Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-25 / 120. szám

1979. május 25. rtÉPÜJSÁG 3 Bioritmus, közlekedés, munkavédelem NAPI tevékenységünk so­rán kialakult szokásaink van­nak, amelyek naponta ismét­lődnek. Ha különböző okok miatt ettől eltérünk, esetleg csökken a teljesítményünk, rossz lesz a hangulatunk stb. A szervezet igényli a ren- szerességet, mert így képes a leggazdaságosabban működ­ni. Hosszas megfigyelések alap­ján három professzor megál­lapította, hogy minden ember háromfajta ritmus alapján él: fizikai, pszichikai és ér­telmi, amelyek meghatáro­zott időközönként 'ismétlőd­nek a sinusgörbe változása szerint. Minden ritmusnál megállapítottak pozitív fá­zist, regenerációs fázist és kritikus napokat. A ritmusok az ember első lélegzetvételé­nek idejétől kezdődnek és a fizikai 29 naponként, pszichi­kai 28 naponként, az értelmi ritmus 33 naponként válto­zik. A ritmusok első fele a pozitív fázis, a második fe­le a regenerációs fázis, ami­kor a görbe metszi a víz­szintes tengelyt, jelentkezik a kritikus nap. Ha mindhárom ritmus gör­béje egy dátum szerinti na­pon metszi a tengelyt, akkor van a hármas kritikus nao, ami a legveszélyesebb. Ez évente egyszer, de többnyire kétévenként fordul elő egy embernél. Kettős kritikus nap évente 6—7 alkalommal fordul elő. A három ritmus megnyil­vánulási formái: Fizikai ritmus: energia munkavégző képesség; vál­lalkozási készség; fizikai erő: kitartás, stb. Pszichikai ritmus: érzelmi állapot; hangulati állapot stb Értelmi ritmus: értelmi ké­pességek ; felfogóképessé­gek; ismétlőképességek; össz- pontosítóképesség; kombiná­cióskészség stb. A felsorolt képességeknek és készségeknek fontos sze­repük van a mindennapi munkavégzés során, de külö­nösen ott, ahol bizonyos kész­ségek, vagy képességek a te­vékenység során fokozott igénybevételnek vannak ki­téve, (pl. gépkocsivezetés) akár a balesetek elkerülése, vagy egy bizonyos teljesít­mény elérése érdekében. A balesefelhárítás szem­pontjából a hármas és a ket­tős kritikus napokat különö­sen veszélyesnek ítélhetjük meg, míg az egyszeri kritikus napokon fokozott óvatosságot kell tanúsítani. A hatás a kri­tikus napokat megelőző 1—2 napon belül is jelentkezhet. Kedvező tapasztalafok van­nak a Szovjetunióban, az USA-ban, és Japánban, ahol figyelembe veszik a bioritmus változásait. A Grúz SZSZK fővárosá­ban 25 százalékkal csökken­tek a balesetek, mert számí­tógép segítségével a gépko­csivezetők bioritmusa alap­ján végezték a vezénylést. Kettős és hármas kritikus nap esetén a gépkocsivezető­ket szabadnapra küldték. Egyszeri kritikus napon pe­dig átirányítják más munka- területre. A gépkocsik javí­tását, a szervizmunkák ide­jét az így kiadott szabad­napokon végzik. Más munkahelyeken is, mint pl. magasban végzett munkák, vezérlőközpontok, nehéz fizikai munkáknál és minden olyan munkahelyen, ahol különböző okok miatt a biztonságos munkavégzés a dolgozó személyétől, képessé­gétől függ — eredményes le­het a bioritmus megfigyelé­se. Természetesen nem az egyetlen, hanem csak az egyik módszer lehet. Elkészítettem egy elemzést. A név kivételével minden adat valós. Kiss József (született 1935. július 17.) gépkocsivezető ka­rambolozott. A baleset ideje: 1976. február 4., 9 óra. Ki­számítjuk a születéstől a bal­eset időpontjáig eltelt napok számát: 1935. 07. 17. — 1976. 02. 04-ig 14 812 nap. A fizikai képességek rit­mikája 23 nap. Ami 11 pozi­tív, egy kritikus (12. nap) és 10 negatív napból áll, a 23. kritikus nap. Pszichikai képességek rit­mikája 28 nap. Ami 14 pozi­tív, egy kritikus (15. nap) és 12 negatív napból áll, a 28. nap kritikus nap. Értelmi képességek ritmi­kája: 33 nap. Ami 16 pozitív, egy kritikus (17 nap) és 15 negatív napból áll, a 33. nap kritikus nap. Kiss Józsefnek a baleset napján fizikailag és pszichi- kailag is kritikus napja volt. A SZÁMÍTÁSI metodika ismeretében felkerestem a 11. sz. VOLÁN Vállalatot, ahol az 1976-ban bekövetkezett 87 közúti baleset elemzése után 1977. májustól egy kijelölt csoport (kb. 100 fő) vezény­lését a bioritmus alapján vég­zik. A módszer biztonsága 80—90 százalékos. A gyakor­latban igazoltnak látszik a bioritmus megfigyelésének és alkalmazásának helyessége. FEHÉR LÁSZLÓ SZMT munkavédelmi felügyelő A kamera érdekesebb a festésnél Élvonalban a szekszárdi néptáncegyüttes (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dübörög a színpad, feszes ritmusra csat­tannak a csizmaszárak, ömlik a verejték. A kánikulai hőségben is szorgalmasan pró­bál a szekszárdi néptáncegyüttes. Nem pihennek a babérokon — dolgoz­nak. A pillanatnyi szünetet kihasználva kérdezem Szabadi Mihály művészeti veze­tőt, hogyan értékeli az együttes szolnoki fesztiválon nyújtott teljesítményét? — Az ország legrangosabb fesztiválja a szolnoki. Már a meghívás is elismerés. Két­évenként rendezik. Az itt kialakított mű­vészi koncepciók meghatározóak a néptánc­mozgalom számára. 13 együttes vett részt, köztük olyanok, mint a Bartók táncegyüt­tes, a Fáklya nemzetiségi együttes, a Vasas táncegyüttes, a debreceni népi együttes, hogy csak néhányat említsek. Az eredmé­nyek alapján hét csoport munkáját érté­kelték és legnagyobb örömünkre köztük a miénket. Jegyzőkönyvi dicséretet kaptunk. Azért vagyunk nagyon boldogok, mert ez­zel az elismeréssel az ország élvonalában tudhatjuk magunkat. Külön-külön és együt­tesen is mindenki eddigi legjobb teljesítmé­nyét nyújtotta. Ez az eredmény egy nagyon kitartó, tudatosan vállalt és következetes munka eredménye. — Mit táncoltak? — Thész—Szabadi: Verbunk és Lányi György—Farkas Zoltán: Szalmazsuppos a mi házunk teteje című kompozíciókat. Az utóbbi koreográfiái díjat kapott. A forró hangulatú bemutatón előadás közben is többször felcsattant a hangos tetszésnyil­vánítás. Nehéz ezt elmondani, át kell élni. — Az utóbbi időben többször láthattunk az együttes műsorán vendég koreográfus által alkotott táncot. — Igen. Meggyőződésünk, hogy egy em­ber nem tud koreográfiákkal ellátni ilyen együttest. Nem egészséges dolog, ha egy csoport mindig egy koreográfus műveit táncolja. Fennáll a beszűkülés, egysíkúvá válás veszélye. Ezért kértük fel Farkas Zoltánt, a mezőségi táncszvit megalkotásá­ra. Közreműködése sokat lendített munkán­kon. Megszállottságig fokozott lelkesedése, a folklór rajongó szeretete és nagyszerű pedagógiai érzék jellemzik. Munkájának eredménye egyértelmű. Nagy sikert arattak táncruháink, melyeket Lő- rincz Aladárné majosi „Népművészet mes­tere” készített. A szép kidolgozás, a tiszta, egyszerű minták jó benyomást keltettek. — Úgy gondolom az elismerés kötelez. — Valóban. Nem vagyunk önelégültek. A sikerélmény többre, jobbra serkent ben­nünket. Lehetőségeink korántsem merültek ki. Még több van az együttesben. Követ­kező nagy feladatunk a szekszárdi néptánc­fesztiválon való eredményes helytállás. Er­re az alkalomra készítek egy öttételes sár­közi szvitet. Hat új művet mutatunk be a hazai közönségnek. A szünetnek közben vége, a táncosok is­mét a színpadon. LEMLE ZOLTÁN Sárgásvörös. Zöldeskék. Eget szánt a hegyvidék. Völgy a csúcsnak fölfelel. Virágcsikón érte el. Simo­gasd zöld zászlaját. Emeld sárga címerét. Bóbitázd kék erdejét. Táncold körbe. Csön- gettyűzzön, Sugarakkal he­gedüljön. (Galambosi László: Színország.) Költő (az idézett Galambosi László), képzőművész (Hor­váth Dénes), színész (Sólyom Kati) összefogásával és a gyerekek segítségével szüle­tett a Színország című műsor. Egyikük megírta, másikuk megtervezte, harmadikuk el­mondta és levezette. A vég­eredmény az a néhány perc, amikor a gyerekek felsza­badultan alkotnak és örül­nek. örülnek éppúgy, mint a Mesebál, a Csipkefa vagy a Csodák és furcsaságok cí­mű Sólyom Kati-műsorok közben. Hisz ez a Színország már a negyedik a színésznő gyermekműsorainak sorában. — Véletlennek is mondhat­nám, hogy éppen gyermek- műsorokat csinálok, de túl egy kedves könyvtárosnő biztatásán, azt hiszem, még­sem véletlen — mondja Só­lyom Kati. — Szeretem a gyerekeket, nagyon hálás kö­zönség és sajnos nagyon ke­vesen csinálunk a számukra műsort. Én szeretném fel­térképezni a gyerekvil^ot, nemcsak a műsoraimmal, ha­nem személyesen is. Járom a pécsi bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, s úgy hiszem, egy kicsit ismerem is már őket, értek hozzájuk. — Nem, a Színországról most nem szívesen beszélek — folytatja. — A tv más, mint a személyes kontaktus, nem tudom, hogyan sikerül majd a képernyőn visszaadni az élő előadáshoz hasonló hangulatot. De talán nem is ez volt a cél. Hogy milyen a műsor, ar­ról persze mindenki szemé­lyesen is meggyőződhet, mert a pécsi körzeti stúdió színes filmet készített a Színország­ból, amelyet május 27-én, a gyereknap délelőttjén sugá­roz a televízió. AMBRUS GYÖRGY Fotó; Bárány György né Többet is vásárolnának — Igényesek a pörbölyi háziasszonyok — mondja Szabó Ferencé boltvezető, aki férjé­vel együtt dolgozik a vegyesboltban, s havon­ta átlagosan 300 ezer forintot forgalmaznak. — Az a tapasztalatunk, hogy vinnék az új­donságokat, mert akik eljárnak dolgozni, azok hozzászoktak, hogy a városban több minden kapható, mint itt nálunk. Amennyire lehetsé­ges, megpróbálunk valamennyire lépést tarta­ni. Van már magyar saláta, zellersaláta, zöld- babsaláta. Rendeltünk gombafejet naturlében, ami máshol hiánycikk, itt viszont nem kedve­lik. Mirelit zöldbabot, borsót ritkán kapunk, pedig kérünk. Sajnos, nagyon kicsi a raktá­runk, s kétszer is meg kell gondolni, hogy mit rendelünk. A hűtőkapacitással ugyanígy va­gyunk. Ha a BARNEVÁL és a Bajai Hűtőház egyszerre szállít, nem tudjuk az árut hova ten­ni. A napokban nem volt elég a megrendelt tej, de holnaptól 160 litert rendeltünk, s ez a mennyiség remélem már elég lesz. A községben többen panaszkodtak: tíz óra felé már nincs tej, kenyér. A lakosság vásárol­na még többet is, ha lenne elég választék, így hát sokan Bajáról hozzák azokat az áru­cikkeket, amelyek Pörbölyön nem kaphatók. A bolt, a forgalomhoz képest korszerűtlen. Kicsi a raktára. A pörbölyiek véleménye, úgy érezzük jogos: a vásárlókedv is indokolná, hogy több gondot fordítson az ÁFÉSZ a bolt fejlesztésére. (A pörbölyi magazin lapunk hol­napi számában jelenik meg.) Munkával bizonyítanak... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Velünk születik az a törek­vés, hogy nem szeretünk egy- magunkban elszigetelődve él­ni. dolgozni. Jobb többen tevékenykedni. A közös együttlét érdekesebbé, köny- nyebbé teszi a munkát, el­viselhetőbbé a sokszor ólom­lábakon járó időt. Felgyor­sult életünkben egyre keve­sebb marad a sok régi, jó szokásból, amikor sógor, ko­ma, jóbarát kereste az össze­jövetel valamilyen formáját szórakozásban, játékban, munkában. Rohamosan fogy ezek száma, de faluhelyen megtalálni még a nyomát. Különösen építkezéseknél. Néhány nap alatt felhúzzák a ház falait, s szorgos kezek nyomán hamar tető alá ke­rül az épület. Az még termé­szetes, hogy ilyenkor összefog a rokon, szomszéd, ismerős. Újabban a szocialista brigá­dok is egyre intenzívebben részt vállalnak a család nem kis anyagi megerőltetést je­lentő vállalkozásából. Ezt lát­tam vasárnap a németkéri Wahl Ferenc épülő házánál is. Fenyőházi József, Spilk Sándor, Káró Attila, Kiszel Pál, Horváth Béla, Kovács János és Szalai Zoltán PAV- ná) dolgozó vasbetonszerelők (Somogy, Vas és Békés me­gyeiek!) miután megtudták, hogy takarítónőjük építkezik, elhatározták, hogy az éjsza­kai műszak után kiutaznak Németkérre segédkezni. Az elhatározást tett követte. Mint Szalai Zoltán brigád­vezető elmondta, visszatérnek még többször is, ha födém, koszorú, lépcső és egyéb szak­ipari munkák elvégzésére ke­rül sor. Nem egyedi eset az övéké. Mégis jólesik róla számot ad­ni. Ez a Váci Mihály nevét viselő szocialista brigád is szórakozhatna, pihenhetne vasárnap. Ám ők minden kü­lön felszólítás és kérelem nél­kül segédkezet nyújtottak. Izzadnak az erősen tűző nap melegétől, s kubikmunkával űzik tova szemükből az éj­szakai műszak álmosságát. Mai fiatalok. Azok közé tartoznak, akikre sokszor tet­tünk elmarasztaló, kézlegyin­téssel párosuló megjegyzése­ket. ök munkával igyekez­nek bizonyítani. Méltón név­adójukhoz; akinek szellemé­ben élnek és gondolkoznak. NAGYFALUSI ALBERT Kubikmunkával űzik tova szemükből az éjszakai műszak álmosságát Helyezkedjetek el szépen, gyerekek. így ni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom