Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

6 NÉPÚJSÁG

1979. április 8.

Múltunkból

— Igazgató elvtárs, kezemben egy friss információ. A múlt héten a Népbolt 25-ös

élelmiszeráruháza 21 300 péksüteményt rendelt, ezzel szemben 8205-öt kapott, alig huszonhat százalékos a rendeléskielégítés.

— Hétfőtől szombatig a napi péksütemény-rendeléseknél 10—15 000 darabbal kevesebbet tudunk termelni az éjszakai műszakban, hiszen a péksütemény ma még túlnyomórészt a reggeli órákban keresett termék. Enyhít az ellátási feszültségen, de nem oldja meg a vidékről — Bátaszékről — beszállított péksütemény. Tudunk arról, hogy a vásárlók sok esetben a boltokat hibáztatják óvatos rendelést feltételezve. Meg kell mondanom, hogy a péksütemény-ellátási feszültség oka nem ez, hanem korlátozott termelési lehetőségeink. További probléma, hogy a boltok közel azonos nyitási ideje miatt igen kevés idő áll rendelkezésre a péksütemény kiszállítására. Ezt csak úgy tudjuk megoldani, hogy néhány bolthoz a nyitás előtt visszük ki a terméket. Most kezdünk szállítási próbákat új típusú fedeles rekesszel, amely fokozott védelmet nyújt a termékeknek.

— Ha már így van, tájékoztassuk a fogyasztót, milyen gondjai vannak a sütőiparnak. Vállalkozik erre?

— Kötelességem. Termelési folyamatainkban magas az élőmunkaigény. A termelékenység növelésével, változatlan technikai színvonal mellett péksüteményből az elmúlt két évben mintegy 8 százalékkal termeltünk többet. Az igények azonban ennél nagyobb ütemben nőttek és nőnek, így azokat a termelés- növelés ellenére sem tudjuk kielégíteni. Kenyérellátás terén a múlt évben beállított osztrák alagútkemencével a megyeszékhelyen jelentős előrelépést tettünk. Péksütemény- és sütőipari finomárutermelésben kevés a gép, főleg a zsemlegyártó' gép, s ezért a termelés sok szakmunkást igényel, viszont kevés van. A hiány pótlására most indítunk szakmunkás- vizsgára felkészítő tanfolyamot betanított dolgozóink részére. Úgy lenne jó, ha a lakosság délután is vásárolna péksüteményt, akkor a termelés nemcsak az éjszakai műszakra korlátozódna, ember — (nyújtott műszak) — és gép nagymértékű túlterhelésével.

— Kihasználják az embereket?

— Dolgozóink nagyszerű helytállással ha kell, 14 órákat is dolgoznak. 1978-ban 220 túlóra jutott egy főre. A helytállásra büszkék vagyunk, arra az állapotra azonban, amely ezt igényli, nem.

— Tizenhárom hónapot dolgozott egy pék?

— Igen, sőt még arra is túlórázott. Ezért elrendeltem, hogy 10 óránál többet naponta csak igen indokolt esetben, gyáregységvezetői engedéllyel dolgozhatnak.

— És a fogyasztók?

— Nézze, miután a péksütemény és finomáru hiánycikké vált az előbb említett

okok miatt, hiánygazdálkodást kellett bevezetni. Azaz, abból amit gyártani tudunk, elsősorban a gyermekintézmények — iskolák, óvodák, napközi otthonok — és szociális intézmények igényeit elégítjük ki, és ami marad, jut a boltokba. Gyermekcentrikus társadalmunkban ezt aligha kifogásolhatja valaki.

— Hogyan jutottak idáig, hiszen Szekszárd és a megye ellátása mindig jó hírű volt. Sőt! Emlékszem arra, amikor országos példaként is felhozták a bonyhádi meg a tamási sikereket, kezdeményezéseket.

— Akkor bizonyára nem volt ilyen nagy fogyasztás és a termelő berendezések még jobb állapotban voltak, hiszen a rekonstrukcióra szoruló szekszárdi kenyérgyár 1960-ban új volt.

— Talán az ön elődei, illetőleg a vállalatok összevonása előtti kis vállalatok vezetői nem gondoltak a jövőre, a

i fejlesztésben elmaradtak?

— Gazdálkodtak a rendelkezésükre álló szűkös anyagi lehetőségekkel. Uj üzemeket építettek Pakson, Dombóváron, Nagymányokon és előkészítették a szekszárdi kenyérgyár rekonstrukcióját. Az tény, hogy most nagyon sok pénz kellene nekünk, ha a technikai színvonalunkat olyanra akarnánk fejleszteni, mint az kívánatos.

— Gondolok például olyan kenyérgyártó gépsorokra, mint amilyeneket a budapesti sütőipar használ, azok a szu- • pergének, olyan mikór lesz Szekszárdon?

— A rekonstrukció során egy automatizált kenyérgyártó vonal kerül beszerelésre. A péksütemény- és finom- árugyártás új gépekkel, kemencével, de még mindig sok kézi munka igénnyel lesz bővítve. Egy sor kérdésben kell további változás annak érdekében, hogy a kiöregedő szakmunkás generáció új fiatal erőkkel zökkenőmentesen pótolható legyen. Például a szakma fokozottabb társadalmi megbecsülése — most a rossz diákok ijesztgetésére használják sajnálatos gyakorisággal — az állandó éjszakai munka átalakítása váltó rendszerre, további gépesítés. Engedje meg. hogy emlékeztessem a magas kézi munka arányra is. Kenyérgyártásban 62 százalék, péksüteménynél 70 százalék, finomárunál 78 százalék. És nem utolsósorban a vásárlási szokások, amelyeket már említettem.

— Azt gondoltam, hogy a kézi és gépi munka aránya én ven fordított, s nem ilyen magas a kézi munka „javára".

— Sajnos a reális helyzet ez. A termelést lehet tovább gépesíteni, de ehhez az kell, amit a háborúval kapcsolatban szoktak mondani: pénz, pénz és pénz.

— Pénz viszont nincs.

— így egyértelműen ezt nem mondhatom, hanem így: annyi nincs, amennyi kellene.

— Ennek ellenére megkezdték a rekonstrukciót, talán kicsit későn.

— Ha most azt mondanám, hogy tíz évvel ezelőtt is későn lett volna az ilyen mérvű korszerűsítés, hatáskeltőnek és magunkat mentőnek tűnnénk. A rekonstrukció előkészítését 1975—76-ban kezdték. A tervezési határidő többször módosult, így a kivitelezés kezdési lehetősége is csúszott. A megyei párt- bizottság és a megyei tanács illetékesei ismerik gondjainkat és segítenek. A szekszárdi üzem bővítésén most jól dolgoznak a TOTÉV munkásai. Feladatuk Végeztével a jelenlegi 16 tonna/16 óra összkapacitás helyett 29 tonna/16 óra áll majd rendelkezésre. ami a jelenlegi feszültségeket megszünteti és a város igényeit a nyolcvanas évek közepéig kielégíti.

— Csak addig?

— Igen.

— S akkor ismét gondolkodhatunk, hogy miként szaladjunk az igények után.

— Valószínű így lesz, de a VI. ötéves tervben már gondolunk erre. A most folyó munkát azonban most érzi a fogyasztó, s mint említettem már az ügyben minden érdekelt megteszi a tőle telhetőt, hogy e nagy munkát még az idén befejezzük.

— Idén? Úgy tudom, jövő év közepére kellene a munkát befejezni.

— Az ellátási feszültség feloldása miatt nagyon kell sietnünk.

— Valószínű még szűkül az ellátás, azaz lesz kenyér- és süteményhiány mint ez- eddig néhány alkalommal volt.

— A nehéz időszak — üzemállás — ellátására részletes tervet dolgoztunk ki, amely biztosítja a város ellátását. A környező üzemekbe irányítjuk dolgozóinkat és onnan hozzuk be a termékeket. Igyekeztünk minden lehetséges tényezőt a tervezésnél figyelembe venni, mégis az esetleges váratlan események, például gépkocsikarambol — 1978-ban három esetben volt — az időtartalékok szűkülése miatt fokozottabban éreztethetik hatásukat. Ezért előre is a vásárlók megértését és türelmét kérjük.

— Említette, hogy huszonhat tonnányi pékárut tudnak majd a rekonstrukció után gyártani. Milyen gépekkel?

— Kifligépeink jók, azonban a zsemlegyártó gépek problémája az egész iparágban megoldatlan. A hazai gyártású nem üzembiztos, több külföldi gyártmánnyal kísérleteztek eddig eredmény nélkül. A kenyérgyártásnak meglesz a jó gépsora, a dolgozók részére megfelelő szociális létesítmények épülnek. Máshol is nagy erővel folyik a fejlesztés a miénkhez hasonló gondok miatt. Baján működik kifligyártó gépsor, Pécsen beruházás alatt egy nagy teljesítményű péksüteményüzem. Például a nálunk is kedvelt és kézzel gyártott túrós batyuból a gépsorunk 25 000 darabot gyárt. Láttuk, ismerjük ezeket a gépsorokat. Nem tőlük irigyeljük, hanem azt sajnáljuk, hogy nálunk még nincsenek ilyenek.

— Nehéz helyzetben

van tehát a sütőipar. Mégis, az ellátási hiányosságok, — kései szállítás, nem elég jó választék, gyártási gondok, szakmunkáshiány — ellenére is az áruk minősége javul. Néha olyan szép a kenyér, hogy majd megszólal. a kifli is nagy, ropogós, friss

___

— A késői szállítás ritkán fordul elő és minden esetben egyediként kell értékelni. Külön témát is megérne. Mindenesetre valamennyi területen szigorítottuk az ellenőrzést elsősorban a termékeink megfelelő minőségének biztosítása érdekében. Tavaly saját laboratóriumaink 446 lisztvizsgálatot végeztek 5,8 százalék kifogásolási arány mellett. 2506 késztermékvizsgálatunk a kifogásolási arány 15 százalékos javulását rögzítette. Bevezettük a gyártásközi ellenőrzés gyakorlatát is. Harmincnégy szocialista brigádunk segíti a vállalat munkáját, akikre a jelen rendkívüli helyzetben is támaszkodhatunk. így a minőségben elért szerény eredményeink, de az egyre javuló termelési-ellátási helyzet is kollektív munkánk eredménye lesz.

— És a megyét hogyan tudják ellátni, úgy mint Szekszárdot?

— Jelenleg jobban, bár a péksütemény-ellátás megye- szerte vagy éppen megoldott, vagy akadozó, a már említettek miatt. Ezért is nem tudunk a reggeli órákban Szekszárdra többet beszállítani. A közelmúltban Báta- széken volt falugyűlés, amelyen a tanács meghívása alapján részt vettünk, örömmel tapasztaltuk, hogy a korábbi sok bátaszéki probléma ellenére a több száz résztvevő közül senki nem érintette a „szokásos” kenyér-, péksüteménytémákat. Ha a szekszárdi rekonstrukció elkészül, az egész környék ellátása javul, mivel a megye- székhely önellátó lesz. Az üzemállás idején viszont szállító dolgozóinkra is nagyon nagy feladat hárul, még pontosabb menetrend szerint kell dolgozniok.

— És jó lenne, ha a kereskedelem is felkészülne erre, illetőleg a lakosságot is tájékoztatnák. hogy mi várható. Mert ha jól belegondolunk, a sütőiparral szembeni kifogások jelentős része abból fakad, hogy nem tudják a fogyasztók, milyen gondokkal küzdenek.

— Remélem, ez a beszélgetés jól szolgálja a lakosság tájékoztatását. Például, ha tudnák, hogy délután is tudnánk friss kiflit szállítani, talán sokan elvinnék mint ahogy a másnapi tejet is megveszik előtte nap délután.

— Igazgató elvtárs, szereti a kenyeret, milyen péksüteményt és mennyit fogyaszt naponta?

— A kenyeret és péksüteményt is nagyon szeretem, éppen ezért vagyok „szigorú” magamhoz és munkatársaimhoz. Péksüteményt ritkán, kenyeret átlagosan naponta egy szeletet eszem.

PÁLKOVÁCS JENŐ

történelemmel rend. Jk szeresebben foglalko- z°k előtt ismert, hogy I az utolsó Ozorainak nem volt férfi örököse, ezért annak leányát, Borbálát a király fiúsította. vagyis azokkal a jogokkal ruházta fel, mintha férfi örökös lenne. Borbála férje Philippus (Pipó) de Scolaribus, Zsig- mond király firenzei származású híve lett. Neve ettől kezdve Ozorai Pipó. Első ténykedései közé tartozott, hogy a váralján lévő település számára vásártartási engedélyt szerezzen, ez ugyanis megnyitotta az utat a település gazdasági fejlődése előtt.

A vásártartással rendelkező települések mindig előnyben voltak más településekkel szemben, hiszen az ott és a környékén felhalmozódó többlettermékek itt cseréltek gazdát. A termékek értékesítéséből származó nyereség (szállítás, vámok) veszteség nélkül vándorolt a helyi kereskedők zsebébe. De ugyanúgy hasznot jelentett a váralja számára, ha a másutt termelt árukat a helyükbe hozták.

Az alább közlendő oklevél jó példa a királyi udvar ügyvitelének fejlődésére is. A királyi udvarban elintézendő ügyeket a királyi tanács valamelyik tagja terjesztette a király elé. Az udvari iroda ilyenkor mindig felírta az ügyben keletkezett oklevélre, hogy kinek az intézkedése nyomán állította ki azt. Ozora esetében Bebek János lovászmester intézkedett a vásártartás engedélyezése ügyében.

„Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia. Horvátország, stb. királya és brandenburgi őrgróf, stb. emlékezetére bízzuk mindenkinek, akit illet, jelen oklevelünk tartalmával kifejezve, hogy részint kedvelt hívünk, firenzei Pipó- nak nevezett Philippus de Scolaribus körmöci bányaispánunk sürgető kérésére, részint pedig nem kevésbé országunk javára és hasznára elhatároztuk, vagyis hozzájárulunk, hogy az ő Tolna vármegyei Ozora nevezetű birtokán minden hét szerdáján vásárt tartsanak, más hetivásárok kára nélkül.

Ezért benneteket, mind- egyikőtöket egyenként, kereskedőket, kalmárokat és más vásározó embereket és utazókat ezen oklevelünkkel biztosítunk. értesítünk és megnyugtatunk, hogy az említett Ozora nevű birtokon lévő minden héten általunk a fenti módon engedélyezett vásárra valamennyi árutokkal jöhettek, siethettek és ott lehettek és miután a dolgotokat befejeztétek, hazatérhettek, yagy mehettek máshová, ahová menni akartok. Dolgaitok és személyetek épsége megmarad' mi különleges védelmünk alatt. És akarjuk, hogy ezt ezen megye vásárain és más közönségtől látogatott helyein nyíltan hirdettessétek.

Kelt Szakolcán, Szent Imre herceg ünnepén az Ur 1399-ik esztendejében.”

Napjainkban is gyakran megtörténik, ha a perlekedők sehogyan sem jutnak dűlőre, hogy néha évekig el lehet húzni a végső döntés kimondását. Más volt a helyzet a középkorban. Olykor csak az unoka érte meg a végét a nagyapa kezdte pernek. A peres felek szinte a végtelenségig tudták húzni az időt egyik tárgyalástól a másikig. Erre számtalan lehetőségük volt. Vagy mindig a következő tárgyalásra ígérték, hogy bemutatják a perhez szükséges'írásos bizonyítékokat, vagy egyszerűen meg sem jelentek a tárgyaláson.

Eleinte (Szent László király korában), ha háromszor távolmaradtak a tárgyalásról, később, az Anjou-korban, ha hatszor, akkor három megyebeli vásáron, ahol a legtöbb ember megfordult, hangosan kihirdették a nevüket, a tárgyalás idejét és helyét, nehogy a további halasztásnak az legyen az oka, hogy nem találták meg a megidézendőket. Mátyás király 1486-ban eltörölte, mivel bántó visszaélésekre adott alkalmat, helyette háromszori személyre szóló értesítést vezettek be. Természetesen büntetlenül nem húzhatta távolmaradásával egyik fél sem a pert. A büntetés a távolmaradásért alkalomról alkalomra nőtt.

Hogyan történt a megyében a három vásáron való kikiáltás? Idézzünk erre példaként egy 1468-ban kelt oklevelet.

„Felséges fejedelmének, Mátyás úrnak. Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, stb. királyának legkegyelmesebb urának, a székesfehérvári Szent István király egyház és vendégház kereszteseinek konventje imáit ajánlja az Urban örökös hűséggel!

Tudja meg felséged, hogy mi, miután azzal a tisztelettel és tisztességgel, ahogy az illik, megkaptuk nagyságos Pálóci László ispán úrnak, te felséged országbírójának három vásáron történő kikiáltást elrendelő, Budán, Szent Mihály arkangyal ünnepének 46-ik napján az Ur alább írt esztendejében kelt, a tisztelendő György testvér, a madocsai egyház apátja érdekében és Kalaznói Mihály fia néhai György fia Albert, Apari Garázda néhai László fia: Péter fia László és néhai Apari Garázda István fia Péter, néhai Szerdahelyi Imre fia György és néhai Gordovai Fáncs László fia Frank ellenében kiadott barátian nekünk szóló és hozzánk címzett levelét, azután ennek értelmében Hadai Pál fia Jánossal más névszerint összeírt királyi embereitek között felsorolt királyi emberetekkel együtt, a mi emberünket, tudniillik a szerzetes férfiút,

Egyed keresztes testvért, rendtársunkat és hiteles

emberünket annak hűséges

végrehajtására kiküldtük, amit az említett kikiáltást elrendelő levél tartalmazott.

Ök végül onnan visszatérve hozzánk, egyformán azt jelentették, hogy először

Szent Luca szűz imént múlt ünnepén Földvárott, másodszor tudniillik Szent Luca szűz iménti ünnepét követő szerdán Pakson, végül pedig harmadszorra és utoljára az ünnep utáni legközelebbi szombaton, Kömlődön, három szomszédos vásáron, amelyeket az említett helyeken és időpontokban szoktak tartani, a fenti Ka- láznói Mihály fia néhai György fia A lbertet, Apari Garázda néhai László fia: Péter fia Lászlót, néhai Apari Garázda István fia Pétert néhai Szerdahelyi Imre fia Györgyöt és néhai Gordovai Fáncs László fia Frankot az említett György apáttal szemben a most következő Vízkereszt nyolcadára királyi jelenléted elé megidéztették, hogy bemutassák birtokuk határjárására vonatkozó oklevelüket és az ötvenöt márkányi büntetést nektek, valamint ellenfelüknek megfizessék. Egyúttal azt is megmondták nekik hogy akár megjelennek előttetek, akár nem, ti a jelenlévő félnek igazságot fogtok szolgáltatni az előbbi ügyben, úgy, ahogy azt a jog diktálja.

Kelt az említett kihirdetés utolsó napjának ötödik napján, az Ur 1468. évében”.

Nem tudjuk, hogy a három vásáron kikiáltottak megjelentek-e bíróik előtt, vagy sem, s arról sem tudósítanak az oklevelek, hogy ezzel befejeződött-e a per.

K. BALOG JÁNOS

111 Ü ,881

Varsányi Ottó sütőipari Igazgatóval