Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

2 IvEPÜJSÁG 1979. április 12. Befejeződött az úttörővezetők országos konferenciája Szerdán Kecskeméten be­fejeződött az úttörővezetők VII. országos konferenciájá­nak háromnapos tanácskozás- sorozata. A délelőtti plenáris ülésen — amelynek elnöksé­gében foglalt helyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, valamint párt-, álla­mi és társadalmi életünk több más vezető személyisé­ge is — folytatták az orszá­gos tanács hétfőn elhangzott beszámolójának megvitatását. Ezt követően a konferencia újra fogalmazta, pontosította működési szabályzatának né­hány részletét, majd- határo­zatban rögzítette az úttörő­szövetség időszerű feladatait. A határozat a többi között leszögezi: pártunk gyermek- szervezete alapvető kötelessé­gének tartja, hogy hozzá­járuljon szocialista elkötele­zettségű, közösségi, közéleti, cselekvő ember formálásá­hoz. A határozat szorgalmazza a szövetség és a gyermekek nevelésében részt vevő álla­mi, társadalmi szervek együttműködésének bővítését. Hangsúlyozza: rendkívül fon­tos, hogy az úttörőcsapatok ismertessék meg programju­kat a szülőkkel is, kérjenek segítséget tőlük az úttörőélet megszervezésében. A küldöttek végül újjá­választották a Magyar Úttö­rők Szövetségének 107 tagú országos tanácsát, amely ezt követően megtartotta első ülését: megválasztotta a 15 tagú országos elnökséget és tisztségviselőit. Főtitkárává ismét Szűcs Istvánnét, az MSZMP KB tagját választot­ták. Az országos tanács tit­kára Molnárné Kozma Erzsé­bet és Feith Bence lett. Teherán Halálos ítéletek Szerdára virradóra a tehe- ráni iszlám forradalmi bíró­ság halálra ítélte a sah rend­szerének 11 magas rangú tisztségviselőjét — jelentette az iráni rádió. Az ítéleteket még hajnalban végrehajtot­ták. A kivégzettek közt volt a SAVAK titkosrendőrség két vezetője, egy nyugalmazott tábornok, a császári gárda egykori parancsnoka, a kép­viselőház volt elnöke, egy tá­bornok, egy korábbi mező- gazdasági miniszter és Tehe­rán egykori polgármestere. Április 17: Hazai földben Zalka Máté hamvai Budapesten, a Mező Imre úti temetőben, katonai dísz­pompával, sok ezer tiszteletadó mély részvéte mellett helyezték örök nyugovóra Zalka Máté hamvait. Szerdán, a Mező Imre úti temetőben katonai díszpom­pával, sokezer tiszteletadó mély részvéte mellett he­lyezték el magyar földbe a spanyol polgárháború le­gendás hírű tábornoka, Zal­ka Máté hamvait. Díszzászló­alj sorakozott fel csapat- zászlóval, s a ravatalozóban — ahol bíborpámákon he­lyezték el a nemzetközi bri­gádok hírneves Lukács tá­bornokának kitüntetéseit — koszorúkkal övezett kopor­sója körül veteránok, egy­kori harcostársai álltak dísz­őrséget. Ravatalánál fejet hajtottak a Központi Bi­zottság, a Minisztertanács, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar Partizán Szövet­ség, az írószövetség, szülő­földje: Szabolcs-Szatmár megye képviselői, a Magyar Néphadsereg, s a társ-fegy­veres testületek parancsnoki karának számos tábornoka és tisztje. Részt vettek a gyászszertartáson a Szovjet­unió budapesti nagykövet­ségének képviselői, valamint Zalka Máté lánya, Natalia Zalka és hozzátartozói is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a kormány, a Hazafias Nép­Másfél éves katonai kor­mányzás után ismét válasz­tásra készülnek Thaiföldön. Az indokínai ország törté­netében az utóbbi évtizedek­ben polgári és katonai ka­binetek váltották egymást, legutóbb 1977 szeptemberé­ben döntötte meg a hadse­reg a „civil” kormányt. Ez a katonai hatalomátvétel azon­ban megkönnyebbülést ho­zott a thaiföldieknek: Kriangszak Csamanand tá­bornok, az akkori vezérkari főnök, Tanin miniszterelnö­köt eltávolítva egy szélsősé­gesen reakciós kormányzat­tól szabadította meg az or­szágot. AZ ERŐVONALAK központjában Kriangszak hatalomra ju­tása után kijelentette: sza­bad választásokat rendeznek és hamarosan ismét polgári kormányzat veszi át a ha­talmat. A választások idő­pontját 1979. április 22-re tűzték ki. A döntés időpont­jában azonban aligha szá­mítottak arra. hogy Thaiföld ekkorra ismét a világpoliti­kai erővonalak központjába kerül. Az ősi királyság, amelynek jelenleg közel negyvenmillió lakosa van, soha nem volt gyarmat. Annak köszönhették ezt Sziám uralkodói, hogy or­száguk a francia és brit bir­tokok határán helyezkedett el; egyik gyarmatosító hata­lom sem tette rá kezét a „fehér elefántok országá­ra”. A második világháború alat Thaiföld a japánok szö­vetségeséül szegődött. 1945- ben az angolok szállták meg, majd a negyvenes évek vé­gén az Egyesült Államokkal kötött szövetséget. Bangkok lett a SEATO néven ismert katonai tömb székhelye, s Thaiföld e délkelet-ázsiai paktum tagjaként küldött csapatokat az amerikaiak ol­dalán Vietnamba. Az ország területén számos amerikai katonai támaszpontot is léte­front Országos Tanácsa ne­vében Czinege Lajos had­seregtábornok, honvédelmi miniszter búcsúzott a nem­zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosától, a ma­gyar nép hűséges fiától, a kimagasló katonai vezetőtől, a forradalom ügye iránt el­kötelezett írótól. Czinege Lajos beszédét kö­vetően a Spanyol Köztársa­ság védelmében fegyvert fo­gott harcostársak nevében sítettek, Utapao légibázisa volt a vietnami falvakat bombázó USA-légierő egyik legfontosabb támaszpontja. A vietnami nép győzelme megváltoztatta a térség po­litikai arculatát: Thaiföldről is távoztak az ameriaiak, s feloszlott a SEATO. Az or­szágban jelentős balratoló- dás ment végbe, diáklázadás űzte el a gyűlölt katonai kormányt. A választott pol­gári kabinet azonban nem oldotta meg az ország prob­lémáit: az inflációt, munka- nélküliséget, az elmaradott­ságot, s nem elégítette ki a parasztok földéhségét sem. BÁTORSÁG A FÖLDOSZTÁSHOZ A földreform ügye hosszú évek óta húzódik. A Tanin- kormány nem váltotta be Ígéreteit, amellyel meg akar­ta szerezni a parasztság tá­mogatását. Programja sze­rint négy év alatt 1,6 millió hektárt osztottak volna szét a földnélküliek között. Kriangszak tábornok ennél szerényebb tervet tűzött ki, ám ennek megvalósítása is nehézségekbe ütközik, mivel a kormánynak sem elegendő pénze, sem elegendő bátor­sága nincs, hogy a parasztok igényeit a magánbirtokok felosztásával elégítse ki. Pe­dig a földosztásnak fontos politikai céljai lennének, hi­szen a nyomorgó kisbérlők jelentik a kormányellenes gerillák legfontosabb bázi­sát is. A politikai porondon a választások meghirdetése óta több régi és új politikus je­lent meg, köztük az ötvenes­hatvanas évek katonai kor­mányainak képviselői, aki­ket a thai politikai köznyelv Gyáros László idézte a fa­sizmus ellen harcoló hős emlékét. Zalka Máté koporsóját ez­után a Magyar Néphadsereg hat ezredese, a vörös drapé­riával borított, páncélautó vontatta ágyútalpra helyezte, majd ünnepélyes gyászzené­vel, díszőrség kísérte végső nyughelyére, a Munkásmoz­galmi Pantheon sírsétányá­hoz, ahol díszlövések köze­pette temették el. „dinoszauruszoknak” nevez. Velük szemben jelentős szá­mú, de megosztott polgári erő áll. Kriangszak minisz­terelnök nem állt egyetlen párt élére sem, de számos megfigyelő valószínűnek tartja, hogy a középutas po­litikusok végül is az ő szemé­lyében megegyezve hoznak létre kormánytöbbséget. Ezt elősegítendő Kriangszak a múlt év őszén kilépett a hadseregből és lemondott katonai főparancsnoki poszt­járól is. KAPCSOLAT A SZOMSZÉDOKKAL A választások előkészítése bonyolult külpolitikai körül­mények között folyik. Ko­rábban a bangkoki kormány arra törekedett, hogy stabi­lizálja helyzetét, s nyilatko­zatot tett, hogy jó szomszéd­ságra törekszik az indokínai szocialista országokkal. Ez azonban nem valósult meg ilyen egyértelműen. A laoszi —thaiföldi viszonyt sokáig elmérgesítette, hogy Bang­kok támogatást nyújtott a laoszi ellenforradalmi erők­nek, s a Mekong-folyó elzá­rásával akadályozta Laosz külkereskedelmét a világgal. Kaysone Phomvihane laoszi miniszterelnök április eleji, bangkoki látogatása viszont hozzájárult a kapcsolatok fejlesztéséhez. A két ország megállapodott: a mintegy másfél ezer kilométer hosz- szúságú közös határukat bé­keövezetté nyilvánítják. A térség legerősebb ha­talma kétségtelenül a Viet­nami Szocialista Köztársa­ság. Miniszterelnöke, Pham Van Dong, tavaly az ASEAN-országokban tett körutazása során, Kriang­szak vendége is volt. Akkor Kambodzsa nemzeti ünnepe A Kambodzsai Népköztár­saság nemzeti ünnepe április 17-e — jelentették be Phnom Penh-ben. A döntést a népi forradalmi tanács hozta, a következő indoklással: „A kambodzsai nép, forra­dalmi pártja vezetésével, hosszú és kemény harcot , ví­vott a francia gyarmatosítók, az amerikai imperialisták, a reakciós feudálisok ellen és 1975. április 17-én kivívta or­szága függetlenségét, szabad­ságát. Akkor adva volt a le­hetőség, hogy a kambodzsai nép új korszakba, a béke a függetlenség, a szabadság és a szocializmus korszakába lépjen, megteremtse a virág­zó Kambodzsát. A reakciós Pol Pót—leng Sary-klikk azonban elárulta a nemzet érdekeit, elpusztította a for­radalom vívmányait és nép­irtó politikát folytatott. Szembenézve a nemzet el­pusztulásának veszélyével, a hősi forradalmi párt a nem­zet megmentésére ismét egy­ségfrontot szervezett. mindkét ország számára ve­szélyt jelentett a kambod­zsai véres Pol Pot-rezsim, amely nem csupán Vietnam­mal, de Thaifölddel is ha­tárháborút folytatott. így aztán a Kambodzsai Nép- köztársaság megalakulása, a Pol Pot-rezsim szétzúzása bizonyos mértékig megköny- nyebbülést okozott a thai­földi vezetésnek, ugyanak­kor nem megalapozott félel­meket táplál Vietnam befo­lyásának növekedése miatt. Bangkok mégsem ismerte el idáig az új Pnom Penh-i kormányt, s a menekülő kambodzsai vezetőknek és kínai tanácsadóiknak mene­déket nyújtott. Az elmúlt évben látogatást tett a thai­földi fővárosban Teng Hsziao-ping is. Peking úgy véli, hogy képes tartós be­folyást gyakorolni a thai­földi kormányra a kínai ki­sebbség és a dzsungelekben rejtőző maoista gerillák ré­vén. Az utóbbi időkből szár­mazó jelentések szerint ezek a fegyveresek kevesebb ak­ciót hajtanak végre, s ezért cserébe Bangkok állítólag elnézi Kínának, hogy után­pótlást biztosít a még szét nem vert kambodzsai ellen- forradalmi bandáknak. Erre a helyzetre felhívta a figyel­met a VKP lapja, a Nhan Dán is. A kínai nyomás azonban terhes Thaiföld számára, s Kriangszak miniszterelnök javítani akarja kapcsolatait a Szovjetunióval is. Március utolsó hetében — első thai­földi kormányfőként — ellá­togatott Moszkvába, ahol Alekszej Koszigin vendége volt, s találkozott Leonyid Brezsnyevvel is. A'látogatás kapcsán a szovjet lapok rá­mutattak, hogy a két ország között nincsenek vitás kér­dések, s megvan a lehetőség a kapcsolatok fejlesztésére. A moszkvai út eredményeit Kriangszak Csamanand min­den bizonnyal jól tudja ka­matoztatni a választásokon is. MIKLÓS GÁBOR Thaiföldi kérdőjelek SALT-fmis Szerda esti kommentárunk. Most már valóban „karnyújtásnyi*’ a távolság a SALT— 2. egyezmény aláírásáig. Hónapokkal ezelőtt néhány elsietett amerikai megnyilatkozás küszö bönállónak érzékeltette a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló megállapo­dás létrejöttét. Az eltelt, nem csekély idő is igazolja, milyen fontos és bonyolult kérdések kölcsönös, tisztázása vált szük­ségesé ahhoz, hogy — ha az előre jelzettnél kissé később is —, végre kedvező mederbe terelődjenek az eszmecserék. Vance amerikai külügyminiszter és Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövet újabb és újabb találkozóin kívül az Egyesült Államok felelős vezetői részéről elhangzott nyilat­kozatok is feljogosítanak a derűlátásra. Úgy tűnik, a Fehér Házban felismerték: a megállapodás mielőbbi aláírása bel­politikai okokból is kívánatos. Carter elnök, Vance és Brze- zinski nemzetbiztonsági főtanácsadó legújabb nyilatkozatai­ból világosan kitűnik, hogy egyrészt a közvélemény, más­részt a törvényhozás meggyőzését tartják rendkívül fontos­nak. Brzezinski — korábbi megnyilatkozásaival ellentétben — egy interjúban hangsúlyozta: a SALT—2. megállapodás mindkét fél stabilitását szavatolja. Ismeretes, hogy a hosz- szúra nyúlt vita a Szovjetunió és az Egyesült Államok szak­értői között éppen amiatt kerekedett, mert az amerikai fél indokolatlan előnyöket szeretett volna biztosítani a maga számára. Márpedig a világ békéje, a nukleáris háború ve­szélyének elhárítása éppen az erőegyensúly függvénye. A fő­tanácsadó a továbbiakban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szerződés pozitív hatással lesz mind az ame­rikai nemzeti érdekekre, mind pedig az amerikai—szovjet kapcsolatok alakulására. örvendetes ez a reális hang, a helyzet tárgyilagos elem­zése. Annál furcsább és elgondolkodtató, hogy Brzezinski még mindig nem képes a korábbi beidegződésektől szaba­dulni. Erre utal az U. S. News and World Reportnak adott interjújának másik része. Ebben a fegyverkezés fokozására buzdított és új típusú rakétarendszerek kifejlesztése, gyártá­sa és rendszerbe állítása mellett foglalt állást. Bár nem ismerjük — miután még nem öntötték végle­ges formájába — a készülő SALT-egyezményt, annyi bizo­nyos, sem betűjével, sem szellemével nem vág egybe a fegy­verkezés fokozása. Annál is meghökkentőbb a főtanácsadó­nak ez az álláspontja, mert interjújának elején kifejti: meg­lehet, hogy az újabb SALT-megállapodás nem vet véget a fegyverkezési hajszának, de mindenképpen „hozzájárul a nemzetközi biztonság megszilárdításához, és hatékonyabb fé­kező szerepet fog játszani.” Semmi kétség afelől, hogy a SALT—2. — sok egyéb célja mellett — ezt is szolgálja. A kölcsönös bizalom légkörének helyreállítása, az enyhülés és a megértés szellemének térhó­dítása azonban aligha egyeztethető össze a fegyverkezést ösz­tönző álláspontokkal. GYAPAY DÉNES Uganda Elfoglalták a fővárost Az ugandai államfő, Idi Amin ellen harcoló felkelők és a harcukat támogató tanzániai erők elfoglalták Kampa- lát, Uganda fővárosát. Képünkön: tanzániai katonák, gya­korlat közben. (Képtávírónkon érkezett) Az ugandai főváros elesett — jelentette a UPI hírügy­nökség különtudósítója, aki az Amin-ellenes erők kísére­tében érkezett Kampalába és onnan küldött tudósítást szer­dán reggel. A csapatok az éjszaka lep­le alatt vonultak be a város­ba. Néhány helyen még né­mi ellenállás tapasztalható és elszórtan fegyverropogás hallatszik — közölte a tudó­sító. „Idi Amin diktatúrája meg­semmisült” — adták a lakos­ság tudtára a főváros utcáin cirkáló, hangosbeszélővel fel­szerelt járművek. Kampala lakói a jelentések szerint örömmel üdvözölték az Amin- ellenes erőket, s egy-két he­lyen a polgárság megtámad­ta Amin még jelen lévő em­bereit. Az Ugandai Nemzeti Fel­szabadítás Fronthoz közel­álló tanzániai források sze­rint a front 11 tagú végre­hajtó tanácsa e héten Kam­palába érkezik. A mintegy húsz, száműze­tésben működő ugandai el­lenzéki szervezetet tömörítő front kétéves átmeneti idő­szakot javasol a demokrácia helyreállítására. Idi Amin elnök, aki ked­den még televízióbeszédben szólította harcra embereit, szerdára eltűnt a fővárosból. Kampalában úgy tudják, hogy még kedden elmenekült Jinja felé, ahol a széthullott ugandai hadsereg katonái gyülekeznek és ahol az elnök fia sebesülten kórházban fekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom