Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

2 Képújság 1979. május 30. Befejeződött Losonczi Pál ausztriai látogatása Közös közleményt adtak ki a tárgyalásokról Bécs, Bochkor Jenő és Szabó Zoltán, az MTI tudó­sítói jelentik: Hivatalos ausztriai láto­gatásának második napján, kedden délelőtt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete Bécs nevezetességei­vel ismerkedett. A magyar küldöttség meg­tekintette a szeptemberben átadásra kerülő nemzetközi konferencia központot, majd a híres bécsi Spanyol Lovas­iskolában tett látogatást. Délben az osztrák kormány nevében dr. Hannes Androsch alkancellár díszebédet adott a kancellári hivatal kong­resszusi termében az Elnöki Tanács elnökének és a ma­gyar küldöttség tagjainak tiszteletére. Az ebéden kö­tetlen, baráti hangulatú po­hárköszöntők hangzottak el. Délután a magyar kül­döttség vidéki kirádulást tett: meglátogatott egy raas- dorfi mezőgazdasági üzemet. Kedden délelőtt Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese dr. Josef Stari- bachker kereskedelem, — és ipari miniszterrel találkozott. Megbeszélésükön véleményt cseréltek a magyar—osztrák gazdasági együttműködés főbb kérdéseiről. Nagy János külügyminisz­ter-helyettes és dr. Alois Reit- bauer osztrák külügyminisz- tériumi főtitkár kicserélte a magyar—osztrák vasúti ha­tárátkelési egyezmény rati­fikációs okmányait. Sor ke­rült az egészségügyi együtt­működési egyezmény hatály­ba léptetésére vonatkozó le­vélváltásra. Kedden délután Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bi­Ausztriai látogatásán Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke kedden Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi el­nök (jobbra) kíséretében a bécsi ENSZ-várost is felke­reste. (Képtávírón kpn érkezett.) zottságának tagja, a bécsi magyar nagykövetség épüle­tében találkozott Franz Muhrival, az Osztrák Kom­munista Párt elnökével és szívélyes megbeszélést foly­tatott vele. Este az Elnöki Tanács el­nöke a nagykövetségen Kirchschläger szövetségi el­nök tiszteletére adott foga­dást. A fogadáson jelen volt dr. Hanes Androsch alkan­cellár, pénzügyminiszter, dr. Willibald Pahr szövetségi külügyminiszter, több magas rangú állami és kormány- tisztviselő és számos közéleti személyiség. Jelen voltak a magyar küldöttség tagjai, és a nagykövetség vezető mun­katársai. Közös közlemény Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke dr. Rudolf Kirchschlägernek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnö­kének a meghívására 1979. május 28-án és 29-én hivata­los látogatást tett az Osztrák Köztársaságban. Az Elnöki Tanács elnöke megtekintett egy mezőgazda- sági üzemet és felkereste a bécsi nemzetközi konferencia- központot. A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszéléseken a két ál­lamelnök beható vélemény- cserét folytatott a magyar- osztrák kapcsolatok fejlődé­séről, valamint a közös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdésekről. A látogatás idején Marjai József, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nökhelyettese dr. Hannes Androsch szövetségi al- kancellárral és dr. Josef Staribacher szövetségi keres­kedelem- és ipari miniszter­rel a magyar—osztrák gaz­dasági együttműködés főbb kérdéseiről folytatott megbe­szélést. Az Elnöki Tanács elnöke és az osztrák szövetségi el­nök megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság sokoldalú együtt­működése továbbra is gyü­mölcsözően fejlődik, jól szol­gálja a két szomszédos nép érdekeit, valamint a nemzet­közi béke és biztonság ügyét. Egyetértettek, hogy a két or­szág viszonya a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek jó példája. Hangsúlyoz­ták a helsinki záróokmány ajánlásai maradéktalan meg­valósításának jelentőségét, s azt, ho"v ezek az ajánlások képezik minden területen a magyar—osztrák kapcsolatok továbbfejlesztésének alapját. Síkraszáiltak a két ország és a két néo barátságának és együttműködésének további elmélyítéséért! A magyar—osztrák együtt­működés fejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország vezető államférfiai találkozóinak és fontos fel­adatnak tekintik azoknak az elhatározásoknak a maradék­talan megvalósítását, ame­lyekre Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának 1976. évi ausztriai, valamint dr. Rudolf Kirchsch­läger szövetségi elnök 1977. évi magyarországi látogatása alkalmával, továbbá a két or­szág kormányfőinek találko­zóin jutottak. A felek különös figyelmet szenteltek a két ország gaz­dasági együttműködése kér­déseinek és fejlesztésének. Megelégedéssel vették tudo­másul a már elért eredmé­nyeket. Egyetértettek, hogy állandó figyelmet kell fordí­tani a két nemzetgazdaság és fő ágazatai közötti együtt­működés újabb és kiegészítő lehetőségeinek fejlesztésére mind a kétoldalú, mind a harmadik piaci kooperációk' területén. A felek azt a véleményt kéoviselték. hogv a két or­szág intézményeinek, szerve­zeteinek. lakosainak kapcso­latai és találkozói fontos sze­repet töltenek be egymás jobb megismerésében, megér­tésében. A határ menti ma­gyar megyék és a határos osztrák tartományok kapcso­latainak fejlődése szintén hozzájárul a két ország jó­szomszédi viszonyához. Megelégedéssel állapították meg, hogy az 1976. évi kultu­rális megállapodás és az 1969. évi tudományos-műszaki együttműködési megállapodás végrehajtása eredményesen folyik. Méltatták a két ország kö­zött az utóbbi években kötött egyezményeket és megállapo­dásokat. Kiemelték a vízum­kényszer megszüntetéséről ez év eleién életbe lépett egyez­mény jelentőségét. A hivatalos látogatás alkal­mából kicserélték a vasúti határátkelési egyezmény ra­tifikációs okmányait és sor került az egészségügvi egyezmény hatályba lépteté­sére vontatkozó levélváltásra. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere közép­pontjában az enyhüléssel, a leszereléssel, az európai biz­tonsággal és együttműködés­sel, valamint a madridi talál­kozóval összefüggő kérdések állottak. A felek ismételten megerősítették: a ' Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság a jövőben is azon fáradozik, hogy az eny­hülés tartós, erőteljes és át­fogó legyen, s elháruljanak az útjában álló akadályok. Mindkét fél kiemelte az Osztrák Köztársaság örökös semlegességének és az ezen nyugvó semlegességi politiká­jának jelentőségét az európai béke és biztonság szempont­jából. Az osztrák fél méltatta a Magyar Népköztársaság po­litikájának hozzájárulását az európai biztonság és együtt­működés erősítéséhez, az enyhülés elmélyítéséhez. A két elnök véleményt cse­rélt a leszerelés időszerű kér­déseiről. Kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a politikai enyhülés tartóssá tételéhez katonai enyhülésre van szük­ség. Nagy megelégedésüket fejezték ki, hogy eredménye­sen befejeződtek a hadászati támadó fegyverzetek korláto­zásáról szóló új szovjet— amerikai szerződésről folyta­tott tárgyalások és üdvözöl­ték, hogy a szerződést Bécs- ben hamarosan aláírják. Kifejezték reményüket, hogy a többi leszerelési fóru­mon. például a genfi leszere­lési bizottságban, elsősorban . a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről, valamint az ezzel összefüggő intézkedé­sekről Bécsben folyó tárgya­lásokon minél előbb konkrét eredményeket érnek el — an­nak az elvnek a betartásával, hogy a felek egyikének biz­tonságát sem érheti károso­dás. A magyar fél hangsúlyoz­ta a Varsói Szerződés tagálla­mai külügyminiszteri bizott­ságának 1979. május 15-i bu­dapesti közlerhényében fog­lalt javaslatok fontosságát, amelyet az osztrák fél érdek­lődéssel tudomásul vett. Az elnökök aggodalmukat fejezték ki a világ különböző térségeiben meglevő feszült­séggócok miatt és sürgették azok felszámolását. Hangsúlyozták az ENSZ szerepének fontosságát a ■ nemzetközi feszültség csök­kentésében, a béke és a biz­tonság megszilárdításában. Aláhúzták Bécsnek, mint az ENSZ-szervezetek és más nemzetközi szervezetek szék­helyének, valamint nemzet­közi konferenciaközpontnak a jelentőségét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és az Osztrák Köztársaság szö­vetségi elnöke teljes megelé­gedését fejezte ki megbeszé­léseik szívélyes légköre és eredményessége felett, amely újabb hozzájárulást jelent or­szágaik baráti kapcsolatai­nak elmélyítéséhez, az euró­pai együttműködéshez. Ez al­kalommal is megállapították, hogy számos, mindkét felet érdeklő kérdésben nézeteik azonosak vagy hasonlóak. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöké magyarországi látogatásra hívta meg dr. Ru­dolf Kirchschläger szövetsé­gi elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A SALT-II tétje A félelem helyett kölcsönös bizalom Moszkva, Oleg Anyicskin, a TASZSZ szemleírója írja: A SALT—II és a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlő­désének ellenfelei egyebek között azt bizonygatják, hogy a SALT—II aláírása a Szov­jetunió számára egyoldalú előnyöket jelent. Azt kíván­ják elhitetni, hogy a Szovjet­unió stratégiai fölényre tö­rekszik, és emellett nem mon­danak le a szovjet fenyege­tésről szóló koholmányok „bevetéséről” sem. Ezeknek a szovjetellenes koholmányoknak a szerzői a legtöbbször észre sem veszik, milyen logikai baklövéseket követnek el. Nyugati katonai és állami vezetők gyakran emlegetik ugyanis, hogy az Egyesült Államok soha nem mond le minőségi katonai fölényéről. Ebben az esetben pedig ésszerű a kérdés: ezek után ho) a logika a „keleti fenyegetésről” szóló állítások mögött? A tények arról tanúskod­nak, hogy nem a Szovjetunió az, amely kezdeményezőleg lép fel a stratégiai fegyver­kezés újabb és újabb szaka­szában. A fegyverkezési haj­sza a „hatás-ellenhatás” elve alapján funkcionál: a Szov­jetuniónak az ellener intézett kihívásra minden alkalom­mal válaszolnia kellett. így volt ez az első atombombától kezdődően egészen napjain­kig, de a fegyverkezési hajsza minden egyes szakaszát mégis a szovjet katonai fenyegetés­ről szóló nagy hangú propa­gandakampány kísérte. A szovjet fenyegetésről szóló rágalomhadjárat mögött azok a törekvések, célok és számítások húzódnak meg, amelyek az Egyesült Álla­mok katonai fölényét óhajt­ják. Ezek a törekvések azért váltják ki a békeszerető erő aggodalmát, mert nyomában a fegyverkezési hajsza újabb szakasza bontakozhat ki, ami újabb veszélyes katonai ka­landokkal fenyegethet. Ez pe­dig nem felel meg egyetlen állam érdekének sem. A Szovjetunió a félelem egyen­súlya helyett a kölcsönös bi­zalomra törekszik. Aczél György nyilatkozata A Szovjetszkaja Kultúra keddi száma közli Aczél Györgynek, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyet­tesének nyilatkozatát, ame­lyet moszkvai látogatása so­rán adott B. Kozlovnak, a lap munkatársának. A nyi­latkozat méltatja a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség küszöbönálló magyarországi látogatásának jelentőségét, beszámol a szocialista Ma­gyarország eredményeiről és a magyar kulturális életről, aláhúzza az internacionaliz­mus fontosságát és foglalko­zik a kapitalizmus és a szo­cializmus közötti ideológiai küzdelem kérdéseivel. Vance visszavonul Cyrus Vance külügyminisz­ter 1980-ban mindenképpen megválik tisztétől, akármi­ként alakul az elnökválasztás eredménye — jelentette ked­den a The New York Times. A tervek szerint már az idén leköszönő Griffin Bell igaz­ságügy-miniszter és az ugyan­csak jövőre visszavonuló Michael Blumenthal pénz­ügyminiszter mellett Vance a Carter-kormány harmadik kulcsembere, aki máris je­lezte kiválását. BUDAPEST Hazánkbain tartják érte­kezletüket a Varsói Szerző­dés tagállamainak katonai igazságügyi vezetői. A ta­nácskozáson kicserélik a bűncselekmények megelőzése terén végzett munkával kap­csolatos tapasztalatokat és eszmecserét folytatnak a kölcsönös tájékoztatás kér­déseiről. Az értekezletet kedden dr. Markója Imre igazságügy- miniszter nyitotta meg. * Wiladislaw Gwiazda, a Lengyel Népköztársaság kül­kereskedelmi és tengergaz­dasági miniszterhelyettese, aki a BNV alkalmából ér­kezett Budapestre, megbe­szélést folytatott Tordai Je­nő külkereskedelmi minisz­terhelyettessel a magyar— •lengyel árucsere-forgalom aktuális kérdéseiről. Fogad­ta őt Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter is. GENF Kedden Genfben megtar­totta soron következő ülését a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség vezetője. — W Uj Brezsnyev-kötet magyarul A tervek szerint az őszi politikai könyvnapokra kerül az üzletekbe Leonyid Brezs­nyev új könyve. „A szovjet társadalom politikai rendsze­rének fejlődési kérdései” 'című mű a Szovjetunióban 1977-ben megjelent kötet ma­gyar kiadása, amely Leonyid Brezsnyev 1964 novembere és 1977 októbere között el­hangzott, a szovjet társada­lom politikai rendszerének legfontosabb kérdéseit meg­világító beszédeit, felszólalá­sait, illetve cikkeit és egyéb írásait közli. Az új kötetben nagy rész jut az új szovjet alkotmány kidolgozása során kifejtett nézeteknek, a szo­cialista demokrácia kérdései­nek, a párttal, annak fejlő­désével, tevékenységének új vonásaival és irányító szere­pével kapcsolatos nézeteknek. Készülődés 1980-ra Kedd esti kommentárunk. Nemcsak a Német Szövetségi Köztársaságban, hanem Európa-, sőt világszerte nagy érdeklődéssel figyelik a bonni belpolitikai fejleményeket. Az ugyanis, ami most történik, már közvetlen előkészületnek tekinthető a következő eszten­dőre, amikor az NSZK lakossága az urnák elé járul, hogy döntsön a Bundestag, a parlament összetételéről. A mostani személyi-politikai sakkhúzások afféle előmér- kőzéseknek tekinthetők a nagy játszma, az országos választás jegyében. Régi törvény, hogy nyugat-európai körülmények között az emberek nemcsak pártokra, hanem személyekre is szavaznak, (jó illusztrációja volt ennek Kreisky nagy győzel­me Ausztriában) — bár néha e szabály visszájára fordul (pél­dául Angliában). Nos, az NSZK kormánypártjának, az SPD- nek a jelenlegi kancellár személyében rendelkezésre áll az a politikus, aki a siker óriási reményével veheti fel a küzdel­met. A jobboldali ellenzék viszont ezt enyhén szólva nem mondhatja el magáról. A CDU—CSU pártszövetségből az összehasonlíthatatlanul nagyobb Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) olyan vezetője van, akiről már bebizonyosodott, hogy inkább taszítja, mint vonzza a választókat. Helmuft Kohl politikailag már régen bukott embernek számít — 1980-ban aligha vehetné fel a ver­senyt a siker reményében Helmut Schmidttel. Ennek az alap­vető ténynek az ismeretében szánta el magát néhány nappal ezelőtt a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vezére, Franz- Josef Strauss arra, hogy ismét megpróbáljon kitörni pártja és Bajorország keretei közül: a CSU hivatalosan az egész ellen­zék kancellárjelöltjének őt javasolta. Erre a lépésre válaszul, Bonnban összeült a CDU vezetősége és Ernst Albrecht alsó- szászországi miniszterelnök személyében saját jelöltet állított Strauss-szal szemben. Figyelemre méltó, hogy e nagy fontos­ságú indítványok egyik párt vezérkarában sem találtak osz­tatlan tetszésre —megeshet, hogy a frontok a szokásosnál is jobban összekuszálódnak. „Kiegyenesítésükre” még tizenhat hosszú hónap áll rendelkezésre és ennél sokkal hamarabb (valószínűleg még ez év kora őszén) kiderül: ki lesz Schmidt kancellár igazi ellenfele 1980-ban. HARMAT ENDRE Tito Algériában Joszip Broz Tito jugoszláv elnök Algériában tárgyal. A képen: vendéglátója, Bendzsedid Sadli algériai elnök tár­saságában. (Képtávirónkon érkezett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom