Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-24 / 119. szám

FIATALOK 1979. május 24. FIATALOK FIATALOK FIATALOK Mint arról már lapunk­ban beszámoltunk, az el­múlt hét végién rendezték a KISZ — kát kongresszus közötti — legnagyobb szám­vetését, az országos KISZ- értekezletet. A tanácskozá­son megyénk két hozzászó­lásra kapott lehetőséget. Az egyiket írásban terjesztették elő, a másikat Csák Attila, a paksi atomerőmű-építke­zés KISZ-szervezője mond­ta el. — Attila, mit gondolsz, miért éopen a te hozzászólá­sod mellett döntöttek. Miért te képviseled a megyét? — Azt hiszem, elsősorban azért, mert a megye KISZ- életének leghangsúlyosabb, de nem túlzás azt mondani, légiontosabb területéről jöt­tem, adhattam beszámolót. Megyénk KISZ-életére leg­jobban az atomerőműnél fo­lyó KISZ-építkezés nyomja Országos KISZ-értekezlet rá a bélyegét. Persze, ez nemcsak megyei szinten van így. Az országos érte­kezlet is nagy figyelmet for­dított erre a területre. — Miről beszéltél az or­szágos értekezleten? — A KISZ-épíitikezés kapcsán két dolgot emeltem ki. A KISZ-építkezésről, mint a munka verseny sajá­tos formájáról (beszéltem. Majd a KISZj-építkezés jel­lemzői közül egyet kiemelve részletesen szóltam részvé­télünkről' a munkaerő-gaz­dálkodásban. — Hallhatnánk erről va­lamivel1 többet? — Az erőműépítésnél az újszerű technikai megoldá­sok, a kivitelezésben eddig szokatlan minőségi követel­mények nagy feladatokat je­lentenek az építkezésben részt vevő vállaltoknak, az érintett tárcáknak. Pakson naigyon sok fiatal dolgozik, így (természetesen nagy fel­adat hárul a KISZ-re, és mi, ott dolgozó KISZ-es fia­talok igyekszünk ebben helytállni. Az utóbbi időben előtérbe került az ipari hát­térben dolgozó KlSZ-szerve- zetek tevékenysége. A szállí­tási, a gyártó és előkészítő munkaterületen dolgozó fia­Csák Attila talbk éppúgy sokat tehetnek az építkezésért, mint a pak­si helyszínen dolgozó ifjú- kommuinisták. Pakson a munkaverseny komplex if­júsági formájának fontos funkciója van abban, hogy neveli, céljainknak megfele­lően alakítja a versenyben részt vevő fiatalokat. Az el­műit kongresszuson az ifjú­sági szövetség vállalkozott arra, hogy a kormánnyal együttműködik a beruházás kivitelezéséhez szükséges szakképzett munkaerő biz­tosítására. Sajátos, eddig ha­zánkban még nem alkalma­zott módszert vezettünk be Pakson 1977 végén, amikor a KISZ hívó szavára száz fiatal éilkezett az atomerő­műhöz, és ott önálló KISZ- építőbrigádként megkezdte a munkáját. Azóta az egy­éves szerződést vállaló fia­talok fele elment, de ez év tavaszán a Lékai János KISZ-építőbriigád létszáma majd kétszázzal nőtt, így most a KISZ-brigádban 234-en dolgoznak. A mozgó­sítás során a KlSZ-szerveze- tek megértették a népgaz­daság érdekét. Egyre több volt a tudatosan előkészített megbízatás, a mozgósítást a megyei KISZ-bizottságok szakmai összetétele szerint meghatározott keretszámok alapján végeték Kedvező, hogy a iniagy volumenű ki­vitelezési feladatok ideje alatt dolgoznak az építkezé­sen a fiatalok és a feladatok elvégzése után szervezetten térhetnek vissza korábbi munkahelyeikre. Mozaikkép egy jelenségről Szakadt gyerekek Szakadt gyerekek. A meg­határozás egy kevésbé sza­kadt gyerektől ered, aki mélységesen megveti a sza­kadt gyerekeket. A FEJ Cickakő a szekszárdi vá­rosközpont lánckorlátját tá­mogatja, Colossal. Cickakőt egy hete keresem, ö a „mosdatlanok” (ez egy másik ismerősöm meghatáro­zása) doyenje. (A rendes ne­vét ismerem, de minek ír­nám le, mikor kilenc testvére közül nyolc megbecsült és közkedvelt ember.) Szóval megvan a Cickakő. Köszönök. Biccent. Egy pilla­nat alatt eltűnik. A járőr­nek magyaráz. Hogy ez a Cickakő milyen készséges? — Kuss! — szól utána Co­los. — Egy csajt keresnek, meg egy hapsit. Itt áll a lány apja a fagyizó előtt. Nehogy elszólja magát — mondja nekem. Ezzel az ismerkedés is megtörtént. Visszaérkezik Cickakő. — Előbb kell leszállni a falvédőről, ha engem akar­nak kérdezni. — Beszélgetni kéne — mondom. — Miről? — Rólatok. — Fizetsz egy sört, regényt mondunk — szól közbe Colos. — Nem most. Később. — Délután megyünk Pestre. — Megvárlak benneteket. — Soha. Itt csak a bunkók, meg a nyálas szájúak ma­radnak. — Szeretnék írni rólatok. — Mit? József Attila is társadalmon kívüli volt! — mondja Cickakő. Hogy jön ide József Attilí? Cickakő tényleg elment. AZ ARC Romnyi a megyei tanács sarkán állít meg. — Merre van az ortopé­dia? — a jobb lábára erősen sántít. — A kórház mellett. — Onnét jövök. — Akkor ide kell menni, a múzeummal szemben. — Látod, tönkrementem. A Volánhoz akartam elmenni sofőrnek. Azt mondták: tele a munkakönyvem. — Sok a beírás? — 15—20 körül. Itt vagyok nyomorékan, aztán nem kel­lek. — Milyen jogosítványod van? — Úrvezetői. Van egy ko­csim. Ott is kiszúrtak velem, minden évben vinni kell mű­szakizni. — Na, itt az SZTK. — Van egy cigid? Szegény vagyok. A SZÁJ — Albérletet keresek Szek- szárdon — mondja Porcelán­fogú. — Olyan kell, ahová a csajokat is vihetem. — Sokba kerül az! — Mire gyűjtögessek. Élni kell apám, élni. Kaja, pia és ...az a boldogság. — Ezenkívül? — Úri mód élni! — Miért szakadt gyerekek a szakadt gyerekek? — Az égvilágon semmi sem érdekli őket. Még tisztessé­gesen fel sem öltöznek. — Te különb vagy? — Rendesen öltözők, van munkahelyem, nem lej mó­lók. — Ez elég az üdvösséghez? — Nekem ennyi kell. Más­nak más... A KEZEK — Van egy bélásod? — szólít meg Ringli. — Miért kell? — A géphez. — Ringli megkapja a kétforintost. S eltűnik a Babits-presszóban. A sarokban van a két já­tékautomata. Tömeg veszi körül. Ringli vár a sorára. Türelmesen. — Mióta jársz ide? — Az első naptól kezdve. — Dolgozol? — A bizsugyárban burcsá- zok. Tré hely, de a mutterék miatt kell. — Más elfoglaltság? — Ez, meg a lötyögés a csajokkal. — Komolyabb? — Minek. Lényeg, menjen az idő, vidáman éljünk. — A többiek? — Dolgoznak. Utána jöhet a balhé. A TEST — Isteni volt a tegnapi bu­li. A diszkóban kezdtük és Nótásnál fejeztük be. Egy ezres fogyott. Csak azt nem tudom; lefeküdtem-e valaki­vel vagy nem? — Jó ez neked? — Egész nap robotolok. Kell a kikapcsolódás. — Értelmesebb nincs? — Minden évben elhatáro­zom, hogy befejezem a gimit. — Szeretnek téged? — A testemet. — Más nem számít? — Az entyem-pentyemre gondolsz? Nem divat. Szex az élet! — Biztos vagy ebben? — Néha jó lenne egy nor­mális srác. — És? — A bandával előbb talál­kozom. A LABAK — Két nagy pofont kap­tam apámtól. Igaza volt. — Közéjük keveredtél? — A munkahelyemen van egy srác. Haverkodtam vele. — Az még nem baj. — De elvitt a többiek közé. — Jól érezted magad? — Igen? — Apád miért pofozott meg? — Meglátott velük. — Mit csináltatok? — Táncoltunk, ittunk, sze­retkeztünk. — Azt mondod, igaza volt apádnak. — Én a sráccal mentem, de át akart passzolni a többiek­nek. — Hány napig voltál velük? — Három. — Elég volt? — Elég. * Mozaikkép: az ismeretle­nek felismeréséhez kell. Ahány ember, annyi kép. Mindenki másképp látja a felismerendőt. A mozaikkép ezért nem egész, csak egy fantom, egy elképzelt ember. Ahhoz, hogy felismerjük, sok ismeret kell. Az első teendő; jól megnézni a képet. HAZAFI JÓZSEF Rajz: NAGY JÁNOS NÉPÚJSÁG 5 Három életterv tíz percben A látogatás színhelye: a közepes nagyságú, közel 5000 lakost számláló hangulatos község gimnáziuma. Az iskola parkjában ősi fák (valóban 300—400 évesre becsülik azt a mammutfenyőt, amelyre több tucat madár­fészket épített a „szárnyas kegyelet”) őrzik-védik az országúti zajtól, portól a szü­netekben kitóduló diáksere­get. Tán még izgalmaikat, önfeledt nevetésüket, a nehe­zebb órák letörlendő izzad- ságcseppjeit is megörökítik a tizenéves homlokokról. Diá­kokkal beszélgetek!* ki hova készül érettségi után (szövőd­nek már a tervek, főként a nyolcadik félévükbe lépők­nél) : V * (B. I. matematika—rajz szakos lány, jó rendű tanuló.) — Amatőr grafikai pályá­zaton indulva mindig — vagy ötször — elhoztam egy-egy díjat. Most mégis a zene ér­dekel jobban. Pécsre jelent­kezem, zeneművészetire. Két hónap alatt a zongoraalapo­kat is átvettem olyan szintem, ami a felvételihez kell. Tíz éve játszom gordonkán. Bí­zom benne, hogy felvesznek. — Kitűnő grafikai munká­idról hallva furcsának tűnik a zene választása... — Szó se arról, hogy csak a zenét. Általános iskolások­nak tartottam nemrég egy előadást a Cantata profaná­ról. Részleteket játszottam be magnóról, s közben — álta­lam készített rajzokkal — írásvetítővel illusztráltam a nehezebb részeket. Végül Bartók hangját hallgatva még Szervátiusz Jenő fara­gásait is be tudtam mutatni a témához. Én nem akarok művész lenni, csak megszerettetni a művészetet. A tv meg a ki­állítások s egyebek nem fe­lelnek, ha valaki „belekér­dez”. * (L. K. az általános osztály­ból, fiú, elsőtől kitűnő a bi­zonyítványa) : — Orvos leszek minden­képpen. Apám tanár volt, míg élt. Autóbaleset érte. Azelőtt is orvos akartam lenni, de azóta apám emléke tovább erősíti bennem a dön­tést : mennél több embert visszahozni az életbe. Mond­hatnám úgy, hogy helyette is .......... ( G. K. szintén a „sima” osztályból, ő közepes és .né­gyes között „telepedett meg” az általános végétől egészen a gimnázium IV. osztályáig): — Továbbtanulok én is, de kicsit „visszafelé”. Fodrász szeretnék lenni. Barátnőm édesanyja ezt a szakmát űzi, ő beszélt rá. Tetszik, ahogyan elbeszélget az éppen soron lévő nőkkel, asszonyokkal. Ha kell, főzéshez ad taná­csot, máskor olvasni valót ajánl, néha még párválasz­tásban is „segít” ... — Gondolom, te ebben még nem kérted a tanácsát....? — Nem, de talán nem is fo­gom kérni. Magától is vízre dobódik” az illető. (Kis piru­lás, némi zavar a kislány te­kintetében, ezt elterelendő Kérdezek rá): ^ — Nekem kit ajánlanál fe­leségül? Miután részletesen kifag­gat (életrajz, iskolai*végzett­ség, hobbik, színház, olva­sás, stb.) azonnal a „köny­vesbolti eladónőt ajánlok” — javaslattal rukkpl ki. Beval­lásomon már alig marad időnk derülni (alkalmi ri­porter eshet még az őszinte­ség „hibájába”), hogy felesé­gem éppen könyvtáros. A csöngetésbe kacagás vegyül, s egy „évődő” kedves mondat: — Ugye, hogy eltaláltam?! Sőt, az igazi feleség ingben adja a könyveket... Magam is „jósolnék”, de ezt már nem hallja G. K.: „Belő­led pedig jó fodrász válik!” — így hangzott volna. * Tíz perc „mindössze” eny- nyit mond el három „élet előtt álló” emberről. Tovább­gondolható lenne az életük (visszafelé is), akár újra meg­kereshetnénk őket, hogy tel­jesebb képet rajzoljunk ró­luk. Annyi így is kiderült: ez a három diák nem a száza­dos mammutfenyő ágairól „szedte” terveit. Az is bizo­nyos, hogy további (széle­sebb körben végzett) tízper­ces tájékozódásai jó néhány homlokráncolás vegyülne a beszélgetésekbe. De ez alkalommal a „kar­rierről lemondás”, a gyerek­fővel kiválasztott hivatás tényleges céllá erősödése (sajnálatos tragédia „segítsé­gével”) vagy a józan példa és az egyéni szándék találkozása — a valóban jó és reális le­hetőségű élettervekből adtak „ízelítőt”. DEVECSERl ZOLTÁN Ismét paksi siker Nemrég adott hírt lapunk Kern Katalin paksi gimna­zistának a Móra Ferenc or­szágos prózamondó-versenyen elért szép eredményéről. Ezúttal osztálytársa Rujder Erzsébet öregbítette iskolája és megyéje hírnevét: az or­szágos középiskolai tanulmá­nyi versenyen orosz nyelvből I. helyezést ért el. Két esztendeje vesz részt magyar és orosz nyelvből az OKTV-n. Mindkét évben mindkét tárgyból túljutott a megyei fordulón, s oroszból ez évben fáradozását ragyo­gó siker koronázta. Sikeré­ben osztozik Vajnai János ta­nár, aki a versenyre felkészí­tette. Sokoldalúságát bizo­nyítja: egy helikoni ezüst- és két helikoni aranyérme van. Szép magyar beszédért Ka- zinczy-díjat kapott. A Mó­ricz Zsigmond prózamondó­verseny megyei I. helyezett­jeként május végén dombó­Rujder Erzsébet vári társával együtt képvi­seli Tolna megyét a kisúj­szállási országos versenyen. GÁLOSI JÁNOS Megyénket képviselte Bidapesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom