Ennek ellenére — ahogy a pedagógusok elmondták — itt működött a környék legjobban felszerelt iskolája, Gyön- köt is beleértve. Amikor körzetesítették a diós- berényieket, a gazda a gyönki általános iskola lett, elköltöztek a felsőtagozatos gyerekek, s az anyaiskolába került a szépszámú, addig diósberényi illetőségű, audiovizuális felszerelés is. Csupán az alsótagozatosok maradtak otthon, mindössze negyvenen. Velük két nevelő foglalkozik: Schlégel Ignác, s beosztottja, Balaskó Ferencné. Mindkettejüknek ez az első munkahelyük, 23, illetve 13 éve nevelik a kis község legkisebbjeit. Nem egészen aggálytalanul néznek a jövőbe, hiszen lehet, hogy a jövő évet — szeptembertől — már Gyönkön kezdik. Bizakodnak ugyanakkor, talán, jobb körülmények között végezhetik munkájukat az új helyen. Az alsótagozatosok még Itthon tanulnak
