Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

Képújság 1979. május 5. 3! yw, . 'K TT í %­Aligha van község megyénkben, mellyel kapcsolatban régebbi híradásról tudnánk szolgálni, mint Mórágyról. Ke­reken 25 millió éves lehet az a delfincsigolya, mely a Pannon-tenger emlékeként innen előkerült. Jóval „közeleb­bi” időről vallanak az itteni Xűzkődomb leletei, ahoi nagy régészünk, Wosinsky Mór nyomán elnevezett lengyeli kul­túra népének nyomai kerültek elő. Mórágy tehát az emberi emlékezet és az írott történelem határain messze túlterjedő idők óta lakott hely. Az ezzel kapcsolatos legrégebbi doku- mentunokat, tárgyi emlékeket az időközben Bátaszékre költözött, egykori körzeti orvos — dr. Csanády György — magángyűjteménye őrzi. Az újkori Mórágy története az 1724-es újratelepítéssel kezdődik, amikor francia eredetű, valamikori hugenották is érkeztek a festői fekvésű tele­pülésre. 1870-ben 1765 lakója volt Mórágynak, napjainkban kereken 1100 van. 1944. november 27-én Mórágy volt Tolna megye első felszabadult faluja, a község alsó részét már a kora hajnali órákban elérték a szovjet csapatok. Apróságok, érdekességek — 1913-ban 414 volt, most 360 ház van a faluban. Az utolsó tíz évben csak 6 új ház épült, de a felújítottak, mo­dernizáltak számát még a legtapasztaltabb helybeliek se tudják megadni. — A legsajátosabb „ház­táji” állattenyésztése Mórá­gyon Forster Jakabnak van. Ö ugyanis nutriákkal foglal­kozik. — Itt a megye legkisebb gyógyszertára, a Petőfi utcá­ban, mely havonta átlagosan 21 ezer forintot forgalmaz. Vezetője, Clobocher Mária szerint ő az utolsó mórágyi gyógyszerész, mert ilyen kis helyre bajos utánpótlást kap­ni. — A bátaszéki kenyérnél különbet aligha lehet találni a megyében. Mindennapi ke­nyerünk ide is Bátaszékről érkezik, de vas következetes­séggel késve, délelőtt 10—11 óra tájban. Az is előfordul, hogy a bolt zárásakor. Igazuk van a helybelieknek, amikor ezt nehezen tudják megér­teni. — Kismórágyon tavaly szeptembertől az ottjártunk előtti napig, május 2-ig nem volt levélkézbesítő. Ez az „apróság” természetszerűen együtt járt az újságok olva­sottságának visszaesésével. Hozzávetőleg 80—90 előfizető mondta le a lapot (közülük mintegy húszán a miénket), nem számolva az áruspéldá­nyok számának nullára csök­kenését. — A megye alighanem leg­szebben metszett almafái, még alakfák formájában is, az itteni Petőfi utcában lát­hatók. — A „Laab-käse” (sajt­féleség) nevének eredete a feledés homályába veszett. Sajnos maholnap készítésének receptjével is ez történik. A tehéntúróból gyúrt gombóco­kat cserépedényben érlelték, időnként kivették a fedő alól, megtörölgették, majd végül polcra rakták száradni. A vöröses belsejü végeredmény állítólag fejedelmi étel volt. — A magyarországi néme­tek legtisztességesebb mozgal­ma volt a „Hűséggel a hazá­hoz” elnevezésű, melyet a volksbundisták „hűha” gúny­névvel illettek. Kolep Ke- resztélyt, a mozgalom helyi alapítóját elhurcolták a né­metek és éppúgy soha nem jött vissza, mint az ugyan­csak német ajkú Binder Já- nosné, akit Pécsett tartózta­tott le a Gestapo. — A Lajvér patak egyik hídjának rendbe hozatala hiányzik ahhoz, hogy a helyi postához be tudjon járni a postaautó és a csomagokat ne kelljen több száz méterről, az autóbusz-állomástól oda- talicskázni. — Egy foltozócipész, egy női fodrász, két varrónő, egy villanyszerelő, egy kőműves és két bérfűrészelő képviseli fő-' vagy másodállásban, részben nyugdíjasként Mó­rágyon a szolgáltatóipart. Van egy merőben sajátos „szol­gáltatás" is, a vízszállítás. Az egészséges ivóvizet Alsónáná- ról szállítják ide, ugyanis a községi kutak vizének fo­gyasztását tiltja a KÖJÁL. — A Bátaszék—Bonyhád közötti út korszerűsítéséről (éppen a mórágyi szakaszról) márciusban közöltünk fény­képet lapunkban. A munkák félbeszakadtak, a félig kész út talán balesetveszélyesebb, mint a régi volt. Jogos a he­lyiek kérdése, hogy mikor következik a folytatás. — A társadalmi munkát idéztük tegnapi mórágyi „elő­zetesünkben”. Tavaly Í20 ezer forint volt a végzett társadal­mi munka értéke. Ez a ko­rábbi számokhoz viszonyítva kétségtelen emelkedés, de ha a lélekszámhoz mérjük, alig több, mint fejenként 100 fo­rint. Ami pedig nem sok. — Az általános iskolában a tanulók 45 százaléka tanul németül. Már az első osz­tályban elkezdik az oktatást. Egy tanuló már német nyel­vű gimnáziumban érettségi­zett, egy pedig az idén nyert felvételt. Régi pincék — helye Mórágy régi címerében szőlőfürtök díszlenek. A ta­nácsház — ma már tanácsi kirendeltség — főbejárata.fö­lött nem kevésbé. Az érkező úton-útfélen pincebejáratokat lát. Szőlő azonban a faluban manapság már gyakorlatilag nincs. Kipusztult, felhagytak művelésével, nem telepítet­tek újat. Ha agrártörténeti tanulmányt írnánk, ezzel bő­ségesen lehetne és kellene is foglalkozni. Itt és most csak vegyük tudomásul. Azt vi­szont már nehezebb tudomá­sul venni, hogy a sok (még romba nem dőlt) pince üre­sen és kihasználatlanul áll raktárhiánnyal küzdő ko­runkban. Szép és üdvös egyik-másik helytörténeti vonatkozású, vagy éppen út­törők részéről történő fel- használása, a többség azon­ban mégis üres. Pedig akár gombapince is lehetne... Német nemzetiségi együttes Ahogy beszélni kezd, az arca kipirul az izgalomtól. Mindent egyszerre akar el­mondani. Lelkesedése át­ragad rám is. Azt hiszem, itt van a titok nyitja, va­lahogy így győzi meg a fa­lubelieket is Glöckner Já- nosné. — 1976 őszén alakult az énekkar, a „Reicht brüder­lich die Hand” (Nyújtsd ba­ráti jobbodat) vetélkedőre. Tizenketten kezdtük. Azóta már 26 tagú táncegyütte­sünk is van. Bonyhádon négy alkalommal szerepel­tünk, többek között a völgységi hagyományőrző napokon, azután Páriban, Bátaszéken, Komlón, Báta- apátiban és most legutóbb május 1-én, Szekszárdon. — Nagyon sok segítséget kaptunk még az induláskor és azóta is a falubeliektől. Adatközlőink voltak: idős Forster Keresztély, Theisz Jakabné és még sokan má­sok. A tánclépéseket de sokszor elpróbáltuk, de megérte! — 1976-ban járt nálunk Kurt Petermann, a lipcsei táncarchívum vezetője, aki gyűjtött nálunk, s amikor 1977-ben újra ellátogatott a községbe, levetítette a ró­lunk készített filmet. — A legelső népviseleti ruhát én vettem meg a sa­ját pénzemen, aztán akad­tak követőim. Az egészben még az a nagyon szép, hogy a lelkesedés a magyar anyanyelvűeket is magával ragadta, ők is énekelnek az énekkarban. — Az utánpótlásra is nagy gondot fordítunk. 35 gyermektáncosunk van. Nekik külön van „zené­szük” a kis harmadikos Krutki Gábor személyében. Velük Gál László, a felnőtt együttes egyik táncosa fog­lalkozik, heti három al­kalommal, míg a „nagyok­kal” heti két alkalommal Glöckner János művészeti és Hein Péter zenei vezető próbál. — Tervbe vettük, hogy felelevenítjük a régi bú­csút, ami három napig tar­tott és nagyon látványos volt. Már gyűjtöttünk is anyagot, az utolsó búcsú­bíróktól. Meglátják, ezt is megcsináljuk! Ha megren­dezzük, ígérjék meg, hogy eljönnek, meglátják, nem bánják meg. Megígértük. Az ötödikesek szabadtéri tornaórája Európa térképen (a nép­rajzi térképre gondolunk), az utóbbi néhány ezer év­ben történt némi változás. Ezek egyik-másikát szá% mon tartják a tudósok, de azt már a Francia Akadé­mián is aligha, hogy az 1724-es újratelepítés idején Mórágyra gall földről el­üldözött hugenottaszárma­zékok érkeztek. A Wiandt- tá németesült „Viande” név épp úgy erre vall, mint a temetőben található sírem­lékek egyik-másika, melye­ken olyan szokatlan motí­vumok is fellelhetők, mint az Anjouk híres lilioma. Amikor dr. Csanády Já­nos hosszú évekkel ezelőtt a faluba érkezett és meg­kezdte felbecsülhetetlen ér­tékű gyűjtőtevékenységét, joggal tűnt fel neki az itt mindennapos, de máshol nem használatos „agyő” (adieu) és „gardi-mama” (garder, gardírozni, őrizni) francia eredetű kifejezés. Mórágyi magazinunkat helybeli olvasóink szí­ves segítségével összeállította Pordán Jánosné, Ordas Iván és Szepesi László, aki a fényképeket is készítette. Legközelebbi magazinunkat Ma- gyarkesziben készítjük, ahová május 7-én, hét­főn látogatnak el munkatársaink. Klubkönyvtár — Háromezer kötet köny­vünk van — mondja Nagy Árpádné pedagógus, a klub­könyvtár vezetője. — Heti három alkalommal kölcsön­zőnk. Szívesen olvas a köz­ség lakossága. Az elsősök már jönnek, a legidősebb ol­vasónk hetvenéves. Kétszáz- hetvenhárman járnak hoz­zánk. A középiskolások főleg verseket és a kötelező irodal­mat kérik. A közép korosz­tály Móriczot, Mórát, Mik- száthot és Jókait kedveli, de sokan olvasnak krimit is. Az idősebbek általában így kér­nek: — Valami szép, szerel­mes könyvet kérek. Egy honvédtábornok emlékezete Sokan sokáig nem akartak hinni Müller Márta idős, nyugdíjas tanítónőnek. Pedig igaza van. Más irányú kuta­tások jóvoltából pontosan tudjuk, hogy az aradi 13 vér­tanú tábornok egyikét, a re­publikánus érzelmeiről híres kitűnő lovastisztet, Nagysán­dor József tábornokot mene­külés (sőt állítólag ellenállás­szervezés) közben Tolna me­gye Dunához közeli részein, egy földbirtokosnál fogták el a császáriak. A földbirtokos a hazafias érzelmű Forster- család egyik tagja volt, a szín­hely — ezzel kapcsolatban már szabad az „állítólag” ki­fejezést használni — a volt mórágyi orvoslakás mai kony­hája. Anjou-liliommotívum az egyik sírkövön mniCERomoK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom