Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30. NÉPÚJSÁG 11 A hatvanadik évfordulón Jubileumi kiállításon az első szabad május I. 1919. május 1-i felvonulás Budapesten, a mai József Attila utcában A budai Várban szépen fel­újított-átalakított, egykori ki­rályi palota számos kulturá­lis-népművelési intézménynek nyújt otthont. A Budapesti Történeti Múzeum és a Nem­zeti Galéria mellett — élő jelképként — itt található a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum is. Azok, akik ritkán járnak múzeumba, vagy csak a mű­vészeti-népművészeti tárla­tokra korlátozzák figyelmü­ket — talán úgy vélekednek, hogy a politika: száraz és kö­rülhatárolt témakör, s mint ilyen, aligha nyújthat igazi élményt, látványosságot. Pe­dig a politika — napjainkban és mindeddig — az élet min­den szektorát, minden pilla­natát, minden megmozdulá­sát, vagy moccanatlanságát megszabja és átszövi. Szeren­csétlenebb történelmi idők­ben elpusztítja mindazt, ami mozgás, élet. Hogy így van, azt érzékeltetik — a szó leg­teljesebb értelmében: érzék­letesen, élő formában — a munkásmozgalmi múzeum ki­állításai is. Szimbólum nyilvánul meg abban is. hogy e múzeum tö­vében bukkant rá Zolnay László a középkori szobrok és torzók garmadájára — amelyeket gonddal konzer- vált-restaurált állapotban a Történeti Múzeum király­pincéjében tekinthet meg az érdeklődő. Ezek az alkotások egy kor nagyságát, gazdag­ságát, kultúráját idézik. S néhány szinttel följebb fel­idézhetjük napjaink közel­múltját, azokat a küzdelme­ket, amelyek időben, cselek­ményben és logikailag a Mát hordozták önmagukban. Szakértő, körültekintő, sok­rétű tudományos és művészi szempontokat ötvöző forgató- könyvek alapján alakulnak ki ezek a megragadóan kor- és életszerű kiállítások. Az in­tézmény anyaga egyre gazda­godik. Rendkívül érdekes, olykor regénybe illő története van annak is, hogyan kerül tulajdonukba egy-egy apró tárgy, vagy egész hagyaték. Relikviák, személyes tárgyak, amelyeket egykori birtokló­juk az életénél is nagyobb becsben tartott és holtáig őr­zött, s végrendeletében a Munkásmozgalmi Intézetre hagyta. Más tárgyak véletlen- szerű birtoklói nem is sejtet­ték, milyen dokumentatív ereje, értéke van a számukra mit sem mondó daraboknak, fényképeknek. Nemrég például Stromfeld Aurél teljes hagyatéka került ide. A legendás katona sze­mélyes tárgyai: egy aranyóra, amelyet a Tanácsköztársaság­tól kapott: igazolványa, amely tanúsítja, hogy ő a Magyar Tanácsköztársaság vezérkari főnöke. A dolgozó- szobája, teljes berendezéssel. És sok fénykép; elhalványult, megkopott képek, eltörölhe- tetlen eseményekről, emléke­zetes személyekről. Itt — a Palota „A” épüle­tében — évente 10—12 idő­szaki kiállítást rendeznek, a legkülönfélébb tárgykörben, képzőművészeti tárlattól a bé­lyegkiállításig. Párhuzamo­san egy-egy állandó kiállí­tást is bemutatnak; a mosta­ni: A magyarországi munkás- mozgalom története 1848-tól napjainkig. Egy kiállítás, amelynek cí­me olyan száraz, mint egy tananyagé. De hát a tan­anyagok unalmasságáról nem az anyag tehet, hanem a fel­dolgozás fáradt, rutinos, ér­dektelen módja. Holott ugyan­azt takarja, amit egy statisz­tika. s ugyanazt tárhatja elénk, amit ez is. az is, ha okosan szerkesztik meg, élet­tel töltik fel. Kültelki szoba-konyha, sze­gényesen bebútorozva. József Attila versei jutnak eszébe a látogatónak e sajátságos, pes­ti kültelki aszfalton termett skanzenrészlet láttán. Vagy a saját gyerekkora, amely ha­sonló környezetben telt el. Prolilakás, a város pere­mén; nem rekonstruálva, ha­nem a valóság múzeumba- mentésének módszerével, megőrizve. A Népszava egykori szer­kesztőségi szobája. Van-e , még élő, aki e szobákban dol­gozott egykor? Falakon, kör­ben, vitrinekben nyomtatvá­nyok, kiáltványok, újságok, plakátok. Egy megrázó erejű felnagyított fotón a Vérvörös csütörtök, az első szabad má­jus 1. — hat évtizeddel ez­előtti fotóriporter-bravúr, örök mementó az utókor szá­mára. Céhlegények zászlai, emblémái, a munkásmozga­lom fiataljaié, akiket időről időre „sétálásra" kényszerí- tett a mozgalomba való rész­vételük: kirúgták őket a gyárból, ha mozgalmi tevé­kenységüket besúgták. Egy facsimile: a Kommu­nista kiáltvány. A betű, amelynek szelleme elemi erő­vé vált. 60 évi — éppen 60 évi — rejtőzés után került napvilágra annak a plakát­nak egyetlen eredeti példá­nya, amelyet a pesti házak falaira ragasztottak 1919 de­cemberében. A mostani időszaki kiállí­tás pedig — nem egy kiállí­tás a sok között. Most ünnepli az ország az első magyar munkásállam, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik év­fordulóját. Szovjet-Oroszor- szág után Magyarország volt az első, amely tanácsállam­má alakult. Ennek dicsőséges 133 napjára emlékezik a március 2-től má'jus közepéig nyitva tartó kiállítás. A tágas földszinti aulából impozáns lépcsősor vezet az emeletre. Itt látható az a há­rom — a vetített program­mal együtt négy — kiállítás, amely a jubileumot reprezen­tálja. A múzeum tulajdoná­ban több mint 900 eredeti forradalmi plakát van; ezek közül válogatták ki a száz legérdekesebbet. Hasonlókép­pen nagyszámú, jelentékeny agitatív plakátkiállítást ed­dig még nem láttunk. Vörös katonák előre! Uitz Béla hí­res plakátja: unikum. Luna- csarszkij írta Uitzról: „..min­denekelőtt a kollektív vihar ábrázolását tűzte ki célul”. Ez a plakátja — amelyből mindössze öt darabot tarta­nak számon — egyedi kifeje­zésmóddal és átütő erővel példázza a Lunacsarszkij ál­tal is megfogalmazott emberi­művészi habitust. A második szektort ajánl­juk azok figyelmébe, akik érdeklődnek a történelem, a grafika és a bélyegek iránt. A Tanácsköztársaság idején kiadott összes bélyeget meg­tekinthetik, azok teljes doku­mentációjával. a nyomókövek, a vésési és színvariációk pró­banyomatok, a bélyegkészítés minden egyes fázisa a sze­münk elé tárul, mintegy szemléltetve a folyamatos munkát. Alkalmi postahivatal bélyegzi le a levelezőlapokat.' A Tanácsköztársaság pén­zeiből összeállított, több ezer darabból álló gyűjtemény mutatja be — például azt is, hogy milyen szükségpénzeket állítottak elő saját hatáskö­rökben az egyes városok, üze­mek, kellő mennyiségű apró­pénz híján. Naponta minden órában ve­títik az aulában azt a külön­leges, újszerű, multivíziós technikával készült műsort, amelyet az Interpress készített erre az alkalomra, régi hír­adók, korabeli fotók, facsimi­lék, dokumentumok, hang és zene ötvözetével. Tavaly negyedmillió láto­gatója volt a múzeumnak; s hogy őszinte, spontán érdek­lődés vezette nagy többségü­ket, azt illusztrálja az a kö­rülmény is, hogy alig 50 szá­zalékuk jött szervezett láto­gatóként. Az ünnepi alkalom­ra hétnyelvű leporellót is ki­adott az intézmény, ezt a — csehszlovák, orosz, német, lengyel és más nyelveken ol­vasható — tájékoztató füze­tet rendkívül olcsón vásárol­hatják meg az érdeklődők. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásá­nak történetét szemléltető tablóösszeállítást 21 új tabló­val kiegészítve, 1 vándoroltat- ják: mintegy 20 kiállítás lesz Moszkvában, és a Szovjet­unió más városaiban, Cseh­szlovákiában, Ausztriában, Bulgáriában, az NDK-ban, Laoszban, Koreában és má­sutt. PÉRELI GABRIELLA Pénztervek a Magyar Tanácsköztársaság részére kommün idején, ami­A kor elvégezték a mű­vészek kataszterbe —« sorolását, és mindenki megtudta, melyik fokozatba vették fel, és ennek alapján mennyi havi fizetést kap, ugyanakkor megkezdődött a feladatok szétosztása is. Há­rom vagy talán öt éremmű­vész éremmegbízást kapott. Engem hívtak be elsőnek és nemsokára megkaptam a pénzminta megbízását” — írta 1940—45-ben lejegyzett Emlékezéseiben Beck ö. Fü- löp szobrászművész. Kívüle még Ferenczy Béni és Zutt Richárd Adolf kapott megbí­zást pénzérmeterv készítésére a Tanácsköztársaság kormá­nyától. 1918. őszétől, az Osztrák— Magyar Monarchia felbomlá­sától kezdődően az ország sú­lyos pénzügyi helyzetbe ke­rült. A korábbi közös pénzt felülbélyegezve még egy éwig használhatták az utódálla­mok, s egyben saját pénz ki- bocsájtására kötelezte őket a Saint Germain-i békeszerző­dés. A közelmúltban megje­lent — a Magyar Tanácsköz­társaság pénzrendszere című — monográfiájában Ambrus Béla részletesen bemutatja a Károlyi-kormányra és 1919. március 21 -ét követően a Ta­nácsköztársaságra háruló sú­lyos pénzügyi gondokat és a kivezető út keresésének gyors és céltudatos lépéseit. A felülbélyegzésen és az ide­iglenes pénz kibocsájtásán túlmenően intézkedett a kor­mány az állandó és értékálló pénz megteremtéséről is. En­nek a vállakózásnak egyik fontos része volt az arany- és ezüstpénz megterveztetése és a verés előkészítése. Beck. ö. Fülöp aki a mo­dern magyar éremművészet és szobrászat alapvető mes­tere, 1919-ig sok hazai és kül­földi sikert ért már el. Köz­ismert volt haladó gondolko­dásáról, így a Tanácsköztár­saság idején joggal kapott főiskolai tanári kinevezést és választották alelnökké a szobrászok művészeti szak- szervezetében. A pénztervek elkészítésére nála alkalma­sabb művészt nem találhatott volna a Lengyel Gyula veze­tésével működő pénzügyi népbiztosság. Beck lelkese­déssel fogott a feladathoz, több sorozat rajzvázlatot és hét mintázott éremoldalt ké­szített a tízkoronás ezüst- pénzhez (Emlékezéseiben öt­koronás tervét is említi, ar­ra azonban ez ideig, nem sike­rült ráakadnunk.) A rajzolt tervek többségén szereplő munkás-paraszt-ka- tona hármasa az összefogást jelképezi utalásként az akkor megalakult munkás-, pa­raszt- és katonatanácsok együttműködésére. Egyik megmintázott éremterven is az egymást átkaroló három férfialak szerepel, fejük fö­lött ötágú csillaggal, körülöt­tük a Világ proletárjai egye­süljetek körirattal. Ugyan­csak az összefogás és a hata­lom jelvényeit használta fel azon a terven Beck ö. Fülöp. amelyiken az ókori Rómában használatos jelképet, a fas- cest — összekötött vesszőnya­láb, közepében bárddal — ábrázolta. Az érem másik ol­dalára libbenő mozdulatú, kötényéből gyümölcsöt (vagy magot?) hintő ifjú nőalakot mintázott a művész, köréje pedig a Magyarország Ta­nácsköztársaság köriratot il­lesztette. A kivitelre szánt tízkoro- násterv egyik oldalán az em­lített nőalak továbbfejlesz­tett változata szerepel. Isme­rős a figura Becknek egy ko­rábbi, 1912-ben keletkezett Háború és béke című érmé­ről, és illik is a pénzhez: az új rendszerrel elérkezett bé­két és jólélet szimbolizálja. Az érem másik oldalához három tervet formált meg a művész, mindhármon szere­pel egy jelképes motívum: a kalapácsot tartó kéz. Az egyiken négy kalapácsot fe­dezhetünk fel szalaggal át­kötve, s a kéz előtt még öt­ágú csillag szerepel. Ezt a bonyolult és aprólékos forma­együttest további két válto­zaton egyszerűsítette alkotó­ja, míg végül maradt az egy nagy kalapácsot felemelő erős munkáskéz, alatta az öt­ágú csillaggal, körülötte a Világ proletárjai egyesülje­tek jelszóval. Hogy miért nem a három­alakos terv mellett döntött Beck ö. Fülöp, arra részben magyarázatot ad a másik pénztervező művész, Feren­czy Béni munkája. Az ő ter­vein — ezüst tíz és arany 200 koronás — aktban ábrázolt három figura látható, egyik korábbi domborművének mo­tívuma. Az 1919-ben még szobrászi pályája eleién álló, de tehetségét már számos ki­tűnő művel bizonyító, a pro­letárállam munkájában pedig — mint a művészeti direktó­rium szobrásztagozatának vezetője — tevékeny részt vállaló Ferenczy az éremké­szítésben gyakorlatlanabb lé­vén. tanácsért és szerszámért Beckhez fordult, aki így táié- kozódott az ifjú pályatárs munkájáról. Ferenczy Béni tervének három figurája összefogódzik és egymás felé hajol. Érzéke­nyen mintázott formáik kissé álmodozó hatásúvá teszik megjelenésüket, így a Világ proletárjai egyesüljetek kör­irat keményen metszett betűi kedvező kiegészítései az ábrá­zolatnak. Az érem másik lap­ját csak betűkből és számok­ból komponálta a művész, könnven áttekinthető és har­monikus együttest hozva lét­re. A harmadik tervező mű­vészről csak Ferenczy Béni visszaemlékezéséből tudunk, tizenkilences pénzterve nem került elő ez ideig. Zutt Ri­Ferenczy Béni pénzterve chárd Adolf — svájci szár­mazású, a tízes és húszas években Budapesten élő — érem- és ötvösművész ötko-. ronás tervén Herkulest ábrá­zolta, amint legyőzi a lernai hidrát. A pénzek verésére, bár a művészek kellő időre elkészí­tették a terveket, már nem került sor, anyag- és szak- emberhiány és szabotálás késleltette az elkezdését. Ha megvalósulhattak volna, a legszebb magyar pénzek közé tartoznának, méltó társai lennének az erdélyi fejedel­mek szép pénzeinek. HEITLER LÁSZLÓ Beck ö. Fülöp pénztervei Május 1. Gyöngyösön Német, szlovák, török dolgozók (elvonulása Budapesten, május 1-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom