Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

8 Képújság 1979. április 15. Jugoszlávia gazdasága Jugoszlávia üzemei évről évre gyümölcsözőbb kapcso­latokat építenek ki a szocia­lista országokkal. A Crvena Zastava A utógyár például már kétszer annyi gépkocsit és gépkocsialkatrészt szál­lít szovjet partnerének, mint tíz évvel ezelőtt. Uj jugo­szláv modellek kialakítása és különféle alkatrészek szállítása lehetővé teszi, hogy a jugoszláv—szovjet kereskedelem e téren 1985-re elérje a 600 millió dollár értéket. A Zvorniki „Birac” gyár az üzembe állítása óta eltelt egy év alatt 6,5 ezer tonna alumíniumot szállított a Szovjetunióba. 1979-ben 480, 1980-ban pedig már 600 ezer tonna lesz a jugoszláv gyár kapacitása. Termelésének jelentős részét a Szovjet­unióba exportálja. Ikarusok az utakon A szovjet—magyar gépko­csigyártási együttműködés három évtizede alatt a ma­gyar IKARUS Gyár — a vi­lág egyik legnagyobb autó- buszgyára — 50 ezer autó­buszt szállított a Szovjet­uniónak. A tavalyi terv 12 800 jármű előállításával számolt, s ennek 90 százalé­ka a külföldi megrendelők­höz került — nagyobb része a Szovjetunióba. Az Ikarusok családja né­pes. Vannak közöttük ké­nyelmes városi és elővárosi autóbuszok, légkondicionáló berendezéssel ellátott, hosz- szú utakra szánt különleges autóbuszok. Az elegáns, kényelmes és tágas magyar autóbuszok a technika legújabb vívmányai szerint épülnek. A gyár jól képzett tervező kollektívája, amely szorosan együttműkö­dik a szovjet szakemberek­kel, a járművek állandó tö­kéletesítésén dolgozik: szün­telenül modernizálja a ka­rosszériát, a motor, a futó­mű szerkezeti részegységeit. A gyár tervezői — a szov­jet megrendelések teljesíté­sén dolgozva — kialakítot­ták az új típusú, elővárosi szállításra alkalmas, na­gyobb utasterű — 18 méter hosszú — autóbuszt. Az 1980. évi moszkvai nyári olimpiai játékok résztvevőit és vendégeit Ikarus márká­jú, speciális „olimpiai” autóbuszok szállítják majd. Jelképpé vétő épület Mezegépgyártási együttműködés A 101 éves csehszlovák mezőgazdasági gépgyár, az AGROSTROJ PROSTEJOV termékei az országhatárokon! túl is keresettek. A közép­csehországi városka, Proste- jov gépgyára valaha inkább gépjavítóműhely volt, ma termelése fontos része a KGST fejlesztési koncepció valóra váltásának. Itt készül — hazai és KGST-szükségletre — az LCCH—1 típusú komlóbeta­karító gépsor. Ennek legna­gyobb vásárlója a Szovjet­unió, amelynek leendő komlóbetakarító szakembe­reit a prostejovi gyárban képezik ki. Kiváló terméke az AGROSTROJ-nak a két-, négy- és hatsoros burgonya­ültető gép. Ezenkívül kis- traktorokat, vető- és talaj­művelő eszközöket, gépal­katrészeket szállítanak szov­jet, magyar, lengyel, NDK- beli, román, vietnami meg­rendelőiknek. Uj géptípusok kifejlesztés sénél, gyártásánál élnek a gyár szakemberei a többi KGST-országgal kialakított együttműködés lehetőségei­vel is. Többek között cseh­szlovák—magyar kooperá­cióban tervezték meg az SPS—420-as önjáró silókom­bájnt, amelynek a gyártásá­nál is érvényesül az együtt­működés: a kiegészítő gép­részeket — így a kaszáló­művet, a rend- és szalma­gyűjtőt — Magyarországról szállítják Prostejovba. Élelmiszeripar A jelenlegi ötéves tervidő­szakban sok jelentős beru­házást, rekonstrukciót indí­tanak, illetve fejeznek be a bolgár élelmiszeriparban. Mi­vel az ágazat évente 170— 180 millió leva értékben állít elő termékeket, a beruházá­sokra fordított összegek mintegy három év alatt té­rülnek meg. A konzerviparáról híres Bulgáriában 110 millió levát költenek a konzervgyárak termelési kapacitásának nö­velésére, új hűtőberendezé­sekre, raktárakra. A húsipar fejlesztésére 60 millió levát fordítanak. A moszkvai KGST-palota, a szinte már jelképpé váló gran­diózus, nyitott könyv alakú, közös munkával emelt épü­let, amely a szovjet főváros Kalinyin sugárútjának is egyik dísze. Bár a KGST tagországai a föld lakosságának alig több mint tíz százalékát teszik ki (427 millió ember), a világ területének mindössze 19 szá­zalékát birtokolják, ipari ter­melésük azonban a világ- termelésnek mintegy harmad­részét adja, fejlődésük üte­me pedig meghaladja min­den más államcsoport gazda­sági fejlődésének ütemét. A tagállamok nemzeti jövedel­me a harminc év alatt. há­romszorta gyorsabb ütemben növekedett, mint a fejlett tőkés országoké. Ma a KGST együttes ipari kapacitása meghaladja az Egyesült Ál­lamok kapacitását, illetve Nyugat-Európa vezető tőkés államainak egyesített ipari kapacitását. Az egyre bővülő anyagi for­rások lehetővé tették egy sor közös célt szolgáló jelen­tős létesítmény felépítését. Ezek sorába tartozik a több mint öt és fél ezer kilométer hosszú „Barátság” transz­európai kőolajvezeték, a „Testvériség” távvezeték, amely 2750 kilométer hosszú csővezetéken keresztül évi 15 milliárd köbméter földgázt továbbít a szocialista orszá­gokba. Nem maradhat ki a felsorolásból a számunkra létfontosságú 750 kilovoltos magasfeszültségű villamos távvezeték sem, amely fon­tos része a „Béke” energia- rendszernek. Meg kell emlí­teni az Orenburgtól a Dél- Uralon keresztül haladó, a Szovjetunió nyugati határáig húzódó óriás gáztávvezetéket és a közeli befejezés előtt álló uszty-ilimszki cellulóz­kombinátot, mely utóbbi évente 500 ezer tonna jó mi­nőségű cellulózt ad majd a tagországoknak. A jól szer­vezett ipari együttműködés példaképének tekinthető az a kooperáció is, amelyet a KGST-országok az autógyár­tás területén alakítottak ki. A szervezet jelenleg 78 ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágnak nyújt önzetlen gaz­dasági és műszaki segítséget. A lengyel ipar névjegye - a gépek Már hét éve a lengyel gépipar (beleértve az elektrotechnikai és elektronikus iparága­kat is) évente közel tizenöt százalékkal növe­li termelésének mértékét. A KGST-országok- ban, de egész Európában is, ez rekordnak számít. A dinamikus fejlődéssel egyidejűleg ez az iparág jelenleg is komoly strukturális változásokon megy keresztül. Az egész ágazatban végzett beruházások, melyek jórészt importból származó berende­zésekre és technológiákra épültek, lehetővé tették, hogy az elmúlt hét év alatt teljes mértékben felújítsák a ter­melő vállalatok, kombinátok, a tudományos-kutató és mű­szaki-szolgáltató bázis több mint 70 százalékát. Korszerű­sítették Európa egyik legna­gyobb hajógyárát, a gdyniai Párizsi Kommün Hajógyárat; nemcsak a munka termelé­kenységét fokozták, de új, komplikált hajótípusok gyár­tásának beindítását is lehető­vé tették. Lassan véget ért a korszerűsítési folyamat a töb­bi tengeri hajógyárban — Gdanskban és Szczecinben is. Kiépült a bielsko-bialai személyautógyár, a Czesto­chowa melletti Praszczeben a gépjárműipari berendezése­ket előállító üzem, a varsói és stalowa-wola-i építőgép­gyárak. a „Megat”, „Mera” és más egyesülésekben csoporto­suló energetikai, elektrotech­nikai és elektronikus beren­dezéseket gyártó vállalatok egész sora. Uj traktorgyár építése kez­dődött a Varsó melletti „Ur- sus” traktorgyár területén, részben külföldi kölcsönöket felhasználva. Az idén indult be a színes televíziós készü­lékek gyártása, s gyors tem­póban épül a Varsó melletti Piasecznoban egy hatalmas képcsőgyár. Bővítették és modernizál­ták a népi Lengyelország egyik legfiatalabb iparágá­nak, a repülőgépiparnak ter­melési kapacitását is. A lengyel gépipar üzemei az építőgépek tíz legújabb prototípusát, ezen belül kor­szerű markológépeket és ön­járó darukat adtak át soro­zatgyártásra; előkészület alatt áll a szovjet iparral folytatott kooperáció keretén belül egy több mint 10 tonnás dömper gyártása a lengyelországi és a KGST-országok külszíni fejtésű bányái számára. Több új autótípus (többek között a „Polonéz” személy­autó), teherautó és autóbusz gyártását kezdte meg a gép- járműipar. A repülőgépipar újdonsága többek között a .Dromader” mezőgazdasági repülőgép, egy kistávú sze­mélyszállító repülőgéptípus, valamint a Szovjetunióban gyártott légibuszhoz szüksé­ges, kooperációs alkatrész­csoport. A lengyel szerszámgépipar a hazai és a külföldi piacon új típusú gépekkel és komp­lett, számjegyvezérlésű elekt­ronikus termelővonallal je­lentkezett. Tervezik egy új 200 km-es csúcssebességű villanymoz­dony gyártásának beindítását is. A lengyel hajógyárakban előkészületeket tettek a ten­ger alatti olaj- és gázkiterme­lést előkészítő fúrásoknál al­kalmazott hajók gyártására. Mindez jelzi, hogy a lengyel hajógyártás a standard „tö­megáru”, vagy „darabáru” ozállítóhajókról speciális ha­jók gyártására állt át, példá­ul a cseppfolyós gázok, ve­gyianyagok és konténerek szállítására épült hajókra, és halászhajókra, melyek egy­idejűleg térmelékeny, auto­matizált halfeldolgozó üze­mek is. Az elmúlt 7 évben a lengyel gépek, berendezések, vala­mint komplett létesítmények exportja majdnem háromszo­rosára emelkedett, ezen belül a KGST-országok piacai vi­szonylatában több mint 370 százalékos a növekedés. A nagyszámú kooperációs szer­ződéssel — melyek a szocia­lista, valamint egy sor tőkés ország vállalataival fenntar­tott kapcsolatot jelentik — az elektromos gépipar a glo­bális exportjövedelem közel 45 százalékát adja. A lengyel gépipar, melynek évi termelése 300 ezer sze­mélyautó, egymillió tv-készü- lék, több mint 2 millió rádió­vevő készülék, 800 ezer mag­netofon, 900 ezer hűtőszek­rény, közel egymillió gázkály­ha, 350 ezer varrógép és még számos más háztartási gép, különösen fontos szerepet ját­szik a társadalom egyre nö­vekvő, fogyasztási cikkek iránti igényének kielégítésé­ben is. KAROL RZEMIENIECKI (INTERPRESS — KS) A mezőgazdaság évezredes gondja a zöldtakarmány be­takarítása és lehetőleg vesz­teségmentes tárolása. Ez ab­ból következik, hogy a zöld­takarmány betakarítása idő­pontjában még rengeteg vi­zet tartalmaz, és ha ettől nem szabadul meg, könnyen tönk­remegy-, elrohad, használat­ra alkalmatlanná válik. A XIX. század nagyarányú rét- és legelőfeltörése, valamint az állatállomány növekedése következtében a szántóföl­dön termesztett takarmány- növények területe és jelentő­sége megnőtt. Az állatok téli szálastakar- mány-szükségletének fedezé­sére a zöld növényi részeket tartósítani kell. Évszázadok teltek el, amíg az ember fel­fedezte a szénakészítés ha­gyományos, de egyre kevésbé követendő módszerét. A szénakészítési eljáráso­kat az idők folyamán kor­szerűsítették. Megjelentek a rendsodró gépek, amelyek a lekaszált és megfonnyadt rendeket henger alakú sod­raiba tömörítették. A nap a „hurkának” mindig csak a tetejét érte, és így a sodra- ton „árnyékban száradt” a takarmány, s lényegesen ki­sebb veszteséggel készült a széna. A biológiai tudomá­nyok fejlődésével megállapí­tották a száradás élettanát. Kiderült a száradási veszte­ségek fő oka: legkorábban a növények levele szárad meg. Ezzel a vastagabb szárrészek kiszáradása meglassubbodik, hiszen a levelek elhalásával a növények párologtató része is tönkremegy. Ennek a fel­ismerésnek a nyomán újabb szerkezetekkel igyekeztek a száradást meggyorsítani, úgy, hogy közben a levelek szára­dási üteme korlátozódjék. Ilyen meggondolásból szer­kesztettek különböző szár­zúzókat, szársértőket, ame­lyek alkalmazási köre még napjainkban is bővül. Mű­ködési elvük az, hogy egy szerkezet a kaszálással egy­idejűleg a szárat is felhaso­gatja vagy megzúzza, így újabb párologtató felületet hoz létre. A szovjet SK KSK—100 automata takarmánynövény-beta karító kombájn a brnói nem­zetközi vásáron < ' q u Uk fi <- i í T A*/ \ VJ ^ ira s 8 T* ni; y a Eg Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalom