Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

1979. április 10.______________________________________________________________________________________________________________________________________________________INCKUJSAla O Tolna megyei sikerek Kőbányán A Tamási Vegyesipari Szövetkezet pavilonja Az NDK 516-os kombájnjai javított kiadásban láthatók A KŐBÁNYAI vásárváros kiállításait rendszeresen lá­togató hamar megszokja, hogy a szakkiállítások, vagy az őszi és a tavaszi BNV, il­letőleg a mezőgazdasági ki­állítás Tolna megyei sikere­ket is hoz. Négy jelentős szákkiállítás várja a látoga­tókat, mondani sem szüksé­ges, hogy most is jó néhány sikeres árut, terméket láthat­tunk, s gratulálhatunk gyár­tóiknak. Természetesen az immár nyolcadik alkalommal meg­rendezett Agromasexpo, a mezőgazdasági gépek és esz­közök szakkiállítása vonzza a legtöbb látogatót — a Szek­szárdi Á. G. külön utaztatja szakembereit ennek megte­kintésére —, de sikeres az autószerviz-kiállítás — kinek nincs kapcsolata az autóval? — s a könnyűipari gépek szakkiállítása, tehát cipő- és szabóipari gépek, felszerelé­sek — Tolna megyei ipari üzemeink látogatóinak külön csemege lehet —, éppen így érdeklődésre tarthat számot a Hungaroplast elnevezésű mű­anyagkiállítás, ahol két Tol­na megyei ipari szövetkezet termékeit is láthattuk. A legnagyobb sikert a Szekszárdi Mezőgép érte el. Az önjáró RTA jelű cukor- répa-betakarító gép ezüst, azaz második díjat kapott. Ez a kitűnő gép már legalább iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimmiiiiiMiiiniiiiiiii A cukorrépagép II. díjas ENYHÜLÉS ÉS OSZTÁLYHARC Az utóbbi időben feléled­tek az enyhülés és a forra­dalmi harc összeegyeztethe- tetlenségéről szóló nézetek. A burzsoá ideológia megpró­bálja elhitetni a forradalmi erőkkel, hogy a szocialista ál­lamok és az őket vezető kom­munista és munkáspártok a nemzetközi légkör javítására törekedve elvesztik érdeklő­désüket a szociális forradal­mak sikerei iránt, nem mu­tatnak készséget azok támo­gatására. Ez a koncepció azt a célt szolgálja, hogy meg­ossza a világ forradalmi erőit, bizalmatlanságot keltsen a nemzetközi munkásosztály­ban és a nemzeti felszabadí­tó mozgalomban a szocialis­ta közösséggel szemben. Másfelől az imperialista­ellenes mozgalomban még mindig akadnak olyan elkép­zelések, hogy a békés egy­más mellett élés politikája fékezi a proletariátus, az imperialistaellenes felszaba­dító mozgalmak osztályharcá­nak további aktivizálódását. Ilyen hangulatkeltéssel a kis­polgári forradalmiság ideoló­gusai, elsősorban a maoisták próbálkoznak, akik szeretnék diszkreditálni a Szovjetunió és a szocialista közösség kül­politikáját. A mai trockiz- mus olyan felhívásokat ad ki, hogy „totális háborút kell üzenni az imperializmus­nak”, „katonai úton kell elő­relökni a nemzetközi forra­dalmat”, „exportálni” kell a szocializmust minden ország­ba. A szocializmus születésé­nek pillanatától békepolitikát folytat, amelynek sarkköve lett a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének le­nini elve. Ez az elv nem je­lenti az elnyomott és elnyo­mó nemzetek „békés együtt­élésének” elismerését. Az SZKP XXV. kongresz- szusa a Szovjetunió egyik fő külpolitikai céljaként rögzí­tette e békés egymás mellett élés feltételei között is a né­pek nemzeti felszabadító har­cának támogatását. B tartós béke biztosítá­sával és a forradalmi világfolyamat elmélyí­tésével összefüggő fel­adatok szerves egysége tük­röződött és rögzítődött a Szovjetunió új alkotmányá­ban is. Ez az irányvonal a jelenkori társadalmi fejlődés alapvető törvényszerűségei­nek tudományos elemzésén alapul. Ennek az irányvonal­nak a befeketítésére, ,.a for­radalmi agresszivitás”, „a forradalom exportja” kipro- vokálására tett kísérleteket mint kalandor és provokatív lépéseket elutasítja a forra­dalmi világmozgalom, vala­mennyi haladó erő. K. V. ANTONOV három szezonban bizonyította kiválóságát, alkalmazhatósá­gát hazánk minden talaján, ahol cukorrépa megtermelhe­tő. Külön érdekessége ennek a gépnek, nyilván ezért is dí­jazták, hogy alig használnak gyártásához külföldi, ponto­sabban tőkés országokban származó alkatrészt. És en­nek a gépnek jó a szervize, ismerve nem egy traktor és kombájn rossz alkatrész- és szervizellátását. A legnagyobb meglepetés számunkra, noha tudjuk jó másfél évtizede, hogy Reg­szemcsén az ipari szövetke­zetben műanyaggal is foglal­koznak, most mégis az volt a szenzáció, hogy ide a kiállí­tásra, ahol világcégek is ver­sengenek a vevőkért, színvo­nalas termékéket hoztak, s érdeklődés irántuk — bár a megnyitás után öt órával voltunk ott — jelentős, és jó üzletet ígérő a helyzetük. El­sősorban az olyan termékek, amelyek mindennapi haszná­lataink közé valók, példának okáért a papírzsebkendő-tar- tó! Tudjuk, hogy ha egyszer egy ilyen zacskót megbon­tunk, akkor minden zsebben szétfolyik a papírzsebkendő, a szövetkezet ízléses terméke megment bennünket ettől a kellemetlenségtől. Van itt a kicsi standon ezenkívül a nagyipart kisegítő, alkatrész­ként használható fröccsöntött, préselt műanyag is, de ezek nyilvánvalóan a nagy cipő­gyárak, konfekciókat készítő üzemek, és játékkal foglal­kozó ipari szövetkezetek üz­letkötőit érdeklik elsősorban. Ez az iregszemcsei üzem, egy éve egyesültek a tamásival, s így már tamásinak mondhat­juk, először vett részt a HUNGEXPC) szakkiállításán, és itt győződhettünk meg ró­la, hogy a műanyagiparnak egy újabb erőssége jött lét­re, amelynek útját támogatni, segíteni mindannyiunk ügye. Mint hallottuk Páczelt Pál gyánásvezetőtől, a pavilon igazgatójától, számos Tolna megyei tanácsi és pártvezető is megkereste már őket, nyil­ván ez az érdeklődés is jó er­kölcsi támogatás a műanyag­üzem fejlesztéséhez. Az Unió Ipari Szövetkezet hagyomá­nyos termékeit hozta a HUN- GAROPLAST-ra, sajnos in­formációt nem tudtunk sze­rezni kollekciójukról, a vásár­kiállítás eredményeiről, mert ottlétünk idején, külföldi cé­gekkel tárgyaltak. Az autószerviz és a köny- nyűipari gépkiállítás főleg a termelőüzemek szakembereit érdekli, hiszen itt a gyártó­sorba beilleszthető új típusú, nagy teljesítményű, termelé­keny gépeket állítottak ki. Az autószervizeléssel kapcsolatos A KGST is felvonult. Képünkön egy csehszlovák nagy tel­jesítményű traktor látható, amely földmunkára is, nem­csak szántóföldön használható. berendezések főleg a nagy szervizeknek „szólnak” — sajnos nincs a vásár terüle­tén olyan pavilon, ahol a lá­togatók utófelszerelési cikke­ket vásárolhatna, mert mon­dani sem kell, kiállítanak olyan árut, amely után hóna­pok óta futkosunk, vagy ép­pen csak hírét hallottuk. Az mindenesetre megnyug­tató, hogy a vásárlátogatók ellátása kulturált, jó, azonban az kifogásolható, hogy a pa­vilonok dolgozóinak nincs' melegedője, a tárgyalókat nem lehet fűteni, nincs kéz­mosási lehetőség... PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Hallhatunk, olvashatunk híreket az ország legkülön­bözőbb településeinek tiszta­sági heteiről, hónapjairól. A tudósító rendre beszámol ar­ról, hogy a városukért, köz­ségükért mindenre kész pol­gárok patikatisztaságúra su- viekoltak minden talpalat­nyi földet, áldozatvállalásu­kért a legkiválóbbak kitün­tetésben részesültek, s aztán, hogy letelt a kampány, ví­gan folyik tovább az össz­népi szemetelés. Az átlag szemetelő (pró­báljon a legjobb barátja ut­cai cipőben belépni a szo­bájába!) a kuka mellé önti a szemetet, unottan köpködi a járdára a szotyola héját (vajon mennyibe kerülhet egy stadion szotyolátlanítá- sa egy-egy telt ház után?), rendre a hulladékgyűjtő ko­sár mellé dobja elhasznált autóbuszjegyét, kiürült cu- korkászacskóját, kiolvasott újságját, miközben megmo­solyogja a szöszmötölő utca­seprőket, narancssárga mel­lényüket, amely pedig fon­tos munkavédelmi felszere­lés. Szóval az átlagszemete­lő, aki alkalmasint felhábo­rodik pátriája tisztátalansá- gán, amondó, hogy „nem érdemes lelkizni ezen az egészen, a szemetet össze kell szedni, el kell szállítani és kész”. A fővárosban a köztiszta­ság dolgozói évente három­millió köbméter szemetet szállítanak a különböző le­rakodóhelyekre. Ez egyrészt átlagon felüli erőfeszítést igényel a krónikus munka­erőgondokkal küszködő köz- tisztasági hivataltól, vidéken a városgazdálkodási, illetve -a községgazdálkodási válla­latoktól ; másrészt örvende­tes is, hiszen köztudott, hogy a szemétmennyiség arányo­san nő az életszínvonallal. Vagyis: van miből szemetel­nünk... Olyannyira, hogy nemrit­kán nagyvonalúan kiter­jesztjük a szemét fogalmát, így aztán valamirevaló ház­nak van saját guberálója. A miénk eleinte csak odaset­tenkedett a kukához, s must- rálgatta a kínálatot. Két napra rá előkerült a felöltő­jéből egy zsák, s abba vil­lámgyors mozdulatokkal kü­lönböző holmikat rakott át a kukából. Néhány nap múlva már asszonyostul jött a haj­nali szemlére, méghozzá ke­rékpáron. Az egyik zsákba a kenyér- és ételhulladék (megtudtam, tíz hízót etet­nek belőle), a másikba a hasznosítható hulladék ke­rül: sértetlen üveg, konzerv­doboz, újságok, cipők, ruha­nemű. Mikor mi van. A ku­kásautók rakodói, de a sze­méttelepek dolgozói is „vá­logatják” a szemetet. Nincs tiltva, legfeljebb a szemet bántja a guberálás — vala­mikor ez volt a legszegé­nyebbek aranybányája. Ma persze távolról sem az, mind­össze annak felismerése, hogy a hulladék nem sze­mét, hanem újra feldolgoz­ható érték, s mint ilyen, je­lentős anyagi forrás lehetne. Lehetne, mert ma még tá­volról sem az. A lakótelepi szemét 38 százaléka papír, 4—5 százaléka műanyag. E fantasztikus érték java része azért is kerül a szemétbe, mert a lakótelepeken nincs MÉH-felvevőhely vagy egyéb értékesítési lehetőség. Márpedig a honi papírter- méléshez felhasznált rost­tömeg 44 százaléka papír- hulladék, s ez az arány még fokozható. S ha netán vala­milyen csoda folytán egyik napról a másikra papírhul­ladék felesleggel rendelkez­nénk, külkereskedőink min­den mennyiséget játszva ér­tékesíthetnének. Nem kevésbé aggasztó a műanyagpocsékolás. Nem túlzás azt állítani, hogy — szemérmességünket félretéve — üdvös lenne végre termelékenyebbé ten­ni a rossz emlékű guberá­lást, hiszen milliókat do­bunk ki esztendőről eszten­dőre a szemétbe. Hogy mást ne mondjak: egy tonna vas­hulladék felhasználásával 4 tonna vasérc és 2 tonna fe­keteszén takarítható meg. Lám, mi mindenre nem terjed ki a szemetelő ember figyelme. A szemetelő embe­ré, akinek manapság, mond­juk meg őszintén, meglehe­tősen könnyű dolga van. Hi­szen mindenki kedvére ki­élheti szemetelhetnékjét, s jóformán csak a saját lelki­ismerete akadályozhatja meg ebben. Sokan a társadalmi ellenőri hálózat létrejöttét sürgetik, pedig ebben az or­szágban minden kinevezés­től vagy választástól függet­lenül tízmillióan érezhetjük magunkat társadalmi ellen­őrnek, s tehetünk feljelen­tést, az első arra járó rend­őrnél vagy a tanács szabály- sértési csoportjánál. KERTÉSZ PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom