Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-22 / 117. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. május 22. Moziban Kinek a törvénye? Galgóczi Erzsébet írásai sajátos színt képviselnek a mai magyar irodalomban. így lehetne azokkal a filmekkel is, amelyek Galgóczi írásai alapján születnek. Galgóczin kívül nincs filmíró sem, aki hasonló szikár és indulatos hangon foglalkozna a jelenkor visszás társadalmi jelenségeivel. Miért nem érezzük mégsem az újabb és újabb Gal- góczi-filmek láttán ugyanazt a döbbenetét, ami legjobb novelláival, kisregényeivel jár? Az igazság feltárásának fiimi képtöréséről van szó, vagy talán arról, hogy Galgóczi művei nem filmszerűek...? Azt hiszem, a megoldás egyszerűbb. A baj a forgatókönyvekben keresendő legelőször, amelyeket — bár például a legújabb film esetében maga az író készítette — úgy igyekeznek megformálni, hogy a Gal- góczi-féle keménységből -jusson is, maradjon is... Nem tudom, honnan származik ez az óvatosság: talán azt gondolják a filmkészítők, hogy amit elmondhat egy könyv a szűkebb olvasói közönségnek, az „erős”, ha filmen látjuk? Aki így okoskodik, annak viszont nem érdemes kezébe vennie a Gal- góczi-írásokat. A bökkenő akkor igazi, amikor — mint most is — a szerző maga is áldását adja az okoskodásra. Vajon miért? A Kinek a törvénye? falun játszódik. A rendkívül eredményes termelőszövetkezet elnöke — akiről azt is tudjuk, hogy valaha kiváló ember és szakember volt — visszatetsző módon kiskirály- kodik. Abban a hitben él — úgy tűnik, nem is alaptalanul —, hogy neki mindent szabad, még a törvényeket is kedve szerint értelmezheti. A falubelieknek megvan a véleményük Kossuth-díjas elnökükről, de csak maguk között morgolódnak. Az egyetlen ember, aki számára nem szent és sérthetetlen a tsz- elnök, a faluba frissen került, tisztességes, elmés huszonkét éves rendőrfiú. Intézkedései ugyan sorra zsákutcába futnak — az elnök mindent el tud intézni — de igyekezete nem hiábavaló. Valami azért megváltozik a faluban. Ha több nem, hát az, hogy az elnök nem vezeti részegen Zsiguliját, hanem szolgálati autóval jár, saját sofőrrel... Mire ez kiderül, átélünk egy kis szerelmet — kibe szerethetne bele a harcos rendőrfiú másba, mint az elnök érettségiző lányába? — és egy nagy balesetet is. A film végén pedig rossz érzésünk támad: mi igaz mindebből, és ha így igaz, akkor miért nem mond véleményt róla valaki? Persze, nem lenne muszáj szavakkal kimondani azt a bizonyos véleményt — ami csak egyféle lehet — kiderülhetne magából a filmből is. virág f. é. Jövő héten A trombitásról írunk Nagyon sokfelé szeretnék még eljutni életemben, például Tádzsikisztánba is, de erre azt hiszem nagyon kevés reményem van. Éppen ezért haljgattam örömmel Boros Jánosnak „A Pamir árnyékában” gyűjtőcímmel elhangzott riportjának második részét az elmúlt pénteken, a Kossuth-rádióban. Legjobb tudomásom szerint családomban se világutazó, se földrajzi felfedező nem volt, így az idegen tájak megismerése iránti hajlandóságomat egykor volt kitűnő földrajztanáraimnak köszönhetem. Tagadhatatlan, hogy a földrajzi ismeretterjesztés terén a rádió a televízióval szemben hátrányban van. Képekkel nem szolgálhat, így hanghatásokkal, háttérzenével, ügyes helyszínváltásokkal kell a hallgatóban a mozgás (mármint a riporter mozgása) képzetét keltenie. Ezenközben pedig ismereteit is gyarapítania. Az ismeretterjesztésben nem volt semmi hiba. Most már tudom, hogy a tadzsik nyelv az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik, amit ilyen meglepő példákkal sikerült illusztrálni: az apa tadzsikul ..padar”. A németeknél tudjuk, hogy „vater”, amit mi kedélyesen „fater”- ra „magyarítottunk”. Az ugyancsak tadzsik „madar”...s ezt egyre inkább felfedezik a gyermekek mellett a felnőttek Is. Van ebben talán valami „atavizmus”, olyan visz- szaütés a nem Is túl régi ősökre, amely a közös munkaalkalmak és összejövetelek emlékét őrzi, vagy éppen fedezi fel újra. Egyre-másra jelennek meg olyan magas színvonalú alkotások, melyek nem. illetve nemcsak a gyermekek számára készülnek. s a könyvpiac bestsellereivé válnak. Gondolhatunk itt akár a Kis hercegre. Lázár Ervin új és régebbi meséire. de éppigy érvényes a már szép számmal megjelent mese hanglemezekre, sőt, a szombat esténként nagy élvezet, tel végignézett magyar népmesék rajzfilmsorozatra is. Az Európa Könyvkiadó derekasan veszi, ki részét Népek Rádió Tadzsikok ról nem nehéz a „Muter”-ra asszociálni, vagy a „brudar- .ról” a „Bruder”-rá. Jelentésük ugyanaz: anya, testvér. Ennél sokkal érdekesebb azonban és nyomban magasra növesztette bennem az évezredes múltú tadzsik irodalom iránti érdeklődést, amikor kiderült, hogy ezen az új perzsával egyenértékű nyelven nem kisebb szerzők írtak, mint Omar Khajam és Firdauszi. Lehet azonban még messzebbre szállni a múltba 7—9000 éves földmívelő, állattartó kultúra emlékei kerültek elő innen, 6000 éves sarló és bizonyíthatóan a Pamir tövéből származik Romulus és Remusnak a rómaiak által kisajátított legendája. A 3 és fél millió lakójú Tádzsikisztán éghajlata nem vonz különösebben. A Pamí- ron mért téli —63 C foktól a folyóvölgyek nyári plusz 40 C fokáig számomra kissé túl nagy a kilengés. Érdekes volt megtudni, hogy a hegyek méMesélni jó... meséi sorozatával abból, hogy ne csak „hosszú téli estéken”, hanem amikor éppen kedvünk támad, kezünkbe vehessünk egy-egy új meséskönyvet. Az eszkimótörténetektől kezdve, a burmai népmeséken át a klasz- szikus arab meséig eddig több. nyíre eljesen ismeretlen népek tudatához lelünk utat. De ugyanez a sorozat tölt be egy, ha lehet, még ennél is sokkal fontosabb feladatot: segít megismerni azokat a népeket, nemzetiségeket. amelyekkel a magyar nép évszázadokon át lye — javarészt feltáratlanul — a Mengyelejev-táblázat szinte valamennyi elemét rejti. Nem kevésbé azt, hogy a Szovjetunió összes köztársasága közül itt a legmagasabb a népszaporodás aránya. Ebben a mohamedánizmusnak nem csekély szerepe lehet. Ez a manapság világszerte sok nem várt problémát felvető hit ilyen furcsaságokban is éreztette hatását, hogy a riportert kísérő bájos, művelt Glucsehra (Virágarcú) Pulatova képtelenségnek tartotta, hogy nő létére férfi vendégét visszategezze. Én egy kicsit azt tartottam képtelenségnek, hogy amaz mindenáron ragaszkodott a tegezéshez. Ezzel eljutottunk az ismeret- terjesztés „hogyan”-jaihoz. Ebben a legnagyobb jóakarat. helyi és magyar szakemberek szerepeltetése ellenére sok volt a döccenő. Ezenkívül egy technikai hiba is. Az egyik hegyi út kőomlására vonatkozó rész kétszer szerepelt a hangszalagon. Legalább az egyiket érdemes lett volna kivágni. Ettől függetlenül Boros János műsora jó volt és azért is írtam róla a szokottnál kissé hosszabban, hogy a hasonló ismeretterjesztő adások meghallgatásához némi kedvet gerjesszek. ORDAS IVÄN együtt élt, akár úgy, hogy a történelmi állam közös kereteiben közös gondok-bajok fogták össze vele, akár úgy, hogy gazdasági, kulturális kapcsolatai túlmutattak e határokon. így is olvastuk a román népmeséket, a szegkovács cigány történeteket, az osztják, lengyel, lapp, finn, délszláv, vagy legújabban a szász népmeséket, melyek A csodálatos fa címmel jelentek meg. Közhely már a „régi adósság” kifejezés, mégsem tudunk másra gondolni, mikor e kötetet lapozgatjuk, hiszen több mint száz éve váratott magára ez a kiadás. Üveges Ferenc stílusos fordítása és Lóránt Lilla rajzai alkalmasak arra. hogy sokunk számára feledtessék ezt a várakozást, s maradandó élményt nyújtsanak. Tv-napl6 Tudösklub Ma Magyarországon a kutatások „átfutási” ideje 10— 12 esztendő; Finnországban és Svédországban az ötlettől a megvalósításig mindössze 2,5—4 esztendő szükséges. A Tudósklub péntek este a tévé ! második műsorában arra kereste a választ, hogy a kutatástól a marketingig miért telik el hazánkban ilyen hosszú idő. Szó esett a kutatóintézetek, az egyetemek, a nagyvállalatok kutatómunkájáról, a termelésfejlesztés módszereiről, arról, hogy milyen licenszeket érdemes megvásárolni, hogy egy-egy szakterületen milyen mélységben- kelil ismerni a nemzetközi eredményeket, s hogy egy-egy kutató hány tudományágban szerezzen jártasságot. A számtalan érintett témából a legérdekesebbnek a dolgok emberi vonatkozása tűnt. Természetesen az, hogy az úgynevezett „ötletelfoj- tási mechanizmusnak” számtalan formája ismert. Az ösztönös konzervativizmus következménye, hogy az ötlet gazdáját mondjuk úgy elhalmozzák egyéb, sokszor igen jelentéktelen munkával, hogy a kutatásra egyszerűen nem jut ideje. Nem ritka az sem, hogy alulfoglalkoztatják a jó eszű tudóst, tudósjelöltet, a valóságosnál kisebb fontosságot tulajdonítanak elképzeléseinek, netán olyan emberrel bíráltat- ják el munkáját, aki nem túlságosan sokat ért az adott szakterülethez. Érdekes módon, éppen a kutatás kapcsán került kíméletlenül felszínre számos emberi jellembeli gyengeségünk. Például az, hogy nemigen tudjuk elviselni, ha valaki- nálunk többet tud, hogy élesebb az esze, hogy jobban látja az összefüggéseket, mint mi, s átlag fölötti a kombinatívkészsége. Furcsa, már-már érthetetlen, de a kutatók között is fellelhető az egyenlősdi, s el kell hinni, ha ezt nemzetközileg elismert tudósok mondják. Ha a kutatóintézeti vagy vállalati vezető nem tudja megemészteni, hogy munkatársa tudása, szívóssága, szorgalma révén nála több pénzhez jut, gátjává válik minden új ötletnek; következésképpen nem jó vezető. Egyszerű, logikusan végiggondolt igazság. Kitűnő, agyat tornáztató, továbbgondolkodásra serkentő műsor a Tudósklub, egyetlen hibával. Havonta csupán egyszer és akkor is este fél tíz előtt a második programban jelentkezik. dvm Onedín csalod A vásári kikiáltók portréikat mindenkinek kínálják. Ilyen kirakodó vásárhoz hasonlatos a Magyar Televízió műsorában hónapokig hömpölygő filmsorozat, az One- din család. Népszerűsége kétségtelen; James Onedin nevét bizonyára többen' ismerik nálunk, mint valamely magyar regény hősét. Ennek oka roppant egyszerű- a BBC angol televíziós társaság „konyhájában” ügyesen adagolták a „főzethez” szükséges kellékeket. Legalábbis az eddig látott részek ezt bizonyították. Egyszercsak, hipp-hopp előttünk termett egy família. Természetesen szegényen, hogy rokonszenvünk máris hozzájuk szegődjön. Ugyan kit ne indítana meg a boldogulásáért küzdő ember látványa? Ki ne szurkolna a sikerért? Ám a boldog vég nyilván csak a sorozat finisében következhet, addig a pusztító tengeri viharok szorgalmasan szülik az újabb részeket. Ki-ki kedvére válogathat a folytatásokban felbukkanó alakok közül. Ha a kedves néző történetesen nem ítéli el az önzést, keménységet, pénzhajhászást, máris szívébe zárhatja James Onedint. Rokonszenves a kisember botladozása, félszegsége? Kérem. szolgálhatunk egy Robert Onedinnel. Vágyunk a jóságra, megértésre, szeretet- re? James Onedin felesége mindenütt az emberséget képviseli. Kedves nekünk az ésszel élő, újítani akaró értelmiségi? Nos, Albert Fraiser rendületlenül csatázik a gőzhajó felépítéséért, a haladásért. Akadhatnak nézők, akiknek szerelmi bonyodalmakkal lehet a kedvükben járni. Mi sem könnyebb ennél: vegyünk egy szép, szőke, köny- nyelmű, de azért számító leányzót, s íme kész az erotikus szál a cselekményben. A fiatalabb nemzedék szívesen látja a romantikus kalandokat. Egy szó mint száz, nem szenvednek bennük hiányt. A vad tengeri szél bőséggel szaggatja a vitorlákat, a hullámok halált ' ígérnek, s in- nen-onnan még tudatlan bennszülöttek is előkerülnek. Persze az eddig vázoltak csak az alapképletet jelentik. Mit ér egy történet csavarások, bonyodalmak nélkül? Meg aztán azt is mondhatják rá, hogy túl egyszerű, unalmas. Sebaj, tesznek róla. hogy James Onedin néha angyalként, néha sátánként tűnjön fel. Nemes dolog megvendégelni egy kis utcalányt, de micsoda kegyetlenség megalázni, agyonhajszolni az embereket! Az sem mindegy, hogy a hajónkon az olasz szabadsághőst, Garibaldit szállítjuk-e, vagy a rabszolgák ellen harcoló, s ráadásul gerinctelen katonatisztet! Vagyis a világ bonyolult, hölgyeim és uraim! Tapsoljuk meg James Onedin fel- kapaszkodását a társadalmi ranglétrán, elvégre a kapitalizmus „mindent szabad” légkörében a karrier utólag mindent igazol. Azonban nem zenghetjük önfeledten a kapitalizmus dicshimnuszát, mert a kedves néző tüstént ellenérveket forgat a fejé- ben. Bizony, nem hallgathatunk a tömegek nyomoráról, az éhezőkről, a munkanélküliekről, a sztrájkolókról. Emellett aztán ne feledjük el jelezni, hogy léteznek „jó urak” is, pontosabban melegszívű úrihölgyek, akik alkalomadtán a szegények pártján állnak. Nem olyan mély az a szakadék a két világ között, hiszen a matrózfeleség és a kapitányné remekül megértik egymást! Akár két legyet is üthetünk egy csapásra: Anne Onedin eközben bejárja a női egyenjogúság, a függetlenség rögös útját. Az étkezés persze megkívánja a tálalást., A jó színészi alakítások hitellel ruházzák fel a legelcsépeltebb helyzeteket is. Ha egy konzervatív férj magára marad, a több napos cipóval, a banalitás még menthető Peter Gilmore arcjátékával, mozdulataival. Mondjuk ki nyíltan: az Onedin családnak nincs művészi ereje. Legfeljebb annak tűnik egy-egy lemásolt, utánzóit elem, például a naturalisztikusan ábrázolt munkásnyomor. Summa summárum ez a filmsorozat igazi iskolapéldája a kommersznek. Annak a jellegtelen, szórakoztató szüleménynek, amely sok-sok elemet gyúr össze művészi- etlen .semmivé. KOVÁCS MÁRIA Európa-díjas együttes Európa-díjat kapott a debreceni Építők Hajdú Táncegyüttese. A szép elismerést Debrecenben a Kölcsey Ferenc művelődési központban adták át, ezt követően az együttes gálaműsort adott. TÖTTÖS GABOR
