Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
*níÉPÜJSÁG 1979. április 4. A nép emlékezete... Telt ház a kupolateremben tummá is válhat. Tíz évvel ezelőtt, pontosan azon a helyen, ahol a művészek most az ő emlékezetének adóztak, Váci Mihály a következőket is mondotta: „Az emberek egyforma ■nagyok csak különböző talapzaton állnak.. Két dolgot tudakoltunk. A helyiektől azt, hogy mit adott nekik a klub, a jelenlevő művészektől pedig, hogy miért tartják újra és újra érdemesnek ellátogatni ebbe a megyénkben nagyközségbe. Az előbbi idézetre hivatkozott dr. Ulmer Jenőné pedagógus, a klub egyik alapító tagja: — Nekünk is talapzatot adott a klub. És megbecsülést! Olyasmire gondolok, mint amikor Mátyás Mária hóviharban is elhozta a művészetét közénk... Dr. Csehák Judit: — Azt hiszem, jól éreztük meg, hogy az emberekben lényegesen nagyobb igény él a művelődés, az önművelés iránt, mint amennyit a hagyományos keretek között korábban kielégíteni sikerült. Krassay Gyula személyében a kultúrának egy olyan „agitátorát” nyertük, aki nélkül semmire sem mentünk volna. Bessenyei Ferenc: — Tíz éve hordjuk, jól- rosszul, a legjobb szándékainkat ide és mindig szeretettel fogadtak bennünket. Bánffy György: — Ne az elmaradás, hanem a lemaradás szót használjuk, ami talán jobban érzékelteti azt, ami a művelődés terén az országban sokfelé — sajnos — még van. Itt már rég, óta nincs. Mészöly Katalin: — Én tulajdonképpen legelőször féltem Faddtól. Az Állami Operaházban a közönség személytelen. Itt éneklés közben arcokat, arc- rezdüléseket is látok, ami egyáltalán nem könnyíti a munkámat, de sokkal emberibbé, emberközelivé teszi. Baranyi Ferenc: — Szegény Váci Miska mondta, azt hiszem éppen itt: „Ha a líra az emberiség nagy konfliktusaiból fakad, akkor fényes jövő áll előtte.” Nos, és lírikus vagyok és természetes, hogy szeretem, ha szeretik a költészetet. Itt pedig őszintén szeretik! így talán nem érzik „költői” túlzásnak, ha a klubvezető által átadott emléklapokat, az alapítóknak és a vendégeknek, kedves emlékeim között fogom megőrizni. ORDAS IVAN Fotó: SZEPESI LÁSZLÓ Ha én gazdag lennék... Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész : i i szomorú szemű, tűnőH dő tekintetű nagy költő — Váci Mihály — arcképével szemben ült Faddon, az elmúlt csütörtökön a művelődési ház kupolatermét zsúfolásig megtöltő közönség. A költőről elnevezett klub fennállásának tízéves jubileumát ünnepelni gyűltek össze. Már most bocsássuk előre, hogy egy olyan parádés műsor keretében, melyhez hasonlót nemcsak az ilyen téren elkényeztetett faddiak nem láttak- hallgattak, hanem az országban is kevesen. Kezdete óta tanúi vagyunk a klub működésének és ott voltunk akkor is, amikor — néhány hónappal tragikus halála előtt — Váci Mihály ide látogatott. A tisztelet úgy kívánja, hogy bevezetőben az ő prófétai ihletettségűnek bizonyult, és mottóként a teremben bekeretezve kinn függő sorait idézzük: „MINT A PÉLDABESZÉDBEN Én úgy szeretnék népem mesélő emlékezetében pár szóban megmaradni, ahogy ma a beszédben példa s bölcsesség-képpen közmondást szoktak bólogatni. öreg mondja a fiatalnak, mindenki eltűnődve hallgat: — Igen’ e pár szó mily igaz! — — s egy életen át megfogadja. — eszébe sem jut, nem kutatja, hogy aki a tanácsot adja, hol van már, hol van! — és ki az?” * Nos, eszébe jutott sokaknak, amiben nagyon nagy szerepet vállaltak a két és fél órás műsor rendezői, az annak „forgatókönyvét” összeállító Krassay Gyula műve- lődésiház-igazgató és a meghívott művészek. Utóbbiak korábbi itteni szerepléseikre, a faddiak vendégszeretetére és a valóban „hálás” közönségre emlékezve jöttek el. Akinek ez — betegsége miatt — nem sikerült; Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas és Abody Béla íróra gondolunk, az levélben, vagy telefonon mentette ki magát. Talán nem árt hangsúlyozni, hogy az, ha élvonalbeli művészek ilyen szívesen jönnek el egy mégcsak nem is a főútvonal mellett fekvő nagyközségbe, azt bizonyítja, hogy az itteni közönség már Baranyi Ferenc József Attila-díjas, verseit mondja régen nemhogy „felnőtt” a sokszor teljesen feleslegesen emlegetett „városi színvonalhoz”, hanem — sok példát tudnánk idézni — le is körözte azt. . Keres Emil Váci-verseket szaval netéről. Magát az operát egy kiemelkedő képességű házaspár, Mészöly Katalin Lisztdíjas és Horváth Bálint kiváló művész, hozta közel a közönséghez, pompásan gazdálkodva a terem jő, de nem az ő adottságaikhoz „méretezett” akusztikájával. Ha egyáltalán lehet rangsorolni, félórás műsorukból talán az Aidából vett kettőssel aratták a legnagyobb sikert. A néhány perces szünet után Krassay Gyula igazgató köszöntötte a jubiláló klub tagjait, a művészeket és az immár meghívott vendégnek számító első klubtitkárt, dr. Csehák Juditot. a SZOT titkárát. Ezután dr. Vadas Ferenc adta át a klubnak a megyei tanács ajándékát. Juhos László szobrászművész rézdomborítását. Hosszú — a műsor szerkezetéhez mérten talán egy kissé túl hosszú — időt vett igénybe a Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus kitűnő szereplése. Ligeti Andor karnagy vezényletével. Ruttkay Éva sanzonokat énekel most megjelenő nyolcadik kötete versei közül. A humort, méghozzá az elképzelhető legkulturáltabb formában, először Bánffy György érdemes művész csillogtatta meg egy Móra-humo- reszk megelevenítésével. Nagy sikert aratott Husek Rezső zongoraművész Verdi— Liszt: Rigoletto parafrázisának virtuóz előadásával, majd Mészöly Katalin ismételt fellépését követve Ruttkay Éva kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, aki a szokásosnál talán kissé fáradtabban, kupiék éneklésével szerepelt. A két és fél órés műsort Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész szereplése zárta. * A napilap hasábjain dolgozó újságíró tudja a legjobban, hogy munkássága valóban a „napnak”, az aznapnak szól. Visszalapozva régi számainkba, írása a jubileumi alkalom jóvoltából, kivételesen történelmi dokumenMészöly Katalin énekel A szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus Előbb azonban röviden, szokásainkhoz híven nemcsak tartalmi ismertetést adva, hanem elmondva — mások számára természetesen nem kötelező érvényű — véleményünket is. * A műsor első részét Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő konferálta, rövid átte-* kintést adva az opera törtéKeres Emil Kossuth-díjas, érdemes művész a meghalt jóbarátra emlékező lírai szépségű bevezető szavai után, mint mondotta, Váci Mihály verseiből adott át „egy csokorra valót” a közönségnek, különösen „A mohos favödör” című művel remekelve. Ezután ismét Horváth Bálint következett, majd Baranyi Ferenc mondott el néhányat Két klubalapító, dr. Ulmer Jenöné és dr. Csehák Judit Dr. Vadas Ferenc átadja a megyei tanács ajándékát Ünnepi klubest Faddon