Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

1979. április 8. “NÉPÚJSÁG 3 Szépítsük városainkat, falvainkat! Óvjuk környezetünket! Felhívás Tolna megye lakosságához A megye településeire a gyors ütemű fejlődés a jel­lemző. Ennek aktív részese a megye lakossága is. Egyre erőteljesebb az a vélemény, hogy a már megteremtett ér­tékeket rontja az egyes léte­sítmények elhanyagolt álla­pota, a közterületeken, üze­mekben, intézményekben, környezetünkben összegyűlt hulladék és szemét. E széles körű társadalmi véleményre alapozva a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a szak- szervezetek megyei tanácsa, a KISZ megyei bizottsága és a Vöröskereszt megyei vezető­sége meghirdeti a „Település­tisztaság és környezetvéde­lem” mozgalmat. Felhívással fordul a megye lakosságához, hogy vegyen részt a közterületek és a lakóhely (utcák, járdák, ár­kok, parkok, játszóterek, ud­var, stb.) tisztaságának vé­delmében, ápolásában. A mozgalom terjedjen ki a te­lepülések külső határaira is. A 'versenymozgalom több évre szól. Az értékelés minden évben május 1-én, augusztus 20-án és november 7-én történik meg. A megye településhálóza­tának megfelelően a mozga­lomban legjobb eredményt, elérő települések az alábbi elismerésben részesülnek. Községek kategóriájában: I. helyezett: vándorzászló és oklevél, II. helyezett: ok­levél, III. helyezett: oklevél. Nagyközségek kategóriá­jában: I. helyezett: vándorzászló és oklevél, II. helyezett: ok­levél, III. helyezett: oklevél. Városok kategóriájában: I. helyezett: vándorzászló és oklevél, II. helyezett: ok­levél. Véglegesen elnyeri a „Ván­dorzászlót” az a település, amelyik háromszor első he­lyezést ér el. A mozgalomban való rész­vétel legyen mindannyiunk egyéni és közös érdeke, já­ruljon hozzá környezetünk szebbé, kulturáltabbá tételé­hez. Szekszárd, 1979. április. Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, Hazafias Népfront megyei bizottsága, szakszervezetek megyei tanácsa, KISZ megyei bizottsága, Vöröskereszt megyei vezetősége. Tanfolyam párttitkároknak Tegnap fejeződött be a szekszárdi járási pártbizott­ság szervezte háromnapos tanfolyam. A pártalapszerve- zetek, pártvezetőségek és a nagyközségi pártbizottságok titkárait minden évben egy­szer összehívják néhány napra, hogy az aktuális ten­nivalókról szót válthassanak velük. Az idén három témát tűz­tek napirendre. Az első a párt munkamódszere, mun­kastílusa volt, az alapszerve­zetekben. A vitaindító elő­adást követően, az alapszer­vezetek jellege szerint, cso­portos foglalkozások voltak. Szó esett még az alapszer- vezetek aktuális gazdaság- politikai és agitációs-propa- ganda feladatairól. A tanfolyamot szombaton Tatár Lajos, a járási párt- bizottság első titkára zárta. Még sok a feltáratlan tartalék Előtérben a hatékonyság A mezőgazdaság fejlesztéséről tárgyalt a paksi járási pártbizottság A paksi járás — Paks vá­rossá nyilvánításával — me­zőgazdasági jellegűvé vált. Ebből következik, hogy a já­rási pártbizottság termelést irányító, ellenőrző tevékeny­ségében az eddiginél na­gyobb súlya van ma a me­zőgazdaságnak. A járási pártbizottság — legutóbbi ülésén — a Köz­ponti Bizottság 1978. már­cius 15-i határozatának tük­rében elemezte a járás me­zőgazdaságának helyzetét, fejlesztésének feladatait. Megállapította, hogy az ötö­dik ötéves terv elmúlt há­rom évében is dinamikusan fejlődött a mezőgazdasági termelés. Növekedett a meg­termelt és értékesített áru volumene, javult a termelés szerkezete. Kissé csökkent a búza és öt százalékkal nőtt a kukorica vetésterülete. Arányeltolódás következett be az állattenyésztés javára, míg 1975-ben a növényter­melés és az állattenyésztés árbevételének aránya 53—47 volt, ez 1978-ra megfordult. Ma már az állattenyésztés­ből származó árbevétel a magasabb. Szervezettebb körülmé­nyek között, hatékonyabban termelnek a mezőgazdasági üzemek, mint három évvel korábban. Tovább erősödött a mezőgazdasági üzemék ve­zetése, a termelőszövetkeze­tekben 280 hektárra jut egy felsőfokú végzettségű szak­ember, ami jobb az országos átlagnál. Ám — mint arra több hozzászóló is rámuta­tott — e tekintetben sincs ok az elégedettségre, szinte ál­talános a közgazdászhiány, márpedig a gazdálkodás ha­tékonyságának fokozásához elengedhetetlen a közgazda- sági elemző munka. E téren további erősítésre van szük­ség. Mind a beszámoló, mind a vita tükrözte, hogy a költ­séggazdálkodás általában nem kielégítő, e tekintetben még sok a feltáratlan és fel­használatlan tartalék. Bár igaz, hogy a termésátlagok növelése egyben önköltség­csökkentő tényező is, de nem a mindenáron való termés­átlag-növelés a cél, hanem a „mit, mennyiért” szemlélet­nek és gyakorlatnak kell ér­vényesülnie. A járási pártbizottság az elmúlt években kiemelten foglalkozott az átlag alatti eredményeket elérő termelő- szövetkezetekkel. A célvizs­gálatok óta az őszi búza és a kukorica hozama a járási átlagnál nagyobb mérték­ben nőtt. így a búza hektá­ronkénti termése a járás tsz-eiben átlagosan 2,3 má­zsával, az átlag alatti tsz- ekben 5,8 mázsával nőtt. Kukoricánál ez három, illet­ve 6,2 mázsa. A vizsgálatok által feltárt üzem- és mun­kaszervezési hiányosságok, a szakszerűtlen tápanyag­felhasználás, a fajtakivá­lasztás jelentőségének lebe­csülése, a táblatörzskönyv vezetésének elhanyagolása voltak az okai az elmaradás­nak. Ezek fokozatos felszá­molása a szakmai vezetők mindennapi munkájának szerves részévé vált. To­vábbra is ezeken a területe­ken kell keresni, elsősorban a tartalékokat. Bár jelentősen csökkent az elmúlt években a parlag­terület, a még meglévőket gyors ütemben fel kell szá­molni. Ennek reális lehető­sége megvan 1980-ig. Sok helyütt még nem találták meg az adott terület jellegé­nek megfelelő, optimális eredményt biztosító talajmű­velést, agrotechnikai eljárá­sokat. E téren az előrehala­dást jól segíthetik a szak­emberek tapasztalatcseréi. A talajerő-utánpótlásnál meg kell szüntetni azt a tűrhetet­len állapotot, hogy a szer­ves trágyát nem használják fel néhány tsz-ben, az éve­ken keresztül felhalmozódik. Megoldatlan a géppark kellő színvonalú karbantar­tása. Ezen a termelőszövet­kezetek összefogásával lehet javítani, célszerű tájkörze­tenként közös tartalékalkat- rész-bázis kialakítása. A TE- SZÖV segítségére is szükség van ahhoz, hogy a szövetke­zetek gépi beruházásai ne legyenek eltérő irányúak. Orientálja az eddiginél in­tenzívebben a szövetkezete­ket. A Paksi Állami Gazdaság sok segítséget nyújt a ter­melőszövetkezetek fejleszté­séhez, módszerek átadásá­val, szakemberek nevelésé­vel. Ezt a lehetőséget az ed­diginél jobban fel lehet és kell használni. Például a si­lókukorica-termesztésben az állami gazdaság hektáron­kénti hozama kétszerese a tsz-átlagnak. A konzervgyár közelsége indokolja a zöldség- és gyü­mölcstermesztés növelését. A járásból 1975-ben a gyár össz-gyümölcsfelvásárlásá- nak 12, 1978-ban 18—19 szá­zaléka történt. Indokolt en­nek arányát növelni, hiszen a gyár a termesztés és érté­kesítés biztonságát jelenti. Szükséges, hogy a tsz-ek, ÁFÉSZ-ek és a konzervgyár összefogásával segítsék a háztáji és kisgazdaságokban az elöregedett gyümölcsfák pótlását, különösen a meggy­termelés növelését. Az állattenyésztésben a továbbfejlesztés egyik kulcs­kérdése a miriőségi, haté­konysági mutatók javítása, a tenyésztés színvonalának emelése. Magas az 1 kg ser­téshús előállításra felhasz­nált takarmány mennyisége, előrelépés szükséges az egy kocára jutó húshozam növe­lésében is. A szarvasmarha- tenyésztésnél fontos tenni­valóként jelölte meg a járási pártbizottság a brucella- mentesítést, bár eddig is je­lentős eredmények születtek e téren, sok helyen végbe­ment az állománycsere, emelkedtek a hozamok. Mind a végrehajtó bizott­ság beszámolójában, mind a vitában nagy súlyt kapott a vezetés színvonalának eme­lése, a szakmai képzés foko­zása és általában a terme­lés emberi oldalának figye­lembevétele, a munkahelyi és szociális körülmények javítása. Többek közt: ösz­tönzőbb bérformák széles körű alkalmazásával, elter­jesztésével kell a dolgozók érdekeltségét növelni. A pártszervezeteknek na­gyobb figyelmet kell fordí­tani a káder- és személyzeti munkára, a káderutánpótlás­ra. A szocialista verseny­mozgalom eddig is jelentős tényezője volt a gazdasági eredményeknek, ám a szo­cialista brigádok nagy ré­szének vállalásai csak a gaz­dasági területre irányulnak, kissé háttérbe szorítva a ta­nulásban, a közösségi élet fejlesztésében elérendő cé­lokat. Vannak még szinte csak statisztikai számokat jelentő brigádok. A járási pártbizottság állást foglalt, hogy a vezetői alkalmasság, megítélésének, a vezetők minősítésének egyik ténye­zője kell, hogy legyen az üzemben folyó versenymoz­galom eredményessége, szer­vezettsége. Javítani kell a pártszer­vezetek irányító, ellenőrző tevékenységét, hogy több se­gítséget adjanak a gazdálko­dás hatékonyabbá tétele ér­dekében a szakvezetésnek. (J) Munkásőrarcok ____________Kenős portré cimiDen Ü lünk a kockás abroszú konyhaasztal mellett. A hosz- szú parasztporta hátsó részén a nyári konyhában. Múltat idézve, halkan beszélgetünk. Király György nem szószá­tyár. A szavak lassan, megfon­toltan törnek elő, hogy aztán történet, színes emlékfüzér kerekedjék belőlük. Egy küz­delmes munkásélet története. — Tizenhárom éves voltam a Tanácsköztársaság idején és a fehérek mégis fel akartak akasztani — emlékezik. — Simontornya mellett Vám pusztán juhászbojtárkodtam. Széli Andrásnak hívták a .gazdámat. Ott éltem, dolgoz­tam, de csak hallomásból tudtam, hogy Ozorán még vörösök vannak. Hogy Ozora hol van, nem is sejtettem. Egyik nap ahogy ott legelte­tek, egyszerre jön néhány lo­vas. Kérdezi az egyik, hogy merre van Ozora. Mit tu­dom én — válaszoltam. Szó­val te is komcsi vagy — kia­bált és nagyot ütött a fejem­re a lovaglópálcával, aztán kötelet tettek a nyakamra és futni kellett a lovak után. Szerencsére jött egy ismerős asszony, mondja, hogy minek bántanak és hogy nemrég jöttem a környékre. Kaptam egy csomó pofont, de végül elengedtek. Azt se tudtam, mér’ vertek meg. Csak ké­sőbb mondták, hogy ezek voltak a fehérek. Na gondol­tam, ha ilyenek a fehérek, akkor én abból nem kérek. Nézem az asztalon nyug­vó kezeit. Hatalmas, kérges­re edződött öklök. Arról me­sélnek, amiről a szavak. A cselédsorról, a munkában töltött évtizedekről. — Voltam én paraszt, dol­goztam úri háznál is — mond­ja. — Amikor Pestre mentem egy tejüzemvezetőhöz kerül­tem alkalmazásba. Két nagy fia volt, nem mert cseléd­lányt fogadni. Nekem kellett mind a hét szobát takaríta­ni, elvégezni a ház körüli munkát. Aztán kocsiskodtam Szunyogpusztán, Sikátor­pusztán, meg mindenütt, ahol munka volt. Sikátorról azért álltam tovább, mert elő­ször önálló lakást ígértek — akkor már nős voltam —, de végül összeraktak bennünket egyetlen szobába egy tizen­egy gyerekes családdal. Rossz, csökönyös lovakkal kellett dolgozni látástól vakulásig. Továbbálltam, de akkor a magamfajta szegénynek má­sutt se volt jobb dolga. — A felszabaduláskor hol élt? — Itt ért Tolnán hajórako­dóként. Persze, ha a hálóknál nem volt munka, napszámos- kodtam, aratásnál, cséplésnél jól ment. Sokat kellett dol­gozni, de volt mit. Előtte vol­tam a szeszgyárban is, de on­nét a nyilasok kidobtak, mert nem léptem be a pártjukba. — Alapító tagja a mözsi termelőszövetkezetnek.... — Igen, negyvenkilencben alakítottuk meg a téeszt. öt­ven holdon gazdálkodtunk. Tizenöt család lépett be, en­gem választottak elnöknek. Később a SERNEVÁL-nál dolgoztam, majd visszahív­tak a tsz-hez. Azóta tsz-tag vagyok, hetvenegyben, men­tem nyugdíjba. — Mióta munkásőr? — Ott is alapító tag va­gyok. Mözsön akkor Kalmár Lajos volt a párttitkár, ösz- szehívott bennünket, aztán tí­zen megalakítottuk a mun­kásőrséget. Amikor nyugdíj­ba mentem, kértem a tartalé­kos állományba helyezést. A beszélgetés végére elő­kerülnek a kitüntetések. Egész fióknyi van belőlük. Ritka dolog egymás mellett látni a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, és so­rolhatnánk tovább. — És most hogy él Gyuri bácsi? — Csendesen — mondja. A Rigámmal eljárok boltba, megpermetezem a szőlőlu­gast, dolgozgatok a kertben. Sokszor megállók, pihenek, nem megy úgy a munka, mint régen. Néha az asztma is kí­noz, de azért rosszabb sose legyen. Távozáskor a kapuig kísér. A szomszédok átköszönnek az úton, amikor meglátják szi­kár alakját. — Egyenesen menjenek, végig ezen az utcán, át a főúton, aztán balra. Ott la­kik Simon János barátom — igazít el. Magyaros, vastag bajusz uralja az arcot. Felette két vidáman csillogó szem, amit ha nem ellensúlyozna a kor­ról beszélő őszülő haj, fiata­losnak tűnne. Simon János a ház végéből jön elő a kutya ugatására. — Hogy tetszik lenni János bácsi? — kérdi kísérőm. — Tetszik, nem tetszik, el­múlottam hetvenkilenc. Majdnem egyidős vagyok a századdal, mert februárban születtem — mondja. — De amíg meg tudom etetni a disznót, ellátni a ház körüli munkát, addig nincs baj. Az pedig ma is megy — teszi még hozzá, majd a szobába mm Simon János: „Unatkozni m ég nem volt időm” tessékel. Élete első 45 éve a főddel és a szegénységgel való mindennapos küzdelem. — A felszabadulásig ezer­kétszáz négyszögöl földem volt. Abból kellett kihozni a család megélhetését. Szükség volt, hogy napszámba is jár­jak. Voltam summás Fejér megyében, de itt Gerjenben is. Pesten is éltem. Hajtottam sörös-, szódás-, tejeskocsit, dolgoztam napszámban, al­kalmi munkásként, ahogy jött. Negyvenháromban ha­zajöttem Gerjenbe. Később elküldték DÉFOSZ-iskolára — akkor már párttag is vol­tam. Amikor hazajöttem, a bölcskei tsz-be kerültem párttitkárnak. Emlékezetes évek voltak azok. Harcoltunk a kulákok ellen, szerveztük a téeszt, mindig ami a leg­sürgetőbb volt. Elküldték pártiskolára. utána pedig Nagydorogon lettem községi csúcstitkár. Egy évig csinál­tam, aztán hazajöttem Mözs- re. Előbb a földszövnél vol­tam ügyvezető elnök, majd beléptem a téeszbe. Akkor „Uj Barázda” volt a nevünk. Ötvenhéttől lett a téesz ..Uj Élet". Fogatos voltam egész nyugdíjba vonulásomig. — Mióta nyugdíjas? — Hatvanöt óta. de ez nem azt jelenti, hogy nem dolgo­zom. Az inszeminátornak se­gítek a mesterséges megter­mékenyítéseknél. Mindennap bejárok a téeszbe. A pihenés, a tétlenség nem nekem való. — Mióta munkásőr? — ötvenhét februárban alakítottuk meg a tolnai egy­séget Kállai Sándor, az akko­ri tanácselnök szervezte, összehívta a párttagokat, az­tán a tanácsház pincéjében gyakoroltuk a célbalövést. Mindegyikünknek jutott egy Zbrojovka pisztoly, azt ta­nultuk kezelni. — Milyen a tartalékos munkásőr hétköznapja? — Lövészetekre, egység- séggyűlésekre most is min­den évben elmegyek. Ma sincs mit szégyenkeznem. Egyébként ha itthon vagyok, mindig van valami tennivaló. Munkát ad a két anyakoca, a malacok, a kecske, a puly­kák. libák, kacsák, a tyúkok, az unokákkal is van mit fog­lalkozni. ha időm engedi ol­vasgatok. Unatkozni még nem volt időm . . . TAMÁSI JÁNOS Király György: „Negyvenkilencben alakítottuk meg a tsz-t”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom